MAGYAR SZÍNPAD 1906. november (9. évfolyam 303-332. sz.)

1906-11-09 / 311. szám

1906. november 11. 3 ÉL KÜR» OPERAHÁZ. A „Bohémélet" szövege. Elsó kép. A padlásszobában. A négy bohém: Rodolphe a költő. Marcel a festő, Scliaunard p muzsikus és CUline a filozofua vidáman élik • azűkölködéa napjait. Schaunard valahogy pénzre teáz azért, ételt éa italt hoz, a mit nagy mohón költenek el. Majd elhatározzák, hogy elmennek a Momua kávéházba, hogy ott töltsék a karácsonyestét. Hárman előre mennek, Rodolphe atthon marad, hogy egy verset Írjon. Ekkor belép a pdlásszobába Mimi, a kis varrólány, a ki nem találta meg szobája ajtaját, mert a szél átfújta a gyertyáját. Rodolphe és Mimi bemutat­koznak egymásnak éa a két fiatal szív gyorsan nagy szerelemre lobban egymás iránt. Rodolphe magával viszi Mimit, hogy a kávéházban meg­keresse barátait Második kép. A Quartier Latinben, kará­csony előestéjén. A nagy tarka néptömegben, vásári sokadalomban, Rodolphe találkozik három barátjával, a kiknek bemutatja szerelmesét: Mimit. A kávéház előtt a szomszéd asztalnál focrlal helyet Marcel régi barátnéja, a könnyelmű, szeszélyes, jókedvű Musette, uj barátjával, AJcíndor úrral. Marcel eleinte ügyet sem vet rá, de Musett csakhamar dalával visszahódítja • miután Alcíndortól sikerűi megszabadulnia, kibékül Marcellal s boldogan borul a kebelére. A víg sokadalomban elvegyül a négy bohém s a két leány. Harmadik kép: A Barriére d'Enfer, Párison kívül. A bohémek Marcelnél vannak látogató­ban, a ki a sorompó mellett lévő kurta-korcs­mában lakik néhány hét óta. Hajnalodik. A betegeskedő Mimi idejő, hogy felkeresse Mar­celt és elpanaszolja neki, hogy az utóbbi idő­ben mily rosszul él Rodolpheal, a ki folyton eyötri a féltékenységével és el akar tőle válni. Marcel a lelkére akar beszélni Rodolphenak, mire a poéta bevallja neki, hogy változatlanul szereti Mimit és fájdalommal látja, hogy a hű leány mint fogy napról-napra, mily beteg és ő nem nyújthat neki sem kényelmet, sem segít­séget, mert szegény. Mimi a háttérből végig hallgatja Rodolphe vallomását s megtört szív­vel jelenti ki, hogy most már 6 is ak„ ja a válást: váljanak el, csak azt várják meg, a míg tavasz lesz. Közben Musette végképen össze­rördül Marcellel és mint már annyiszor, ismét slválnak egymástól. Negyedik kép : A padlásszobában. Marcel és Rodolphe dolgoznának, de a munka se­hogyan sem megy, mind a ketten elmúlt sze­relmeikre gondolnak. Marcel csókolgatja a szalagot, a mit Musettól kapott, Rodolphe pedig Mimi rózsás fejkötőjét szorítja a szivéhez. Schaunard és Collíné vidámságot hoznak az elbusult két bohémnek és megint vidáman köl­tik el mind a négyen sovány ebédjűkeL Majd tánczra is perdülnek. Ekkor betoppan Musette, ki magával hozza a haldokló Mimit. Lefektetik az ágyra, s Musette elküldi Marcellel eladni fülbevalóit, hogy annak áráért orvost hívjanak Mimihez. Colline is siet, hogy eladja régi meg­szokott kabátját, de már Mimin nem lehet segíteni. Felén egykori kis fejkötőjével holtan hanyatlik vissza a párnákra. Rodolphe zokogva borul halott szerelmesére. Egész Budapest vásárolja most osztálysors­legyeit DÖBGE-banknál, Kossuth Lajos-u. 4. Egy fél órára nézzük meg a Projectograf elő­adást. Gambrinus mellett. Erzsébet-körut 27. AL KALMI BÚTOR- ^S^SQSSi^ VÉTEL és ELADÁS LAUTENBURG LÁZÁF - . kárpltos-mester Mjninc TolroK tapéta-raktárai. • Bel- és 1Y11I11U& jaiíaD külföld; papirkárpitok leg­nagyobb választék. Kárpitozások helyben, valamint vidéken egolcsóbb árakon eszközöltetnek. — Spanyolfalak mindig készletben. Főüzlet: Bndapest, Kerepesl-nt 6, a bazár épületben. — Fióküzlet: Irányi-ntcza 25. szám. »A törpe gránátos« szövege. Ünnepi díszt öltött savoyai falu. Déli harangszóra vár csak a falu népe, hogy mun­káját abba hagyva, jó kívánságait fejezze ki Gáspárnak, a polgármesternek, a kinek a neve­napját ünneplik. Az ünnepi hangulatot csak az zavarja, hogy korán reggel megérkezett a sorozó­bizottság is. Laura, Georgine, Lujza, Amália és vőlegényeik. Lőrincz, József, Lénárd és Péter szokás szerint ezen a reggelen is összejönnek a polgármester háza előtt, s boldogok, hogy a névnap megint itt van, tánczolhatnak és hosszabb ideig együtt lehetnek. Csupa verőfény, mozga­lom minden körülöttük, de az öröm hamarosan megcsappan, a polgármester rendelete szerint megkezdődik a sorozás. A négy vőlegény pedig katonaköteles. A hosszú katonáskodás fáradal mai, az esetleges háború borzalmai szomorúság gal töltik el a szerelmesek szivét, az elszaka­dásba nem tudnak belenyugodni. Hirtelen cselt eszelnek ki erre, hogy valami testi fogyatkozást színlelnek. József ugy tesz majd, mintha min­den izülete ki lenne ficzamodva, Péter mindkét lábára béna, Lénárd mankóval jár, Lőrincz . . . Lőrinc2 pedig törpe lesz. Mindez sikerül, annál is inkább, mert a legények nem abból a falu­ból valók. A hegy felől megjön egy csapat ujoncz, a daliás Walter-őrmester a polgármester jelenlétében soroz, a vőlegények közül a három első könnyen szabadul, aztán általános derült­ség között megjelenik egy gránátosnak öltözött komikus törpe, a ki követeli, hogy soroznák be. Persze, kinevetik és őt is visszautasítják. A szerelmesek magukra maradva, alig férnek a bőrükben, ujjongva tánczolnak és csak későn veszik észre Waltert, a ki arra vetődött. Hiába akarnak a legények újra nyomorékká alakulni, turpisságuk kisült, az őrmester felháborodva be­sorozza és elviszi őket, hiába kérlelik a leányok. NEMZETI SZÍNHÁZ. „A tudós nők" szövege. Első felvonás. Chrysale háza. Henriette egész környezetében az egyetlen egyszerű gon­dolkodású derék leány, a ki nem beszél válasz­tékosan mint a többiek és nem hódol az ünnepelt, de alapjában léha, üres Trissotinnek és Vadi urnák. Armande megütközéssel veszi tudomásul, hogy huga férjhez akar menni és meglepetését fokozza, mikor megtudja, hogy a jelölt Clitander, a kiről pedig azt hitte, hogy őt szereti. Ugyanígy vélekedik Bélise és a mikor Clitander közleni akarja vele Henriettéhez való szerelmét, ez is azt képzeli, hogy őt szereti és most vallomást akar tenni. Második felvonás. Clitander számára Ariste kéri meg Henriette kezét. A beszédet azonban meghallgatja Belise, közzéjük lép és képzelő­désében elmondja, hogy többek között Clitan­der is szerelmes belé és valószínű, hogy az ő kezét akarja megkérni. Philaminte elzavarja a házból Marist, a szolgálót, mert nem ragad rá semmi tanítás és a beszéde közönséges, pórias. A leánya kezét is megtagadja Clitandertől, mert azt Trissotinnek, a körülrajongott költő­nek szánta. Harmadik felvonás. Trissotin felolvassa a társaságnak a verseit. Ezek hallattára mindenki oda van a gyönyörűségtől. Megjön a tudós Vadius is. Előbb a legnagyobb dicséretekkel halmozzák el egymást, de aztán összetűznek és a legválogatottabb gorombaságokat vagdossák egymás fejéhez. Végül Vadius fenyegetődzve el­rohant. Crysale beleegyezik a leánya és Clitan­der házasságába, nem törődvén* vele, hogy ezúttal ellenkezésbe jut Philaminte-al. Negyedik felvonás. Armande biztatja anyját, hogy ne egyezzen bele Henriette házasságába. Clitandes kihallgatja beszélgetésüket, amelynek folyamán minden képzelhető rosszat mondtak felőle; majd előlép és kikel Philaminte pártfo­goltja és az ő vetélytársa, Trissotin ellen. Vadius levelet küld, a melyben elmondja, hogy Trisso­tin maga dicsekedett el azzal, hogy csak a pénzéért veszi el Henriettet. De az atya nem hisz a levélnek és kijelenti, hogy leányát még ma eliegyzi a költő. Ötödik felvonás. Trissotin igyekszik Henri­ette szerelmét megnyerni. De hiába, mert Cry­sale ragaszkodik Clitanderhez és Philaminte akárhogy kardoskodik Trissotin mellett, a leány mégis szerelmeséé lesz. Egész Budapest vásárolja most osztálysors­jegyeit DÖBGE-banknál, Kossuth Lajos-u. 4. Egy fél órára nézzük meg a Projectograf elő adást Gambrinus mellett. Erzsébet-körut 27. VÁRSZÍNHÁZ. „Killiecrankie herczeg" szövege. I. felvonás. A herczeg immár két éve sze­relmes Lady Henriettába, már háromszor kérte meg a kezét, de — bár a leány anyja szívből helyesli és előmozdítja ezt a házasságot — Henrietta mindig nemet mond. A herczeg végre is merész tettre határozza el magát. Elhatá­rozza, hogy megszökteti Henriettát, még pedig oly módon, hogy egy hamis távirattal Skócziába szólítja állítólag megbetegedett nagynénjéhez, azután megvesztegetvén a vasút kalauzát, rossz útirányú vonatba ülteti szerelmesét és ilyen­formán Henrietta kénytelen lesz elfogadni meg­hívását skócziai várkastélyába, a hol mindaddig fogva tartja, a mig kimondja a boldogító igent. Barátját: Wellbyt kéri fel segítségül, a ki vál­lalkozik is a csiny végrehajtását előmozdítani, ha bevonják a kirándulásba Mulhollande asszonyt, egy szép és gazdag özvegyet, a kinek kezét viszont az elszegényedett Welby szeretné elnyerni. II. felvonás. Minden ugy történik, a hogy Killiecrankie herczege tervezte. Négyen megér­Keznek a herczeg skót várkastélyába: Henrietta s Mulhollande asszony — a kik eleinte nem égen rokonszenveznek egymással — nem is sejtik, hogy ők voltaképen foglyok és azt hiszik, hogy másnap reggel folytathatják utjokat, melyei a kellemetlen „vasúti kaland" megakasztott. A négyesben eltöltött, feszes hangulata vacsora után a herczeg bevall mindent Henriettának, Welby pedig leleplezi a csinyt a szép özvegy előtt. Persze, módfelett fel vannak a hölgyek háborodva és most már — megbékélve és a lágyszívű Welbyt is szövetségükbe vonva — azon tanakodnak, miképen lehetne megszaba­dulni a herczeg kastélyából. Sok kalandos és romantikus terv után végre is abban állapod­nak meg, hogy Henrietta színleg beleegyezését adja a herczeggel való házasságába. Ezen a réven aztán megszabadulnak és az ilyen kicsi­kart házassági igéret, a törvény értelmében, nem kötelező. Henrietta csakugyan tudtára adja a herczegnek, hogy szereti és hogy a felesége lesz. A herczegen van most a meglepetés sora, de ő mindjárt gyanút is fog. Mikor annak rendje és módja szerint — skócziai szokás szerint — határozott formában is kívánja Henrietta igéretét, a leány kijelenti az újból elképpedt társaság előtt: „fogadom, hogy Killiecrankie herczegének nem leszek a felesége". III. felvonás. A herczeg fordit egyet a sze­relmi taktikán. Tudomására hozza a hölgyek­nek, hogy szabadok, a kastély kapuja nyitva áll: bántalom nélkül elmehetnek, nem köti magát többé Henrietta házassági ígéretéhez. Ez a lovagiasság meghatja Henriettát, a ki külön­ben is eleitől fogva vonzódik a herczeghez és most már önkényt, kényszer nélkül, határozza el magát, hogy marad és kezét nyújtja a her­czegnek. Mulhollande asszony pedig szintén igent mond régi imádójának : Welbynek. Egy fél órára nézük meg a Projectograf elő­adást. Gambrinusz mellett. Erzsébet-körut 27. Zongorát, pianinót kölcsönöz STERNBEno Ter^esTntl»: Kitűnő zongorák dús raktára 5«y Dezsőn* «í» t aJ 0« Isi»* Xercp«i-«t 34. r^^rs w 1 w w 9—12-ig és d. u. 6-ig A tanításban volt mesterem: Állaga Géaa kitűnő módszerét követem JtaVi tandíj 12 Kor.

Next

/
Thumbnails
Contents