MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)

1906-01-24 / 24. szám

204 1906. január 2

2. melegen érző szivével a kollégái szeretelét birja. Ennek a szeretetnek megható megnyilvánulása az a valóságos zarándoklás, a mely még az előadás megkezdése előtt folyik a művésznőhöz. A partnerek, színészek és színésznők, a legnagyobbak és legkisebbek egyformán megjelennek az öltözője ajtaja előtt, kopognak rajta és a kérdésük mindig egy és ugyanaz: — Hogy van Zsazsa? Fedák Sári pedig minden alkalommal kinyújtja az ajtónyitáson a kezét és a künnálló egy-egy szál virágot vehet át belőle. A jelenés előtt maga Stoll rendező keresi fel. Ö kiséri ki a színpadra az egyik jobboldali szuffita mögé, a honnan a közönség elé kell lépnie. Idáig elkísérik a franczia társalkodónője és az öltöztetőnője, a ki szinte magának is vindikál egy kis részt azokból a sikerekből, a melyet Fedik arat. Kezében mindig ott van a kis kézitükör, a melyet minduntalan a művésznő elé tart, mintha azt akarná mondani: — Nézze, nézze, milyen elragadó! A primadonnának ilyenkor még mindig van vagy öt percznyi ideje. Ezt arra használja fel, hogy üdvözölje embereit. Közben egy kis nyíláson, a mely a színpadról a nézzőtérre nyílik, meggyőződik róla, hogy szorongásig telt meg megint a szinház. És nem rándul meg egyetlen arczizma sem, hiszen hozzászokott ő már ehhez. Az első felzúgó taps jelzi mindig, hogy Fedák Sári kilépett a színpadra. A felvonás után egymásután nyílik a színpadra vezetővasajtó, a melyen át megjelennek művészetének hódolói: írók, zeneszerzők, müvészetrajongók. Nekik is a legelső dolguk, hogy a Fedáköltöző felé siessenek. Zsazsának mindegyik számára van egyegy kedves szava. Előadás után egy remek automobil jelenik meg a Népszínház hátsó bejárójánál, a mely a fáradt művésznőt visszi haza, kellemes budai otthonába. Figaro. Színházi élet. Budapest, január 24. Suzanne Després. — Beszélgetés a művésznővel. — Ma este búcsúzik el tőlünk. Després Suzanne. Remélhetőleg nemsokára megint viszontláthatja őt a budapesti közönség, a melyet zseniális művészetével egy csapásra sikerült meghódítania. Tegnap délelőtt ismertem meg Despiést, a Vígszínház folyosóján. Ha nem tudtam volna, hogy Després Suzanne az, a ki előtt állok, azt hihettem volna, hogy valamilyen egyszerű iskolásleány, vagy apácza. A milyen a színpadon, olyan az életben is. A tetszésvágynak, a kaczérságnak semmi nyoma. A toiletíje keresetlenül egyszerű, szürke, mint az északi ég, a mely alatt Ibsen alakjai élnek és halvány arczán valami különös fáradtság tükröződik vissza, egy szenvedő vonás, mint az apáczáknál. Csak a sötét szemei árulják el a müvészlelkét. Hogy kigyúlnak, ha beszélni kezd ! Kedves őszinteséggel vallja be: — Bennem nincsen meg a franczia temperamentum, vagy a mit rendesen annak neveznek. — S én megértem Ibsen iránti nagy szeretetét. — Szeretet ? — kiáltja fel hirtelen, — imádom ! C'est mon dieu! Pedig hát volt idő, — nem is olyan rég, mindössze tizenkét esztendője, — a mikor én is époly kevéssé értettem meg őt, mint mások. A mikor először olvastam el a müveit, elcsodálkoztam. Hogyan, költő, drámaiió ez az Ibsen? Ostobaság, a mit irt! Ön meg fogja ezt érteni, ha azt mondom, hogy épen akkor hagytam el, mint pi

emierprix a párisi konzervatoriumot. De aztán találkoztam az urammal, Lugne-Poé-xal, a ki Ibsent bevetette Francziaországban. És egyszerre megnyílt elöltem az ibseni világ. Egy nagy költőre akadtam és megtaláltam önmagamat is. — De a franczia közönség még most is, bizonyos idegenséggel viseltetik Ibsennel szemben ? — Téved uram. Párisban ma már egész ibseni áramlatunk van. Meglátja, tiz vagy husz év múlva Ibsen divatos iró lesz Francziaországban, a darabjai száz meg száz előadást fognak megérni és csakoly uralkodó szerepet fog játszani, mint Wagner a zenében. Solmesz építőmester vott az első Ibsen- darab, a melyben felléptem. Üres nézőtér ásított felém. Szánalmas volt. Mindössze ötszáz frankot hozott az előadás. Négy esztendővel későbben, ugyanezzel a darabbal már ötezer frankot kerestünk egy este. Igy lett az északi költő évről-évre népszerűbb nálunk. Az első nagy siker után, a mit Ibsen darabjában arattam, egy nagy vágyam volt: megismerkedni a költővel, hogy személyesen mondhassam el neki hódolatomat. Hat évvel ezelőtt Cristiániába utaztam, a hol végre megismerkedhettem Ibsen-nel. Aztán másról kezdtünk beszélni. Szóba került a lámpaláz is. — A lámpalázat nem ismerem; de sokszor fog el egy olyan különös érzés," a melyet talán ijedtségnek is lehet nevezni. Az első estén is éreztem A Le Détour egyik főjelenetében, képzelje elvesztettem szerepem fonalát. Rettenetes piHanatok voltak ezek. Azt hiszem azért történt, mert arra gondoltam, hogy a budapesti közönséget meg kell hódítanom . . . — Bántja ez az érzés a játékában ? — A világért se! De ez az ijedtség felvillanyoz, hogy legjobbat nyújthassam. Ha majd szuverén ura leszek a technikának, ez is el fog múlni. Ehhez azonban még tizenöt esztendőre van szükségem Akkor leszek ugyanis negyvenöt éves ; ez ugyanis az érett művészet kora. — Sajnos, ez az asszonyoknál a kritikus kor. — Tudom. No dehát ezen is lehet segíteni. Van erre a czélra festék és toilette. De addig is sokat, nagyon sokat kell még tanulnom. Ezért is élek Párisban teljes visszavonultságban, szinte elhagyatva. Nem érintkezem senkivel Hires kolleganőim közül egyet sem ismerek személyesen. A magam utján járok; — ez egy csendes, magányos ut. Ebben a perczben egy színházi szolga jelent meg és átnyújtott a művésznőnek egy virágcsokrot. Després a virágot egy lenéző, fáradt, unott pillantással fogadta, a melyből kiolvashattam : — Ezek hivatásunknak illatos kellemetlenségei ! -b Vidéki színpadok Budapest, január 24. A győri színházban e hó 19-én mutatta be Mezei színtársulata a Gül-Babá-1, igen nagy sikerrel. Gábor diák szerepében Moly Margit aratott sikert. * A temesvári színházban uj betanulással került szinre a Hoff mann meséi. A hármas női főszerepet Maleczky Bianka, Hoffmann szerepét Béjczy György énekelte. = Nincs szsplő, pattanás, májfolt azon hölgy a czán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, :a 2 kor és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható ulassa gyógytaraban Budapesi-Erzsébetfalva és minien yógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, január 24. A bécsi Buigszinliáz február elején mutatja be Hirschfeld György: Tavaszutó czimü drámáját, melyet Hauptmann: És Pippa tánczol... czimü uj drámája fog követni február végén. • Berlin-ben, a hol egyre-másra alapítják az uj színházakat, megint megbukott egy szinház. A National Theater, a melyet legutóbb Wal- hallatheater név alatt vezetett Schulz igazgató, a ki bohózatokat adatott elő benne, most végleg beszüntette működését. Az épületet átalakítják és egy gráczi orfeum-igazgató bérli ki, a ki variété-előadásokat fog benne tartani. * A bécsi Theater an der Wien uj operettet fogadott el előadásra: Zamara: A szoknyavadász czimü operettjét, melynek szövegét Waldbeig és Liebstöcki irták. * A milánói Sonzogno-pályázatra, mely 25.000 lirát tűzött ki opera-librettóra, 555 pályamű érkezett be a határnapig, 1905 deczember 31-ig. A zsűrinek hónapokra lesz szüksége, mig e rengeteg anyag elbírálásával elkészül. = Találós kérdés. Tanító: Miért voltak az ókorban műveletlenek az emberek és miért lettek az ujabbi korban sokkal műveltebbek? Fiu : Mert az ókorban nem ismerték a baraczkpálinkát, melyet az Első Alföldi Cognac-gyár r t. gyárt Kecskeméten. = Színészeink és müvés eink ruhaszöveteiket Semler J. elsőrangú posztókereskedésében (Bécsi-utcza) szerezik be. = En állandóan a Czeítler-féle ívianumoilin kézfinomítót használom, mert ez a legjcob I Kapható Töröknél. különböző méretekben, részben szépséghibákkal, beszerzési áron alul eladatnak E szőnyegek csakis reggel 8-tól d. u. 3 óráig megtekinthetők, zzz Erzsébet-tér 16.