MAGYAR SZÍNPAD 1906. május (9. évfolyam 119-149. sz.)

1906-05-04 / 122. szám

1906. május 2. 3 Felvonásközben. Budapest, május 4. A késés. — Epizód a főpróbán. — A Népszinház-ban tegnap délelőtt tartolták meg — újságírók, a Népszínházi Bizottság tagjai és a szinház néhány tagja jelenlétében — A császárné legyezője főpróbáját. A főpróbának egy kicsit még házi karak­tere volt, miután a hölgyek valamennyien utczai ruhában jártak-keltek a szinpadon és az urak­nak is még bajuk akadt a pompás uj jelmezek­kel, melyekben tegnap próbáltak először. Ugylátszik Szirmai Imrének tartott leg­tovább a megismerkedés az uj kosztümjével, mert a második felvonásban, a mikor a jelenése következett, nem jelent meg a végszóra a szin­padon. Elmúlt egy-két perez, a színpad üresen állt, a kulisszák mögül bekandikált előbb az ügyelő, aztán a rendező, de Agenor kapitány kitűnő személyesitője csak nem jelentkezelt. Végre a harmadik perezben (három perez a szinpadon egy kis örökkévalóság!) nagy sebbel-lobbal berontott a színpadra Szirmai és a mint a szerepe kivánja, elmondotta: — Már tiz óra! Talán csak nem késtem el ? A mire a földszintről az újságírók — mintha csak összebeszéltek volna — kórusban zengték: — De igen! Mime. Színházi élet. Budapest, május 4. A jókedvű darab. — A Vígszínházból. — Az Aranygyapju-t nevezte el egyik jeles kritikusunk jókedvű darabnak. Hozzátehette volna, hogy az előadás is jókedvű. Hogy pedig a közönség milyen jókedvvel fogadja az újdon­ságot, arról az a hangos derültség tesz bizony­ságot, a mely az első jelenettől az utolsó mon­datig honol a Vigszinház nézőterén. A szinház barátai körében találgattak, hogy tulaidonképen mi is a nyitja annak a rendkívüli vidámságnak, a mely az Aranygyapjú előadását szinpadon, nézőtéren egyaránt jellemzi. Persze, egyszerűnek látszik a felelet: „Jó darab, jó előadás". De nem elégítheti ki ez a válasz azt, a ki azt a kivételesen állandó és intenzív kaczagást figyeli meg, melyet az Arany­gyapjú előadásait elejétől végig kiséri, a nyilt színen szinte páratlan számban fel-felhangzó tapsot, a mely akárhányszor veszélyezteti az előadás menetét. Hát a jókedv nyitja ez: Az Aranygyapju-nak minden alakja ugy van beállítva, hogy a mint a szinre lép, vagy a maga saját kómikus voltánál fogva, vagy pedig a jól előkészített helyzet folytán, kacza­gást kell előidéznie. Nem is szólva Varsányi Irén kettős alakjáról, a Hegedűs Gyula törvény­széki birájáról, vagy a Góth Sándor bádogos­legényéről, a legapróbb szerepek is ily hatáso­san érvényesülnek. Itt van például a Tapolczai Dezső rend­őre, a bolondos Plumasson. Valahányszor a színpadra lép, valahányszor lelép, zug a taps, a kaczagás. Vagy Balassa Jenő, mint vidéki atyafi. Még a szinpadon sincs és már mosolyog­nak az emberek, a mikor pedig feltűnik karján az elválhatatlan szoborral, harsogó kaczagás fogadja. Tanay Frigyes szerepe tulajdonképen nem kómikus és mégis, valahányszor a szinre érkezik, kaczagni kell rajta, mert hiszen látja a közönség, hogy az ügyvéd ur mint adja majd elő ünnepélyesen kérelmét a bádogosnak, a kit törvényszéki elnöknek néz. Jön Vendrey tata az agancs-ember alakjában és az emberek dőlnek a kaczagástól. És igy lehet végig menni a szereplőkön, természetesen nem mellőzve Sarkadi Aladárt és Csáki Irént, a kik énekkel és tánczczal fejezik be a második felvonást és a kik oly népszerűvé tették a boka-nótát: Bármi szép az áll, a szem, a váll, Még sincs szebb a formás bokánál! Azért utána lépkedek, Hisz a boka oka mindennek, Ha a szoknya alól hivón kandikál. Vége-hossza nincs a tapsnak, ujrázásnak, a mikor ez a dal felcsendül és a nagy siker­nek ez is egyik tényezője. Nem is volt rá eset, hogy a szezón vége felé újdonság annyira „beüssön", a mint az az Aranygyapjú-nál tapasztalható. Mi is becsesebb ebben a szomorú életben a jókedvnél ?! Togo Vidéki színpadod Budapest, május 4. A kolozsvári szinházban szombaton ünne­pelte Mátray Kálmán szinészkedésének 25 éves fordulóját. A jubiláns színészt, a ki A vén bak­kancsos és fia a huszár czimü népszínműben lépett fel, kollegái és a közönség nagy óváczió­ban részesítették. A szegedi szinházban szerdán este a Gül­Babá-ban nagy sikerrel vendégszerepelt Szent­györgyi Lenke. Tegnap este Góth Sándor és és G Kertész Ella léptek fel Az ördög czim­bordja vezetőszerepeiben, szintén nagy sikerrel. * Zentdn a héten kezdte meg a színházi szezónt Bihari Ákos kecskeméti színtársulata. Első estén a Helyreasszony került szinre. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a öa/assa-féle valódi angol ugorkatejet. ára 2 kor és szappan, ára 1 kor., használja Kapható Balassa gyógytárában Budapest-Erzsébetfalva és min­den gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, május 4. A bécsi Volkstheater-ben május 8-án mutat­jáb be Bernstein: Baccarat-ját, Lothar Rudolf német fordításában. Helén szerepét a szerep párisi kreálója: Simone Le Bargy fogja játszani, a ki ezúttal először játszik német nyelven. • A párisi Palais Royal-szinház-ban ma este Négylevelü lóhere gyüjtőczim alatt négy egy­felvonásost mutatnak be: Adrién Vély, Flers, Max Maurey és Pierre Veber darabjait. * A bécsi Carl- Theater-ben szombaton mutat­ják be Kobler Hugó: A rózsaifju czimü ope­rettjét, melynek szövegét Siegmund és Tauf­stein irták. A nürnbergi Intimes Theater a héten mutat­ták be Wedekind Frank: Haliltáncz czimü uj darabját. A közönség a darabot érthetetlennek találta. A főszerepeket Wedekind, a szerző és a felesége játszották. * A bécsi jubileumi-szinház-ban a jövő sze­zónban Wűg7?er-dalmüveket is fognak előadni. A „Volksoper" Lohengrin-1, Tannhüuser-i és A bolygó hollandi-t vette fel műsorába. Londoni színházi levél. (Ellen Terry jubileuma. — A Vezúv a „Drury Lane" színpadán.) London, május 1. Ellen Terry, Anglia leghíresebb drámai művésznője, április 27-én ünnepelte színpadi működésének ötvenéves jubileumát. 1856. április 27-én mint nyolezesztendős szőkehaju leányka, lépett először színpadra a Princesse Theatre-ben, Shakespeare: féli rege czimü darabjának Mamilius szerepében. Az elő­adáson jelen volt Viktória angol királynő és férje, Albert herczeg is. Husz évvel később a kis Mamilius sze­mélyesitője a legnagyobb angol színésznek, Sir Henry living-nek volt már a pertnere a Lyceum­Theatre-ben és az is maradt Irving haláláig. Ellen Terry és Irving szinte elvál hatatlanul jelentek meg egymás mellett a szinpadon. A jubiláló művésznő legnagyobb sikereit Irving oldalán aratta, nagyobbára Shakespeare-szere­pekben. Cordéliát, Oféliát, lady Macbethet épp­úgy játszotta, mint Shakespeare humoros nő­alakjait, sőt ezeket még nagyobb kedvvel és szeretettel. A jubileumi ünnepség alkalmából is ilyen szerepben lépett fel a His Mayesty's Theatre­ben : A windsoti vig noA:-ben j'játszottaJPagetné kis szerepét. A közönség tomboló lelkesedéssel ünne­pelte esthosszat. Beerbohm Tree pedig, a ki Falstaff szerepét játszotta, a mikor Ellen Terry a darab végén távozni akart a színpadról, visszahívta őt és legnagyobb meglepetésére a közönség előtt egy verses köszöntővel ünne­pelte. A köszöntőt Louis N. Parker, az ismert angol iró irta. Azután a „Playgoers Club" nevében üdvözölték a jubiláris művésznőt és átnyújtották neki a klub értékes ajándékát. A jövő szezón egyik legnagyobb szen­zácziója lesz valószínűleg a Vezúv kitörése — a Drury Lane-szinház-ban. A szinház vállalkozó szellemű igazgatója: Artúr Collins éppen most jött vissza Nápolyból, a hol a pusztító kitörésnek szemtanuja volt. Még kevéssel a katasztrófa előtt megmászta a hegyet és fényképfelvételt csinált minden pont­járól, továbbá a tűzokádó hegyből kidobott kő­és lávadarabokat gyűjtött. A szeme előtt lefolyt félelmesen nagyszerű természetű tünemény arra a gondolatra vezette Collins-1, hogy ezt tegye meg a jövő szezón nagy látványos darabjának középpontjául. A kivitel természetesen olyan fényes teknikáju lesz, a milyenre csak Collins képes. És egy jól után­zott vulkáni kitörés — ez még a mi modern színpadunkon is uj dolog lenne. Érdekes azonban, hogy egyszer már meg­kisérelték ezt a színpadi trükköt Londonban. Harmincz év előtt adtak egy darabot, a melynek Pompeji utolsó napjai volt a czime és ebben szerepelt természetesen a Vezúv kitörése is. De mikor a vulkánnak hamuesővel kellett volna a viruló zöld tájékot elárasztani, fölmondta a gép a szolgálatot és semmi módon sem volt rábír­ható, hogy az átkos müvet végrehajtsa. A kö­zönség jól mulatott a dolgon és a darab sorsa meg volt pecsételve. Mindössze egy paródia vette hasznát a kísérletnek, a melyet Pompeji legeslegutolsó napjai czimen adtak egy külvárosi szinházban. Ennek éppen ez a szinpadi kísérlet volt a tárgya és igen nagy sikert aratott. Ma természetesen egészen más eszközökkel dolgozik a színpad, mint akkor és igy az uj szinpadi Vezúv bizonyára jobban teljesiti majd a kötelességét. v. = Naschltz-féle nyilvános felsőbb leányiskola internátusa és gyermeki ntemátus. Budapapest, Andrássy­uti villasor 127/c. — Bennlakók felvétetnek a nagy szin­időre is. — Nyilvános felsőbb leányiskola, nyilvános elemi fiu- s leányiskola és kisdedóvó Budapest, Andrássy­ut 33. sz. = Színeszeink és művészeink ruhaszöveteikei óemler /. elsőrangú poszlókereskedésében (Bécsi-utcza) szerezik be = Biró M Mátyás fogászati műterme Budapest, VI., Nagymező-utcza 28. sz. alatt van. = Én állandóan a Czettler-féle manumoilin kéi­finomitót használom, mert ez a legjobb I Kaphatö Törőknél. = Az dzondus, pormentes levegő, a telkek s házak mesés olcsósága folytán Amerikai-uton emel­kedik az újonnan létesült Baross-telepen. (Lásd : Újonnan épült házak.) F iunmini ísso-k». a legjobb kivitelben, úgymint: arany, piauna, aluminium es lui^uauo.., «i«.., —•<• Ä_ allr Ae i nélkül" fogsorok, nem jól illő fogsorok átalakítása, plomb.rozás, foghúzás, érzéktelemtve. Biró IVL Mátyás «.,*«»« -«.r«. ^.-aa.^ a legjobb kivitelben, úgymint: arany, platina, aluminium és kautsukban; ^ny koronák; hídmunka, szájpadlás nélkül" fogsorok, nem jól illő fogsorok átalakítása, plombirozás, foghúzás, érzéktelemtve^ mm.

Next

/
Thumbnails
Contents