MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)
1906-06-23 / 172. szám
2 1906. juniu s 15. Budapesti színpadok. Budapest, junius 23 A Vigszinház- ban holnap, vasárnap két előadás lesz. Délután 3 órakor a Szinészegyesület iskolája rendkívül mérsékelt helyárak mellett vizsgálati előadást rendez, a melynek keretében hangverseny is lesz. Este a Loute-ot, Véber Pierre hires bohózatát játsszák, a melynek ez lesz a negyvenkilenczedik előadása. A czimszerepben Góthné Kertész Ella lép fel, a főszerepeket pedig Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Tanay Frigyes, Szerémy Zoltán és Vendrei Ferencz játsszák. A Magyar Színházban zsúfolt házak előtt vendégszereplő olasz gyermekopera-társulat előadásainak tegnap fejeződött be első hete, amely alatt a budapesti közönség valósággal megszerette az apró művészeket, a kik Rossini és Donizetti operáit igazán mintaelőadásban mutatják be neki. A laikus nagy közönségen kivül Operánknak törzspublikuma és a fővárosi zenevilágnak még itt időző tagjai teljes számban jelennek meg az előadásokon és äz állandóan telt nézőtér lelkesedése bizonyítja, hogy a kis operisták éneke és játéka nem csupán érdekes kuriózum, hanem igazi művészi produkczió. Ma, szombaton ism t A szevillai borbély-tjátszszák Lidia Ledi, Theór, Mailott, Anselmi és Giori közreműködésével. Holnap, vasárnap, Mari, az ezred leánya kerül előadásra. a A Királyszinház-nak az idei szezón vége a Madár Matyi rendkívüli sikere mellett egy jelentős ünnepet is hozott, ezredik előadást. Harminczegy hónappal ezelőtt, 1903. novemberében nyílott meg a főváros legfiatalabb énekes színháza s azóta művésziekben és anyagiakban egyaránt megerősödve, a jövő héten fogja megtartani ezredik rendes előadását. Keddre, e hó 26-ára esik ez az ünnepi nap, a melyet természetesen méltó fénynyel fog megülni a színház. Akkor is, mint addig is mindennap a Madár Matyi-t játszszák, amely egy héttel később már ötvenedszer kerül szinre, állandóan az ösmert szereplőkkel. Rákosi Szidi asszony szinésziskolájának holnap, vasárnap délután lesz a záróvizsgája a Királyszinház- ban s ez alkalommal kettős érdekessége is lesz az előadásnak: a darab, amelyet játszanak, Pailleron hires vigjátéka, az A hol unatkoznak és a főszerepnek, Réville herczegnőnek személyesitője: Rákosi Szidi asszony, a ki éppen az idén kreálta ezt a szerepet a Nemzeti Színház- ban rendkivüli sikerrel. * A Népszínház most már egész héten a a délutáni előadások mérsékelt ára mellett tartotta előadásait. Igy délutáni árak mellett kerül szinre vasárnap a Smolen Tóni, ma este pedig A mádi zsidó. Ezekre az előadásokra elővételi dij sincs. » A Fővárosi Nyári Színház-ban P. Márkus Emilia, a Nemzeti Színház művésznője ma, szombaton a Franciilon czimszerepét játssza el. A jövő héten uj szerepben lép fel: Batrie-nak, az Egyenlőség szerzőjének, A kis tisztelendő czimü darabjában személyesiti a női főszerepet. A premier a jövő hét szerdáján lesz. * A Városligeti Nyáii Színház- ban most készülnek a Gül-Baba leánykája és a Tulipános koldusgróf czimü látványos énekes bohózatra. E három darabból: Gül-Baba, Leányka, és A koldusgróf-ból parodizált bohózatot a színház legnagyobb sikert aratott darabjainak népszerű szerzője: Feld Mátyás irta. Az igazgatóság mindent elkövet, hogy e vidám bohóságot, mely telve van a közelmúlt politikai események nevezetesebb mozzanataiból szőtt tréfákkal, megfelelő előadásban és kiállításban hozza szinre. Az újdonság főszerepét Ferenczy Károly fogja játszani. A női főszerepet pedig Turcsányi Olga. A bemutatót az igazgatóság A szoknyahős nagy sikere következtében egyelőre még meg nem állapithatja. A drámai személyzet Zola Emilnek A pálinka czimü nagyhatású színmüvére készül. A kulisszák mögül. Budapest, junius 23 Záporpróba. — Az utolsó produkczió. — Régi jó szokás szerint egy valóban érdekes látványossággal fejezik be színházaink a szezónjukat. Ez a látványosság — a záporpróba — nemcsak érdekességet nyújt azoknak, a kiknek alkalmuk van végignézni, mert hiszen feltárja a színpad rejtelmeit a néző előtt, de fontos szolgálatot is teljesít, m:rt nyilvánosan is bizonyságot ad arról, hogy a mi színpadaink berendezése teknikai szempontból oly tökéletes, hogy veszedelem esetén egy pillanat alatt valóságos vizáradat borithatja a színpadot. A záporpróbát tehát elsősorban azért tartják színházaink, hogy egyszer az évben — az arra illetékes hatóságok ellenőrzése mellett és a közönség szemeláttára — bemutassák, hogy tüzrendészeti szempontból is kiállják a versenyt a külföldi színházakkal. A két állami színház: az Operaház és a Nemzeti Színház már a héten fényesen kiáltotta ezt a tüzpróbát, melyet ez esetben túlzás nélkül nevezhetnénk — vizpróbának is. A minap egy délelőtt „folyt le" a nagy színpadi zápor a két állami szinház színpadán és bár az Operaház és a Nemzeti Szinház ezzel a látványossággal csak a hatóság és a tűzoltóság képviselőinek szokott csak szolgálni: nagy érdeklődő közönség verődött össze a záporpróba csodálatára mindkét szinház nézőterén. A sűrű vízsugarak az adott jelet követő pillanatban bőségesen zuhogtak alá felülről és ömlöttek oldalról is: valóságos kis tenger lett a színpad és a záporpróba után — mely mindkét helyen kitűnően sikerült — a Nemzeti Szinház-nak muzeum- körúti oldalát és az Operaház mögött a Lázár-utcza egy részét patakokban öntötte el a színpadról levezetett viz. Az utczán járókelők erre a látványra emlékeztek még a mult évről és ezért bizonyos melanchóliávál sóhajtották, a mikor az utczai patakokon átugráltak: — Ah, itt a szezón vége 1 Itt a nyár I A színházakban már a záporpróbát tartják! A záporpróba csakugyan elmossa a szezón utolsó megnyilatkozásait is. Ez az özönvíz, a mely igazán a színházi élet után következik, de utánna már nem következik semmi. Pihenés, csönd és a tücsök átveszi csendes birodalmát a színpadokon. A jövő héten még néhány záporpróbához lesz szerencsénk, egyik-másikat fizető nagy közönség előtt tartják meg azután következik a nyári színkörök korlátlan uralmának korszaka. -Y.Szinházi élet. Budapest, junius 23. Az én karrierem. irta: Lyúia Ledi, az olasz gyertnekopera primadonnája. Szerénytelenség talán karriéremről beszélnem, mert hiszen igazán a kezdet kezdetén vagyok még, de a karriér mégis az az ut, a melyet eddig befutottam. A firenzei árvaháztól — a new-yorki városi opera színpadáig nagy az ut. Igazán nem is áll arányban korommal. De lépést akarok tartani elbeszélésemben. Kezdem tehát ott, a hol minden kezdődik: a születésemnél. Születtem 1889. márczius 4-én, Firenzében. Az édes apám városi hivatalnok voll, de én már igazán nem emlékszem a szegényre. Igen fiatalon halt meg s egyedül hagyott engem az édes anyámmal, a ki fiatal korában a firenzei dóm énekkarának legelső szopranistája volt. Nem voltam egészen négy esztendős, a mikor a katasztrófa bekövetkezett s igy nem is él eléggé világosan bennem annak az emléke, vájjon addig az ideig milyen életmódot folytattunk. Négy éves koromtól hat éves koromig Firenze egyik kis külvárosi utczájának házában laktunk anyámmal. A mennyire igy homályosan emlékezni tudok, nem éltünk valami nagy jómódban. Nem érintkeztünk senkivel, s azt hiszem, minden jövedelmi forrásunk az a pár lira kegydij volt, a mit a város szavazott meg anyámnak. Hat éves koromban — ugy emlékszem, mintha ma volna — szegény édes anyám ágynak esett. Tüdőgyulladást kapott s alig egy hét alatt követte apámat. A betegség alatt egy szomszédunk támogatott bennünket. Carlo Sommaiio- nak hivták. Fiatal ember volt s szintén az édes anyjával lakott egyedül. Orvosnak készült. Nem tudom, mi az oka, de ma is olyan melegem lesz, ha Sommariora gondolok. Pedig Sommario ma már kopasz s egyetemi orvostanár Firencében . . . Anyám halála után bekerültem a firencei árvaházba. Szomorú, vézna kis leány voltam, de énekelni, azt hiszem, akkor jobban tudtam mint ma. Ugy emlékszem — gyakran énekeltettek — többször mondotta az árvaház igazgatója, hogy valami nagy, mély szomorúság van a hangomban. Tiz éves koromig elvégeztem az árvaház négy elemi osztályát s megtanultam hegedülni annyit, hogy beírathattak a városi zenekonzervatóriumba, miután a fölvételi vizsgát sikeresen kiállottam. Itt aztán énekelni js kezdtek tanitani. Ez azonban alig tartott egy évig. Egy téli napon, 1899 deczemberében az árvaház igazgatója lehivatott engem és egy Ricciolini nevű társnőmet, a ki két évvel volt fiatalabb nálam s igen jó énekelt. Az öreg direktor szobájában egy kövér ur ült és várt bennünket. Az igazgató bemutatott a kövér urnák, aztán odavont bennünket maga mellé: — Volna kedvetek kimenni az árvaházból s énekesnőkké lenni? Nem értettük el egészen a kérdést rögtön, de azért bólintottunk a fejünkkel. A direktor is, meg a kövér ur is mosolygott: — Tudtam. Izgatottan mentünk fel a szobánkba. Estére aztán a direktor megmagyarázott mindent Hogy tanulni is fogunk iskolai dolgokat, de a mellett énekünkkel vagyont is gyűjthetünk, mert az igazgató köteles minden esztendőben félretenni a számunkra egy bizonyos összeget. Kell-e mondanom, hogy irigyeltek bennünket s mi boldogok voltunk? Bizonyára nem. Egy félesztendeig szakadatlanul tanultunk. Voltunk együtt valami harminczan, árva- és lelenczgyerekek és Nápolyban laktunk Guerra mester házában. Félesztendő multán megtartottuk az első előadást Nápolyban, cn tizenkét esztendős voltam, Riccolini tiz elmúlt. A Szevillai borbély-t adtuk s én az öreg szobaleányt, Riccolini a gárdakapitányt játszotta. Ezzel a darabbal két esztendeig jártuk Olaszországot. Két esztendő multán én már Rozinát énekeltem s Riccolini — a kinek mindig a humorhoz volt hajlama — doktor Bartolot. Ezek után már én vezettem. Eljátszottam a Szerelmi varázsital Enná-ját, az Alvajáró-1, Mari, az ezred leány d-t s egy egész sereg más operát. Riccolini megmaradt komikusnak. A társulatnak ma is ebben a szerepkörben erőssége. Tavaly Berlinben énekeltem és itt Brown, a new-yorki városi opera igazgatója is meghallgatott. Azonnal szerződést kinált — évi 2500 dollár fizetéssel és én Guerra apó tanácsára elfogadtam a szerződést A karriéremről tehát elmondtam mindent. Firenzétől New-Yorkig jutottam, hogy onnan hová vezet utam, — az Ég tudja . . . Felvonásközben. Budapest, junius 23. A nyár küszöbén. 1. Kapuzárás előtt, a színházak világában sűrűn halljuk ezt a kérdést: — Hová megy a nyáron ? Zollner Bélát, a Nemzeti Szinház titkárát is megkérdezte valaki:
