MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-18 / 167. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, junius 18. A Vígszínház e heti műsorában A kaczagó menyecské n nivül még négy vidám darab szerepel. A kaczagó menyecskét hétfőn, csütörtökön és szombaton ismétlik. Kedden népies előadásul fél helyárakkal Az arany kakas-1, Blumenthal és Kadelburg vidám bohózatát, frissítik fel, a melynek ez lesz a kilenczvenedik előadása. Jövő vasárnap, e hó 24-én, a Loute-ot, Pierre Vebei hires darabját elevenítik fel, a mely ezúttal negyvenkilenczedszer kerül szinre. A legutóbb nagy tetszéssel fogadott reprizek közül szerdán megismétlik A zsábá-t, pénteken pedig Az őrnagy ur-at, Mais és Kéroul énekes bohózatát. • A Magyar Színház e heti műsorát Guerra mesternek európai hírnévre emelkedett gyermekoperatársulata tölti be, mely legutóbbi bécsi vendégjátéka alatt szenzácziós sikereket ért el s a melyről lapunk mai tárczarovatában bőven szólunk. A rendkivül érdekes vendégjáték, melyre külön is felhívjuk a szinházi közönség figyelmét, a következő műsorral fog lefolyni: hétfőn Az alvajaró, kedden A szevillai borbély, szerdán Az alvajáró, csütörtökön Mari, az ezred leánya, pénteken Szerelmi vaiázsital, szombaton A szevillai borbély, vasárnap Mari, az ezred leánya. Mindezek az előadások a rendes helyárak mellett folynak. A Kirdlyszinház-ban természetesen ezen a héten is minden este a nagysikerű Madár Matyi kerül előadásra, mely most már ötvenedik előadása felé halad. Jövő vasárnap délután Rákosi Szidi szinésziskolájának növendékei az A hol unMkoznak czimü vígjátékot adják elő, rendkívül mérsékelt helyárak mellett. » A Népszínház- ban a héten érdekes és változatos a műsor. A Smolen Tóni és A mádi zsidó váltakozva öt estét foglal el. Hétfőn a Smolen Tóni mérsékelt helyárak mellett kerül szinre. A koldusdiák és az Üdvöske is szinrekerül a héten. * A Fővárosi Nyári Színház-ban pénteken kezdi meg nagy érdekeségü vendégszereplését P. Márkus Emília A kaméliás hölgy- ben. A nagy művésznő szombaton a Francillon-ban lép fel. A hét műsora egyébként is változatos. A Városligeti Nyári Színház nagysikerű újdonsága: A szoknyahős dominál a hét műsorán, Tutcsányi Olga és Németh József vendégszereplésével. A kulisszák mögül. Budapest, junius 18 Látogatás Márkus Emíliánál. (A lélekvándorlás. — Babbie. — A czigdnylány.) Márkus Emilia uj szerepet kreál! Ez a szinházi szenzáczió bírt arra, hogy a nagy művésznőt lakásán felkeressem. A szőke csuda szalónjában fogadott a férje: Párdány Oszkár. Egy antik karosszékben ülve, illatos szivar mellett elragadtatva nézek körül. Ez hát a Márkus Emilia otthona . . . Egy széles, nagy terem, telve műkincsekkel. Valóságos muzeum. Antik bútorok, festmények, szobrok, régi brokátok és függönyök, hímzések, drága porczellánok és oszlopok artisztikus Ízléssel vannak benne elhelyezve. Ebből a hétköznapi életből szinte magasabb régiókba ragadják az embert. És amellett, az első pillanattól fogva, az otthonosság kellemes érzését keltik. Amerre szem lát, érdekes fotográfiák: a művésznő százféle szerepben. A szalon két ellenkező oldalán, két hatalmas festmény. Mind a kettő Márkus Emmát ábrázolja. Az egyiken mint démoni Zorayát látjuk, arczán a spanyol inkviziczió minden borzalmának a kifejezésével. A másik valóságos remekmű. Báli toiletteben, gondolatokba merülve tekint maga elé a művésznő .. . — Ez a legjobb képe — magyarázza a férje. — Egy amerikai pingálta: John Qvincy Adams. Egy finom, apró kéz félrevonja az egyik függönyt és mögötte, rendes otthonkájában, egy valódi reneszánsz-korabeli hosszú kabátban belép a ház asszonya. — Lássa kérem — szólt a művésznő az ő lebilincselő kedvességével, a mikor elragadtatva dicsértem otthonát — a színpadon kivül ez a lakás és benne a családom az én legnagyobb boldogságom. Itt és a színpadon folyik le az én életem. Ha a szinházban vagy kint az életben valami bánat ér, ide vonulok vissza a régi műtárgyak közé. És ilyenkor, ezeket nézegetve, visszaképzelem magam a régi századokba és elmélkedem afelett, hogy vájjon kinek a porhüvelyében élhetett a lelkem a reneszánsz korban. Ezüstös hangján felkaczagott. Megértette,a mit gondoltam. 1906. junius 18. • — Igen, igen, én hiszek a lélekvándorlásban. Megvagyok győződve felőle, hogy egyes alakokban, a melyeket a színpadon személyesítek, valaha az én lelkem élt . . . Hogy mást ne mondjak: Desdemonában! És épen ezért, ha eljátszom a velenczei mór Desdemonáját, teljesen átvagyok hatva attól a gondolattól, hogy Velenczében, a tizenharmadik században élek ... — De, ugyebár, ennek a szellemi képzelődésnek, mihelyt befejeződött az előadás, szintén vége szakad? — Óh nem — folytatta élénken a művésznő. — Még előadás után is működik bennem ez a képzelődés, de akkor már természetesen nem külsőleg jut nálam kifejezésre, hanem az urammal való gondolatcsere folyamán. Párdány Oszkár, a ki ugylátszik nem bizik valami nagyon a lélekvándorlásban, közbe szólt: — Ilyenkor aztán a legfurcsább gondolatai támadnak. Például, hogy engem már évszázadokkal ezelőtt is ismert! — Hogyne! — jegyezte meg Márkus Emilia. — Csakhogy akkor, rendkívüli események miatt, nem lehettünk egymáséi. Azóta a lelkünk bolyongott, átment szenvedéseken, megpróbáltatásokon, örömökön, mig végre most egymásra találhattunk . . . Megkérdeztem, hogy miért emiitette éppen Desdemonát: — Talán ezt a szerepet szereti a legjobban? — Nekem minden klasszikus szerepem kedvenczem. Szerintem a színművészet tudásának alapja a klasszikus szerepek játszásában rejlik és minden színésznek vagy színésznőnek ezekből kiindulva kell nőni és fejlődni. Azután beszélt az uj szerepről, a melyet legközelebb mint vendég fög a Fővárosi Nyári Színház színpadán, Barrie uj darabjában: A kis tisztelendő-ben eljátszani. — Babbiehez nagy kedvem van. Rendkivül érdekes, bájos szerep. A darab maga nagyon romantikus, a szerep is csupa finom romantikával van átszőve. Ez pedig mindig üditőleg hat nemcsak a közönség, de a színész kedélyére is. A mikor elvállaltam Krecsányi igazgatótól a szerepet, azt gondoltam, hogy a publikumnak is, nekem is jól fog esni, ha a való rideg életből egy-két órára a romantika világába ragadtatjuk magunkat. Most különben is nagyon kedvez a romantikus iránynak a közönség izlése és hajlama. Igy van ez nálunk, Franczia és Németországban, Angliában, sőt Itáliában is, a hol pedig még csak nemrégen — engedje meg ezt a kifejezést, — csak ugy dühöngött [a verizmus. És higyje meg, igy van ez jól. Elvégre, ha piszkot akarunk látni, nézzünk körül az életben, vagy olvassuk el az újságok megA »Magyar Színpad

4 tárczája. A kis mesterdalnokok. — Gyermekopera a Magyar Szinházban. — Hóditó vendégkörutjukon szombaton este végre hozzánk is eljutottak a világ legapróbb operaénekesei. A szevillai borbély előadásával mutatkoztak be tegnap a Magyar Színház színpadán és csudás produkcziójukkal egyszeriben elkápráztatták a közönséget, a mely elragadtatásában nem is tudott betelni velük, az előadás kezdetétől a végéig egyebet sem tett, mint kaczagott, tapsolta és ünnepelte őket. Talán nem érdektelen egy pillantást vetni a muzsikális szinházi gyermekek lelki világába, vagy ha ugy tetszik, egy kissé körülnézni a gyermekszinház kulisszái mögé. Mialatt Guerra igazgató a zenekarban dirigált, a társulat másik vezetője, Alessandro impresszárió a színpadon érdekes dolgokat beszélt el nekünk a truppról. — A szólisták és karénekesek között — mondta — semmi külömbséget nem teszünk. A színészi feladataikon kivül valamennyinek teknikai dolgokat is kell végezni. Van két énekesünk, a kik nagyszerűen kezelik a szertárt. A leányok varrnak, hímeznek és foltozgatják a ruhákat. A nők között vannak, a kik a sminkelést végzik, mások pedig a kollégáik frizuráját csinálják meg előadás előtt. — Hogyan szervezte Guerra mester ezt a különös társulatot? — Sokkal egyszerűbben, mint gondolja, magyarázta az impresszárió. — Guerra azelőtt a római konzervatóriumnak állott az élén, a hol sok széphangu gyermekkel ismerkedett meg. A gyermekének Olaszországban különben is sokkal fejlettebb, mint más nemzeteknél. A gyermekkarok nem tartoznak a ritkaságok közé. Nos, a mester egy egész sereg tehetséges gyermeket szerződtetett. Többnyire árvák. A gyámjaik beleegyeztek a szerződtetésbe, de ekkor beleszólt a hatóság is. A kultuszminiszter a következő feltételeket szabta: 1. A tournéen két férfi- és két nő-tanítónak is részt kell venni, akik az összes iskolai tantárgyakban oktatják a gyermekeket. 2. A társulatnak minden iskolai év végén Rómában kell megjelennie. 3. Minden gyermek egy hangszerre is betanítandó. 4. A társulat tagjai egy takarékbetétet kapnak, a melyen elhelyezik a gázsijukat. — És nem félnek- az olasz hatóságok, — kérdeztem — hogy a túlságos sok ének megárt a gyermekeknek? — Ó, arra nem is gondolnak nálunk Itáliában. És ez természetes is. Mert a komédiázás és éneklés már születik nálunk a gyermekkel. Érdekes, hogy a trupp tagjai közül egyetlen egynek sincsenek, vagy voltak szinészszülői. Legközelebb ujabb érdekes meglepetést szereznek majd a világnak. Előadják Carmen-1, a Varázsfuvolá-1 és a Don Juan-1. — Persze, — magyarázta Alessandro — a mi Don Juanunk nem lesz démon, hanem egy közönséges szoknyavadász. A mi pedig Carmen-1 illeti.. . — De hiszen lehetetlen egy gyermekkel megértetni, hogy kicsoda, micsoda voltaképen Carmen ? I — Nos, a mi Carmenünk nem lesz az a spanyol nő, a minek önök ismerik, hanem egy egyszerű, fehér asszony. A mikor Francziaországban jártunk, Guerra mester elvitte az Operába azokat, a kiknek a főszerepeket szánta Bizet müvében. A zenétől egyszerűen el voltak ragadtatva, bár a szövegét — francziául énekelték— egyáltalán nem is értették. De Guerra ur, aki csudálatosképen tud a gyermekekkel bánni, magához hivta a mi kis primadonnánkat és megkérdezte: „El akarod énekelni Carment ?" A kis leányka boldogan csókolt neki kezet. Arról, hogy valamelyik elfáradna, szó sincs Ellenkezőleg, minél többet énekelnek, a hangjuk annál érczesebb, annál frissebb. Végül elbeszélte Alessandro, hogy mennyi bajt okozott a Varázsfuvola szerepeit kiosztani. — Ez természetes, mert mindegyikük Taminát, Sarastrot, Papagenot és az Ej királynőjét akarta énekelni .. . — A világért se! — felelte kaczagva az impresszárió. — Mindegyik sirt, hogy ő játszhassa az állatok egyikét és Tamino furulyaéneke közben — négykézláb mászkálhasson a színpadon . . . Plerrot..