MAGYAR SZÍNPAD 1907. április (10. évfolyam 89-118. sz.)

1907-04-25 / 113. szám

1907. április 23. 3 Budapesti színpadok. Umáapmt, április 25. A Magyai Királyi Operaház-ban Rossi | Giulio olasz basszista e héten kétszer vendégszerepel. A vendégművész ma este A zsidónő Brogni biboros szerepében és szombaton A hugonották Marczel szerepében lép fel. Vasárnap Tatjána, Lehár Ferencz dalműve kerül szinre. Ezt a dalművet . 1899-ben adták először az Operaházban-, akkor Kukuska volt a czime. Később a szerző átdolgozta dalmüvét, változtatott a partiturán és a szövegen is s müvének Tatjána czimet adott. Így került szinre a német színpadokon : Brünnben s mult évben a bécsi /ubileums-Stadttheater-ben is. Átdolgozott alakjában az Operaház vasárnap hozza szinre; a dalmű főszerepeit Kaczér, Váradi M., Arányi, Takáts és Hegedűs éneklik. A Nemzeti Szinház legutóobi újdonsága, a Fűst ma este kerül ismét előadásra. Henry Bataille nagysikerű drámáját, a Nászinduló t ma pénteken és vasárnap este adják elő. Szombaton Az eszményi férj kerül előadásra. • A Vígszínház-ban ugy mint a mult héten, a héten is minden este eredeti magyar mü kerül szinre, még pedig váltakozva a Déryné ifiasszony, a Micz báró és Az ördög, a szezónnak három nagy sikere. A Déryné ifiasszony-1, Herczeg Ferencz poétikus színjátékát ma este adják. Jubiláris előadás a mai, a menynyiben huszonöíödször játszszák e napon a Déryné ifiasszony-1. Herczeg Ferencz darabját ezúttal is a Salome fogja követni és Wilde szenzácziós tragédiáját adják a Micz báró- nak, Zboray Aladár kedvelt vígjátékának szombatra kitűzött előadása után is. A hét többi estéje a Vígszínház legutóbbi nagy sikere és e szerint pénteken, vasárnap és hétfőn is Az öidög-öt, Molnár Ferencz uj vígjátékát ismétlik. * A Magyar Szinház-ban A vig özvegy 163 ik előadásán, a jövő hét keddjén lép föl utoljára Küry Klára nagy hirre jutott szerepében, A vig özvegy Glavari Hannájában. Ez lesz egyszersmind Küry Klára hatvanharmadik vendégföllépte is, a mely játékok során eddig valamennyi előadáson az utolsó zugig zsúfolt házat vonzott Hátralevő fölléptei iránt is a legnagyobb érdeklődés nyilvánul. Küry Klára még mindössze hat esji és egy délutáni előadáson vesz részt, azután május elsején több heti szabadságra utazik, hogy visszatértekor diadalmas szerepét a Magyar Szinház színpadján átvegye. A május-szeptemberi játéktervet (valamennyi előadás a példátlan népszerüségü Vig özvegy-é) az igazgatóság még e hét folyamán közzéteszi. A Király szinház-ban a héten háromszor játszanak még a Gueira tanár apró művészei és kétszer a Királyszinház-iak, élükön Fedák Sárival, a ki kétszer lép fel, mindenkor a Tüskerózsában, a mely ma este már jubileumot ér: egy hónapon belül már huszonötödször kerül szinre. A kis olasz énekesek, holnap pénteken A szevillai borbély-t ismétlik meg, szombaton és vasárnap este pedig Carmen következik. * A Vársztnnaz- ban ezen a héten is játszik a Királyszinház társulata és pedig még háromszor a saját társulatával, a mely pénteken, szombaton és vasárnap este tart előadást. A következő előadások pedig Blaha Lujzát hozzák a várbelieknek. A nagy művésznő két legjobb szerepét játszsza; pénteken a Helyreűsszony-ban. szombaton pedig A harang-ban lép fel. Vasárnap este a Rákóczi fejezi be a Királyszinház előadásainak sorát. Két jubiláris előadás. — „Déryné ifiasszony

u és „ Tüskerózsa." — A mai este két magyar darab számára hoz jubiláris előadást: a Vígszínház-ban huszonötödik előadását éri meg a Déryné ifiasszony, Herczeg Ferencz színjátéka, a Királyszinházban pedig ugyancsak huszonötödször kerül szinre a Tüskerózsa, Martos Ferencz és Jacobi Viktor operettje. A huszonötödik előadás jubileuma mindig egy darab igazi sikerét bizonyítja és a mai dupla-jubileum annál örvendetesebb jelenség, mert magyar színpadi szerzők igazi sikerét jelenti. A Déryné ifiasszony jubileuma kétségtelenül a nevezetesebb, mert hiszen Herczeg Ferencz nagyhatású darabja a Vígszínház-ban került előadásra, olyan színpadon, a mely nem hódol a sorozatos előadások elvének és ha a változatos műsor mellett egy darab ilyen rövid idő alatt eljut a huszonötödik előadáshoz, az a szerzőjének szinte példátlan népszerűségét és a darab lankadatlan vonzóerejét jellemzi. A mai jubiláns előadások alkalmából konstatálni lehet és konstatálni is kell, hogy Herczeg Ferencz uj színjátékával az idei szezon egyik legszebb sikerét érte el. Az érdekes kor, a melyben az újdonság cselekménye játszik és azok a vonzó, szeretetreméltó szereplők, a kiket Herczeg Fere-cz a poétikus cselekménye kere tében színpadra visz, eléggé magyarázzák azt a nagy népszerűséget, a melynek a Déryné ifiasszony országszerte örvend, ugy, hogy nincs vidéki szinház, a melyben a Déryné ifiasszony-1 nem játszották volna. A Vígszínház-ban a rendkívül gondosan előkészített előadás, a korhű kiállítás és a második felvonásbeli énekpróba is növelték a hatást. Ma is a bemutató együttese játszsza Herczeg Ferencz müvét. A czimszerepet Varsányi Irén adja, a grófnőt pedig T. Halmi Margit. A többi főszereplő: Haraszthy Hermin, Kiss Irén, Bitó Irén, Hegedűs Gyula, Fenyvesi Emil, Balassa Jenő, Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán. A Déryné ifiasszony után Salomét, Wilde Oszkár szenzácziós tragédiája kerül szinre, a mely szintén közel van már a huszonötödik előadás jubileumához. Az illusztris magyar drámaíró darabjának jubiláris előadása mellett is jelentőséges a Királyszinház mai jubiláris előadása, noha a Tüsketözsa huszonötödik előadása csak első állomása ennek a nagy sikert ért operett szép pályafutásának. Mert a Martos-Jacobi operettjének sorozatos előadásai — remélhetőleg ugy, mint eddig: zsúfolt házak előtt — folynak tovább és semmi kétség, hogy még az idei szezónban az első „nagy" jubileumhoz: az A »Magyar Színpad

4 tárczája. Önéletrajzom. Irta: Fedák Sári. Vili. Azután, hogy az iskolát elvégeztem, Pozsonyba szerződtem Relle Ivánhoz. Nagyon szerettek ott engem és nagyon — visszafelé haladtam ott, mint a rák. Mikor letelt az év és visszajöttem Pestre, fele annyit tudtam, mint a mikor az iskolából kikerültem. El voltam kényeztetve, affektáltam és akkor még — lévén rettentően fiatal — nem tudtam, hogy ha valakit a sikerei elragadnak, az buta ember, a kinek szégyelnie kell magát. Volt Szidi néninek dolga, mig megint „szelídre pofozott". A pozsonyi évem után a Népszínházhoz szerződtem. Előzőleg a Magyar Színházhoz voltam szerződve, de a részvénytársaság nem akarta elfogadni a Beöthy László által kötött szerződést, azzal a megokolással, hogy — tehetségtelen vagyok. így aztán kerültem a Népszínházhoz. Ezután következett a „Finom, sikkes szobalány" sikere és utána sok-sok siker. Az álmaim valóra váltak. A mit otthon álmodtam — ó, mennyit álmodoztam! — az öreg diófa alatt, ragyogó világról, színpadról, sikerről, az mind beteljesedett. Az én igaz, egyenes szivemet elhoztam onnan az öreg diófa alól ide Pestre a nagyközönségnek. Az ut, a melyen jártam, mindig a legegyenesebb volt, ezért találtam oda a közönség szivéhez. Sokat dolgoztam, tanultam, hogy szeressenek. A szeretetükért a szivemet, a lelkemet adtam cserébe. Es Bob úrfi — heil — legénv lett a talpán I És ez volt a baj. Ha nem lett volna legény a talpán, nem nőttek volna az ellenségei, irigyei, mint a gomba. De minél „legényebb" lett, annál többen lettek. És igy van ez jól. „Inkább száz irigy, mint egy szánakozó". Aztán kezdték a szememre vetni a nagy fellépti dijakat, az 500 és 600 koronákat. 500 j korona! 600 korona I Mily horribilis nagy fizetés ! Milyen furcsa lehet, ha most én azt mondom, hogy mily kevés pénz az. Pedig én azt mondom. Egy művésznő, a ki tiz hónapon keresztül mindennap játszik, tanul, próbál, az nincs megfizetve — semmivel. Tekintet nélkül arra, hogy birja, nem birja, fáradt, nem fáradt, beteg, nem beteg, mindig játszania kell, mert ő a műsor, az a művésznő — nincs megfizetve semmivel. A hatalmas Isten különös kegye aztán, ha a művésznő ezt birja és nem rogy össze. Mert hiszen mi is emberek vagyunk, mint más. Mi is vagyunk betegek, nekünk is van 39 fokos lázunk, nekünk is fáj néha a szivünk, lelkünk, nekünk is nehéz néha az élet, mégis bolondozni kell jókedvűen és bolondozni kell kivétel nélkül minden este. A ki ezt nem próbálta, az ne beszéljen. Könnyű kiabálni, bántani, szidni, veszekedni. Én erre csak mosolygok. Tessék odajönni, kiállani a „placzra" és megcsinálni I Hja, de ez nehéz dolog. Oda erő kell, lélek kell és sziv kell 1 Azzal pedig nem sujt mindenkit az igaz Isten. IX. Szerkesztő ur arra külön kért, hogy a közel-multtal alaposabban foglalkozzam az életrajzomban. Bocsásson meg, ha ezt nem fogom tenni. Az a hajsza, mit ellenem indítottak, oly otromba, ízléstelen volt, hogy csak azért beszélek róla, mert én nem szorultam rá a hallgatásra, nekem nincs mit röstelnem benne . . . Azaz nem is irok. Fölösleges irni, — védekezni vagy magyarázni. Mert a piszok, a por már nem ér fel énhozzám. Mindenkinek meg kell bocsátani ezeket az elbizakodott szavakat. A magánéletben én egy igen szürke, igen egyszerű leány vagyok, különös tehát, mikor önhitten beszélek. Nos, ebben az esetben, igen. Az a sok aljasság, becstelenség, alávalóság engem nem érint, mert — én ; vagyok a Kukoricza Jancsi. És ezen nem lehet változtatni. Ez meg| történt. Ezt nem veheti el tőlem soha senki, Egy rózsaszál szebben beszél, mint sok-sok irigy ember alávaló kiabálása. Ez az igazság. Nagyon vallásos leány vagyok. Azt tartom, hogy mindenkinek meg van a keresztje, a melyet hordani kell. És alázatosan kell hordani mindig, minden körülmények között. Valaki nekem egyszer azt mondta: — Vigyázz! Sárral fognak megdobálni és a sár még Krisztust is bepiszkolta, pedig ő Isten fia volt. Erre én igy feleltem: — Az emberek szeretete megtisztította őt a sártól, mert hiszen igazságtalanul bántották. Mikor az életrajzom kezdtem, január eleje volt, aztán abbahagytam. Most mikor folytatom és befejezem, április eleje van. Közbe esik az az emlékezetes János vitéz-este, január 26-án, a mikor engem visszahoztak a színpadra. Már-már arra a nagy bűnre gondoltam, hogy elhagyom a hazát, hiszen „művész hazája széles e világ" — a mikor visszahoztak, visszaköveteltek és a mikor az egész közönség állva üdvözölt szédületes tapsorkánnal, abban a pillanatban eszembe jutott, hogy a szeretet tisztára mossa azokat, a kiket igazságtalanul bántottak. A kegyes Isten se nem siet, se nem — késik. (Vége.)