MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-22 / 171. szám

2 1906. junius 22. Budapesti színpadod Budapest, junius 22. A Vígszínház e heti műsorában A kaczagó menyecske n kivül még egy vidám darab szerepei. A kaczagó menyecskét még szombaton ismétlik. Vasárnap, e hó 24-én, a Loute-ot, Pierre Veber hires darabját elevenítik fel, a mely ezufial negyvenkilenczedszer kerül szinre. Vasárnap délután a Szinészegyesület iskolája rendez előadást rendkívüli mérsékelt helyárakkal. Az előadás műsora a következő: 1. Egyszer volt, hol nem volt . . . (vers és mesemondás dalokkal) — II. A harag. Dramolette egy felvonásban. Irta Dalnoky Lajos. — III. Teretere. (Énekek és tánczok.) — IV. Férj az ajtó előtt. Operett.egy felvonásban. Irta: Offenbach Jacques. — V. Tánczgyakorlatok. • A Magyar Szinház művészi tekintetben és vonzóerőben egyaránt sikeresen folyik Guerra kitűnő gyermekoperájának vendégjátéka. Az első hat előadás telt nézőlér előtt folyt le, s a hét összes estéire olyan nagy az elővétel, a milyenre még nem volt eset ilyen előrehaladott szezónban. Ma, pénteken Szerelmi varázsital, szombaton A szevillai borbély, vasárnap Maii, az ezred leánya kerül előadásra Mindezek az előadások a rendes helyáiak mellett folynak. A gyermektársulat szerződését az állandóan telt házakra való tekintettel a Magyar Szinház igazgatósága meghosszabbította, s igy Guerra tanár apró mesterdalnokai a jövő héten is énekelni fognak még. A Kirdlyszinház-ban természetesen minden este a nagysikerű Madár Matyi kerül előadásra, mely most már ötvenedik előadása felé halad. A legtöbb vidéki színigazgató megtette már a lépéseket az iránt, hogy a Madár Matyi-nak, a Királyszinház ritka sikerű, nagy látványosságának, előadási jogát megszerezze, még pedig a rendkívül fényes és drága kiállításra való tekintettel természetesen a Királyszinház díszleteivel, ruháival és berendezésével. A Királyszinház igazgatósága egyelőre függőben tartotta a jelentkezéseket, a melyek a nyári szünet idejére szólnak, mert a Madár Matyi nagy sikere miatt éppen a nyári szünet idejét nem tudja az igazgatóság pontosan meghatározni. — Rákosi Szidi, a Nemzeti Szinház kitűnő tagja vasárnap délután sziniiskolájának vizsgálati előadásán maga játssza el egyik legkitűnőbb szerepét, Revilla herczegnőt az A hol unatkoznak czimü vígjátékban. A rendkívül mérsékelt helyárakkal rendezett előadásra a földszinti ülések egy koronába kerülnek. • A Népszínház most már a délutáni előadások mérsékelt ára mellett tartja előadásait. Igy délutáni árak mellett kerül szinre vasárnap a Smolen Tóni, szombaton A mádi zsidó, ma este pedig Üdvöské-i játsszák. Ezekre az előadásokra elővételi dij sincs. « A Fővárosi Nyári Szinház-ban érdekes vendégjáték kezdődik ma este. P. Márkus Emilia, a Nemzeti Szinház művésznője ma, pénteken A kaméliás hölgy, szombaton pedig a Franciilon czimszercpét játssza el. A jövő héten uj szerepben lép fel: Barrie-nak, az Egyenlőség szer- i zőjének, A kis tisztelendő czimü darabjában személyesiti a női főszerepet. » A Városligeti Nyári Szinház- ban most készülnek a Gül-Baba leánykája és a Tulipános koldusgróf czimü látványos énekes bohózatra. E három darabból: Gül-Baba, Leányka, és A koldusgróf-bó\ parodizált bohózatot a szinház legnagyobb sikert aratott darabjainak népszerű szerzője: Feld Mátyás irta. Az igazgatóság mindent elkövet, hogy e vidám bohóságot, mely telve van a közelmúlt politikai események nevezetesebb mozzanataiból szőtt tréfákkal, megfelelő előadásban és kiállításban hozza szinre. Az újdonság főszerepét Ferenczy Károly fogja játszani. A női főszerepet pedig Turcsányi Olga. A bemutatót az igazgatóság A szoknyahős nagy sikere következtében egyelőre még meg nem állapithatja. A drámai személyzet Zola Emilnek A pálinka czimü nagyhatású színmüvére készül. E hét minden napján Turcsányi Olgával és Németh Józseffel a főszerepekben A szoknyahős czimü szépzenéjü operettet adják. Színházi pletykák. Budapest, junius 22. Színházigazgatók nyáion. — Hol töltik a vakácziól ? — Mielőtt a szezon végén bezárulnak a kőszinházak kapui, egymásután jelennek meg az újságok hasábjain azok a tudósítások, a melyek arról adnak hirt, hol nyaralnak nyáron a színpadi csillagaink. Nemrégen mi is beszámoltunk erről. A színházigazgatókkal már kevésbbé szokás törődni. Pedig hát érdekes, hogy a festett világ ezermesterei miképen és hogyan töltik el nyári vakácziójukat? És épen ezért, ime elmondjuk erről, a mit megtudtunk. Mader Rezső, az Operaház direktora, a nyári vakáczió alatt sem tart pihenőt a munkában. Alig hogy bezárultak az Operaház kapui, visszavonult a Bécs közelében fekvő Mödlingbe, a hol megkomponálja egy uj operettjét, a melyet a bécsi CarItheaternek szánt. Ha elkészült a darab megzenésítésével, az Északi tenger partjára, Heringsdorfba vagy Swinemündbe fog utazni két hétre a családjával. A Nemzeti Szinház igazgatója, mint minden esztendőben, most is tanulmányutat tesz a külföldön. Somló Sándor már el is utazott Berlinbe, a honnan Londonba megy, hogy jelen legyen az ottani főszezonban. Itt és Parisban sorra nézi az érdekes újdonságokat, a legjavának megszerzi az előadási jogál és ugy tér vissza egy sereg érdekes darabbal meggazdagodva, Budapestre. A Vígszínház négy igazgatója négy helyen tölti a nyarat. Faludi Gábor rendes szokásához képest Reichenhallba indul és két hónapig nem is gondol a színházra. Elvégzik ezt helyette a fiai, a kis Faludiak, a kik közül Miklós a Balaton partján készül halászgatni, Sándor pedig a feleségével Osztendébe megy. A szinház művészeti igazgatójának, Diírói Mórnak, Kolozsváron van háza, földje, szőllője. A nyári vakáczió alatt itt fog gazdálkodni. Beöthy László már meg is tett£ rendes külföldi útját. Most addig marad a fővárosban, a mig a Királyszinház-at becsukják. Ez valószínűleg csak julius 8-án fog megtörténni, tekintve, hogy a Madár Matyi t az ötvenedik előadáson tul is játszani fogják. A Magyar Szinház igazgatói közül Leszkay András, a ki nyaraló-vállalkozónak csapott fel, Lellén tölti a nyarat a családjával. Zoltán Jenő és a felesége pedig sógornőjének alsóausztriai birtokán fog két hónapig vadászni, halászni és lovagolni. A kilenczedik direktor: Vidor Pál, a Népszínház igazgatója és a családja Mátyásföldön várja meg a kanikula végét, hogy aztán pihent erővel induljon neki a sikernek Ígérkező uj szezónnak. íme, igy nyaralnak Budapest szinházigazA »Magyar Színpad« tárczája. Az én karriérem. Irta: Lyt' ia Ledy, az olasz gyermekopera primadonnája. Szerénytelenség talán karriéremről beszélnem, mert hiszen igazán a kezdet kezdetén vagyok még, de karriér mégis az az ut, a melyet eddig befutottam. A firenzei árvaháztól — a new-yorki városi opera színpadáig nagy az ut. Igazán nem is áll j arányban korommal. De lépést akarok tartani elbeszélésemben. Kezdem tehát ott, a hol minden kezdődik: a születésemnél. Születtem 1889. márczius 4 én, Firenzében. Az édes apám városi hivatalnok volt, de én már igazán nem emlékszem a szegényre. Igen fiatalon halt meg s egyedül hagyott engem az édes anyámmal, a ki fiatal korában a firenzei dóm énekkarának legelső szopránistája volt. Nem vo,t»m egészen négy esztendős, a mikor a katasztrófa bekövetkezett 1 s igy nem is él eléggé világosan bennem annak az emléke, vájjon addig az ideig miiven életmódot folytattunk. Négy éves koromtól hat éves koromig Firenze egyik kis külvárosi utczájának házában laktunk anyámmal. A mennyire igy homályosan emlékezni tudok, nem éltünk valami nagy jómódban. Nem érintkeztünk senkivel s azt hiszem, minden jövedelmi forrásunk az a pár líra kegydij volt, a mit a város szavazott meg anyámnak. & Hat éves koromban — ugy emlékszem, mintha ma volna — szegény édes anyám ágynak esett. Tüdőgyulladást kapott s alig egy hét alatt követte apámat. A betegség alatt egy szomszédunk támogatott bennünket. Carlo Sommario-nak hivták. Fiatal ember volt s szintén az édes anyjával lakott egyedül. Orvosnak készült. Nem tudom, mi az oka, de ma is olyan melegem lesz, ha Sommarióra gondolok. Pedig Sommario ma már kopasz s egyetemi orvostanár Firenzében . . . Anyám halála után bekerültem a firenzei árvaházba. Szomorú, vézna kis leány voltam, de énekelni, azt hiszem, akkor jobban tudtam, mint ma. Ugy emlékszem — gyakran énekeltettek — többször mondotta az árvaház igazgatója, hogy valami nagy, mély szomorúság van a hangomban. Tiz éves koromig elvégeztem az árvaház négy elemi osztályát s megtanultam hegedülni annyit, hogy beírathattak a városi zenekonzervatóriumba, miután a fölvételi vizsgát sikeresen kiállottam. Itt aztán énekelni is kezdtek tanítani. Ez azonban alig tartott egy évig. Egy téli napon, 1899 deczemberében az árvaház igazgatója lehivatott engem és egy Ricciolini nevü társnőmet, a ki két évvel volt fiatalabb nálam s igen jól énekelt. Az öreg direktor szobájában egy kövér ur ült és várt bennünket. Az igazgató bemutatott a kövér urnák, aztán odavont bennünket maga mellé: — Volna kedvetek kimenni az árvaházból s énekesnőkké lenni? Nem értettük el egészen a kérdést rögtön, de azért bólintottunk a fejünkkel. A direktor is, meg a kövér ur is mosolygott: — Tudtam. Izgatottan mentünk fel a szobánkba. Estére aztán a direktor megmagyarázott mindent. Hogy tanulni is fogunk iskolai dolgokat, de a mellett énekünkkel vagyont is gyüjthetünk, mert az igazgató köteles minden esztendőben félretenni a számunkra egy bizonyos összeget. Kell-e mondanom, hogy irigyeltek bennünket s mi boldogok voltunk? Bizonyára nem. Egy félesztendeig szakadatlanul tanultunk. Voltunk együtt valami harminczan, árva- és lelenczgyerekek és Nápolyban laktunk Guerra mester házában. Félesztendő multán megtartottuk az első előadást Nápolyban. Én tizenkét esztendős voltam, Riccolini tiz elmúlt. A Szevillai borbély-1 adtuk s én az öreg szobaleányt, Riccolini a gárdakapitányt játszotta. Ezzel a darabbal két esztendeig jártuk Olaszországot. Két esztendő multán én már Rozinát énekeltem s Riccolini — a kinek mindig a humorhoz volt hajlama — doktor Bartolot. Ezek után már én vezettem. Eljátszottam a Szerelmi varázsital Enná-ját, az Alvajáró-1, Mari, az ezred leányá-1 s egy egész sereg más operát. Ricciolini megmaradt komikusnak. A társulatnak ma is ebben a szerepkörben erőssége. Tavaly Berlinben énekeltem és itt Brown, a new-orki városi opera igazgatója is meghallgatott. Azonnal szerződést kinált — évi 2500 dollár fizetéssel — és én Guerra apó tanácsára elfogndtam a szerződést. A karriéremről tehát elmondtam mindent. Firenzétől New-Yorkig jutottam, hogy onnan hová vezet utam, — az Ég tudja. . .