MAGYAR SZÍNPAD 1907. május (10. évfolyam 119-149. sz.)

1907-05-04 / 122. szám

1907. május 7. 3 Budapesti színpadok. május 4 Az Operaház-ban Amoldson Sigrid asszony ma este kezdi meg vendégszereplését. Az Opera­ház-nak már több izben, legutóbb 1906 május havában is vendége volt. Legutóbb német­országi színpadokon vendégszerepelt, a meg­szokott fényes sikerrel. Az idén is legjobb sze­repében, a Mignon ban kezdi meg vendég­szerepléséi. Philine szerepét ez alkalommal Sándor Erzsi énekli először. Az Operaház-ban a rövidebb tartamú előadásokat május és ju­niusba rendszerint fél nyolcz órakor kezdik. Az első ilyen előadás a mai Mignon lesz. Vasárnapra A walkür előadása van kitűzve. Anthes, a ki már e hónap 16-án kezdi meg nyári szabadságidejét, Siegmund szerepét utóljára énekli ebben az idényben. Diósyné Brünhída szerepében hosszabb betegsége után ez alka­lommal lép fel először. A vasárnapi előadást bérletszünetben tartják meg. Hétfőn,május 6 án lép fel másodszor Arnoldson Sigrid a Faust Margitjában. » A Nemzeti Színház-ban ma este van A velenczei kalmár reprize. Holnap, vasárnap este a nagysikerű Nászinduló kerül színre, P. Márkus Emiliával a női főszerepben. * A Vígszínház vendégei: a berliniek, a kik hétfőn kezdik vendégszereplésüket, műsorba iktatták a Bünbury-1, Wilde Oszkár pompás vígjátékát is, a mely The Importance of being Eatnest czimen diadalmasan járta be az angol és más nyelvű színpadokat. Wilde elitéltetése után ez volt az első müve, a melyet Londonban ismét előadtak, még pedig a legnagyobb siker­rel. Berlinben két színház vetélkedett az elő­adási jcgérl. Reinhardt-é k a leggondosabb előadásban játsszák a mulatságos újdonságot, a melynek cselekménye olyan, hogy fiatal leányok is megnézhetik. A darab a Vígszínház­ban szerdán, e hónap 8 án, kerül színre. Ma este Az ördög-öt adják a Vígszínház-ban és ugyancsak Molnár Ferencz szenzácziós vígjáté­kát ismétlik holnap, vasárnap is. Vasárnap dél­után A lolvaj-t, Bernstein Henri drámáját játsszák. * A Magyar Szinház-ban A vig özvegy diadalmas pályafutásában ujabb stáczióhoz érkezett. Most, a mikor hetedik jubileumához, 175-ik előadáshoz közeledik Lehár népszerű operettje, a czim­szerepet M. Szoyer Ilonka, az Operaház kitűnő művésznője vette át, a ki a hét minden estéjén és vasárnap délután is eljátssza A vig özvegy czimszerepét; Daniló gróf minden este és vasárnap délután is Ráihonyi Ákos lesz. Nagy sikere van Agnelly Irénnek is, a ki Valencienne szerepét vette át. Vasárnap délután is rendes esti helyárak mellett elővételi dij nélkül kerül szinre A vig özvegy. • A Királyszinház pénztára ma kezdte áru­sítani a boroszlói opera nyolcz estét kitevő vendégjátékára, Strauss Richárd Salome czimü operájára és az Aranyvirág jövő heti fölujitá­sára szóló jegyeket. Az Aranyvitág a jövő hét szerdáján, a Salome május 16-án, csütörtökön kerül először szinre. Dr. Löwe, a boroszlói színházak igazgatója Priiwer karmester és Kirchner főrendező kíséretében a napokban járt Budapesten, hogy a Salome előadásának előkészületei dolgában intézkedjék. Ez elő­készületek legfontosabbika a Királyszinház zenekari helyiségének olyatén kibővítése, hogy benne az opera előadásához 82 zenész elférjen. Löwe dr. és társulata, összesen 124 ember, május 14-én érkeznek Budapestre. A Salome szinrekerültéig a Kiráiyszinház műsorát Martos és Huszka operettje, az Aranyvirág tölti be, melyet jövő szerdán ujit föl a színház. Ma és holnap, vasárnap este a Tüskerózsát adják Fedák Sárival a czimszerepben, vasárnap dél­után A harang. kerül szinre Blaha Lujza asszony vendégfölléptével. * « A Fővárosi Nyári Színház-ban ma este és holnap vasárnap Boccacció kerül szinre. Vasárnap délután A sárga csikó kerül mérsékelt helyárakkal előadásra.] h kulisszák mögül. Budapest, május 4. A velenczei kalmár. — A Nemzeti Színház mai reprizéhez. — Shakespeare remekmüvét: A velenczei kalmdr-t ma este teljesen uj köntösben mutat­ják be a Nemzeti Szinház-ban. Ujak a díszletek, ujak a korhű jelmezek, uj a szereposztás, a darab rendezése, sőt a fordítás is, — ebből is látható, hogy a színház milyen nagy gonddal készült a darab mai rep­rizére, a melytől nagy sikert vár s ezzel újra j elfoglalja helyét a színház klasszikus játék- í rendjében, a honnan 1301-ben leszorult. A i kopott, ósdi díszletek és jelmezek lomtárba kerültek s uj fényben, ragyogásban elevenedik meg előttünk Shylock, Antonio, Portia és Jessica története. A remekmüvet 1840. április 27-ikén adták először a Nemzeti Színház-ban, tehát nem egészen három évvel a színház megnyitása után, Lukács Lajos fordításában. Az első előadás érdekes szinlapját, az eredetihez hü formában, mai számunk más helyén találják olvasóink. A darab ebben az évben három előadást ért meg, de már a másodikon, augusztus 1-én Shylockot — Fáncsy, Antoniot— ßa/7/za, Bassaniot — Egiessy B., Nerissát — Késziné és Gratianot — László játssza, csaknem uj tehát minden fő­szereplő s ettől kezdve nemes vetélkedés folyt minden egyes szerepért, a melyben a legkivá­lóbb művészek és művésznők versenyeztek egymással. Shylockot eddig Megyerin és Fáncsyn kivül Tóth József, a legremekebb Shakespeare­aiakitó, Feleky Miklós, Egressy Ákos, Lányi Gyula, Gyenes László és a magyar színészet élő büszkesége: Újházi mester játszotta, sőt 1852-ben, 1853-ban és 1858-ban Ira Aldridge, az akkori világhírű néger tragikus is eljátszotta ezt a szerepet ötször és pedig angol nyel­ven. Gratiano szerepét Fáncsy, Bartha, Teleki, Szilágyi S., Paulay, Bercsényi, Szacsvay; Bassa­niot Szakácsy, Egressy B., Szigeti Jözsef, ifj. Lendvay, Nagy Imre, Horváth; Portiát Labot­falvy Róza, Szathmáryné, Munkácsy Flóra, Szigligeti Anna, Jászay Mari, ifj. Lendvayné, K. Hegyesi Mari; Nerissát Komlóssy Ida, Keszyné, Lipcsey Klára, Kecskésné, Csereset Natália, Bulyovszkyné, Eötvös B, Szigligeti Jolán, Bé­késsy J., Kaczér N., Nagy Ibolya, Gerö Lina és Jessicát Bartháné, Hubenayné, Erkelné, Éder Lujza (Déryné), Fejér Lila, Bulyovszkyné, Kom­lóssy Ida, Tóthné, Ifj. Lendvayné, Kötési M., Csillag Teréz, Kaczér N., Cs. Alszeghy Irma, Nagy Ibolya játszották a darab eddigi 51 elő­adásán. Az idők folyamán természetesen Lukács első magyar fordítása teljesen elavult s már 1877-ben uj fordításban, az Ács Zsigmondéban, adják a darabot. A mai reprizen a fordítás ismét uj: Radó Antal müve. Rég porladozó nagy művészeink, a magyar színészet úttörő apostolai s a most élő müvész­nemzedék legkiválóbb nagyságainak itt közölt névsorát nem olvashatjuk megilletődés nélkül, íme, a lángész időt és kort, váltakozó ízlést és művészi hitvallást nivelláló ereje. 67 esztendeje játsszák a Nemzeti Szinház-ban Shakespeare-t, s e hatvanhét esztendő alatt átalakult itt min­den ; egy kis német városkából virágzó, magyar főváros lelt, a lenézett és kigúnyolt komédiás mesterségből ragyogó, becsült és lisztéit mű­vészpálya; irodalom, művészet keletkezett és fejlődött ki azóta a semmiből, művészi irányok tűntek fel és tűntek le — és Shakespeare müvei mindezt meg nem érezték. A mi örök szép volt bennük, az most is ugy meghat, ugy gyönyör­ködtet és ugy mulattat minket, mint az ötvenes évek néhai jó közönségét, a melytől pedig min­ket, ideges, finnyás és elkényeztetett publikumot 1 Ízlésben és gondolkozásban egy világ vá­laszt el. S mert a költészet és az igazság örökké­való, azért fog gyönyörködni a mai este közön­sége is A velenczei kalmár-ban. A darab uj kiállítása, a korhű velenczei díszletek és jelme­zek (Kéméndy Jenő festőművész volt a ter­vezőjük) csak emelni fogják a mü külső hatá­sát, az előadás sorsa pedig a színház elsőrangú tagjainak kezében van: Shylockot Ivánfi Jenő, Antóniót Mihályfi, Bassaniót Beregi, Lorenzot Odry, Gratianót Peihes, az öreg Gobbot Ga­bányi, a fiatalt Rózsahegyi, Portiát K. Hegyesi Mari, Jessicát Paulay Erzsi és Nerissát D. Ligeti Juliska játssza. —sthy. Színházi pletykák. Radapest, mi jus 4. Figaro és Almaviva. — Gyerekszerelem a színpadon. — Guerra tanár apró művészei már elutaztak Budapestről. Folytatják európai körutjukat Olaszország felé, mert május végén Rómában kell lenniök — vizsgázni. Az apró művészek ugyanis a szerepükön kivül szorgalmasan tanul­ják a földrajzot, meg a kétszerkettőt is és az olasz kormány csak ugy adott engedélyt Guerra tanárnak gyermekopera létesítésére, ha minden évben megjelenik Rómában s a nyilvánosság előtt levizsgáztatja a művészeit az iskolai tan­tárgyakból. A Királyszinház ban és környékén pedig valóságos legendákat mesélnek a kis olaszokról. Különösen abból a szempontból, a mi nemcsak a felnőtteket, hanem még a gyerekeket is a legjobban érdekli: a szerelem szempontjából. Mert hát a szerelem befurakodik Guerra tanár szigorú fegyelem alatt tartott növendékeinek szivébe is. Egy apró kis epizód a gyermek­művészek életéből az alábbi is: A szevillai borbély előadásán mindenkinek feltűnt a kis Figaro. Fürge és kedves volt és olyan bűbájos közvetlenséggel adla nem könnyű szerepét, hogy az egész közönséget: a laikuso­kat és a szakértőket is elragadta. Talán az is hozzájárult ehhez a sikerhez, hogy Figaro kis­korú személyesitője — leány. Nyolcz-kilencz éves kis csitri és máris fogékony a szerelem iránt. A szevillai borbély második előadása után, melyen szintén kitüntette magát a kis Figaro, csak ő és Almaviva gróf személyesitője, egy kis feketehajú, feketeszemű talián maradtak a színpadon. A többiek siettek átöltözködni, ők azonban ott maradtak. Almaviva gróf ránézett a kis Figaróra, mint egy született hősszerelmes. Azután közelebb ment hozzá és megfogta a kezét. — Te, — mondta neki — nagyon szép voltál ma este. — Miért csak ma este? — kérdezte a kis lány. — Nem tudom. De nekem olyan nagyon tetszettél, hogy . .. hogy engedd meg, hogy megcsókoljalak . . . A kis lány elpirult. — De kérlek, mit mond Guerra papa ? ... — Bánom is én, akármit is mond Semmi köze neki a dologhoz. Én szeretlek téged és ha akarod — a menyasszonyom leszel ... A leány elpirult és nem szólt semmit. Iste­nem, a lányok olyan sokat tudnak érezni, mikor kilencz évesek és plane, ha már színész­nők .. . Csendesen közelebb húzódott Almavi­vához és a kulisszák alatt, az elhomályosított színpadon elcsattant egy szerény, de forró csók . . . Ebben a perezben megjelent Guerra mester az egyik díszlet mögött. A többiek ugyanis észrevették, hogy Figaro és Almaviva hiányoz­nak s figyelmeztették erre a tanárt, a ki vissza­sietett a színpadra. — Szakramento, — mondta haragosan — mit csináltok, gyerekek ? Azok ketten nem feleltek, de a mester már sejtette, hogy mi történt. — No várjatok — szólt hozzájuk — majd ezért számolunk! A két gyerek félve húzódott egymás mellé. Megfogták egymás kezét és ugy néztek Guetrá-ra, mint egy nagy, mesebeli sárkányra, a ki meg­eszi őket, pedig nem vétettek semmit, de semm«'t. . . Guerra mester pedig egy erős, de atyai baraczkot nyomott a vitéz Almaviva fejére.

Next

/
Thumbnails
Contents