MAGYAR SZÍNPAD 1906. november (9. évfolyam 303-332. sz.)

1906-11-11 / 313. szám

1906. november 11 . 3 csodás hatású nótáknak, a melyektől mámoros vad lázba estek a seregek, az egész ország. Kozmopolita részeiben — az első felvonás rokokó alakjainak zenés beszédjében — sem kevésbé jelentékeny és értékes ez a muzsika, a mely szinte beláthatatlan sikert igér a szerző­jének és a Királyszinház-nak, a jövő hét kedd­jére, e hó huszadikára. A nagy estén a következő színlap kerül a hirdetési oszlopokra: Rákóczi. Daljáték 4 felvonásban. Irta: Bakonyi Károly. Zenéjét — Endrődi Sándor és Pásztor Árpád verseire — szer­zette : Kacsóh Pongrác. (Rendező: Mérei Adolf. Kar­mester: Vincze Zsigmond.) Személyek: II. Rákóczi Ferencz ... ... ... ... Környei Hesseni Amália herczegnö Harmath I. Bercsényi Miklós gróf Csiszér Badinyi János Vágó Heister Szigbert, császári tábornok Z. Molnár Heister Hannibal, ezredes Horváth Rentheim Magdaléna Kiiry K. Az öreg Gölöncsér ... Rátkai Katicza, leánya Szentgyörgyi L. Andris, fia Papp Kuczug Balázs Sziklai Lipót császár Körmendi Vandemont tábornokné ... .... ... Fábián C. Kurucz Tarnai Udvari dáma Vörös I. Ez a színlap egy diszes művészgárda név­sora — pedig nem is teljes, mert hiszen a négy felvonásnak hetvenhét beszélő szereplője van — s élén a czimszerepet játszó Környei Béláról a magyar színpadnak — szerencsére — visszahódított ékessége: Kiiry Klára halad. Olyan színpadon és olyan szerepben mutat­kozik be a művésznő, a mely méltó hozzá, a mely sikereivel a legtetején fog tündökölni. Diadalmasan fog visszatérni Küry Klára azokra a deszkákra, a melyek üresek voltak nélküle, mint az áldozó pap nélküli oltár. Szóval ünnepi estének ígérkezik az a keddi este mindenképen, s addig még méltatni fogjuk azt a pazarlással határos diszt, a melylyel a Királyszinház útjára — bizonyára hóditó útjára — bocsájtja Rákóczit. Félszázezer koronába kerülnek csak a dísz­letek és jelmezek! Ez a Rákóczi ugy fog ragyogni és ugy fog győzni, a hogyan csak — Rákóczi ragyogott és győzött! Biberach. Színházi pletykák. Budapest, november 11. Vasárnapi apróságok. (I. Nyolcz apró tenyér.) A Magyar Színház végtelen kedves, érde­kes és poétikus újdonságának: A tengerszem tündéré-nek minden eddigi előadásán szőke meg barnafürtös angyalfejek jelentek meg a földszint soraiban és a páholyok pereme fölött. Sok-sok gyermekarcz mosolyog a színpad felé és sok-sok apróság nézi örvendezve a zöld vizikirály ugrándozását, meg a kis székely gye­rek csudálatos hőstettét, a melylyel a vizitün­dérek birodalmából visszaszerzi a régóta a tó­fenéken őrzött harangot. Hamarosan hire ment a városban, hogy A tengerszem tündére nemcsak „fehér darab", lát­ványos darab, de olyan szinpadi mtí, a mely kiváltképen alkalnfas a gyermekek szórakozta­tására, oktatására, mulatságára. És a másodiK előadástól kezdve rajokban lepik el a Magyar Színház nézőterét a gyermekek. A premieren még csak a felnőttek üdültek a korán elhunyt, nagytehetségű Thury Zoltán poézisén, örvendtek a Heltai Jenő elmés és csengő verseiben és tapsoltak a Jacobi Viktor pompás, stílszerű muzsikájának. De másnapra már hire terjedt az újdonságnak és a szülők is kezdtek érdeklődni A tengerszem tündére iránt. De a premieren is voltak gyerekek. Négy gyönyörű kis gyermek: 9—10 esztendős lehet az a kis fiu, a ki a legidősebb a négy között. Ott ültek, mint négy kis fecske-fióka, egy eme­leti páholyban és egy öreg. nénike felügyelete alatt figyeltek áhítattal mindenre, a mi a szín­padon történt. A felvonások végeztével pedig nyolcz kis tenyér verődött össze tapsra, nyolcz apró tenyér szórta az elismerő tapsot a szinpad felé valaki­nek, a ki már nem köszönhette meg a tapsokat, valakinek, a ki nagyon sokszor simogatta-csó­kolgatta ezt a nyolcz apró kezecskét... Az a valaki Thury Zoltán volt, A tenger­szem tündére örökre elköltözött szerzője, a négy kis gyermek — édes apja .. . A négy kis árva tapsa belevegyült a pre­mier nagy zajába, de a Thury Zoltán utolsó munkáját mégis csak ezek a tapsok kisérik hóditó útjára . . . (II. Kilenczvenezer arany.) A Népszínház nagysikerű uj darabjában, a Rab Mátyás-ban Tollagi Adolf a prágai ghetto elöljáróját személyesiti. A darab tudvalevően 1458-ban játszik. Ez a kitűnően megjátszott zsidó elüljáró egyben kitűnően érti a pénzszerzést is. Van rá módja. Ő a cseh fejedelem „házi zsidaja", a ki a fenséges ur pénzügyeit kezeli: ő szedi be a zsidók adóját, ő „számitolja" le előre, persze derék haszon mellett a fejedelemnek dukáló egyéb pénzeket és ő az aki — a Rab Mátyás­ban — az ifjú Mátyás királyért járó 60,000 arany váltságdijat Szilágyi Erzsébettől átveszi, hogy azután ő cseh fensége kezéhez juttassa. Egyik minapi előadáson különösen nagy szeretettel honorálta a zsúfolt ház Tollagi pom­pás játékát. Jókedvű lett a művész és előadás után odaszól egyik kollégájának: — Gyere vacsorázni! — Megyek, — mondja a másik — de haza. — De ha én nagy vacsorára meghívlak ? 1 Amaz kissé csodálkozik: — Hallod, miért lettél egyszerre ilyen bő­kezű ? — Miért? — felel zsidó szerepéhez hiven kérdéssel Tollagi. — Azért, mert a mai, tizen­ötödik Rab Mátyás- előadáson szedtem be Szi­lágyi Erzsébettől a kilenczvenezredik aranyat. — Hogy-hogy? — Ugy, hogy minden este kapok tőle 60,000 aranyat. Tizenöt este: ez 900,000 arany. Ebből az én jutalékom tiz százalék, mert igy egyeztem meg a cseh fejedelemmel: a hasznom tehát kilenczvenezer arany. Ebből csak meg­hívhatlak jó vacsorára I —Y — Színházi élet Budapest, november 11. ^ ^ Pálmay Ilka ^^ „A gerolsteini nagyherczegnó"-ról. — Beszélgetés a művésznővel a szerepéről. — Páratlan az a diadal, melyet Pálmay Ilka szerzett magának és a Királyszinház-nak pén­teken este, a mikor A gerolsteini nagyherczegnő czimszerepében ismét a budapesti közönségeié lépett. A közönségünknek vélünk kedves szolgá­latot tenni azzal, hogy e nagysikerű repriz alkal­mából megszólaltatjuk magát a divát. A gerolsteini nagyherczegnő pénteki elő­adásán, néhány perczczel az első felvonás kez­dete előtt kerestük fel Pálmay likát az öltöző­jében, hogy mondjon el közvetítésünkkel lapunk közönsége számára egyet-mást hires szerepéről. A diva tükre előtt ülve, kibontott selymes haját fésülgetve, fogadott bennünket. — Nem is csodálhatják, — mondotta — hogy nagy és benső megilletődés fog el, a mikor A gerolsteini nagy herczegnö-ben újra az én legkedvesebb közönségem elé lépek. Hogy felrajzanak bennem az emlékek, igazán dicső­séges, nagy, felejthetetlen színházi esték emlékei: az csak természetes ... Azt hittem, hogy már nem emlékszem a szerepre. Azt hittem, hogy újból be kell tanulnom, pedig mikor végig­néztem itt a Királyszinház-ban A gerolsteini nagyherczegnő egyik előadását, nemcsak előre mondogattam magamban a szerepet, de még azokra a mondásokra is emlékeztem, a melye­ket — miután elvesztették aktualitásukat — a mostani előadásból kihagytak ... A mikor a szerepet megkaptam és odahaza tanulgatni kezdtem: megint ugy éreztem, hogy nem tudom. De mikor az első próbámon kijöttem a szín­padra : minden szavára emlékeztem, minden taktusa a fülemben, a szivemben volt és bizony semmi szükségem sem volt a súgóra. Persze, az is fontos, hogy a régi fordításban adjuk itt a Királyszinház- ban is és igy az én szerepem is a régi maradt . . . Megkérdeztük a művésznőt, nem tett-e változtatásokat a szerepen? — Semmit — felelte — Maradt, a milyen volt. Sőt én bizonyos dolgokat visszaállítottam, különösen az énekrészekben, a melyek a Király­szinház eddigi előadásain kimaradtak. Igy pél­dául az első felvonásbeli belépőm előtt kima­radt egy recitativ, a belépő végén pedig egy koloratura. Én ezeket is fogom énekelni, mert azt tartom : ugy van jól, a hogy ezt a halha­tatlan mester megirta. Örüljünk, ha interpretál­hatjuk minden gondolatát! Arra a kérdésünkre, vájjon hálás szerep­nek tartja-e a művésznő a gerolsteini nagy­herczegnőt, Pálmay Ilka ezt felelte: — Meglepő talán a válaszom, de a nagy­herczegnő szerepét operett-primadonna, a ki sok és közvetlen hatást szeret kiváltani a közönségből, hálás szerepnek nem tarthatja. A primadonna az olyan szerepet itéli hálásnak, mely sok alkalmat nyújt arra, hogy a közönség mulasson, tapsoljon és — ujráztasson. Az úgy­nevezett „nyiltszintaps" a primadonna leg­nagyobb gyönyörűsége Ilyen értelemben „há­lás" szerep például a Nebántsvirág, de nem az a nagyherczegnő szerepe. Mert ez egy egész alak, ez egy egész alakítás, a melyet ezer apró és finom nuance-ból és gondolatokból, ötletek­ből kell megalkotni, megformálni. Ehhez lélek kell és értelem, mint minden Offenbach-szerep­hez és az alakítás sikeréről nem kaphatunk rögtön, ott a színpadon nyugtatványt a közön­ségtől. Ennek az alakitásnak az emléke kell hogy tovább éljen a közönség lelkében. Az egésznek, az alaknak az emléke ... És én ezért ambiczionáltam a gerolsteini nagyherczegnő szerepét és ezért leszek boldog és büszke, ha a mostani, uj közönségemnek is tetszeni fogok benne . . . Tartarin. Vidéki színpadok» Budapest, november 11. A debreczeni színházban csütörtökön este nagy sikerrel került bemutatóra Porzsolt Kálmán Asszony czimü drámája, a czimszerepben Lukács Juliskával. Budapest, november 11. A berlini Lessing-szinház-ban csütörtökön este botrányos jelenetek között folyt le Eulen­betg Herbert Kékszakáll-lovag czimü ötfelvoná­sos mesedarabjának a premierje. A közönség nemcsak pisszegéssel buktatta meg a darabot, de füttyel és sípszóval fogadta a szerzőt, a kit barátai a lámpák elé tapsoltak. Az előadás vé­gén újra kitört a botrány és a közönség fel­háborodva hagyta el a színházat. * A hamburgi uj operettszínházban a héten volt Lehár Ferencz A vig özvegy czimü operett­jének kétszázötvenedik előadása, melyhez az óriási sikerű darab en suite-előadásokkal jutott el. A szerző ez alkalommal maga vezette a zenekart. A vig özvegy tudvalevően még ebben a hónapban bemutatóra kerül a Magyar szin­ház- ban. * Strauss Richárd Sű/ome-jával meg fog ismerkedni a párisi közönség is. A nagy hirü operát nem a nagy operában, vagy az „Opera Comique"-ban, hanem egy magánszínházban fogják előadni, valószínűleg Sarah Bernhardt színházában, még pedig német művészekkel. A czimszerepet Destinn Emma fogja énekelni, a próbákat és az első előadást Strauss Richárd fogja vezetni. = „Suhog az őszi szél". Ez alatt a czim alatt Kán Lászlónak, az ismert, geniális zeneszerzőnek és a Vígszínház jeles karmesterének, egy uj gyönyörű dala jelent meg énekhangra, zongoranisérettel. A dall Hegedűs Gyula énekelte a Vigszinház-b&n Rákosi Viktornak Rákóczi fia czimü színmüvében, a legzajosabb tetszés mellett. Ára 2 korona. Kapható Méry Béla zenemu­kereskedésében (Andrássy-ut 12. sz.) = Ébredés Ama lethargikus álomból, melybe osztrák szomszédaink már évszázadok óta ringattak, ugy látszik felébredik és észre vesszük a magyar ipar hátramaradottságát. Most kettőzött erővel látunk hozza I és elhatároztuk, hogy kitartást e munkához az Első 1 Alföldi Cognacgydr rt. baraczk likőrjéből merítünk.

Next

/
Thumbnails
Contents