MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-02 / 151. szám

I 1906. junius 3

. MAGYAR SZÍNHÁZ. Az «Uj Messiás» szövege. Első felvonás. A templom csarnokában Róma zsarnokságán keseregnek a zsidók. Eleázár, a főpap, békére inti, Simeon, a harczos, szabadságharczra tüzeli a népet, a mely egyre várja a Messiást. A vitában Simeon az erős ebb mikor kimondja, hogy messiási küldetésre érzi magát elhivatottnak, feje fölött megjelenik a csillag s a nép leborul előtte, az üj Messiás előtt. Eleázár leánya, Dina, Siemon menyasszonya szintén harczra tüzeli a vitézt s ellentáll Paphus ékszerkereskedő csábításainak. A szin ezután nyilt változásban a Mória hegyét mutatja, a hol a zsidók királylyá koronázzák Simeont, a Messiást. Második felvonás. Paphus, a kikosarazott szerelmes, bosszút esküdött Simeon fejére és elárulja Rufus római helytartónak a zsidók terveit. Tanácsára Rufus maga elé hozatja Eleázárt és leányát, Dinát, s kijelenti, hogy a lányt mindaddig foglyul tartja, inig Simeon meg nem adja magát békében. Paphus folytatja a cselszövést s uj segitö társra talál a helytartó feleségében, Szerafinában, a ki szereti Simeont. Dina elfogatása hirére Simeon megjelenik a helytartó előtt, a ki elszedi fegyvereit. Kihivó hangon követeli a lányt, mire Rufus bilincset veret reá. Kettétöri a bilincset mint egy fadarabocskát s mikor karddal rontanak rá, pozdorjává töri a fegyvert is. Egész sereg harczos ront reá, de ő utat tör magának s fogadkozik, hogy kiszabadítja Dinát. Harmadik felvonás. Az első kép Dina börtönében játszik. Paphus még egyszer szerencsét próbál, de a szerencsétlen leány újból eltaszítja. Majd Rufus jön mámorosan és felszólítja Dinát, birja rá vőlegényét a békére, mert különben megöleti. Dina színleg reá áll, Rufus, a ki mámoros, térdre berulva mond neki köszönetet. így találja őket Szerafina, Rufus felesége, a kit Paphus hivott elő s boszszut fogad Dina ellen. Az ostrom egyre hevesebb lesz a zsidók részéről ós Rufus egy rejtekajtón újra Dina börtönébe jön és elhurczolja, hogy igéretét beváltsa és Simeont békére szólítsa. E pillanatban Szerafina belép Simeonnal, a ki látja, hogy Rufus karjaiban hurczolja el menyasszonyát. Simeon Dinát hűtlennek hiszi s önfeledten Szerafina karjaiba dől. Az utolsó kép a vár alatt a zsidó táborban van. Simeon jön Paphussal, a ki még azt is elhitette vele, hogy Dinát atyja, Eleázár vitte a helytartóhoz, hogy a leány révén kierőszakolják a békét. Simeon vakon hisz a hazug cselszövőnek s árulással vádolja, majd önkezével leszúrja Eleázárt. A haldokló főpap szörnyű átkot mond Simeonra, a ki ál Messiás, a zsidók istenverése Most megjelenik a várfalon Dina s hangos szóval hirdeti, hogy a rómaiak halálos fenyegetéssel kényszeritették arra, hogy békére szólítsa a zsidó tábort. De ő esdve kéri vőlegényét, harczoljon tovább népe szabadságáért. E szavak után Dina a várfalról leveti magát és holtan terül el vőlegénye lábainál. Simeon rettentő kesergése közt kezdődik az ostrom, a melyben visszaverik a zsidókat. Simeon a vereség és kedvese halála miatt kardjába dől és ott hal meg Dina mellett. NÉPSZÍNHÁZ. »A mádi zsidó« szövege. Első félvonás. Suhajda Gábor, a paraszi földesúr Imre fia, Sóvágó Gergely menyasszonyát, Évikét üldözi szerelmével és ráveszi hogy fogadjon el tőle ajándékba egy gyómán tos gyűrűt. Éviké elfogadja az ajándékot, de vőlegénye meglátva ujján a gyűrűt, féltékenységében megveri a leányt. Evike vőlegényét Imrétől féltve, nem meri megmondani az igásat és a mikor Gergő újra a menyasszonyának támad, Imre védöleg a leány elé áll s kijelenti, hogy ő adta a gyűrűt, majd előrántja revolverét és megöléssel fenyegeti Gergőt, ha feléje közeledik. Imre rá akarja venni Évikét, hogy menjen vele Amerikába. Ki kell vándorolnia, különben váltóhamisítás miatt börtönbe kerül. Éviké haraggal dobja vissza Imrének u gyűrűt és elfordul tőle. Közben az aratómunkásokat egy kivándorlási ügynök csalogatja Amerikába. A mádi zsidó, Éviké nevelőapja ráczáfol a bujtogató ügynökre, de hasztalan figyelmezteti a munkásokat. Gergő, a kivándorlási ügynöknek kijelenti, hogy ő is Amerikába megy és aláírja a kontraktust. Éviké kétségbeesetten kérleli, hogy maradjon, de vőlegénye elkeseredetten távozik. A mádi zsidó vigasztalni igyekszik fogadott leányát, a ki a vőlegénye után szintén elmegy Amerikába. Második felvonás. Hoboken amerikai kiköti városnak egy tingli-tanglija. Egy new-yorki gazdag bankár megszerette Évikét és színésznőt nevelt belőle, de ö hü maradt vőlegényéhez és azon van, hogy ráakadjon. Vőlegényőrö. azt hallotta, hogy éjszakánkint a VarietySchowba jár, ezért jött el. Bankáljával ét fogadott mamájával a szeparöba vonul vissza. Gerő meglepődve látja menyasszonyát a bankár társaságában. Éviké kirohan, Gergőhöz köze* dik, de az eltaszítja magától, mert azt hiszi, hogy menyasszonya rossz útra tért. A mádi zsidó szintén Amerikába jött, hogy haza vigye a Suhajda fiút, a kinek váltóügyét ő rendezte. Évikét meglátva, boldogan magához öleli éi örömében elhatározza, hogy a nyomorba jutott magyarokat is haza viszi az édes hazába. Hálálkodnak valamennyien, hogy a sok kínszenvedés után visssatérhetnek hazájukba, csak Éviké búslakodik és fut az ő Gergője után. Harmadik felvonás. A mádi zsidó vissza hozta Évikét, Suhajda Imrét és a bolond fővel kivándorolt munkásokat Amerikából. Imre jé útra tért, visszaparasztosodik és a többi munkással ő is szorgalmasan dolgozik. Közben Gergő is hazaérkezik a falujába. Meggyőződik menyasszonya hűségéről, boldogan keblére öleli; a megtért Suhajda-fiu pedig kijelenti, hogy a munkában keres vigasztalást. »Lili« Első felvonás. szövege. Kert a Bouzincourt-villa előtt. Bouzincourt-ék szomszédságában tüzérkaszárnya van, a melyet csak egy fal választ el a villától. Ez a szomszédság az okozója, hogy Amelie kisasszony, Bouzincourt ur leánya, beleszeret egy Plinchard nevü tüzérbe, a ki nagyon csinos fiu, de végtelenül együgyü. Plinchard át át sandít a villába Victorine szobaleány kedvéért s a tüzérnek szerelmes pislongásait magára veszi Amelie kisasszony, a ki végtelenül boldog abban a tudatban, hogy a „tüzér, a kit ő imád", ő belé szerelmes. A szülők azonban Grange Bateliere bárót szánták Amelie férjéül, a ki éppen megérkezik vén, süket nagybátyjával, Saint-Hipothese-ely hogy megkérje a fiatal leány kezét. Amelie elhatározza, hogy megszöktetteti magát Plinchard-dal. A tüzér a falon át éppen átmászik a kertbe, hogy ottfelejtett trombitáját elvigye, mert az ezred egy óra múlva Afrikába indul. Amelie bevallja neki szerelmét és közli vele a szökés tervét, de az együgyü Plinchard nem éri fel eszével Amelie szerelmét és bamba nyíltsággal be is vallja ezt neki. A szerelmében megcsalódott Amelie, Plinchard karjai közé ájul, de minthogy a kaszárnyából már hallik az indulásra hivó jel, leteszi az alélt leányt a kerti padra és elsiet. Mikor Amelie magához tér, az ezred Plincharddal együtt a rácsos kapu előtt vonul Afrikába. Amelie csalódott szerelme bosszuérzetében Grange Bateliere bárónak nyújtja kezét, a kit nem szeret. Második felvonás. Szalon Orange Bateliere báró lakásában. Nyolcz év mult el Amelie leánykori szerelme óta. Ez alatt az idő alatt a báró erősen megkopaszodott s Amelie, a ki fejlett, kívánatos asszonynyá érett, éppenséggel nem boldog unalmas férje oldala mellett. A kastélyba egy tisztet szállásoltak be s Amelie a nyalka tisztben nemsokára . . . Plinchard-t ismeri fel, a ki azóta hadnagygyá lett. Szivét megrohanják első szerelmének emlékei, a melyeket még jobban fokoz az, hogy egy készülő műkedvelői előadás próbáján Plinchard helyettesiti a szerelmest s a tüzér, a kinek közben megnyíltak a szemei is s nem a régi bamba fiu többé, egész szenvedélyével vallja be neki szerelmét. Amelie a becsületes asszony egész tisztességével védekezik újra ébredő szerelme ellen, de a véletlen segítségére jön a szerencsés Plinchard-nak. A kopaszodó báró értesül róla, hogy a hadnagynak egy hölgyecskéje, a kinek ő is udvarolt, a kastély előtt csukott kocsiban vár Plinchardra; elhatározza tehát, hogy ő fogja elfoglalni helyét. Amelie kéri, hogy ne hagyja magára, de a báró a légyottra gondol és rázárja a szalon ajtaját, Plinchard azonban már előbb elbujt a szalonban s most előlép és Amelie együtt látja magát első szerelmének tárgyával, a szerelmes éj magányában egyedül. Harmadik felvonás. Orange Bateliere báró kastélyának egy előcsarnoka. Sok, sok év mult el ismét . . . Amelie már nagymama s egy viruló unokája van: Lili, a ki" éppen olyan, mint a minő ö volt egykor hajdanán. Lili szerelmes egy fiatal ügyvédbe, Renébe, a kiről a szigorú nagymama semmit sem akar tudni. Ez segítségül hívja nagybátyját, Antonin Plinchard nyugalmazott tábornokot és szenátort, a ki senki más, mint az egykori tüzér-trombitás Plinchard felismeri a szigorú nagymamában az ö egykori Ameliejét s most már kétségtelen előtte, hogy Lili az ő unokája is. Mikor Amelievel harmincz év múlva újra találkozik, szerelmük közös emlékeit újítja fel, de Amelie semmit sem akar tudni felőlük, de a drága emlékek végre az ő szivét is megindítják s most már ő is beleegyezik, hogy a fiatalok egymáséi legyenek. Hiszen éppen az ő élete volt a legszentebb tanúság a mellett, hogy a leány soha se menjen máshoz feleségül, mint csak ahhoz, a kit szivéből szeret. Fővárosi Nyári Színház. »A fekete tenorista« szövege. Első felvonás: Charles Bornichet párisi lámpakereskedőt a felesége megcsalja egy tenoristával. A férj elutazott és távollétében a szerelmesek a lámpaüzletben találkára jönnek. Közben feldöntenek egy néger szobrot, amely összetörik. Hazajön Bornichet és asszony hamarosan a fekete tenoristát állítja a szobor helyébe. A szobrot már előzőleg megvette valaki ; most összecsomogolják Tomot és mint szobrot elviszik a Liliom száilóba. Második felvonás: A télikertben áll Tom, a fekete tenorista, mint négert ábrázoló szobor. Henriette kiakarja szabadítani furcsa helyzetéből, de nem beszélhet vele, mert a szobrot állandóan bámulják a kíváncsi emberek. Végre egy szerenádban adja tudtára, hogy megmenti, olyanformán, hogy egy másik szoborral cseréli ki. Miközben azonban kiakarja vitetni a kapun, Aphrodite egy rendőrbiztossal a leánynevelőjébe viteti, tekintve, hogy elsőbbségi joga van a szoborra. Harmadik felvonás: Tomot a leánynevelő intézet hálószobájában helyezték el, ahol mint szobor láthatja, hogy vetkőznek és feküsznek le a növendékek fehér ágyaikba. Henriette mindent elkövet, hogy a fekete tenoristát megmentse. Beiratkozik a neveidébe, ahonnan sikerül is neki Tomot, több növendék társaságában megszöktetni. Negyedik felvonás: Az Alhambra szinház előadása. A hal-nő elől egy medencébe ugrik s a mire kihúzzák csurog róla a viz és a fekete — festék. Kisül, hogy a tenorista nem is néger és csak azért festette be magát,^hogy a felesége soha többé rá ne találjon. ZILZEB JUUAMA « irta ál kttflaáaak íreiktnö«»« MB« artpMgklI tnpUI, aájlal., _ ... M Ui Tártat* ... • u arának kii* kari« uéanteM, rónáa axlat ktlrtl aoa. Ara 1 un Math I kai. *0 H1L. 1 Bi Mfal? I k. • l a kotlára!* aaappaa I árt 10 BD SaétkOldéaak a rüá* nladaa Iá lika fal* atáarMM' Valódi aoinMfbea, ngroMta kinő* haladraactó-kanóca áa, ta kaphat* i Z iztf liraliaHI, Bilipist, VI, Klrili-«tia 1%. szM. Es kapható winden gyógytárban 6» diegniban".