MAGYAR SZÍNPAD 1907. február (10. évfolyam 32-59. sz.)

1907-02-18 / 49. szám

1907. február II. Budapest? színpadok. február 18. A Magyar Királyi Operaház-ban a keddre kitűzött Álarczos bál és a vasárnapi Aida főszerepeiben Vasquezné és Lunardi énekelnek. Az Operaház-ban e héten Destinn Emmy porosz kir. kamaraénekesnő, a berlini udvari Operaház i tagja fog vendégszerepelni. A művésznő, a ki j jelenleg Németország egyik legkiválóbb énekes- | nője, pénteken, e hónap 22 én lép fel az Operaház-ban először és pedig a Pat asztbecsület-ben, \ mint Santuzza és a Bajazzók-ban mint Nedda. Ezt az előadást bérletszünetben a „Budapesti , Poliklinikai Egyesület" javára tartják meg. I Második fellépése e hónap 25-ére, hétfőre esik, a mikor Carmen-1 fogja énekelni. Harmadszer e hónap 27-én, szerdán a Pillangó-kisasszony czimszerepében lép fel. A második fellépés páratlan, a harmadikat páros számú bérlet- folyamban tartják meg. Mind a három előadásra j jegyet már lehet váltani felemelt helyárakon, j elővételi dij nélkül az Operaház-nál és a jegy- i irodákban. A Monna Vanna próbái naponta folynak Alszeghy Kálmán főrendező és a zeneszerző, ifj. Ábrányi Emil személyes vezetése alatt, ugy, hogy a bemutatót a kitűzött időben megtarthatják. * A Nemzeti Szinház-ban pénteken legifj. Szász Károly Kántorné czimü egyfelvonásos színmüvének lesz a bemutató-előadása. A czimszerepet /ászai Mari játssza. Az újdonság szintapja ez: Kántorné. Szinmíi egy felvonásban. Irta: legifj. Szász Károly. Személyek: Kántorné színésznő jászai M. Mari, leánya Tőrök I. Virágné, özvegy tanitőné Vizváryné Bauer, fiatal lakatos Pethes luczi, szolgáló Keczeri I. Történik 1837. őszén, Debreczenben, Virágné lakásán. Az egyfelvonásos újdonság második előadása szombaton lesz. Az első estén az Attaché-1, a másodikon az Asszony-1, Porzsolt Kálmán szinmüvét adják vele. Wilde Oszkár nagy sikerei bemutatott színmüve: Az eszményi férj csütörtökön és vasárnap kerül előadásra. m A Vígszínház műsorának változatosságát szombattól kezdve egy uj vígjáték: A tánezos regiment fogja növelni. Az újdonságot, a melynek eredeti czime Husarenfieber és a mely most a német színpadok legtöbbször adott darabja, Skowronek Rikárddal társulva Kadelburg Gusztáv irta. Első bemutatója a berlini Lustspielhausban volt, a hol nagy tetszéssel fogadták. A darabban jóformán a Vígszínház egész személyzete játszik. Sok uj díszlet és jelmez, kiváltkép sok egyenruha készült a darabhoz, melynek szinlapja a következő: A tánezos regisent. Vígjáték 4 felvonásban. Írták: Kadelburg (Gusztáv és Skovronek Richard. Forditotta: Zboray Aladár __ Személyek: j Hegedűs Fenyvesi Góth Tanay Bárdi Tihanyi Kazaliczky Deréki Sarkadi Balassa Tapolczai Szerémy Haraszthy H. Biró I. Gazsi M. Vendrey Kiss I. Ceáky I. Szilágyi Rónaszékiné Huzella I. Gyözö Kürthy S. Heltai I. Kassay Komlóssy I. Kész R. Ellerbeck baró, ezredes NVaaknitz, főhadnagy „ ... Kehrberg Nepomuk János, hadnagy Berntendorpf Dietz, hadnagy Orff, hadnagy Rhena, hadnagy Kern, hadnagy Pieffenslein, hadnagy Ramingen, tiszthelyettes Krause, őrmester Kellerm ann, ordonancz Lambrecht Henrik, gyártulajdonos Klára, a felesége Rózsika Fahrenholzné szül. Lambrecht Marianna . Nippes Ágost, gyártulajdonos Lina, felesége Erika, leányuk Bröckmann, városi tanácsos Bröckmanné ... ... Lotti, leánya Luna, városi bizottsági tag Lunáné asszony Francziska Frigyes Mina Zsófi Huszártisztek, ordonánezok, báli vendégek, szolgák, ifjak. A szombati bemutatóig a műsor ugy alakul, hogy a Déryné ifiasszony-f, Herczeg Ferencz poétikus vígjátékát ma este, szerdán és pénteken adják. A tolvaj, Bernstein szenzácziós drámája pedig kedden és csütörtökön kerül szinre. A Magyar Szinház-ban az e heti műsort szintén A vig özvegy előadásai töltik be. Keddig Z. Bárdi Gabi vendégszerepel a czimszerepben, kedden ZilahinéSinghoffet Vilma fogja mint vendég először énekelni Glavari Hanna szerepét. Vasárnap, február 24-én délután A koldusgróf kerül szinre, mérsékelt helyárakkal. A Kitályszinház e heti műsorának különös érdekességét A csibészkirály-nak, Buüykay Ákos uj daljátékának a bemutatója adja. A kivételes tehetségű zeneszerző, a kinek A bolygó göröggel már jubiláris sikere volt, ezúttal egy modern miliőben, a londoni színházi- és csirkefogó-világban lejátszódó librettót választott: a Széli Lajos háromfelvonásos operettjét. A czim ben szereplő csibészkirály voltaképpen az ünnepelt primadonna, a kit a rendőrök egy színpadi csibész-kosztümjében igazi gonosztevőnek néznek és börtönbe visznek, a honnan azonban a valódi bűnösök segítségével megszökik s a szenzáczió és a reklám kedvéért egy időre hozzájok szegődik. A pajkos kedvű primadonna aztán ugy megtetszik a csibészeknek, hogy királyukká koronázzák. Ezt az uj és hálás szerepet, a mely egy romantikus szerelem révén a legburleszkebb jelenetek féktelen kedvéből ko moly művészi játékot kivánó érzelmes helyzetek középpontja lesz: Fedák Sári fogja kreálni, s játékban, énekben, tánezban és jelmezekben egyaránt rászolgál arra a rendkívüli érdeklődésre, a mely a Szél-Buttykai darab csütörtöki bemutatóját máris megelőzi. Az újdonság szinlapja ez: A citbészkirály. Operett 3 felvonásban, 4 képben. Irta: Széli Lajos. Zenéjét szerzette: Buttykay Ákos. Rendező: Mirei Adolf. Karmester: Vincze Zsigmond. Személyek: Daisy, az Olympia-szinház primadonnája Fedák Sári Mr. Bainbridge, a szinház igazgatója Körmendy A titkár ... ... Rátkai Lumky Rick, áz operett szerzője... Papp Edward Layton, csendőrfőnök Környei Goolmus, betörő Sziklai Gamecz, tolvaj Németh Az öreg Bantock, baronet Csiszér A fiatal baronet Tarnai Arthur Coffin, önkéntes Bársony Archibald Better, szini kritikus ... Vágó {

ulia, Daisy komornája Szegedi E. ;red, tűzoltó... Z Molnár Cora, színésznő ... Fábián C. Tom ) Ko(

s Thorma Burn f betoro

k Csapó A „Fekete Elefánt" korcsmároanéja Erdei B. Történik az 1 felvonás az Olympia-színházban, Daisy öltözőjében, a 2. a rendőrség fogházában és a Whitcapelben, a „Fekete Elefánt" korcsmában, a 3. primadonna lakásán, Londonban. A Kirdlyszinház az újdonságot nagy gonddal állítja ki. A csibészkitály bemutatójára már váltható jegy. Blaha Lujza ezen a héten is folytatja vendégjátékát a Kitályszinház- ban. A A »Magyar Színpad« tárczája. A reálizmus a színpadon. Irta: Coqoelin. Nagyon sokat beszéltek és irtak már arról, hogy a szigorúbb értelemben vett naturalizmus, vagy realizmus átültethető a színpadra, avagy sem. A magam részéről nem ismerek szebbet és nagyobbat annál, a mi nem áll teljesen a rideg természetesség szolgálatában. Elvégre is a színjátszás művészet. A művészet fogalmában meg egyenesen benne van az, hogy az élet, a valóság nemes és finom köntösben, eszményítve táruljon elénk. Ha csak a nyers természetet állítjuk be a szinpapra, egy kissé szük körű és szegényes lesz a produkált művészet. Ez világos és könnyen érthető. A legnagyobb szakértelemmel megrendezett színpadi együttes játék, a csalódásig hü diszletezés, egy csomó gondosan összeválogatott és drága pénzen vásárolt kellék, eredeti kutatások alapján készült temérdek korhű jelmez: mind, mind csak egy jó színpadot eredményeznek, egy a legnagyobb természetességü színpadot és nem többet. Mondjanak bármit is, a közönség mindig csak a színpadot látja és nem az utczát, vagy a lakószobát Állítsuk be azt, a mi az utczán, vagy a lakásban történik, minden változtatás nélkül és ugyanaz lesz az eredménye, mint a minőt egy nagyon magas oszlopra helyezett figuránál észlelhetünk: a természetes nagyságból elvész valami. A szinpad — szinpad. Adjuk meg hát neki azt, a mi őt megilleti. Legyen szabad egy hasonlattal élnem. Ha valaki a színpadon ugyanazon a hangon beszélne és szólítana meg másokat, a melyen odahaza szokott beszélni a szobában, nem hinném, hogy a szavait tisztán és érthetően meglehessen hallani. Ezért az illetőnek másfajta hanghordozásra és hangsúlyozásra van szüksége, mint a minőt rendes körülmények között használna, különben s.nki sem érti meg, hogy mit beszél. Már pedig a nézőtéren megvan mindenkinek az a joga, hogy hallja és értse azt, a mit a színpadon beszélnek. Ha az a légkör, melyben a színész mozog, mesterséges és eszményitett, ha a kasírozott falak, a díszletek és az egész színpadi berendezés egy mondva csinált képet tárnak a szemlélő elé, akkor kell, hogy a közönség a valóságot e miliő követelményei szerint az illúzió szines fátyolába burkolva lássa. A felületes szemlélő mindig a szinész álláspontjára helyezkedik. A ki azonban a dolgok mélyére szeret hatolni, az leghelyesebben jár el, ha az ifjabbik Dumasnak az „Idegen nő" czimü drámájához irolt előszavát fogadja el mértékadó véleménynek. Nem szabad a színpadon a külsőségek kedveért az igazságot, a valót feláldozni. De viszont az is elítélendő, ha a közönség illúzióját romosba döntik a túlságosan hű és természetes beállítással. Kár volna a hallgatók gyönyörűségét szerte foszlatni; azt a gyönyörüsé'get, melylyel a színpadon történteket, mint az események szemtanúi hallgatják és egyúttal arról is meg vannak győződve, hogy az egész csak illúzió. Ha elfeledtetik a közönséggel azt, hogy a mit a szinpadon lát, csak játék, a „valóság egy mása", — akkor már nem lehet többé igaz müélvezésről szó. A Lukreczia szinmü bölcse a tengerpartról gyönyörködik a háborgó víztömeg megfélemlitően szép játékában. De dobják csak be a bölcs szemlélőt a dühöngő tengerbe, menten vége a gyönyörűségnek. Vannak érzelmi és értelmi momentumok, melyeket az ember a legszívesebben száműzne a színpadról, ama egyszerű oknál fogva, hogy azok elrettentik a közönséget a színházba járástól. A szinész és költő dolga az, hogy a helyes határt megszabják. Mint sok másutt, itt is a kiművelt izlés, a nemes s finom iránt való érzék lehet csak a vezérlő tényező. Itt a következő ellenvetést lehetne tenni: Hát feladata az a színháznak, hogy a közönségét szórakoztassa? Hiszen akkor az volna a legokosabb dolog, hogy teteszetős külsejü nőszemélyeket állítsunk ki a színpadra! Erre ez a feleletem. Bizonyos mértékben ennek is megvan a szinpadon a maga létjogosultsága. Fődolog, hogy a jóizlés határát soha ne lépje tul és hogy más egyéb czélja ne legyen. A régi jó latin közmondás: „castigat ridendo mores" all minden ilyen esetre, csakhogy a — megfordított értelemben véve. A szinház ostorozója a kor erkölcseinek. És teszi ezt mosolygó álarczczal. Hagyjuk el az idézett mondásból a „ridendo" szót és a szinház ítélkezési helylyé válik. Sokan állítják, hogy vannak férfiak — kisebb számban nők isi — kik a templomot mulatóhelynek is nézik, a hol bárki kereshet és talál is szórakozást. Azt már kevesen hangoztatják, hogy tudásvágyból, tanulási szándékból mennek a szinházba. A ridendo szót én tágabb értelemben veszem tehát. Nemcsak nevetést, vagy nevetgélést értek rajta, hanem általában gyönyörködést, mit a valóságnak eszményitett mása kelt a hallgatóban. Hive vagyok az igazságnak, de követelem, hogy elsősorban a tiszta művészetnek adják meg az öt megillető jogokat.