MAGYAR SZÍNPAD 1907. február (10. évfolyam 32-59. sz.)

1907-02-04 / 35. szám

2 1907. február 4. Lapunk holnapi, keddi és következő számaiban Pro és kontra czim alatt közreadjuk a Fedák-szavazás alatt hozzánk érkezett érdekes leveleket és szavazatok megokolását, a melyek bizonyára a legszélesebb körben érdeklődést fognak kelteni, mert bepillantást engednek a Fedák-szavazás intimitásaiba. A „Magyar Színpad" szerkesztősége Budapesti színpadok, ftiíMcpnei, február 4 A Magyar Királyi Operaház-ban kedden a Tosca, csütörtökön a Rajna kircse, pénteken a Hugonotlák, szombaton az Orfeusz és vasárnap A denevér kerül előadásra. A Vígszínház-ban szerdán mutatják be Herczeg Ferencz uj darabját, a Déryné ifiasszony-\. A darab hősnője Déryné Széppataki Róza az úttörő magyar szinészet legkiválóbb női alakja. A művésznő megirta emlékeit és naplója érdekesség tekintetében a világirodalom legértékesebb hasonló müveivel vetekedik. Ezek az emlékiratok inspirálták Herczeg Ferenczetés a napló számos kedves szereplője elevenedik meg az illusztris szerző uj darabjában, a melynek szinlapja a következő: Déryné ifiaaszony. Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Herczeg Ferencz. Személyek: Gr. Szepessey A grófné Thureczky Etelka Gabi Déryné Szentpétery > Zsuzsika Kilényi Luby _ Lubyné Gál Imling Fuvaros Jankó Borcsa Lakáj Jockey A szerdai bemutató után a Déryné ifiasszony-1 csütörtökön és pénteken, vasárnap és azután minden másodnap adják. A tolvaj ma és szombaton kerül szinre, kedden este és vasárnap délután Miczi hetczegnö-i adják elő. A Nemzeti Színház- ban Sardou vigjátéka, A mult, szerdán és vasárnap kerül szinre. A Pelleas és Melisande-nak is két előadás jut: Fenyvesi Komlóssy I. Hegedűs V. Haraszthy H. Tanay Varsányi I. Balassa Biró I. Vendrei Sarkadi Kiss I. Győzó Szerémy Kazaliczky Szilágyi Kész R Fekete Kerekes I

ma és szombaton. Csütörtökön A dolovai nábob leánya, pénteken az Asszony, vasárnap délután • pedig Himfy dalai kerül szinre. Csütörtökön február 7-én bemutatóelőadás lesz a Várszini ház-ban. Ekkor adják először Somorjai Artúr Bölcsek köve czimü háromfelvonásos vigjátékát. j Somorjai nem ismeretlen a Nemzeti Sinház I közönsége előtt. Kiváltságok czimü egyfelvonásos drámát néhány évvel ezelőtt sik rrel adták j A Bölcsek köve várszínházi bemutatóján D. : Ligeti Juliska, Csillag Teréz, T. Vízvári M. ! Paulayné, Gál, Gabányi, Mihályfi, Odty, Rózsahegyi, Molnár játszanak. »• »- r.

1 - • ^ —. á A Magyar Színház-ban a*heti műsor is a A vig özvegy sorozatos előadásaiból alakul ki. A czimszerepet minden este Felhő Rózsi. Danilót Ráthonyi Ákos játszsaa. Vasárnap, február 10-én délután A drótostót-oi játszszák mérsékelt helyárakkal. Február 10-én estére esik A vig özvegy hetvenötödik előadása. • A Király színház- ban A harang, a mely bemutalóján, második és harmadik előadásán lelkes tapsokat és sok kihivást hozott szerzőjének : Pásztor Árpádnak és a női főszerep ragyogó müvészetü személyesitőjének, Blaha Lujzának, az egész hét műsorát betölti. A legnagyobb magyar énekművésznő oldalán A harang előadásain állandóan Németh József, Medgyaszay Vilma, Papp Mihály, Körmendy, Z. Molnár László, Rátkai, Horváth, Horváthné, Csiszér és Bársony a főszereplők. A vasárnap délután a Fedák Sárié. A Királyszinház primadonnája vasárnap a Gül Baba Gábor diákját játszsza rendes esti helyárak mellett. * A Népszínház-ban tegnap igen nagy sikerrel a Nebántsvirag czimszerepében lépett föl Küry Klára és arra való tekintettel, a melylyel Küry első két estéje találkozott, a Népszínház szerdán uj betanulással és szereposztással felfrissíti Audran operettjét, A baba-1, a melynek főszerepe Küry Klára egyik legkiválóbb alakítása. A baba előadását Küry Klárával csütörtökön, február hetedikén és szombaton február kilenczedikén megismétlik. A szereposztás teljesen uj. Küry Klárán kivül Ledofszky Gizella, Barcs Aranka, Kovács Mihály, Pintér, Újvári és Gömöri az uj szereplők, Megtartja régi szerepét Solymosi Elek, a ki ez estén vendég gyanánt lép föl. Vasárnap, tizedikén este Béldi Izor és Fejér Jenő operettjében, a Katalinban lép fel Küry Klára. Ez estén a czárnőt Zilahiné Singhoffet Vilma, a debreczeni szinház primadonnája fogja énekelni. Küry Klára vendégjátékain kivül kedden a San-Toy k rül szinre, mig Vidor Pál népszinmüve, a Vörös sapka hosszabb pihentetés után pénteken kerül előadásra. [Két újdonság. - A sajtó bírálataiból — 1_„A mult". (Nemzeti Szinház). Budapesti Hírlap : Bolond történet e?, de mulatságos is, gyors, friss és csattanós. És ezt ai igazi párisi dolgot, a melynek teknikája modern és brilliáns, leleménye fiatal és merész, nem Feydeau vagy lennequin irta, nem is Lavedan vagy Capus, nem de Caillavet vagy de Flers, hanem ennek a talentumos szatirikusnak az apósa, Victorien Sardou. A kimeríthetetlen fantáziájú öreg mesternek ez volt az ötvenedik darabja; és gondoljuk meg. hogy müvei közt nem egy maradandó is van. Pesti Hírlap : A darabot minden esetre érdemes megnézni. Megnyilatkozik benne Sardounak társaaalomfestö tehetsége és társadalonfiavitó tendenciája. Egy pár sze.lemes aperguje a házasságról többet ér es többet mond, mint egy egész n. met könyvtár e kérdésről. Az a leleményesség és szellemesség pedig, a melylyel a férjeket egy bolond szituáczióba összehozza s az ügyesség, a melylyel kiaknázza az összes humoros és pikáns h lyzeteket és hogy az élet czinikus és komoly igazságai mellett kaczajt is fakaszt, ez mind az igazi, nagy Sardoura vall Pesti Napló: Még hajlott korában is tud alkotni. Csak nemrég került szinre a párisi Variété-szinházban, Réjane asszonynyal a főszerepben „La piste" czimü drámája, a melyet „A mult" czimmel Martos Ferencz forditott le a mi Nemzeti Szinházunk számára Sardou visszanyúlt a saját múltjába és az „Utolsó levél" emlékeiből egy pompás, elmés vígjátékot komponált, a melyet ma nagy örömünkre Csillag Teréz elsőrangú, finom és előnyös alakításában láttunk a szinpadon. A darab technikájáról felesleges beszélni, mert az olyan ragyogó és elmés, a milyen csak Sardoué lehet, De nem is a technikán van a suly ebben a darabban, hanem azon a jókedvű szatirán, a melyben „La Piste" minden jelenete sziporkázik. Magyarország: Ma este az „Agglegények" Sardouja szólal meg ismét a Nemzeti Szinház szinpadán. A vidám, ötletes, borsos Sardou, a nagy bonyodalomkeverő, a ki hatalmas színpadi technikus ugyan, de nem olyan száraz matematikus mégsem, mint a mai franczia bohózat-gvárosok. Az Újság: Ezt a darabot, mely minden sorában a mester csodált drámaszerkesztö képességéről lesz tanúságot, a közönség igen jól fogadta. Különösen a második felvonás után hangzottak fel a tetszés legzajosabb nyilvánításai. Biidapeit: íme, ma színültig megtelt a nézőtér s ez a rengeteg nagv közönség eleitől vépig jól mulatott, kaczagott és tapsolt A jó öreg Sardouról csakugyan elmondhatjuk a répies, tán már nagyon is banális, de találó szálló igét, hogy hát: „Mégis jó az öreg a háznál!" II. „A harang". (Királyszinház). Budapesti Hirlap: Ebből a megindító, szép történetből Pásztor Á'pád egy meginditó, szép darabot csinált A mesét átültette magyar földre — az igaz poézis virága otthon van minden talajon és minden levegőben — és nagy szinpadi hozzáértéssel csinált belőle darabot. Igen' jól épitette fii, igen hatásosan tagolta, kitűnő szerepeket konstruált; rajzot adott egy pár megkapóan szép szinpadi képhez és eltalálta azt a sajátos hangot is, a melyet az ilyen legendás levegőjű darab lelke megkiván, egymással halkitván vidámságot és szomorúságot Komoly becsvágygyal szép munkát produkált. A Királyszinház előadásában látván a darabot, legnagyobb ékességének mi természetesen a Blaháné szerepét éreztük, f Pesti Hirlap: Az emberi sziv jóságának apoloI giája ez a szép mü. Szerzőjét eddig tehetséges poétának ismertük; nevéhez néhány szinpadi siker is füzöI dött, de ereje és tehetsége inkább a iirai költészetben A »Magyar Színpad« tárczája. A papír-korona. Irta: Jásiai Mari. Valahányszor a szemem ügyébe kerül, keresgélés közben, mindig egy kicsit összeszorul a szivem. De nem szomorúságból — inkább, mert nagyon szép szakára emlékeztet az életemnek. A nagy Racinét-féle öltözködéstant már járattam, mint a Nemzeti Szinház tagja, de bútorzatom fölfordított ládákból (verslagokból) állott, melyek letakarva évekig megtették a kellő szolgálatot. Társaságba nem jártam — különben negyvenöt esztendős koromig — hozzám sem járt egy pár diákpajtásomon kivül senki. Ezek beszéltek nekem könyvekről és az egyik németül, a másik angolul kezdett tanitani, volt egy, a kitől zongorázni szerettem volna megtanulni, egy negyedik türelmes, szelid szemű fiútól pedig héberül, hogy a bibliát eredetiben olvashassam. Ha ki nem nevetnének — sőt most már úgyis mindegy — tehát még kivallom azt is, hogy később még az oroszra és görögre is kiváncsi voltam — ez mind ingyenbe ment. Az első, a hit kifizettem, a franczia mester volt, a kit a „fiuk" m tguk fogadtak és hoztak hozzám, mert abban állapodtak meg, hogy ha a szünideim alatt Párisba akarok menni, hogy valamit lássak is, hát kell tudnom francziául. Nekem ma ugy tetszik ugyanis, mintha én idejövet (a Nemzeti Színházhoz) még azt sem tudtam volna, hogy vannak pénzzel megfizethető nyelvmesterek. Egyáltalában semmit sem tudtam. Azt sem, hogy kész színpadi ékszer van; vagy ha talán már tudtam, még megkérdezni sem mertem volna az árát. Egyszer csak Essex gróf került műsorra és én kaptam benne Erzsébet szerepét. Rengeteg selyem és bársonyszövetet vásároltam össze, magam elé tártam a Racinet nagy kosztümtanát és azután gondolomra kiszabtam és megvarrtam, kihimeztem mindent, — végül a koronát kivágtam kemény papirosból, megerősítettem dróttal, megaranyoztam, kivarrtam gyöngygyei és kibéleltem vörös bársonynyal. A ruhák a harmincz év alatt összefonnyadtak és eltünedeztek szekrényeimből, hogy vidéken kisebb igényű színpadokon fejezzék be a pályafutásukat; de kis koronámat mindig kikerülte minden egyéb iránt kíméletlen kezem. Ma meghatottan nézem, mint egy szebb korszak emlékét. Pedig én nem szeretem a régi időket. Oh, Iszonyodom tőlük. De ez a kis papiroskorona nekem azt beszéli, hogy az a kor méltóbb papokat támasztolt a színészetnek, mint a mai, mert akkor még nem lehetett megélni belőle csak érte élni lehetett. (Értsd a megélést a mai értelemben.) Nyugdíj sem volt. Nem csábított senkit, mint pálya, mint keresetforrás. Csak az lépett rá, a kit a lelke lángja kényszeritett és a ki nem törődött a holnapi ebéddel — tehát a hivatottak. Nem volt tülekedés a színházak körül — és nem tekintettünk egymásra tiszteletlenül, mert senkit sem hozott ide a szörnyek szörnye, a — protekezió! Abból a naiv Árkádiából maradt itt az én kis papír-koronám, melyet pajtásaimmal, az ifjú tudósokkal eg>ütt metszetlünk ki és aranyoztunk be és munkaközben — oh 1 Most kaczagj világ; Petőfi „Szinész dal"-át szavaltuk, melyben — most pedig hahotázhattok — akkor mind hittünk is! „Apostolok vagyunk az erkölcs mezején" és mi hittünk benne. Ez a kis papir-korona mesél már nekem csak életem és színészetem bűvös korszakáról. Ha ő nem regélne, nem is hinném, hogy igaz volt, a mire emlékeztet.