MAGYAR SZÍNPAD 1906. március (9. évfolyam 60-90. sz.)

1906-03-24 / 83. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 24. A Magyar Királyi Operaház-ban Feinhals Frigyes, bajor udvari kamara-énekes szombaton a Nürnbergi mester dalnokok Hans Sachs szerepében lép föl. Jövő vasárnap a Bohémélet-et és a Szerelmi kaland negyedik képét adják. A Nemzeti Szinház ma mutatja be Fényes Samu: Csebi Tatár czimü vígjátékát, az újdonságot vasárnap este megismétlik. Vasárnap délután Barrie darabja, a Vén lányok kerül szinre. Jövő héten Szigligeti emlékezetére, annak Valéria czimü tragédiáját elevenítik föl. A czimszerepet K. Hegyesi Mari játssza. • A Vigszinház-bari a jövő héten mutatják be Ördög czimbordjá-i, Shaw Bemard négyfelvonásos melodrámáját. A czimszerepet Góth Sándor adja, a ki egyúttal a darab rendezője is. Az újdonság korhű jelmezei közt különösen érdekesek az egyenruhák, a melyek változatosságát az a körülmény magyarázza, hogy az angol hadsereget mindenféle államból toborozták és az apró német fejedelmek valóságos kereskedést űztek katonákkal. A Baccara-1, a melyet már jó idő óta csak hétköznapokon adtak, vasárnap is szinrekerül, hogy megnézhesse az a közönség is, a mely csak ünnepnapokon jár színházba. Vasárnap délután pedig Sherlock Holmes kalandjai-t adják, a melynek legutóbbi délutáni előadására az összes jegyek elővételben keltek el. * A Magyar Szinház tegnapi első mérsékelt helyáru esti előadása, melyen a szinház nagy vonzóerejü operettjét, A koldusgróf-ot adták, egészen telt nézőtér előtt folyt le, a mi azt mutatja, hogy a színháznak ez az életrevaló ujjitása teljesen bevált s a közönség ezeket a mérsékelt áru előadásokat nagyban fogja látogatni. Holnap, vasárnap kétszer játsszák a népszerű darabot, délután mérsékelt, este rendes helyárakkal. * A Királyszinház-nak holnap, vasárnap este ünnepi estéje lesz: ismét jubileumot ér az idei budapesti színházi szezón legtöbbször szinrekerült darabja, a Gül-Baba. Hetvenötödik előadása lesz ugyanis akkor a Martos-Huszka daljátékának, mely most Fedák Sári föllépéseivel az utolsó helyig zsúfolt házat vonz nap-nap után. Az uj Gábor diák teljes sikerét mutatja az a viharos tetszés, a mely énekét, tánczait kiséri és sorra ismételteti s Fedák Sárinak ujabb nagy diadalt jelenti. Vasárnap délután — rendes esti helyárak mellett — Blaha Lujza asszony lép föl a Helyreasszony-ban. * A Népszínház-ban Guthi Soma uj darabját, A mádi zsidó-t játsszák telt házak mellett. Vasárnap délután mérsékelt helyárak mellett A falu rossza van műsoron, a melyben Komlóssy Emma és Zöldi Vilma, a Népszínház uj tagja, lesznek a női főszereplők és pedig az utóbbi Boriska szerepet fogja játszani. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 24. „Csebi Tatár". — Szerző a darabjáról. — (A Nemzeti Szinház mai előadásához.) Egy magyar mokány legényke, szegény, de nagyétvágyú, kevés vágott dohányu, nagy pipáju szegény nemes a középpontja a darabnak, aki fölmegy Visegrádra, hogy szerencsét próbáljon egy kis hetykeséggel, meg sok ravaszsággal. Bátor, verekedő, akinek a kardja egyaránt gyorsan forog és a nyelve. És ha mind a kettő forog, sajnos, a nyelve szaporább a kezénél. Már ez magyar tragikum, hogy többet szeretünk beszélni, mint cselekedni. Sikerült-e ezt a czélt elérnem, majd elmondja a közönség. Nem adok programmot, ilyet nem is akartam megírni, csak egy jókedvű, pajzán mesét, amely véletlenül belebogozódik országos cselekményekbe. Erzsébet — Nagy Lajos özvegye — az egyik oldalon, a kegyetlenségtől sem visszariadó leánya korának, kissé szenteskedő, nagyon indulatos. Pártos udvar és a bohém princzek példányképe az ifjú Zsigmond, aki bizonyos tekintetben méltó párja a kalandor Csebinek, mert ő is a végett jön, hogy itt házasság által alapítsa meg szerencséjét. A krónikás megírja felőle, hogy van egy dolog, a mit mindig szeret és egy, a mit sohasem szeret. Az asszonyt mindig, adósságot fizetni soha. Princz korában sohase volt egy polturája, soha egy jó darab ruhája Később magyar király lett és német császár, de később | se igen változott. A második nejétől elvált, — meglehetősen botrányos életet folytatott mind a kettő — a magyar urak elfogták, fogva tartották, a vargája megtagadta a szállítást a fizetés elmaradása miatt. Ő volt az, a ki becsapta a 16 szepesi várost. Szinte példátlan eset a világtörténelemben az igazi bohém király, a ki zálogba csapja országa egy részét, miután egyebe már nem volt zálogba csapni való. Azt mondják, hogy a hires konstanczi zsinatot is foltozott palástban nyitotta meg, mert a jó palástját kéz alatt eladta. Magyarországra üres iszákkal s egy szál karddal jött, hogy Mária király kezét s vele esetleg országát elnyerje. Erzsébet halálra gyűlölte s mindenáron meg akarta házasságát akadályozni. Nem személyes sajátságai miatt, hanem mert kigúnyolta. Minden izében igazi bohém. Ez a küzdelme a Mária kezéért, pártok és Erzsébet gyűlölete ellen, a darab középpontja, ezekbe a dolgokba ártja bele magát Csebi, a szegény kóbor magyar nemes. Megszeretik egymást, félig-meddig kóbor lelkek. Nem azon a hangon beszélnek ezek, mint, a hogy a történelmi styl a „daliás időktől" megkívánja. A bohémek 500 évvel ezelőtt is ugy beszéltek s cselekedtek mint ma, vagy még ugyabban. Vájjon megkapja-e a a közönséget ez a történetietlen hang és modor, nem tudom. Nálunk a történeti darabokban a koturnusos, vitézkötéses stylust ián nem tudják még ma sem nélkülözni. Én ugy látom, máskép ( nem írhattam meg ezt a kis nyomorékomat. Nem sok mondani valóm van, mégis olyan nagy, a mit még el kell mondanom. Egy kis ákom-bákom, a mit én rajzoltam, mintha irdatlan gyerekkéz ügyetlen madárformát rajzolna a krétával. És ebbe az én ákom-bákomba a Nemzeti Szinház első művészi gárdája életet, szellemet, lelket öntött, szárnyakat adott, hogy magam is elámultam merész, biztos, pajzán röpködését. Nem tudom én azt se szóval, se pennával kifejezni, mekkora szeretettel, gonddal övezték, beczézték ezek a nagy művészek az én kis nyomorékomat. Mert ebben a darabban még a legkisebb szerepeket is a legnagyobb művészek játszák. És hálával, soha el nem muló szeretettel, lelkesedéssel tölt el a szereplők szerető gondossága, odaadása. Nem szolgáltam reá, meg nem érdemlem, meg nem hálálhatom soha, csak elmondhatom, csak adóslevelet állithatok ki róla. És le nem róható adósságlevelet kell Somló Sándor igazgató urnák kiállítanom, a ki a magyar irodalom szeretetében apró darabkám interpretálására a legelső magyar művészi gárdát sorakoztatta. Fényes Samu Ha a komponista lopott, ezt sohasem kell bevallania, észre veszik azt mások is. * Népszerűnek csak az a komponista vallhatja magát, a kinek a melódiáit az utczán még a kutyák is ugatják. * Azok a komponisták, a kik másokkal hangszereltetik müveiket, hasonlítanak azokhoz a csirkékhez, a kik kotkodácsolnak, ha szomszédjuk tojik. 1906 márczius 24. Színházi pletykák. Budapest, márczius 24. Klárika pakkol . . . - Küry Klára elköltözése. — Ma reggel Budapestre érkezett Küry Klára Egy évig volt távol: Berlinben és Bécsben aratta ez idő alatt sikereit és most sem azért jött haza, hogy itthon maradjon. Azaz, hogy nem is szabad ezt a két kifejezést használnunk „haza jött," „itthon marad." Klárika maga tiltakozik ez ellen és nem csak szóval tiltakozik ellene, hanem teltei is. — Nem jöttem haza — mondotta ma délelőtt — mert itt nem vagyok itthon!. . . Elüldöztek innen és valósággal hontalanná tettek az ellenségeim 1 . . . Egy kicsit elhallgat, a szeme borús lesz egy pillanatra, aztán igy folytatja: — De nem szabad igazságtalannak lennem. Nem vagyok én hazátlan. Berlinben megszerettek és én is megszerettem a berlinieket. Most tehát oda költözködöm. Éppen csak azért jöttem haza három napra, hogy feloszlassam a háztartásomat és bucsut vegyek a rokonságomtól. A mama már egy hét óta pakkol: visszük a bútorainkat Berlinbe, ott fogok élni ezentúl!... És az erzsébet-köruti lakásban valóban gondosan be van csomagolva már minden. A szekrények, az asztalok, a székek, a festmények, a szőnyegek, a képek és szobrocskák útra készen állanak és Klárika ugy jár-kél közöttük, mint a ki nagy dologra készül. Mi pedig nézzük-nézzük őt és a mi szemünk is elborul. Íme, megint idegenbe szakad egy magyar művésznő, a ki tudása és tehetsége teljében nem talál helyet a magyar színpadon. íme, megint elüldözünk valakit, a kire itthon is szükség van, a ki megérdemelné, hogy itt tartsuk, itt fogjuk még erőszakkal is!... Küry Klára azalatt az'egy év alatt, hogy távol volt, megváltozott egy kissé. Megkarcsusodott és — megkomolyodott. Igen, igen, megkomolyodott. Már nem olyan mosolygó az arcza, már nem olyan nevetős a szeme ... de művészetében, egyéni bájában még mindig a régi Klárika. A régi Klárika, a ki most pakkol és már a jövő kedden végleg el akar menni szép Magyarországból. A régi Klárika, a ki bármennyi sikert, akármennyi diadalt arat is odakünn, magyar leány és magyar művésznő marad s a kit — valahogy csak itt kellene tartani a tizenkettedik órában! . . . - Y.— Felvonásközben. Budapest, márczius 24 A statiszták. A Vigszinház jövő heti újdonságára, Shaw Bemard drámájára, már hetek óta készülnek. A darabban óriási nagy statisztériára van szükség s épen ezért Góth Sándor nemcsak az egész szinésziskolának a növendékeit mozgósította, hanem egy egész sereg idegen embert is, a kikkel aztán naphosszat próbálja a színpadon a mozgalmas szép jeleneteket. A minap a szinészkongresszusra a fővárosba jöttek a vidék összes színházigazgatói. Egyikük, Krémer Sándor, a Vigszinház-ban is megjelent, a hol nagy meglepetéssel hallgatta, hogy milyen szenzácziós apparátussal rendezik Az ördög czimborájá-i. — De hát honnan veszik a sok statisztát ? — kérdezte. Góth, az újdonság rendezője, megmagyarázta : — Szinésziskolai növendékek, színpadi munkások és diákok szerepelnek majd az előadásban. Ilyeneket maguk vidéki direktorok meg nem csinálhatnak. — Vájjon miért? — kérdezte Krémer. —- Hát mert nincsen annyi diák a városukban. — Nagyszerű, — válaszolta Kremer, — hát majd játszanak helyettük a — csizmadiák! Plerrot