MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-20 / 169. szám

2 1906. juniu

s 15. Budapesti színpadok. Bndapest, junius 20 A Vígszínház e heti műsorában A kaczagó menyecské-n kivűl még három vidám darab szerepel. A kaczagó menyecskét csütörtökön és szombaton ismétlik. Jövő vasárnap, e hó 24-én, a Loute-oi, Pierre Vehet hires darabját elevenítik fel, a mely ezúttal negyvenkilenczedszer kerül szinre. A legutóbb nagy tetszéssel fogadott reprizek közül ma este megismétlik A zsábá-1, pénteken pedig Az őrnagy ur-at, Mars és Kéroul énekes bohózatát. * A Magyar Szinház művészi tekintetben és vonzóerőben egyaránt sikeresen indult meg Guerta kitűnő gyermekoperájának vendégjátéka. Az első négy előadás telt nézőtér előtt folyt le, s a hét összes estéire olyan nagy az elővétel, a milyenre még nem volt eset ilyen előrehaladott szezónban. Holnap, csütörtökön, Mari, az ezred leánya, pénteken Szerelmi varázsital, szombaton A szevillai borbély, vasárnap Maii, az ezred leánya kerül előadásra Mindezek az előadások a rendes helyáiak mellett folynak. A Királyszinház- ban természetesen ezen a héten is minden este a nagysikerű Madár Matyi kerül előadásra, mely most már ötvenedik előadása felé halad. Jövő vasárnap délután Rákosi Szidi szinésziskolájának növendékei az A hol unatkoznak czimü vígjátékot adják elő, rendkívül mérsékelt helyárak mellett. A Népszínház most már a délutáni előadások mérsékelt ára mellett tartja előadásait. Igy délutáni árak mellett kerül szinre csütörtökön és vasárnap a Smolen Tóni, ma este és szombaton A mádi zsidó, pénteken pedig Üdvöské-1 játsszák. Ezekre az előadásokra elővételi dij sincs. A Fővátosi Nyári Szinház-ban érdekes vendégjáték kezdődik e héten. P. Márkus Emilia, a Nemzeti Szinház művésznője e hét két estéjén fog vendégszerepelni: pénteken A kaméliás hölgy, szombaton pedig a Franciilon czimszerepét játssza el A jövő héten uj szerepben lép fel: Batrie-nak, az Egyenlőség szerzőjének, A kis tisztelendő czimü darabjában személyesiti a női főszerepet. * A Városligeti Nyári Szinház nagysikerű újdonsága: A szoknyahős dominál a hét műsorán, Tuicsányi Olga és Németh József vendégszereplésével. A mulatságos újdonság minden este szinrekerül. A kulisszák mögül. Budapest, junius 20 Az olasz gyermek-opera. — Beszélgetés az apróságokkal. — Trombita-harsogástól, fuvolaszótól volt hangos délelőtt a Magyar Szinház környéke, a hol most Ernesto Guerra professzor olasz gyermekoperatársulata vendégszerepel. — Próbálnak talán a gyerekek? — kérdeztem Zoltán Jenő igazgatótól, a gyermekek házigazdájától. — Próbálnak, de nem éneket, hanem hangszereket. Es minden gyerek külön-külön. — Hogy értsem ezt ? — Mindjárt megérti. Menjünk fel az öltözőkbe. A sötét szinpad egyik sarkából zongoraszó és egy pár vékony gyerekhang hallatszik. Odatartottunk. A kis színpadi pianinó előtt égy jóképű, kövér olasz körül négy sovány kis gyerek fújja együtt A szevillai borbély első felvonások kardalát. Sovány, vézna kis gyerekek, de élénk, okos szemük van és bámulatos komolysággal figyelnek a zongoramester instrukczióira. A parfümös, illatos női boudoirokban és az egyszerű, simafalu férfiöltözőkben apró gyerekek ülnek. Minden apró szobácskában egyegy gyerek, minden gyerek kezében más-más hangszer. A gyerekek ugyanis azonkívül, hogy a rendes iskolai tantárgyakat tanulják s énekben nyernek kiképeztetést, valamilyen hangszert is kötelesek tanulni. A folyosó végén, egy kicsi öltözőben fuvolaszó hangzik. Szürkeruhás, apró fiúcska fújja a nehéz hangszert, mellette mestere De Midiellis Czézár, a társulat zene-korrepetitora. Antonio Sana a kis fuvolázó énekes neve, a ki A szevillai borbély-ban Bartolo A játszotta nagy sikerrel. Bemutatkozom a mesternek. Az olasz hajlong. Bemutat a gyereknek, a ki bájosan nyújtja felém a kezét. — Hányadik osztályba jár? — kérdem a gyerektől. Kissé pirulva vallja: — A negyedik elemibe . . . — És milyen szerepkört énekel? — Kémikus vagyok. A kómikus elemista visszaül hangszeréhez. Mentünk tovább. Mindenütt más hangszer. Anselmi Paulo, a társulat első komikusa pisztont fu, Ricciolini, a hősszerelmes hegedül, Maillot, a társulat tenoristája, a ki nagy sikereket ért el A szevillai borbély-ban és az Alvayáró-ban, zongorázik. Valami etűdöt. A direktor megveregeti a vállát. — Bravó, piccolo Maillot! A kis tenorista igazi grandezzával hajlik meg az igazgató előtt. — Igazán boldog vagyok — mondja bájos nagyképűséggel — Hol van a „star", Lidia Ledi? A kis tenorista gyorsan felel: — Lidia a maestróval van a városban. Ő a legnagyobb, a legszebb, a legjobb, neki tehát a legtöbb joga van sétálni. És szomorúan teszi mindjárt hozzá: — Úgyse lesz soká a miénk . . . A kis Lidia Ledi, a ki különben tizenöt esztendős s már jövőre New-Yorban játszik „nagyok" között, kész koloratur-énekesnő. Az ő méltó partnere Maillot, a tenorista. Még egy pár szobácskát jártunk végig, aztán mentünk vissza a karpróba felé. A direktor odamutat a próbálókra. — Látja ez az, a mi nincs meg a „nagyok" között. A kis Anselmi, a kómikus, a ki A szevillai borbély-ban a czimszerepet játssza, az Alvajáró- ban egész este kórust fujt. Azért van benne annyi művészi önérzet, mint akármelyik felnőttben. Igaz. Ez nincs meg a nagyoknál. No, meg más sok egyéb is. Például az, hogy nem szeretik egymást ugy, mint ezek a gyerekek, a kik az olasz árvaházakból verődtek össze ebbe a dalos-családba. —r-t. Szinház! pletykák. Budapest, junius 20. Fgy primadonna élményei. — „A szoknyahős" hősnőjéről. — A Városligeti Nyári Szinház- ba most esténként sokan zarándokolnak ki nemcsak a nagysikerű újdonság kedvéért, de főkép A szoknyahős hősnőjének : Turchányi Olgának a kedvéért. A kis Olgára még mindenki jól emlékszik abból az időből, a mikor a jég királynője volt és a gyermek-színházban primadonnáskodott. Azóta nagy utat tett meg Turchányi Olga. Hogy mekkora utat és hogy miképen tette meg, azt ő maga igy mesélte el az öltözőjében: — A mikor itthon nagyon elkeseredtem már, elhatároztam, hogy egy csapással változtatok a helyzetemen. Nem játszom többé öt szavas szerepeket a Magyar Szinház ban, nem állok ki többé látványosságnak; hanem kimegyek a külföldre és megmutatom az itthoniaknak, hogy mit tudok — odakünn. Összepakkoltam a czók-mókomat és kiutaztam Párisba. Ott pedig — éheztem és koplaltam, j vagy: koplaltam és éheztem. Sorra jártam a színházakat, hbgy szerződtessenek: azt felelték, menjek haza, Magyarországba. Elmentem volna már kórusba, elmentem volna statisztálni is; csak — koplalni ne kelljen többé. Nem akadt semmi és én már arra gondoltam, hogy leugrom a szállodai szobám hatodik emeleti ablakából. A szobalány, a helyes, a kedves párisi szobalány felhozta a maga reggelijét és azon megvigasztalódtam egy kicsit. Azután megint elmentem szerencsét keresni. És aznap — meg is találtam. A véletlen összehozott egy pétervári színházigazgatóval és az adott szerződést, meg ötszáz frank előleget! Akkor este annyit ettem, hogy még ma is jól vagyok lakva tőle. Egy hétig németül játszottam Pétervárott, azután francziául, végül oroszul. És azóta a Kazánszky-szinház tagja vagyok. És azóta a Kazánszky szinház-ban előadták a Bob herczeg-et, a Suhancz- ot, a Lotti ezredesei-1 az én kedvemért és — az én fordításomban. A szerződésem még öt évre szól és hogy mégsem sietek vissza Pétervárra, annak ez az oka: — Egy este, a mint a trojkám hazaröpitett a színházból, otthon a legrémesebb látvány tárult elém: a lakásom ki volt rabolva. A konyhában holtan hevert a szakácsném, meg a szobalányom; a szobában összekötve az édes anyám, meg a kis leányom. Nekik, szerencsére nem történt nagyobb bajuk. A kis leányom mellére egy kis czédulát tettek a fekete banda legényei és igy adták tudtomra, hogy nem akartak nekem nagy szomorúságot okozni. Akkor elhatároztam, hogy haza jövök és — ime I — most itthon vagyok!. . . . . . . Hát, annyi bizonyos, hogy ilyen élményei nem igen voltak még magyar primadonnának. Szinház! élet. tíudapest, junius 20. Még tíz nap! — A Vígszínházból. — A legutóbbi napok felhői még biztattak. Még mindig nincs itt az igazi nyári Nem kell félni! Lehet még játszani. De aztán egyszerre megint melegre fordult az idő. És ha a Vigszinház nézőterén kellemes, hüs is a temperatura, azért mégis csak gondolnak rá a szinészek, hogy: — Na, még csak tiz nap, aztán kezdődik a vakáczió I A közönség is, bár hűségesen kitart és mindegyik előadásnak nagy a publikuma, mégsem haragszik, ha a szinészek pihenőre térnek. Annál frissebb erővel, jobb kedélylyel kezdik majd a jövő szezónt. Most azonban még dolgozni kell, bár egykét repriz elmarad. Ez ugyanis az eredeti tervvel ellentétben meg fog történni. Ugy tervezték ugyanis a reprizek sorozatát, hogy mindegyik felelevenített darabot egy-egyszer adják. A zsába azonban annyira tetszett, Az őrnagy ur-at oly tomboló lelkesedéssel fogadták, hogy erre a hétre még egyszer kitűzték ezt a két kedvelt darabot és e miatt elmarad A teknősbéka és elmarad A csók pirulák. De nem marad el a Loute és nem fog eimaradni A páholy sem. A Loute- ból szorgalmasan tartják a próbákat és ha a főbb szereplők a régiek maradnak is, mégis igazi uj betanulással kerül szinre vasárnap a Pierre Weber leghíresebb és legjobb darabja Az utolsó vasárnapi előadás tehát telt házra számithat, a közönség pedig igen élvezetes este elé tekint. Nem lesz talán fölösleges, ha ezúttal vasárnap délutáni előadásra is emlékeztetünk, a melynek keretében a szinészegyesület iskolájájának növendékei mutatják be, mit tanultak. A műsort nagyon élvezetes és érdekes dolgokból állították össze. A következő hét reprize A páholy, Lauffs pompás bohózata, a melyen fiatal leányok és vén rouék egyaránt kitűnően mulathatnak. De erről a reprizről még közelebb irunk egyetmást. Egyelőre csak azt emiitjük, hogy körülbelül A páholy lesz az utolsó repriz. Togo. Egynémely darabnak az a legdicséretreméltóbb lulajdonsága, hogy — a függöny utoljára legördül.