MAGYAR SZÍNPAD 1906. október (9. évfolyam 272-302. sz.)

1906-10-20 / 291. szám

1906. október 19. Látnivaló, hogy a Népszínház gárdájának szine-java megy harczba a magyar szerzők babérjaiért. Már a próbákon öröme van a tíbrettistának ép ugy, mint a zeneszerzőnek a lelkes ambiczió­ban. Való igaz, hogy ilyen szöveg és ilyen zene, meg is érdemli a művészi munkát. De megér­demli a sikert is. $ Fagott. Szinház® pletykák. Budapest, október 21 Apróságok a „Szép Ilonká"-ról. (Az egyik nagybácsi. — A zugligeti fa. — A síró szerző.) Olyan sikerrel került tegnap este bemuta­tóra a Királyszinház-ban Szép Ilonka, a milyen ben már régóta ne n volt része magyar dal­játéknak. De külföldi szerzők is boldogok lehet­nek, ha müvük olyan fogadtatásban részesül, mint tegnap ez a poétikus magyar operett. A mi a boldogságot illeti, a tegnapi zajos, tapstól és kihívásoktól hangos premiéren a kö­zönség hódoló ünneplésének középpontjában álló Pálmay likánál csak Vágó Béla, a Király­szinház művésze, volt boldogabb. Ugy járt-kelt, mint egy csatát n^ert fejedelem. — Miért sugárzik ugy az örömtől Vágó Bála? — kérdezle egyik kritikus a másiktól. — Miért? Hát nem tudja? Mert ő a Szép Ilonka egyik nagybátyja! — Egyik nagybátyja? Hogy-hogy? — Hát Vágó Géza a Szép Ilonka — egyik apja, köve'kezésképen fivére a Szép Ilonka egyik nagybátyja ... A Királyszinház diadalmas újdonságában: a Szép Ilonká- ban egy nagy fa is szerepel. Olyan fa, a^melyet nem igen lehet vászonból fes­tett, deszkára feszitett „versetz"-fának elképzelni. Mert csodafa az: alatta bújik össze lázas szerelmi boldogságban Mátyás és Szép Ilonka, alatta álmodják magukat Tündérország királyi sarjának, koszorút is fonnak fejökre a leveleiből és a jó öreg fa reájuk hullatja virágait, a rózsa­szín és fehér lágy szirmokat. A Királyszinház igazi fát állíttatott be hát a színpadra — a fölvonás úgyis a zugligetben játszik, a szép juhászné leveles színe előtt — külön tanácsi engedelemmel kivágatta a zug­ligeti híres lombos, koronás fák legszebbikét s azt plántálta át színpadára. Valódi fa-törzsre, valódi galyakra szerelték azután rá a rózsaszín, halvány fehér virágokat, a melyek poétikus eső alakjában hullanak alá a boldog Mátyásra . .. • Vannak szerzők, a kik a premiérjök előtt vígan nevetnek — a siker biztos tudatában. Premiér után pedig sírnak — a bukás miatt. Szabados Béla — a Szép Ilonka zseniális kom­ponistája — egyik fajtához sem tartozott. Az ő flegmája szinte közmondásos a budapesti szín­házaknál, ő nem nevet a premiér előtt, sem után — de nem is sir. Ő változatlanul hideg, nyugodt, szenvtelen arczczal nézi a darabjait; próbán, előadáson mi sem hozza ki hidegvéréből: nem lelkesül, nem csügged, nem örül, nem szomorkodik. És ez a flegma az újdonság egyik házi főpró­báján hajótörést szenvedett. A Szép Ilonka harmadik felvonását próbálták éppen, mikor a nézőtérre beért a kitűnő komponista. Zsongott a zenekar, a színpadon egy idillikus téli táj közepén hóhullásban elmulóban volt a Szép Ilonka törékeny, szerelmes élete. A próba kisszámú közönsége hangosan sírt; sírt azokkal a jóleső könyekkel, a miktől megkönnyebbül az ember, azzal a sírással 1 a mely háromszáz János vitéz előadás sikeré­nek egyik főokozója volt, azzal a sírással, a mely — már most a premiér sikere is bizo­nyítja — a Királyszinház-ba fogja vonzani a legkérgesebb szívű budapestieket is És akkor tört meg a Szabados Béla fleg­mája. Előbb csak könyezett, de aztán előszedte a zsebkendőjét és telesirta ő is a meghatottság Könyeivel, a melyeket a gyönyörű történet és a a muzsika fakasztott a szeméből. És mióta Szabados Béla sírt, azóta ragyogók a Királyszinházbeliek orczái. De a legragyogóbb, a legvidámabb lett a Szabados Béláé a tegnapi premier után. Blberach i Felvonásközben. Budapeit. október 21. Vasárnapi apróságok. (A két Asszony.) A Nemzeti Szinház-ban pénteken került bemutatóra Porzsolt Kálmán uj darabja, az Asszony. Hogy a darab őszinte, nagy sikert aratott, megírták az újságok. Mi elmondunk egy kedves apróságot, a mely az újdonság előadását megelőzte. A Porzsolt darabjának a bemutatóját^, egy udvariassági aktus előzte meg. A Vigszinház legközel.bbi újdonságai kö­zött szerepel Pinero- nak, a híres angol szerző­nek egy uj drámája, a melynek The House in order a czime. Hosszas tanácskozás után néhány hónappal ezelőtt elkeresztelték a darabot A tö­kéletes osszony-nak. A Porzsolt drámájának a czime pedig, csak az Asszony. A Vigszinház igazgatói nem akartak czim-konkurrencziára kelni, pláne a „tökéletes" jelzővel és csupa udvariasságból Porzsolt Kálmán, a régi kolléga iránt, lemondtak erről a megfelelő czimről. ; J Igy lett a Pinero tökéletes asszonyából — A tökéletes feleség. Ezen a czimen fog a darab bemutatóra kerülni. (II. A legnagyobb siker.) Egy népszerű budapesti bonvivant-szinész a minap vendégszerepelt a vidéken. Hogy vissza­tért a fővarosba, egy fiatal kollégája, a kinek eddig vajmi kevés alkalma volt a sikerbe kós­tolni, megkérdezte: — És nagy sikere volt a vidéken? — Hogy nagy-e? — felelte a bonvivánt — Meghiszem azt 1 Óriási sikerem volt 1 Mit mond­jak? A közönség az előadás végén ülve maradt, hogy megvárja a másnapi fellépésemet I . . . (III. Othello a vidéken.) Egy vidéki igazgató és a titkárja a mult hónap végén a heti műsor megállapításán fára­doztak. — A hónap utolsó napjára — szólt a direktor — tűzzük ki Othello-1. De aztán meggondolta a dolgot: — Vagy tudja mit? Tűzzük ki a jövő hó­nap harmadikára. — Miért? — kérdezte a titkár. — Hiszen ismeri a mi Othellonkat. Rop­pant szelid természetű, mulya ember. Szinte hasznavehetetlen az ilyen tragikus szerepekre. A titkár nem értette a dolgot. — Mit néz ? — kiáltott rá a direktor. — Ha ez az Othello elsején nem kapja meg a gázsiját, ugy fog dühöngeni ebben a szerepben, hogy a közönség a gyönyörűségtől szétszedi a szín­házat 1 . . . Pierrot. Színházi élet. Budapest, október 21. A vereshaju. — A Magyar Színházból. — Ha a Magyar Szinház két tagja a kulisszák között találkozik, bizonyos, hogy csak ő róla kezd beszélni. Egymást ostromolják kérdések­kel: „Láttad?" — „Itt van?" — „Megtudtál róla valamit?" Az utóbbi kérdésre egy volt a válasz? — Nemi Minden kutatás daczára, nem lehetett a vereshaju nőről megtudni mást, mint hogy Zol­tán Jenő tagjai sorába szerződtette. De hogy kicsoda voltaképen, honnan jött, — titok ma­radt. Csak látták, amint délelőttönkint megjelent a legközelebbi újdonság. A tengerszem tündére — próbáján. A darabban neki is van szerepe; egy tündért játszik benne. I Próba közben is csak róla suttogtak; talál­gatták, ki lehet voltaképen? Abban mindnyá­jan megállapodtak, hogy ismerik, látták már valahol, nem is egyszer, de tőle magától nem merték megkérdezni. Lassankint aztán egész le­genda szövődött körülötte. Arról kezdtek be­szélni, hogy a vereshaju szépség valamilyen főrangú hölgy, akit a rajongása a színpadra csábított, de aki egyelőre még — inkognitóban akar maradni. Bizonyos csak az volt valame­nyiök előtt, hog> a dus hajkoronát, amely két oldalt leomlik fejéről ismerik, belenéztek már a nagy ragyogó szemeibe, látták már a klasszikus profitját s hogy találkoztak már ezzel a finom metszésű ajakkal, ameiyek külön-külön is meg tudnának ihletni valamilyen piktort. Ma délelőtt aztán Ráthor.yi Ákos diadalit­tasan rohant be a színpadra, egyenesen a veres­haju szépség felé tartott és igy szólt: — Fürdőző nimfa!. . . Az édes pihenés!. . . Salome I. . . Az összefüggéstelen szavak halláttára, a többiek azt hitték, hogy szegény Ráthonyi el­vesztette az eszét. De vereshaju hölgy mo­solygott. Lehullt az inkognitó. És a következő perczben már mindenki tudta, hogy az ismeretlen ismerőst honnan ismeri. Egy jeles piktorunkat, Márk Lajost, ihlette meg a vereshaju szépség, a kit egy sereg gyönyörű képen örökített meg. Ráthonyi ezeknek a képeknek a czimével szólí­totta meg az imént. A milliátdos kisasszony nagy sikere miatt, a Thuiy-Heltai regejátékának a bemutatója el­halasztődott. A közönség azonban még a pre­mier előtt is megláthatja a Magyar Szinház vöröshajuját. Az utczán nap nap után sűrűn találkozhatik vele. A járdamenti hirdetési oszlo­pokon egy nagy művészi plakát vonja magára a járókelők figyelmét. A Borhegyi-viz plakát, a melyen szintén őt festettte meg Márk Lajos. A kik ismerik őt és a — haját: sok dicsőséget jöven­dölnek neki a világot jelentő deszkákon. Figaro. Vidéki színpadok. Budapest, október 21. A temesvári szinház számára Krecsányi igaz­gató ujabban négy színpadi műnek szerezte meg előadási jogát, ezek: Buiti Luczifer czimü drámája, Puccini Pillangó kisasszony czimü operája, továbbá Lehár-,nak A vig özvegy czimü operettje, végül Capus Alfréd Ifjuságunk czimü színmüve. * A debreczeni színházban lesz a Szép Ilonka első vidéki előadása. Zilahy igazgató már meg­szerezte a nagysikerű daljaték előadási jogát Porzsolt Kálmán Asszony czimü drámáját is bemutatja legközelebb a debreczeni színtársulat. Külföldi színpadok. Budapest, október 21. Stefano Gatti, a legismertebb, leggazda­gabb és legelőkelőbb londoni színigazgatók egyike a minap meghalt. Legutóbb az Adelphi és a Vaucfev///e-szinházaknak volt az igazgatója és bérlője. * • A zürichi városi színházban legközelebb előadják Ibsen első drámáját, a Caiili-niX, melyet 21 éves koraban irt. A Catilina eddig még nem került színpadon előadásra. * Gabriele D'Annunzio legújabb drámája: „A hajó" deczember közepén kerül bemutatóra a római Teatro Argentína-ban. D'Annunzio uj drámájának előadási jogát már most, előre megvásárolta az irótól az olasz színpadi szerzők egyesülete. A bécsi Operaház februárban be fogja mu­tatni D'Albert Jenő Flauto Solo czimü operáját, Mahler Gusztáv igazgató vezetése mellett. = Egy rózsaszál sokszor szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél. Mennyivel kedvesebb azonban az a figyelmesség, ha ismerőseinket néhány üveg valódi rózsa likőrrel meglepjük. E likőrt az Első Alföldi Cognacgyár R. T. készít.

Next

/
Thumbnails
Contents