MAGYAR SZÍNPAD 1906. szeptember (9. évfolyam 242-271. sz.)

1906-09-24 / 265. szám

1906. szeptember 19. Budapesti színpadok. Budapest, szeptember 24. A Magyar Kiiályi Opeiaház-ban a héten négy előadás lesz: holnap, kedden Nemo, csütörtökön Tannhäuser, szombaton Faust és vasárnap A walkür kerül előadásra. * A Nemzeti Szinház szombati újdonságáról, A muskátli-ról mai számunk más helyén bővebben irunk. Ma van Az ember tragédiája kétszázadik előadása; Butti nagysikerű darabja, a Luczifer, szerdán kerül előadásra. Jövő vasárnap délután a Folt, a mely tisztit, jövő hétfőn mérsékelt helyárakkal a Julius Caesar kerül előadásra. * A Vigszinház műsorát Askew Claude nagy sikerrel bemutatott szenzácziós uj darabja, a Deborah, mellett Veber és Hennequin kitűnő vigjátéka, a Riquette dominálja. A két darab a hét egyes estéin felváltva kerül szinre, kivéve a szombati napot, a mikor a Diákélet-e.t játszszák, ebben a szezónban először. * A Magyar Szinház pompás újdonsága: A milliárdos kisasszony eddigi két előadásán megérdemelt, nagy sikert aratott. Az elsőrangú zene, a mulatságos szöveg, valamint a kitűnő előadás szerezte meg a nagy sikert. A hét minden estéjén A milliárdos kisasszony kerül előadásra, vasárnap délután pedig A drótostót-ot adják elő. * A Királyszinház-ban állandóan zsutolt házak előtt kerül előadásra Fedák Sárival A gerolsteini nagyherczegnő, mely a héten is minden este szinrekerül és már közeledik első jubileumához. Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal a János vitéz kerül szinre. * A Népszínház uj népszínműve, az Ipamuram, mely igen nagy sikerével irodalmi és színházi meglepetést keltett, kedd és péntek kivételével minden este szinrekerül. Kedden a Mókaházasság, pénteken a San-Toy szerepel a műsoron, Lonzai Anna vendégfellépésével. » A Fővárosi Nyári Szinház-ban az utolsó hét műsorán háromszor szerepel a GülBaba. Jövő hétfőn lesz az utolsó előadás, a mikor is A csók kerül előadásra. Három újdonság — A sajtó bírálataiból. — I. „Deborah". (Vigszinház) Pesti Hírlap : Sok éles megfigyelésre valló finom helyzetrajz van a darabban s ezenfelül az izgalmas, drámai jelenetek egész sorozata. A szinház igazgatósága pedig pazar bőkezűséggel stílszerűen állíttatta ki. Pesti Napló : Hegedűs Gyula remekelt a bur férj szerepében, Kertész Ella a bur asszonyt játszotta figyelemre és elismerésre méltó művészettel és Fenyvesi az angol szerepében kifogástalan volt. Tanay, Szerémy, Kiss Irén kisebb szerepekben kitűnően asszisztáltak és nagy feltűnést keltett Csáki Irén. Budtpes 1 Hírlap: Góthné Kertész Ella szépen, nemesen és meggyőzön tolmácsolta a lelki átmenetet a teljes tudatlanságból megaláztatása fölfogásáig, Fenyvesi férfias és szimpatikus volt. Hegedűs mint minden komoly szerepben, itt is megrázó hangjait ludta hallatni a tragikumnak, Kiss Irén szörnyű szerepét nem túlozta, Tanay kedves és jóképű bur legény volt, még a kis Csáki Irén is föltűnt egy négerlány naturalisztikus és jellemző beállításával. Egyetértés: A mi érdekes a darabban, az a cselekmény különösségében és a biblia által rabbá tett lelkek karakterizálásában rejlik. A közönség a második felvonás végéig osztatlan figyelemmel s fokozódó izgalommal kisérte a darabot. A Polgár: Félig kultúrtörténet, — bár nem elfogulatlan — félig rémdráma, de van benne valami a vígjátéki elemből is. A közönség igy is akczeptálta és meghatottan hallgatta a szerző erőteljes igazságait. Az előadás kitűnő volt. Hegedűs Gyula a farmer szerepében vezetett, G. Kertész Ella asszony Deborahja nemes, igaz és megrázó volt. Fenyvesi, Tanai és Kiss Irén osztozkodtak a sikerben. Független Magyarország: A közönség feszült érdeklődéssel figyelte a drámát s tetszésének többször nyilt szinen is zajos jeleit adta. Legzajösabban nyilatkozott meg a tetszés a második felvonás után, a mikor a szereplőket vagy tizenötször tapsolták a lámpák elé. II. „A milliárdos kisasszony". (Magyar Szinház ) Pesti Hírlap: A milliárdos kisasszony, Lindau és Strauss József operettje, igen kedvelt a császárvárosban és Mérei Adolf, a darab fordítója, szerencsés kézzel s jó humorral gyúrt bele honi hangokat. A mulatságos szöveghez pompás, dallamos zene simul, mely a második felvonásban néhol klasszikus régiókban szárnyal. Vig szöveg, jó zene és élénk előadás: ime, a siker. A „Koldusgróf" esete megismétlődik és több mint bizonyos, hogy a „Milliárdos kisasszony" is megéri századik jubileumát. Budapesti Hírlap: Az utolsó években hallott bécsi operetteknél nem jobb és nem rosszabb. „A milliárdos kisasszony" sem, a melyet zajos sikerrel mutattak be ma este a Magyar Színházban. A siker ez alkalommal is a közreműködők érdeme, főképpen a Turcsányi Olgáé és Kornai Bertáé. Mind a ketten egyaránt megérdemelték a közönség lelkes ünneplését. Zúgott a taps, az ujrázásnak se vége se hossza nem volt és holnap mar mindenütt énekelni fogják a népszerű nótát: „Pénzem, az nincsen nékem". A nézőtér pedig kétségtelenül sokszor megtelik. Peftl Napló: Az öreg Strauss melódiái valóban kedvesek, fülbemászók, könnyűek és van bennük szin és vér. Csupa tánczmuzsika és csupa jó tánczmuzsika: keringő és megint keringő, induló, polka, galopp A franczia eszme, a mely után dolgozott a bécsi librettista és pesti kollegája, mulatságos eszme, az epizódok szintén mulatságosak, az alakok nemkülönben mulatságosak, a cselekmény nem folyik unalmasan és van értelme Egyszóval: „A milliárdos kisasszony" mai premierje ulán elégedett urak és hölgyek távoztak a nézőtérről, a hová az újdonság következő előadásain bizonyosan ismét sok ur és hölgy fog betérni. Budapest: Ez a mese váza, melyet sok kaczagtató, bohó jelenet sző keresztül-kasul s a bájos, pattogó zeneszámok, a duettek és triók, a pompás finálék szép sikert biztosítanak neki. A szereplők koz.il Turchányi Olga, Kornai Berta és Kállav Jolán kedv. s énekükkel és játékukkal sok tapsot arattak. Az Újság: Ez a vidám mese szinpadilag is kitűnően van felépítve és bár nagyon sokat beszélnek és szinte rogyásig énekelnek benne, mégsem fárasztó, hanem mindvégig mulatságos, a mi érthető, mert tele van hamisítatlan operett-humorral. „Milliárdos kisaszszony" ekként osztatlan tetszésre talált és feltétlen siker^hozott a szinháznak. Az előadás ugyanolyan jó, mint maga az operett. A szereplök mindegyike lelkesen és sok szeretettel fáradozott és feltétlen dicséretet érdemel valamennyi. A polgár : A közönség megtöltötte a színházat és szívesen fogadta a vendégeket. Mert Turcsányi Olgán kivül Gyöngyi Izsó és Csapó vendégszerepeltek. Előbbi az egyik zsidót mókázta el pompásan. A masamódot Kornai Berta játszotta vásott, eleven humorral és nagyon kedvesen. Minden énekét, tánczát háromszor akarta látni, hallani a nézőtér. Feigenbaum szerepében egy fiatal komikus tünt fel, a kit Fapirnak hivnak s a ki nagyon jó színésznek látszik. Független Magyarország: Bár a darab jó tulajdonságainak is nagy elismeréssel adózott a közönség, az érdeklődést legnagyobb mértékben mégis a primadonnák versenye kötötte le. Kornai Berta győzte bájosságával, elevenségével. Turcsányi Olga a hangjával, de nem marad el mögöttük Kállay Jolán sem. A közönség mégis Kornai Bertához maradt hü Tüntetett» mellette, valósággal beczézte régi kedvenc rét és egy-egy kupiéját a végletekig ismételtették volna. Egyetértés: Ennyiből áll a bécsi Lindau Károly, franc.ia eszme után irott s a Hüvösvölgybe magyarosított meséje, melyhez a néhai Strauss József tánczdarabjaiból válogatták össze a zenét. A mese mulatságos, a zene bécsiesen fülbemészó s mind a kettő barátságos fogadtatásra talált. III. „Ipamuram." (Népszínház.) Pesti Hírlap: A közönség őszin'.e lelkesedéssel fogadta az érdekes újdonságot; minden hatásosabb részletetet nyilt jelenés alatt is megtapsolt, minden énekszámot megújrázott és a szerzőt a főbb szereplőkkel számtalanszor szólította a függöny elé. Major Simon müve olyan zajos sikert aratott, a milyenben magyar népszínműnek már évek óta nem volt része. Az előadás kitűnő volt. Le kellene másolni a szinlapot, ideA »Magyar Színpad * tárczája. „Az ember tragédiája" ketszázadszor. — Egy nevezetes jubileum. — Ma, hétfőn, szeptember 24-kén, a Nemzeti Szinház eddig páratlanul álló ünnepet ül: magyar költő remekmüvét, Madách Imre Az ember tragédiája czimü drámai költeményét kétszázadszor adják elő. Kétszáz előadás! A magyar géniusz, a magyar költészet és a magyar színjátszás diadalünnepe ez az est. Madách Imre gyönyörű drámai költeménye, a nagy poéta örökbecsű müve a színpadon is olyan hatást ért el, a melyhez foghatót hiába keresünk drámai irodalmunk történetében. A Nemzeti Szinház hivatásánál fogva repertoire-szinház, a melynek műsorán 150—160 darab szerepel, egyfolytában egy darabot nem adhat s igy az a darab, a melyik 25—50 előadást megér, már nagy sikert jelent, 100 előadás pláne a ritkaságok közé tartozik; két-három Shakespeare-xemek, a magyar darabok közül A szökött katona, a Bánk-bán és az Aianyember jutott el ezen kivételes számig. Mindezek felett versenytárs nélkül áll Az ember tragédiája, hatásban, sikerben páratlanul s örök büszkesége a szinháznak, hogy egy minden izében költői müvet s magyar iró remekét becsülte meg annyira, hogy műsora legnemesebb drágaköve lett. A hétfői ünnep tehát nem a Nemzeti Szinház lokális jellegű, házi ünnepe, hanem a magyar szellem és magyar kultura ünnepe, a melyben részt vesz mindenki, a kit ezek a szent érdekek lelkesítenek. E sorok czélja nem lehet az ünnepi est jelentőségét érdeme szerint méltatni, hivatottabb tollakra vár ez a gyönyörű feladat; de ne mulasszuk el, hogy a magyar drámairás e nagy ünnepén kegyelettel meg ne emlékezzünk Madách Imréről, a kinek lángeszéből kelt életre az emberiség tragédiájának fenséges költeménye. Életében csalódás, szomorúság volt osztályrésze, szálljon hát emlékezésünk és csodálatunk a sztregovai kis sirkert felé, a hol örök álmát alussza a legkiválóbb magyar elmék s a legnagyobb költők egyike, a kinek emlékét Az ember tragédiája márványnál, szobornál hosszabb ideig, az örökkévalóságig megőrzi. És emlékezzünk meg néhai való jó Paulay Edéről, a Nemzeti Szinház kiváló igazgatójáról is, a ki a költeményt szinre alkalmazta s ezzel a nagy sikert megteremtette. Ő is ott nyugszik már a kerepesi-uti temetőben s csak emléke él közöttünk. Az ő nagy energiája és lelkesedése kellelt ahhoz, hogy 23 évvel ezelőtt a dráma példátlan sikert arasson. Az ő szakértelme s a szereplő művészek virtuóz játéka. 1883. szeptember 21-én volt a bemutató előadás. Ádámot Nagy Imre, Évát Jászay Mari, Luczifert Gyenes, a rabszolgát Náday, a demagógot Vizváry, Péter apostolt Ujházy, Hippiát Márkus Emma, Cluviát Helvey Laura, Helénet Molnárné, a császárt Szigeti József, az eretneket Bercsényi, a pátriárkát Feleky és az öreg asszonyt a londoni képben Szatmáryné játszotta. Micsoda nevek! Velük 23 év minden sikere, minden dicsősége elevenedik meg előttünk s nem csoda, hogy a merész vál akozás reményen felül sikerült; a közönség valóságos extázissal fogadta a darabot. Az első előadások nagy művészeiből sokan már nem élnek. Nagy Imre, Szigeti József, Bercsényi Béla, Feleky Miklós és Szathmaryné elhunytak s helyüket ujabb generáczió foglalta el. A többi szerep is gazdát cserélt s a lefolyt 23 év alatt uj meg uj szereposztásokban, de mindig egyforma hatással műsoron maradt a darab. Ötvenedik előadása 1886. deczember 25-én volt. 1894. szeptember 13-án már századszor és 1901. deczember 23-án százötvenedszer adták. Az első szereposztásból a hétfői 200-ik előadáson csak Gyenes László marad meg, a kinek tökéletes Luczifer-alakitása valóságos fogalommá vált s nem igen hiszem, hogy akadjon még egy magyar szinész, a ki ugyanazon színpadon, ugyanazt a szerepet, változó közönség előtt, változó izlés ellenére egyforma nagy hatással 184-szer ugy eljátszotta volna, a mint Gyenes Luczifert eljátszotta. Ez a tény felér kötetnyi dicsérettel. A többi szereplő uj lesz a jubiláris előadáson, a minthogy a lefolyt 23 esztendő alatt minden szerep gazdát cserélt, igy Ádámot Nagy Imre 53-szor, Szacsvay Imre 41-szer, Pálffy György 62-szer, Somló Sándor 12-szer, Bakó László 12-szer, Beregi Oszkár 14-szer és Odry Árpád 6-szor. Évát Jászai Mari 74-szer, Fái Szeréna 59-szer, Hegyesi Margit 29-szer, Márkus Emilia 28-szor, Alszeghy Irma 9-szer és Paulay Erzsi 1-szer. Luczifert Gyenes László 184-szer, Császár Imre 8-szor és Ivánfy Jenő 8 szor adta. Ez a kis statisztika is érdekes tanújele annak, hogy a 23 év alatt a szinház elsó drámai erői vetélkedtek egymással a klasszikus dráma minél tökéletesebb interpretálásában. Kisebb szerepei is mindég elsőrangú müvétz kezében voltak s a több ízben felújított ren-