MAGYAR SZÍNPAD 1907. március (10. évfolyam 60-88. sz.)
1907-03-31 / 88. szám
6 1907. márczius 31. Budapesti színpadok. , márczius 31. A Magyar Királyi Operaház-ban húsvétvasárnapján a két állami szinház nyugdíjintézete javára a Lohengrin kerül előadásra. Húsvéthétfőjén a Parasztbecsület, a Bajazzók és a Müiészfurfang III. képe van műsoron. A Nemzeti Szinház-ban húsvét vasárnapján délután Az aranyember, este Mary Ann, húsvét hétfőjén délután az Asszony, este az Elnémult harangok kerül előadásra, melynek ez lesz a 25-dik előadása. -N A Vígszínház ban husvétvasárnapján délután A tolvaj, este a Déryné ifiasszony és a Salome; húsvéthétfőjén pedig délután A tánczos regiment, este Micz báró és Salome kerül előadásra. A Magyar Szinház- ban a húsvéti ünnepek alatt délután is, este is A vig özvegy kerül előadásra, a czimszerepben mind a négy előadáson Küry Klárával. * A Királyszinház-ban husvétvasárnapján Jacobi és Martos: Tüskerózsa czimü nagysikerű operettjének kettős női főszerepében ismét fellép Fedák Sári, a ki húsvéthétfőjén ugyancsak a Tüskétózsá-ban lép fel, melynek ünnepesti előadásaiban Környei Béla is részt vesz. Húsvétvasárnap délutánján — rendes esti helyárak mellett — Blaha Lujza lép föl A harang ban, mig húsvéthétfőnek délutánján — mérsékelt helyárakkal — a fános vitéz-1 játsszák. • A Népszinház-ban husvétvasárnapján délután A cserkesz leány, este Blaha Lujza fellépétével A szökött katona kerül szinre. Húsvéthétfőjén délután a Katalin-1 adják elő, este ismét Blaha Lujza fellépésével A piros bugyellátis-1. Ez a Népszinház utolsó előadása az idei szezónban. A régi és az uj Népszínház. — Beszélgetés Máder Rezsővel. — A szép húsvéti hangulatba, a mikor minden szinház négy-négy zsúfolt ház örömeit élvezi, bizonyos melanchóliával illeszkedik bele a Népszinház utolsó előadása. A piros bugyelláris előadásával húsvéthétfőjén nemcsak a Megyeri Dezső vezetése alatt állott ideiglenes rezsim ér véget, hanem befejeződik a Népszinház életének egész első korszaka, egy harminczesztendős korszak, melynek nemcsak tradicziói, de szereplői is kivonulnak a Népszinház- ból. Sőt bucsuznunk kell a Népszinház épületétől is. A színpadi részét — a régi favázas színpadot, folyosókat, a jól ismert öltözők régi, meghitt környékét — már egy évvel ezelőtt eltüntették és helyébe modern szinpadi részt emeltek; most sorra kerül a régi, jó nézőtér: eltűnnek a megszokott bordó széksorok, eltűnnek a jól ismert szürkésbarna páholydiszek és eltűnik a nagy öreg gáz-csillár, mely harmincz esztendeig hintette szelid fényét reánk. És bucsuznunk kell a Népszínház sok régi derék tagjától, — magánszereplőktől és a kórus tagjaitól — a kiket az őszszel nem fogunk többé viszontlátni a megújhodott Népszinház színpadán. Bizony, nem könnyű szívvel bucsuztatjuk a derék gárda tagjait, a kik közül sokan két évtizednél is hosszabb idő óta szolgálták Budapest első operett-színházában a művészetet és a közönséget. . . Bucsuzunk tehát a régi Népszinház-ló\ és ezzel együtt reménynyel nézünk az uj Népsí inház működése elé, köszöntjük uj gazdáját: Máder Rezsőt, a kinél hivatottabb vezetőt az uj Népszinház számára igazán nem találhatott volna a Népszínházi Bízottság. Most, hogy közvetlenül a húsvéti ünnepek után megválik Máder Rezső díszes állásától, az Operaház igazgatói székétől, felkerestük a Népszinház uj igazgatóját és megkértük: mondjon el egyet-mást a Magyar Színpad számára terveiből és a munkálatokból, melyekkel előkészíti a Népszinház uj rezsimjét. — A közönség és bizonyosan a színházi világ is — mondotta nekünk Máder Rezső — főképen arra kíváncsi, hogy kiket szerződtettem eddig a Népszinház-hoz. Nos, erre vonatkozóan kijelenthetem, hogy eddig még egy szerződés sincs fixirozva. A lapokban megjelent hírekre, nevekre és névsorokra vonatkozóan kijelenthetem, hogy azok mind kombinácziók, nagyobbára meglehetősen önkényes kombinácziók. Azt hiszem azonban, hogy már április tizedikén abban a helyzetben leszek, hogy jövendő társulatom névsorát, ha nem is teljes egészében, a sajtó és a közönség elé terjeszthetem. Éppen a szervezés szinte emberfölötti munkálatai követelték, hogy operaházi igazgatói állásomtól való felmentésemet már most kérjem. Nincs egy szabad perczem se, minden időmet lefoglalja a Népszinház Most, húsvét után, kezdem csak el igazában az utazgatásokat, az én felfedező körutamat. Bejárom a vidéket, de a külföldet is, különösen Németországot és Svájczot; különös tekintettel fogok kutatni olyan magyar énekesek és énekesnők után, a kik külföldre szakadtak, mert itthon nem érvényesülhettek. Teljesen uj gárdát akarok toborozni és uj gárdát akarok nevelni is a Népszinház-nak, a melyre most uj feladatok is várnak, mert nevében ott lesz a „Víg Opera"-jelzés is . . . . . . Mader Rezső nyilatkozata nagyérdekességü perspektíváját mutatja a megújhodó Népszínház nak. Pedig milyen nehéz és rögös a művészi ut A piros bugyelláris-tói a Carmen-'\g\ —Y.— A kulisszák mögül. Budapest, márczius 31. I. „Nászinduló." — A „Nemzeti Szinház" legközelebbi újdonsága. — A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Henry Bataille Marche nuptiale czimü háromfelvonásos drámája lesz, a melyet Császár Imre Nászinduló czimmel forditott magyarra. Henry Bataille nagy név otthon Francziaországban; de népszerűvé tette a nevét nálunk is, azokkal a finom rajzokkal, elragadó dialógusokkal, a melyek tárcza-alakban jelentek meg a külömböző újságok hasábjain. Mint szinpadi iró sem idegen közönségünk előtt, hiszen bizonyára sokan emlékeznek vissza az ő előkelő Kolibri marná-jára, a melyet a Vígszínház mutatott be. A Nászinduló-1 a mult szezónban adták elő a Theatre Gymnase színpadán és azóta Bataille Poliche czimü darabjával bejutott a Théatre Francais-ba is! Bataille tudvalevőleg Tolsztoj regényét, a Feltámadás t is dramatizálta és igen nagy sikert aratott a Paraitre czimü színmüvével, a mely két évvel ezelőtt került először szinre Párisban. A Nemzeti Szinház elsőrangú szereposztásban mutatja be a gyönyörű darabot, a melynek teljes szinlaDja különben jgy fest: NÁSZINDULÓ. Dráma 3 felvonásban, irta Henry Császár Imre. Személyek: Roger Lechatelier Claude Morillot Eugene Vicomte de Sauss Clozieres General Latour D'Audely Karmester Charles Francois Joseph Bizományos Nelly Grace Suranne Mme de Plessaus Horiense Mariette C'ozieresné Mlle D'Audely Magnet Julienne Miette Mlle Aimee Mm. Verneuil Mm. Grillot Bataille. Forditotta Odry ... Dezső • j Szőke ... Kürthy Horváth^, j t ... Heténvi Náday B. ... Hajdú Faludi ... Latabár Nárczis ... MagyariO Baranics; ... P. Márkus E.f Cs. Alszeghy I.' ... Helvey L.| T. Vízvári M. ... Tóth I. Gerő L. ... Paulay E. Várady A. ... Váradi I. CzirákW ... V. Molnár R. Szacsvayné, ... Demjén M Márkus Emilia, a színháznak ez a nagy művésznője, ezúttal elsőrendű szerephez jutott. ( Ö játssza Grace De Pessaut, egy előkelő, fiata( leányt, a ki megszökik a zongora mesterével' A művész fanatikus rajongása meghatja őt, vele megy Párisba, együtt nyomorognak, sőt még munkát is végez. Ebben az elhagyatottságában egy gyermekkori barátnőjéhez fordul: Suzanne Lechatelierhez, a kinek a férje el is helyezi a zongoramestert a vállalatánál. De a zongoramester sikkaszt. Naivul, ostobán, a nélkül, hogy tudatában volna a bűnnek. Csak azért, hogy egy kis zongorát vehessen és azon játszhassék Gracenak. A botlásért Grace nem hagyja el, de megbocsájt neki a főnöke is, a ki a fizetését is megjavítja. Ennek pedig az a magyarázata, hogy szemet vetett a leányra. Suzanne magához veszi Gracet, a ki álnév alatt él a házában. Ott mindenki belebolondul a bájos teremtésbe, legíőképen pedig maga a ház ura, a mi nem is marad feltűnés nélkül. Észreveszi a felesége is és kérdőre vonja Gracet. A leány nem akar hálátlan lenni, sem a szerelme ellen véteni és visszaszökik Párisba. Visszatérve szegényes otthonába, arra kéri Claudeoi, játssza el neki a nászindulót, a melynek a hatása alatt megszökött vele. Közben bemegy a másik szobába és ott egy revolverlövéssel véget vet az életének. Igen nagy hatása lesz ennek a befejezésnek és egyenesen frappáns, megkapó a harmadik felvonás nagy jelenete Grace és Suzanne között, a melyben az utóbbi vallatja a barátnőjét. Ezalatt a férj várja a parkban találkára Gracet. A leány titokban elhagyja a házat. Csak annyit mond az inasnak: — Hozza le a holmimat I És szökik. A zongoramestert, a kinek épen a jelentéktelensége, tehetségtelensége a tragikuma, a Dezső József játékában válik művészi alakítássá; Suzannet Császárné Alszeghy Irma játssza és bizonyos, hogy jobb kezekre nem is lehetett volna bizni ezt a kényes és nehéz szerepet. Odry Árpádnak jutott a csábító Roger Lechatelier szerepe, mig a többi szerepben a Nemzeti Szinház gárdájának csaknem minden tagja játszik. Figaro. II. „Az ördög". — A „ Vígszínház* legközelebbi újdonsága. — A ki ismeri Molnár Ferenczet, tudja, hogy nem szereti, hogy az ő legújabb müvét: Az ördög-öt dicsérik és sok jókat jósolnak neki. De, a ki ismer valamit Az ördög-bői, annak lehetetlen róla nem beszélnie és lehetetlen jókat nem jósolnia. A szerző — a bátor, örökké tréfás, mókázó és elismert nagytehetségű Molnár Ferencz — kicsit trémazik: „Ne csigázzák fel a várakozásokat!" Azok pedig, a kik ismerik a darabot, arra esküsznek, hogy nem lehet annyit igérni, hogy a közönség többet ne kapjon még annál is, a mit méltán várhat olyan kaliberű embertől, a milyen£ Molnár FerenczElég sosaig váratott Molnár a darabjára. Február 3-ikán olvasta fel, akkor már A tánczos regiment-tt tanulták, a Micz báró és a Salome már ki volt tűzve, de azonnal kimondatott a szentenczia, hogy aztán következik Az ördög. Azonnal ki is szerepezték, kiosztották és nagy volt a megnyugvás a színháznál, hogy ismét kiváló irodalmi esemény, ismét elsőrendű siker várható eredeti darabtól és a Molnár Ferencz uj müve betetőzi az idei év dicsőségét, a melyben megannyi idegen darab mellett a hazai szerzőknek oly hatalmas rész jut. Meglepetés lesz n z ördög azok számára is, a kik a legjobbat várják Molnár Ferencztől mind cselekmény, mind kidolgozás tekintetében és ha a darab meséje lebilincseli az érdeklődést, a dialógus előkelősége és elméssége egyszerűen bámulatba fogja ejteni a közönséget. Az előadás mintaszerüségéről kezeskedik a szereposztás, a melyet a következő színlap tüntet fel:
