MAGYAR SZÍNPAD 1907. február (10. évfolyam 32-59. sz.)

1907-02-09 / 40. szám

1907 február 10. 7 Budapesti színpadok. •p«l február 9 A Magyar Királyi Operaház-ban ma az Orfeusz, a czimszerepben Fodorné Arankával, az Operaház nagytehetségű uj tagjával és vasárnap A denevét kerül előadásra. m A Nemzeti Szinház-ban Sardou vígjátéka, A mult vsárnap kerül színre. A Pelleas és Melisande ma este kerül színre. Vasárnap délután pedig Himfy dalai kerül szinre. m A Vígszínház-ban holnap, vasárnap negyedszer adják a Déryné ifiasszony-1, Herczeg Ferencz nagysikerű darabját, a melyet mint a szezón nagy irodalmi és művészi eseményét fogadtak. A minden részletében gondosan előkészített előadás, a korhű és stílszerű kiállítás méltó módon vitték a közönség elé az illusztris szerző legújabb müvét. Ma este A tolvaj-i, Bernstein Henri kitűnő drámáját ismétlik. Marie-Louise szerepet ezúttal ismét Góthné Kertész Ella fogja játszani, a ki gyöngélkedéséből már teljesen felgyógyult. Vasárnap délután a Miczi herczegnő kerül szinre. « A Magyar Színház- ban A vig özvegy mai előadásán ismét Z. Bárdi Gabi énekli Glavari Hannát, a mely szerepben a közönség mostani második vendégjátéka alkalmából is nagy tetszéssel fogadta. A többi főszerepet ezúttal is Batizfalvy Elza, Örley Flóra, lallián Anna, Ráthonyi Ákos, Boioss Endre, Papit Sándor, Bálint Béla, Bezeiédy Ödön, Iványi Dezső és Kővdry Gyula játszsza. Vasárnap délután A drótostót megy 187-edszer, Zsuzskát, mint vendég Huszka Nelli, Pfefferkornt Papit Sándor játssza. A Király szinház-ban ma este a János vitéz kerül szinre Fedák Sárival a czimszerepben, mig vasárnap este felújítják ugyancsak Fedák Sárival A gerolsteini nagyherczegnő-1. Vasárnap délután eljátszsza Fedák Sári a Gtil-Baba Gábor diákját. Ez lesz Martos és Huszka népszerű daljátékának 116-ik előadása, a melyre jegy rendes áron, de elővételi dij nélkül váltható. A Népszínház- bau Kiiry Klára vasárnap este Béldi-Fejér operettjében, a Katalin-ban az ő méltán híressé vált szerepét, Germain hadnagyot adja. Ebben az előadásban a művésznő partnere ZilahinéSinghoff er Vilma, a debr.czeni színház primadonnája lesz, ki Katalin czárnőt énekli. Megyeri igazgató fölkérésére Kiiry Klára a jö/ő héten is folytatja nagysikerű vendégszereplését és pedig egy nagyon érdekes reprizben. A kis szökevény-t, Monkton és Caryll hat év óta pihentetett operettjét elevenítik fel a művésznővel. A kis szökevény czimszerepét 1900 ban kreálta Kiiry Klára és kitűnő alakításával diadalhoz segítette az operettet. Színházi pletykák. dndapect, február 9 Apróságok a „Vigszinház"-ból. (Az előkelő inas. — A legaktuálisabb darab. — A síkos járaa örömei.) A Vigszinház-ban még az inasszerepeket is kitűnően játsszák. Különösen az előkelő lakájok, a grófi komornyikok találnak kiváló személyesitőre a Vígszínház egyik tagjában: Kassai Győzőben, a kinek nevét persze, mert mindig csak két-három szavas szerepeket játszik, a lapok tudósításaiban alig olvashatjuk. Alázatos, előkelő, konfidens és arrogáns inasokat senki se játszik jobban nála. A minap a Vígszínház inasainak ábrázolóját egy elegánsan öltözött ur kereste fel az öltözőjében. A mikor Kassai helylyel kínálta meg, alázatosan szólt: — Oh, kérem, kérem, nagyságos uram, inkább állva maradok! Kassai-1 meglepte ez a hang, de azért udvariasan megkérdezte, hogy mivel lehet az idegen szolgálatára. — Uram — kezdte az idegen és Kassai már örült, hogy végre nyugateurópai megszólítással él az idegen — uram, a ki senki más, mint gróf K., folyton szememre veti, hogy öntől tanulhatnám meg, miképen kell egy finom komornyiknak viselkednie . . . Eljöttem tehát önhöz, hogy néhány órát vegyek öntől . . . Mikor és hol lehet? — Nem értem! — felelte Kassai — Miért küldi önt a gróf ur hozzám ? Hát ön is színész ? — Dehogy! En a gróf ur — komornyikja vagyok .. . • A legaktuálisabb színdarabot a minap nyújtották be Faludi Miklóshoz, á Vígszínház igazgatójához. A Polónyi-affér napjaiban egy hosszuhaju ifjú jelent meg a Vígszínház igazgatósági irodájában és átadott Faludi Miklósnak egy bekötött vastag könyvet. Természetesen egy színdarabot. Az igazgató kinyitotta a könyvet és a czimlapján elolvasta a czimet, mely igy festett: „Wallenstein Róza". ... Az ifjú tehát a sokat emlegetett báró Schönberger-néről irt gyorsan egy drámát. Kinos szünet állott be és azután az igazgató visszaadta a darabot a szerzőnek: — Sajnálom, nem fogadhatom el a darabot 1 — Mi — mi — miért? — Mert a mű nem teljes! — Nem teljes ?! Hiszen a drámának hét felvonása van és egy előjátéka! — Látom, látom. De önnek még két részt kell hozzáírnia és mindegyik résznek legalább is öt felvonása kell, hogy legyen . .. — Még két rész ? ... Öt felvonás ? . .. — Persze, persze. Ez okvetlen szükséges. A Vígszínház csak nem szégyenkezhetik a Nemzeti Színház előtt! Ha már előadunk egy Wallenstein-darabot, annak legalább is egy — trilógiának kell lennie!. . . « Tanay Frigyes a Déryné ifiasszony- ban Egressy Gábor szerepét játssza. De akármennyire foglalkozott is szerepével, ez nem akadályozhatta meg nőbarát udvariasságában és a legutóbbi sikos, veszedelmes napok egyikén azzal nyitott be a kávéházba, a törzsasztalhoz, hogy két szép hölgyet emelt fel, a kik elcsúsztak. Mindenki gratulált neki, csak Sarkadi Aladár vágott savanyu arczot. — Téged mi lelt? — kérdi Tanay a komikust. — Nagy szégyen érti — Ugyan ?! — Elestem és egy hölgy emelt feli.. . — És mit mondtál neki? — Azt, hogy megmentette életemet, vegyen el hát — férjül!. . . —Y.— Felvonásközben. Budapest, február 9. Az útitárs. — Gyöngyi Izsó tréféj'a. — Gyöngyi Izsó, az ismert komikus-szinész, nemrég vidékre utazott vendégszereplésre. Az éjjeli vonattal jött vissza s a mikor beszállt az elsötétített kupába, észrevette, hogy csak egy ember alszik mélyen, bundába burkolva a szakaszban. Az idegen rettenetesen horkolt. Gyöngyi-1 bosszantotta a kellemetlen fuvolázás s egy gyufát meggyújtva bevilágított az alvó arczába. Örömmel vette észre, hogy az alvó egy régi barátja, most színigazgató. Nagyot bökött rajta s ébresztgette. De a a direktor rettenetes álmos lehetett, mert dühösen mordult a sötétben felismerhetlen Gyöngyi-re. — Ha! mit akar? — Nemde, X. Y. igazgatóhoz van szerencsém. — Öhöml — A Gyöngyi Izsó tisztelteti, csak ezt akartam mondani! — ordított rá Gyöngyi. — Köszönöm! — mormogta az álmos férfi s tovább aludt. Néhány perez múlva Gyöngyi megint nagyot lökött az oldalába. — Ha I — mi az ? — ébredt fel megint a direktor. — Csak azt akartam mondani, hogy a Gyöngyi Izsó tisztelteti. — Bánja a fene! — dühöngött amaz s újra elaludt. Öt perez múlva az unatkozó Gyöngyi gondolt egyet és újból fölébresztette útitársát. Ez dühösen felugrik és a sötétben még mindig nem ismerve fel Gyöngyi-1, ráordított. — Hallja az ur, mit akar? Nyugodtan feleli Gyöngyi: — A Gyöngyi Izsó ur tisztelteti . . . — Meg van ön bolondulva? Hiszen már háromszor elmondta! — Igen, csakhogy a Gyöngyi Izsó ur ezerszer tisztelteti! Ha nyomban rá fel nem csavarja Gyöngyi a villanyt, az idegen megfojtotta volna. Persze aztán örvendetes viszontlátás következett. M. Színházi álét. Budapest, február 9. Pro és kontra. Intimitások a Fedák-szavazásról. — Befejező közlemény. — A lapunkban folyó Pedák-szavazás a külföldön élő magyarok körében is nagy érdeklődést keltett. Ennek az érdeklődésnek az illusztrálására adjuk az alábbi két levélkét: A Magyar Színpad t szerkesztőségének Budapesten. Itt mellékelem a kis szavazó-lapocskát s ha lehetséges, kegyeskedjenek számomra még néhányat küldeni, a melyet itt élő honfitársaink akarnak kitölteni. Vagyok hazafiúi üdvözlettel Ferdinand Singer, Berlin, Leipziger Str. 99. * Hotel Pension Victoria. Arco, 1907. 1|9. Tekintetes szerkesztőség! Engedje meg a t szerkesztőség, hogy mint budapesti és mint színházba meglehetős gyakran járó ember, innét, a messze távolból én is elmondiam véleményemet a Fedák-ügyben felvetett kérdésekről: 1. Hogy bünös-e Fedák ->ári a Vidor szerencsétlensége miatt, azt véleményem szerint a nagyközönség elbírálni nem tudja, mert ebben csak a teljesen beavatottak tudnak véleményt mondani. 2. Arra azonban, hogy visszatérjen-e Fedák a színpadra, leghatározattabban isen-nel kell válaszolni. Nagy veszteség volna az ő teljes visszavonulása nemcsak a színészetre, hanem a magyarság, a magyarosodás ügyére is. Kevés ily istentől megáldott tehetségű s igazi magyar temperamentumu operett-szinésznönk van, — minek elüldözni ezt is? Kiváló tisztelettel Szalay S. Kaptunk még szavazatot Drezdá-b(A, Párishól, London-ból, Hamburg- ból, sőt egyet — Afrikából (Assuanból) is. S a külföld magyarjai kivétel nélkül mind Fedák mellett szavaztak. Minthogy előző közléseinkben közreadtuk több előkelő úriasszony levelét, még egyet adunk át a nyilvánosságnak, mely szintén asszonyi kéztől ered, de nem az előkelő osztályból. A maga egyszerű naivitásában és naiv helyesírásában igy hangzik: „Nem szép hogy ugy kérdezik hogy bűnös e Fedák már mért volna bűnös ? talán azért mert sokan szeretik és azt irigyelték töle no meg a miért 300 frtot kapót egy este minek ígértek neki anyit bolond let volna nem elfogadni én szegén vagyok de én nem irigylem neki én bizon nagyon szeretném ha megint játszana mert ő a legjob színésznő ha ő nem játszik nem ér sémit a színház. Wange! Qyuláné". Kapuzárás előtt, — a program mszerü paritás kedvéért, — még egy ellenvéleménynek adjuk meg a nyilvánosságot. A művésznő egy ellenese ezekkel a sorokkal kisérte szavazatát: