MAGYAR SZÍNPAD 1906. október (9. évfolyam 272-302. sz.)

1906-10-08 / 279. szám

1906. október 8. A Királyszinház-ban a hét minden estéjén Bokot József teljes sikerrel felelevenített kitűnő operettje, A kis alamuszi kerül szinre, a czimszerepben Fedák Sárival, a kinek uj alakításáról a legnagyobb dicsérettel emlékezett meg a sajtó. Jövő vasárnap délután A gerolsteini nagyherczegnő kerül előadásra. * A Népszinház-ban a hét minden estéjén Molnár Gyula kedves vígjátéka: A papa leánya kerül szinre, mely Sztojanovics Jenő pompás zenéjével a minapi bemutatón nagyon tetszett a közönségnek. Csütörtök délután, ifjúsági előadásul A peleskei nótárius, jövő vasárnap délután A koldusdiák kerül szinre. Két újdonság és egy repriz. Budapest, október 8. I. „Gróf Hamlet". (Vigszinház.) Magyarország: Elsőrendű, qualitásos munka, csupa vidámság, csupa elmésség s minden cochoneria nélkül. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szinház önmagát multa felül a kiállítás ragyogó voltát illetőleg, s hogy a szinház művészei a legnagyobb ambiczióval s pompás jókedvvel játszszák a darabot, nem lehet kétségünk benne, hogy a szinház elsőrendű kasszadarabhoz jutott. Budapesti Hírlap: A rendezés figyelmes, szabatos és ötletes volt: még mindig tud bő leleményéből egy-egy uj szenzáczióval kedveskedni az itt oly nagyon elkényeztetett közönségnek. Az újdonságnak nagyszerű sikere volt: évek teltek el azóta, hogy a Vigszinház franczia vígjátékkal ilyen frenetikus tetszést aratót. Az érdeklődés még a darab végén sem lankadt és az első három fölvonásban a harsány kaczagás gyakran veszélyeztette az előadás folytonosságát. Es ezt elérték minden frivol illetlenkedés és érzékcsiklandozás nélkül: a „Triplepatte"-ot leányok is bátran megnézhetik. Pesti Hirlap: Kitűnően van megcsinálva, annyi szellemesség, oly sok finom megfigyelés s röpke ötletekbe öltöztetett életigazság van benne, hogy a kényesebb izlésü közönségnek is élvezetet szerez. Mindenek fölött a darabnak tisztességes az iránya, nem disznólkodó a nyelve s igy, mint ritkaságot, meg kell dicsérnünk. Pesti Napló i Szinpadilag elsőrangú dolog ez a „Triplepatte" és azt hiszem, a Vígszínháznak nagy, megérdemelt sikere lesz vele. Kaczagni fognak rajta az egész városban, öregek és ifjak, asszonyok, sőt hajadonok is, mert kitér a sikamlósságok elől még ott is, a hol kézen fekszenek és a hol nem ártott volna kissé beléjük melegedni. Deczens darab. Az Újság: Mint a Moliére-kövétés egyik újkori példaképe a darab minden kétségen felöl jelentős és érdekes. Egyébként is eléggé mulatságos. A közönség barátságosan fogadta és több kómikus részletén sokat és jóizüen nevetett. A gróf szerepét Góth Sándor játszotta nagy gondossággal és művészettel. De a többi szereplők is mind jól megállták a helyüket. Független Magyarország: A igszinház előadása fényes, a kiállítás csillogó, a rendezés ötletes. Góth Sándor játszotta a czimszerepet s alakitását szenzácziósnak lehetne mondani. A közönségnek nagyon tetszett e vígjáték. A derültség egész este állandó maradt, egy elmés mondás se hangzott el hatástalanul, a szereplöket pedig — fölvonások végén — lelkes kedvvel számtalanszor szólították a lámpák elé. A Nap : Houdan gróf gyámoltalanságának a lélektani rajza tölti ki a darabot és a szerzők mulatságosan, sokszor finom megfigyeléssel, egész sor nevetséges vonással részletezik ezt az emberi fogyatkozást Alkotmány: A szinészek igyekezete által előteremtett s helyenként elég vaskos komikum egész estén át hangos derültségben tartotta a Vigszinház közönségét, mely még az előadás elő t elkapkodott minden jegyet. A darab nagy sikert aratott és a szereplőket sokszor hívták a lámpák elé. II. „A kis alamuszi" (Királyszinház). Bbdapesti Hirlap: Fedák Sári a maga művészi egyénisége eredetiségének és teljességének ma este gyönyörű bizonyságát adta. Ez az egyéniség mindig a maga eszközeivel dolgozik. 0 az alakot, melyet személyesített, egy jókora lépéssel beljebb vitte a burleszkség területére, de meg tudta tölteni élettel, lélekkel, ötlettel, mókás kedve legszélesebb lendületét is. Óriás sikeie volt a dal-előadásával is. Volt száma, a melyet háromszor megismételtetek. Pesti Hirlap: „A kis alamuszibban a közönség Fedák Sárit aképen látta, mint a hogy leginkább megszerette: gracziózusnak, folytonosan hangos kedvűnek, mulatságos ötletein kifogyhatatlannak, ugy, hogy az egész nézőteret elárasztja vidámsággal s a nézővel és hallgatóval minden gondot feledtet, a mig ö a színpadon van. A szerző mélabúsan konstatálhatta, hogy ha Fedák sári már akkor primadonna lett volna, a mikor „A kis alamuszi" elöször került szinre premiér gyanánt, hát ez is legalább Bob herczeg sikereihez jutott volna. Pesti Napló: Fedák Sári.a szerencsés választást nagy népszerűségéhez és kedveltségéhez méltóan honorálta : „A kis alamuszi" vicomteját pompásan, igazán megérdemelt nagy sikerrel játszotta el. Ez az alakitása valóban művészi, humortól, ötletektől duzzadó, tele bensőséggel és kedvességgel. Gazdag volt a mai estén Fedák Sári, minden jelenetre tellett tőle egy-egy uj szin, minden jelenetben meglepett egy eredeti és még el nem koptatott fordulattal. Azonkivül széles jókedvvel játszott, örült ennek a jó szerepnek és a közönség vele örvendezett. Bokor József népszerű muzsikája és a kitűnő ötleten felépitett mulatságos librettó ma épen ugy hatott, mint annak idején a Népszínházban. Budapesti Napló: A közönség örömmel fogadta ezt a reprizt. Sokat nevetett a jól beállított jeleneteken J és élvezettel hallgatta az ötletes, csinos muzsikát Renard márki szerepét, a melyet anrak idején Hegyi 7 Budapesti színpadok. Sadapett, október 8. A Magyar Kiráiyi Operaház-ban kedden este a Pillangó kisasszony kerül előadásra, uj főszereplővel: Sándor Erzsivel. Jövő vasárnap szintén Puccini operája kerül szinre. Csütörtökön a Bajazzők és az Álom, szombaton a Tristan és Izolde szerepel a műsoron. * A Nemzeti Szinház-ban csütörtökön nagyérdekességü előadás lesz: ez estén lesz a reprize, uj betanulással, uj szereposztással, Shakespeare fános kirdly-änak. A hét érdekes műsorát a szinház szinlapja alatt közöljük. Kedden és pénteken a Várszínház-ban is lesz előadás: ajLuczifet és a Muskátli kerül szinre. * A Vigszinház-ban igen nagy sikerrel adták másodszor is a nagy érdeklődéssel várt Gróf Hamlet-eb A pompás darab és a kitűnő előadás egyaránt őszinte elismerésben részesült. Az e heti műsoron a Gróf Hamlet-en kivül kétszer szerepel a Riquette, Hennequin és Vebet nagysikerű darabja, a melvet kedden és szombaton játszanak. Csütörtökön a Kaczagó menyecskéd ismétlik, a melynek legutóbbi előadásán minden jegy elkelt. Ma hétfőn, szerdán, pénteken és jövő vasárnap a Gróf Hamlet kerül szinre. * A Magyar Szinház- ban a mult hét minden estéjén zsúfolt nézőtér előtt játszották A milliárdos kisasszonyd, s ennél fogva az egyre népszerűbbé váló operett ezen a héten is teljesen betölti a műsort. A darab kivételes nagy sikere folytán, a melynek magyarázata a szövegben, zenében és előadásban egyaránt hóditó jókedv, a Magyar Szinház-ban jó ideig nem lesz bemutató előadás. A milliárdos kisasszony egyébként október 16-án már huszonötödik előadásáig jut el. Fő szerepeit minden este: Kállay Jolán, Komái Berta, Turcsányi Olga, Csapó Jenő, Gyöngyi Izsó, Giréth Károly, Iványi Dezső, Papir Sándor és Tollagi Adolf játszszák. Jövő vasárnap, október 16-án A koldusgróf lesz a délutáni előadás. * A * Magyar Színpad« tárczája. Vízvári Gyula nyugalomban. — Beszélgetés a müvészszel. — A nagy, az utolérhetetlen Pry Pál, a nagy kómikus, a ki egy szavával képes volt mosolyt és derűt varázsolni a Nemzeti Szinház színpadára, nyugalomba vonul. Néhány újság már megírta, hogy Vízvári Gyula januártól kezdve már nem játszik, mert megöregedett és nyugdíjba akar menni. Az ember szinte önkéntelenül azt kérdezi: hogyan? Hát Vízvári is megöregedhetik? Pedig a mi müvészünk csakugyan nem valami fiatal legény már; két év múlva ünnepelné az ötvenéves színészi jubileumát. Már akkor színész volt, a mikor még nem is voltak színházak, csak játékszínek voltak. De ő fiatal ember maradt mindvégig, s most, hogy hatvanötéves korában nyugdíjba akar vonulni, senki sem tudja elhinni, hogy ez komoly dolog, még ő maga sem. * Mikor e sorok irója felkereste a Nemzeti Szinház udvarán ült egy padon, a melyet valamikor a nemzeti relikviák közt fognak elhelyezni, mert igen sok kiváló nagyrahivatott művész ült már itt, bámulva a szinházudvar sárgára meszelt falait. — Nem tudom, lesz-e valami a visszavonulásomból, — mondotta az ő sajátságos, kedves, de alapjában mulatságos hangján, a mely az ő egyénisége, mintha Pry Pál szerepét mondaná el akkor is, mikor magáról beszél. — Somló igazgató nem akar elengedni. Néhány nappal ezelőtt, itt a szinházudvaron mondtam, hogy fáradt vagyok, öreg vagyok. Nem akarok senkinek az útjába állani. Inkább elmegyek. A hir kiszivárgott innen a falak közül és belekerült a lapokba. Ekkor már köteleségemmé lett, hogy az igazgatónak is bejelentsem az elhatározásomat. Somló nevetett. Azt mondta, hogy nem vagyok öreg és soha nem is fogok megvénülni. Kérlelt, hogy maradjak. Inkább játszszam kevesebbet, ha fáradt vagyok. Pedig most is az a baj, hogy nagyon keveset játszatnak velem. Nem a művészi hiúság bánt, hanem nagyon is hozzá van nőve az életem a színpadhoz. Vízvári itt elmerengett kissé, majd epizódokat beszélt el művészi életéből, a mikor még kis, jelentéktelen vidéki színész volt és elhagyott csapszékekben játszott, mint a nemzeti kultura névtelen napszámosa. — A szüleim sehogy sem akarták megengedni, hogy szinész legyek. Ők papnak szántak. Majd — mikor látták, hogy nem boldogulnak velem — bedugtak egy könyvkereskedésbe. Azért tették a szegények jó előrelátással, hogy ha mint szinész nem tudok boldogulni, legyen mégis valami tanult mesterségem, hogy éhen ne haljak. Pedig sokat nyomorogtam az életben, hanem azért még sem lettem könyvkereskedővé. Megszöktem. Most már ide s tova ötven éve annak, hogy beállítottam Veszprémbe, a jó öreg Csabai bácsi társulatához. Akkor tizenhat éves voltam. Csabai bácsi, az én első direktorom, azóta már régen kint pihen valami vidéki város temetőjében, a hova bolyongásai közben elvetődhetett. Pedig igazi bohém-ember volt Mikor beállítottam hozzá, elszavaltam neki a Mátyás király szerepét, a melyet könyv nélkül tudtam. Az öreg ugy kaczagott, hogy csak ugy csurogtak a könnyei. „Maga kitűnő komikus, öcsém ... hehehe"... — mondta, — és föl is fogadom. A Mátyás királyt azonban mégsem fogja eljátszani. Mit gondól ? A maga hangjával és alakjával . . . Hehehe . .." Mindjárt szerződtetett Az első fizetésem 16 forint volt havonta. Tizenhat forint akkor sem volt valami nagy pénz, hanem én ezt sem kaptam meg rendesen. A vidéki társulatoknál akkor az volt a szokás, hogy a fizetést proporczióban adták ki. A mi annyit jelentett, hogy csak akkor kaptuk meg a teljes fizetést, hogyha a bevételek hiány nélkül fedezték a kiadásokat. Ha kevesebb volt a jövedelem, akkor kevesebbet kaptunk. A bevételt mindig arányosan elosztották. Negyven forint volt a legmagasabb fizetés. Duse Eleonora, ha nálunk játszott volna, aligha kapott volna többet havi harmincz forintnál. Bizony sokat éheztem és nyomorogtam. Székesfehérvárott még Succi koplaló-müvészt is lefőztem, mert nyolez napig nem ettem mást, csak naponta egy zsömlyét. Ekkor azonban valami váratlan örökség révén 25 forinthoz jutottam. Nagy pénz volt ez nekem akkor. Este lementem a korcsmába és megettem három rostélyost. A gyomromat azonban ugy elrontottam ekkor, hogy a mikor már volt pénzem, nem tudtam enni. A proporcziót sem kaptuk rendesen. Emlékszem, valahol Széchenyben, magához hivott az igazgató és ezt mondotta: „Itt vannak a könyveim. Magának 16 forint járna proporczióban. De, amint látja, deficzit volt. A méltányosság szerint most magának kellene fizetnie 12 forintot." • — Azóta — fejezte be visszaemlékezéseit Vízvári Gyula — természetesen jobb viszonyok közé kerültem. De mit ér ez, ha már nem vagyok többé oly fiatal, mint akkor, a boldog időkben, a mikor még Székesfehérváron színészkedtem ? Hanem azért, a jó Isten tudja ... Még az is meglehet, hogy nem megyek nyugalomba . . .