MAGYAR SZÍNPAD 1907. április (10. évfolyam 89-118. sz.)
1907-04-22 / 110. szám
190 7. április 22. 7 Budapesti színpadok. •UlPMl, április 22 A Magyar Királyi Operaház-ban Rossi Giulio olasz basszista e héten vendégszerepel. A vendégművész csütörtökön A zsidónő Brogni bíboros szerepében és szombaton A hugonották Marczel szerepében lép fel. Vasárnap Tatjána, Lehái Ferencz dalműve kerül szinre. Ezt a dalmüvet az Operaház ban már előadták Kukuska czim alatt, a szerző azóta átalakította a dalmű partitúráját és a szövegen is változtatott, s dalmüvének Tatjána czimet adta. A vasárnapi repriz alkalmával a főszerepeket Kaczér, Váradi M , Arányi, Takáts és Hegedűs éneklik. » A Nemzeti Szinház legutóbbi újdonsága, a Füst a héten csütörtökön kerül ismét előadásra. Henry Bataille nagysikerű drámáját, a Nászinduló A szerdán, pénteken és vasárnap este adják elő. Kedden a Naplegenda előzi meg A hazug előadását, szombaton Az eszményi férj kerül előadásra. A Vígszínház-ban ugy mint a mult héten, a héten is minden este eredeti magyar mü kerül szinre, még pedig váltakozva a Déryné ifiasszony, a Micz báró és Az ördög, a szezónnak három nagy sikere. A Déryné ifiasszony-1, Herczeg Ferencz poétikus színjátékát csütörtökön adják. Jubiláris előadás lesz ez, a menynyiben huszonöiödször játszszák e napon a Déryné ifiasszony-t Herczeg Ferencz darabját ezúttal is a Salome fogja követni és Wilde szenzácziós tragédiáját adják a Micz báró- nak, Zboray Aladár kedvelt vígjátékának keddre és szombatra kitűzött előadásai után is. A hét többi estéje a Vígszínház legutóbbi nagy sikere és [e szerint ma este, szerdán, pénteken és a következő vasárnap és hétfőn is Az öidög-bt, Molnát Ferencz uj vígjátékát ismétlik. A Magyar Szinház- ban A vig özvegy 152—161 ik előadását hozza ez a hét mindig a kitűnő szubrett-művésznő: Küry Klára fölléptével és Ráthonyi Ákossal Daniló szerepében. Kevés híján négyszázezer korona volt A vig özvegy eddigi 150 előadásának a jegybevétele a Magyai Szinház- ban. Pontosan 397,000 korona a Magyar Szinház pénztári : kimutatása szerint. Vasárnap, április 28 án I kétszer is megy A vig özvegy Küry Klára, Ráihonyi Ákos, Papit Sándor, Boioss Endre, Giréth Károly, Bezerédj Ödön, Batizfalvy Elza, Tallián Anna, Szentgyörgyi Mártha Szentirmay Béla és Kőváry Gyulával a főszerepekben. A délutáni előadások is rendes esti helyárakon mennek, elővételi díj nélkül. H A Kiiályszinház-ban a héten ötször játszanak a Gueira tanár apró művészei és ötször a KiiályszinházAak, élükön Fedák Sárival, a ki négyszer lép fel, mindenkor a Tüskerózsá ban, a rrely a héten már jubileumot ér: egy hónapon belü 1 már huszonöiödször kerül szinre. Az ünnepi este csütörtökön lesz. A kis olasz énekesek ma és pénteken A szevillai borbély-i ismétlik meg, szerdán a Don jüan-1 ismétlik meg, szombaton és vasárnip este pedig Carmen következik. * A Kitályszinház ezen a héten is játszik a Várszintiáz-ban és pedig ötször a saját társulatával, a mely ma, szerdán, pénteken, szombaton és vasárnap este tart előadást. Hétfőn a j Tüskerózsá-ban, szerdán pedig A gerolsteini i nogyherczegnő ben játszik Fedák Sári;akö/eti kező előadások pedig Blaha Lujzát hozzák a . várbelieknek A nagy művésznő két legjobb ! szerepét játszsza ; pénteken a Helyreasszony- ban, szombaton pedig A haiang-ban lép fel. Vasárnap este a Rákóczi fejezi be a Kiiályszinház előadásainak sorát. „Füst." — A sajtó a Nemzeti Szinház újdonságáról. — Budapesti Hirlap : A darab tele van kis malicziákkal, malicziózus karikatúrákkal, fotográfiákkal, melyek csak mulatságosak, nem boszantók. A jelenetek frissek, gördülékenyek. A szellemes mondások stb., néha erőszakoltak, de sok olyan is van, mely a helyzetből kinő, azt megvilágítja és bombaszerüen hatott. Senki sem fogja tagadni, hogy a fiatal szerzőben irói tehetség lakik. A darab fogadásával a szerző nagyon meg lehetett elégedve. Midőn mosolygó, szinte nevető arczczal megjelent a közönség előtt," mosolya átragadt az egész közönségre, mindenki mosolygott és nagy volt a taps. Főleg az első felvonás után, a mikor a közönség örven1 detes meglepődését is kifejezésre juttatta. A második I fölvonás is tetszett. Pesti Hirlap: A Füst czimü drámájából latszik, hogy ifjabb Wlassics Gyula lelke is idősebb, mint az éveinek szama. Mert mar van megfigyelő-képessége s az élet felöl komolyan gondolkodik. A közönség biztatóan fogadta a fiatal szerző munkáját, melynek egyes részei elárulják az irói tehetséget. Első darabnál ez -is szép eredmény. A szerzőt sokszor kihívták a szereplőkkel együtt. Az előadás és rendezés jo volt. Lánczy Ilka, Török Irma, Odry és Náday Ferencz igen jol játszották a főbb szerepéket. Az újság: Bizonyos, hogy jelentékenyebb irói képességgel bir. És a milyen nagy törekvésű és okos ifjú, még a drámaírás mesterségét is megtannlhatja, ha komolyan akarja és ha elhiszi, hogy az nem oly könnyű, mint minőnek jelenleg gondolja. Odry, Hajdú, Helvey Laura, Török Irma, Dezső, Molnár, Vizváriné és Náday Ferencz minden tehetségüket a mü szolgálatába állították. Mindnyájuk közül kitűnt Lánczi lika Szerémy grófnő szerepében. Oly szépen beszélt, oly helyesen ertelmezte szövegét és oly kedvesen, finoman játszott, hogy alig győztük csodálni. A közönség a darabot igen barátságosan fogadta és a fiatal szerzőt minden felvonás után kihívta néhányszor. Budapest: A közönség tarsadalmi fetlexiókat, szatirukus mondásokat, találó szellemeskedéseket érdeklődéssel hallgatta és meg is nevette. A drámai összeütközés hiányát nem szívesen vette, de a szerzőt soksok rokonszenvvel tüntette ki, bizlositásul a jövőre és elismerésül határozott tehetsége iránt. Minden felvonás után meg kellett jelennie a,,Füst" írójának a lámpák előtt. Pesti Napló : A dialógusokból itt-ott kihangzik valami; egy-egy merészebb kifejezés, egy-egy jobban és bátrabban megfogalmazott moadat, vakmerőbb jelzők Csaknem oroszlánkörmök, bár még puhák, livnt a fiatal macska körmei. Annyi bizonyos, hogy első darab felett nem szabad pálezát "törni és a mai pör eldöntését, amelyet a Nemzeti Szinház provokált, a jövöre kell bizni. A közönség egyelőre rokonszenves várakozással fogadta a fiatal szerzőt. Magyar Hirlap : Ifjabb Wlassics Gyula „Füst" czimü uj szinmüvét nagy jóindulattal fogadta a Nemzeti Szinház közönsége. Érdekes közönség volt, nem a rendes publikum. A páholyokban és a földszinten politikai életünk sok kitűnősége foglalt helyet, akik nyilvánvalóan az idősebb Wlasics Gyuláért érdeklődött az ifjú szerző iránt. A tapsot a fiatal drámaíró tegye el biztatásnak az ő első kisérlete ritka szerencsés körülmények között ért partot, most azután komolyan kell nekilátnia a dolognak. Független Magyarország: Török Irma sok bensőséges erzéssel játszotta a grófkisasszonyt, Lánczy Ilka kitűnő elevenséggel tett életképessé egy alapítványi hölgyet, Náday és Hajdú jellemzetes alakokat mutattak be a két öreg gróf szerepében, Odry Árpád kellően borongós melanchóliával játszotta a festőt, Dezső elegáns herczeg volt és Kürthy ezúttal is teljes szimpátiát keltett maga iránt a fiatal gróf egyszerű és közvetlen ábrázolásával. A közönség a darabot nagy jóindulattal fogadta és a szerzőt, a felvonások után, sokszor a lámpák elé tapsolta. St A »Magyar Színpad 4 tárczája. Önéletrajzom. Irta : Fedák Sári. III. Az elkényeztetésenben nem az atyámé a legnagyobb rész. Volt neki egy igen jó barátja, Füzesséry Péternek hivták. Agglegény volt, hit nálunk „kosztolt". Fél éves voltam, mikor oda került. Nagyon szeretett engem és én is nagyon szerettem öt. Jómodu volt, hát elhalmozott mindennel. Ugy hivtak otthon, hogy Babu. Babu volt az ő szemevilága és ő lett a Babu legjobb pajtása. Együtt jártunk sétálni, csónakázni, utazgatni. Lehettem akkor tizenegy éves. Sokat mesélt nekem a nagyvilágról, a szép dámákról, színésznőkről, virágról, tapsról, szép, ragyogó világról. A vége mindig ez volt a meséknek: — Bizony Babu, nem áldhatott volna meg semmivel jobban az Isten, mintha tehetséged volna a színpadra. Mindig csak hallgattam — hallgattam. Álmaimban már a színpadon is voltam, vakító ragyogásban, sok virág között, hófehér ruhában. Annál szürkébb, szomorúbb volt a felébredés. Az álomvilág eltűnt és én a szép, hófehér ruhás dáma helyett egy csúnya, szeplős, nagykezü, nagylábu kis leányt láttam a tükörben. Nem láttam szépet és mégis mindig a tükör elótt „mórikáltam magamat". Szavaltam, énekeltem, beszéltem, veszekedtem, mindezt a tükör előtt. Lassan-lassan kezdtem hinni, hogy én is tudnám azt ugy csinálni, mint azok a nagy dámák, akikről Péter bácsi beszélt. Később már azt hittem, hogy én különb leszek, mint azok a dámák ott a nagyvilágban. S egy szép napon azzal álltam az atyám elé, hogy — színésznő leszek. Tizenkét éves voltam akkor. Azt hitték, hogy a világba beszélek, majd elmúlik. De hát nem mult el. Mindig egyre jobban fejlődött bennem a vágy, hogy színpadra lépjek. Péter bátyám felvitt Pestre és elvitt a Népszínházba. A Cziterást játszották, szegény Konti szép operettjét. A főszereplő Küry Klára volt. Soha sem felejtem el azt az igézetet, a mibe ő engem ejtett. Azt hittem, hogy szárnyakon repült le az égből és egy valóságos angyal játszik ott a színpadon. Mikor kijöttünk a színházból, csak ugy kóválygott a fejem és ezt mondtam Péter bátyámnak : — Itt leszek en primadonna . .. nagy primadonna. Ettől kezdve aztán nem lehetett velem birni. De az atyámmal sem. Szigorúan megmegmaradt amellett, hogy bármi történjék inkább, mégsem engedi, hogy színpadra menjek. Kétségbe voltam esve. Nem tudtam kihez fordulni, az egész famíliám ellenem volt Akkor eszembe jutott, hogy irok Kemechey Jenőnek, a ki a Budapesti Hírlapnak volt munkatársa, hogy próbálja meggyőzni szüleimet : nem olyan ijesztő az a szinipálya. Hogy miért éppen Kemechey Jenőnek irtam ? Nem tudom. Nem is ösmertem. Csak hallottam, hogy ő is oda való, a hová az atyám, Zemplénmegyébe. A várva-várt válasz megérkezett, de ól... szörnyűség I — nem az volt benne, a mit vártam, hanem éppen az ellenkezője. Az, hogy egy nagyságos kisasszony maradjon meg nagyságos kisasszonynak, legyen belőle nagyságos asszony és ne akarjon ko nédiás lenni és végig járni a Kálváriát. Ez rettenetes csapás volt. Atyám kijelentette, hogy semmi körülmények között nem egyezik bele ostoba kívánságomba . . . Az évek multak és én nagyon sokat sírtam, szenvedtem. Tizenöt éves koromban igen nagy bánat ért. Elvesztettem jó barátomat, az egyetlent, a ki küzdelmemben velem tartott, öreg Péter bátyámat. Szívbajban halt meg szegény. Életének utolsó délutánján egyedül kivánt velem beszélni. Azt mondta, hogy meg fog halni és nem lesz senki, a ki bátorítson a küzdelmemben, tehát kér, hogy tegyek neki erős fogadást, hogy színésznő leszek. Megtettem Aztán beszélt . . . beszélt, egészen átszellemült arczczal sok virágról, sikkerről, a ragyogó, fényes nagy világról. Mielőtt szobáját elhagytam, megszoritotta a kezemet és igy végezte : — Szeretném, ha eszedbe jutnék — akkor Reggelre meghalt. Az én legjobb öreg barátom elment és erős a hitem, hogy onnan felülről vigyáz az ő kis pajtására, a ki nem szűnik meg őt hálás szívvel szeretni. Óh, hányszor, de hányszor voltak könnyesek a Dudley szobalány, Lotti, Bob herczeg, Kukoricza Jancsi szemei a nagy tapsviharok, viharesők közepette, a miért nem csókolhattam meg alázatos szívvel az én öreg barátom jóságos kezeit. De a virágok, azok ott voltak a sirján, hogy meséljenek neki — Báburól és a szép, ragyogó, fényes világról. .. (Folytatása a holnapi számban következik.)
