MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)

1906-01-19 / 19. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, január 19. A Magyar Királyi Operaház-ban vasárnap este ismét fellép Oberstdtter Edgár, a hírneves német opera-énekes. Ezúttal a Tannhüuser-ben vendégszerepel. Ma este A hugonották, szomoa­ton este a Siegfried kerül előadásra. * A Nemzeti Szinház-ban ma este kerül be­mutatóra Ruttkay György Vénusz czimü három­felvonásos vígjátéka. * A Vigszinház-ban Després Suzanne franczia társulata, a melv hétfőn, e hó 22-én kezdi meg vendégszereplését, első este Bernstein Henri: Le Détour czimü háromfelvonásos színmüvét adja elő. Ez a darab, a mely a Gymnase-szin­ház-ban került bemutatóra, egy csapásra hiressé tette Bernstein-1, a ki most a legdivatosabb szerzők egyike. Rafale czimü darabja az idei párisi szezón legnagyobb sikere. Kedden a Nórá-1, Ibsen színmüvét játsszák a francziák. Després Suzanne a L'Oeuvte-szinház- ban három évvel ezelőtt lépett fel először a czimszerepben és azóta ebben nyújtja egvik legkiválóbb alakí­tását. A harmadik estén a Fille Elisa czimü dráma kerül szinre, a melyet Goncourt regényé­ből készített Ajalbert, Després ebben egy utczai leányt ad, a ki megöli kedvesét és e miat fegy­házba kerül. A háromfelvonásos dráma után a Poil de Carotte, Jules Rénard egyfelvonásosát játsszák; ebben Després Suzanne egy gyermek­ifjut ábrázol. A Magyar Szinház-ban A legvitézebb hu­szár szombati huszonötödiki előadására előjegy­zett jegyeket a pénztár ma délig tartja fenn. Azontúl azok is eladásra kerülnek. A darab előadására egyébként tegnap is teljesen meg­telt a nézőtér s a főszereplőket, élükön Ráthonyi Ákossal, Ferenczy Károly lyal. Boross-al, Berki Lilivel, Kornai Bertával és Örley Flórával zajo­san ünnepelte a közönség. Az ünnepiesnek Ígérkező jubiláris este után a darab vasárnap is kétszer kerül szinre, délután a szokásos mérsékelt helyárakkal. a A Kiiályszinház igazgatósága minden intéz­kedést megtett arra, hogy a Gül-Baba előadá­sainak zavartalan menetét botránycsinálókkal szemben biztosítsa. A 41-edik előadás zsúfolt házának közönségét az előfordult inczidens különben egyáltalán nem zavarta meg abban, hogy Martos Ferencz és Huszka Jenő nagy­sikerű énekes játékának minden szépségét él­vezze, s kitörő tapssal jutalmazza Szentgyöigyi Lenke, Kazal Biri, Sziklai és Németh játékát és énekét. A Gül-Baba, a mely a jövő pénteken éri meg ötvenedik előadását, egész héten mű­soron van. Vasárnap délután mérsékelt helyárak­kal a János vitéz-1 adja elő a Királyszinház. • A Népszínház-ban az a tüntető nagy siker, mely Fedák Sári bevonulását a Leányká-ban kisérte s mely a Népszínház e hazai daljáté­kának méltó diadalát jelentette, hosszú időre biztosította a sikert, mely a második előadáson még fokozottabb mértékben nyilvánult, mint a szerdai premieren. A jegyeket erre az előadásra is, mint a hét minden estéjére, napok előtt el­kapkodták s a teli nézőtér ünnepi közönsége akkora lelkes ováczióban részesítette Fedák Sárit, a minő a népszerűségének teljességében levő nagy művésznőnek tüneményes sikereit szokta kisérni. Nagy meglepetést keltettek ez­úttal is a fényes kiállítás és a szines rendezés s a bemutató természetes izgalmaitól mentesí­tett kerek előadás egészen lekötötte a közönség figyelmét. A vendégmüvésznőt ez estén is babéresővel ünnepelték. „Leányka". — A sajtó bírálataiból. — Budapest, január 19. Budapesti Hírlap : Két régi vendég tért be ma este a Népszínházba: a siker és Fedák Sári. Verő György: Leányka czimü daljátéka, a melyre nagy idő óra és nagy gonddal készült a szinház személyzete, ma este bemutatóra került s a főszerepben Fedák Sárival a kétségtelen siker jegyében indult meg sorozatos elő­adásainak útjára. Verő György a darab szövegének és muzsikájának szerzője, ismerős színházi ember, a ki nemcsak a színpadi hatások fegyvereinek van birtoká­ban, de nagy irói tájékozottsággal választja meg darabjai tárgyát és csiszolt ízléssel dolgozza föl. Ma este be­mutatott daljátékából erős magyar levegő árad a sok idegen motívum mellett is, a melyet szerepben, táncz­ban, muzsikában belévdt tősgyökeresen magyar tárgyú darabjába. Az egész előadás gördülő volt, egészében kifogástalan. Vidor Pál igazgató Apaffy Mihály szerepé­ben maga is a színpadon járt s játékával látható lelke­sedést és törekvést öntött a szereplőkbe. A szinház vendége, Fedák Sári tehetségének és művészetének minden kiválóságát vitte bele Teleki Margit szerepébe, mely tobzódó temperamenturnát és mindenekfölött egyéni művészetét erős korlátok közé szorítja. De Fedák Sári ezek között a korlátok között is föladatát minden magasztalásra érdemes módon oldotta meg. Hat-hét perczig tartó taps fogadta, mikor a szinre lépett. A szinház zsúfolva volt s az első felvonás után perczekig tarló babéresőben hatszor-hétszer kellett megjelennie a szerzőnek és Fedák Sárinak a lámpák előtt. Az igazgatóság pazar bőkezűséggel, korhűen és nagy Ízléssel állította ki az újdonságot. (K. Gy.) Pesti Hírlap : Zajos, meleg estéje volt ma a Nép­színháznak. A közönség őszinte szívből fakadó szere­tettel, lelkes ovácziókkal ünnepelt egész este egy magyar művésznőt és egy magyar szerzőt, kik mind­ketten hosszabb bolyongás után visszatértek dicsősé­gük bölcsőjéhez • a Népszínházhoz. A siker zajosabb, melegebb megnyilvánulása Fedák Sárinak jutott, kinek zseniális művészete talán ma este ragyogott legtelje­sebb pompájában Gyönyörű megjelenése, pazar jel­meze — mely mellékes: hogy hol készült, de a modern szabászat remeke — és mindenek fölött pompás játéka és temperamentumos éneke, mély és ellenállhatatlan hatással volt a közönségre. És minden jelenése, min­den énekszáma után elemi erővel megujult a lelkes ováczió; tánczát, énekét minduntalan megújrázták és minden felvonás után számtalanszor hitták a függöny elé. Az első felvonás után a szinház valóságos babér­levél-esövel hódolt a művésznőnek ; egyre hullott, hul­lott a babér a zsinórpadlásról, a színpad minden részé­ről és Fedák Sári azt készséggel megosztotta a szerző­vel, kit kiragadott a kulisszák közül és ugy vilt magá­val ki a színpadra, a lelkesen tapsoló és éljenző közönség elé. (—Idi.) Az Újság: És Fedák Sárinak igaza van. Ma az övé a diadal, az ő művészetéé, a melynek nagy, nagyon nagy közönsége van. Nem mindennapi élvezet a kiváló művésznőnek háromfelvonásos produkezióit végignézni, melyek felérnek összes eddigi sikereivel. Es csak a Népszínháznak Fedák Sári iránt érzett nagy szeretetéi bizonyítja, hogy a Verő darabját pompás elő­dásbjn hozta szinre és olyan kiállítással, mely már tékozlás számba megy. Magyar operettet igy régen nem hoztak ki, ilyen díszletekkel, ilyen kosztümökkel. Ezt meg kell nézni. A közönség hálás is volt azért, hogy Fedák Sárit ilyen ragyogó keretben láthatta viszont és lelkesen tapsolta a többi szereplőt is, igy Vidort, a ki hosszú idő után Apaffy Mihályt játszotta igaz művé­szettel, Szirmait, Kovács Mihályt. A felvonásközöket szinte áttppsolta a közönség. Fedák Sári felett meg­eredt a babérisö, melyből Verő Györgynek is jutott, A kifogástalan rendezés Stoll Károlyt dicséri; a toalettek válogatott Ízlése a lelkes direktornét: Vidornét. (Sz.) Egyetértés: A darab, a zene, az előadás, a viszontlátás öröme, a pazar kiállítás, a rendezés fes­tőisége, egyenként és összevéve alkalmasak voltak olyan mámorító hatást gyakorolni, mint az az erdélyi leányka­bor, melyen az újdonság cselekvénye megfordul. A ki pedig elég halvérü, hogy mindez nem keltette föl az érdeklődését, annak a nézőtér külön látványosságot és tanulmányanyagot szolgáltatott. Mennyi szép asszony és leány I Milyen elönelö urak és hölgyek ! Hányféle érdek­csoportok : Zsazsa-pártiak és Zsazsa irigyek I A szerző jóakarói és — kollégái! Ellenprimadonnák és ezek ud­vara !... Fedák Sáriról egy külön hosszú czikket kellene irnoin és még akkor sem meríteném ki azt a sokféle szint, melylyel Teleki Margit alakját olyan bájossá, elragadóvá tette. Csupa francziás finomság volt minden szava, minden mozdulata, a franczia udvarból hazajött, majd fölül­kerekedett benne a szilaj magyar vér; duhaj volt becsi­petten, megható szerelmesen; énekében csupa sziv és lélek; tánczában — egyetlen. Lehetetlen számot adni arról, hogy mennyi tapsot aratott ma este és legalább negyvenszer Gitták a lámpák elé. Az első felvonás után külön ünneplésben volt része: Nvilt színpadon negyed­óráig hullt rá a babéresö, ugy, hogy már a végén bokáig gázolt benne. (K. E.) Független Magyarország: A Népszínház oly káprázatos ragyogást visz színpadra a „Leánykádban, hogy nagyon veszedelmes konkurrensévé válik vele — önmagának. Mert ezt a pompát nem lehet majd tul­liczitálni. Díszlet, jelmez: vakítóan csillogó illusztráczió. A színpad . művészi plasztika. Az első felvonás feje­delmi udvarházának hatása alól perczekig nem tudott felocsúdni a közönség, a harmadik felvonás erdődiszlete minden vonalában nemes artisztikum, a második fel­vonás szőlőhegye pedig a színpadi illusztrálás olyan művészi tökéletessége, hogy élethűsége szinte hazugság már. Magáért ezért a diszletért nyúlnak majd be a nyárba a „Leányka" sorozatos előadásai. Itt minden: komoly selyem, minden: művészi himzés. És nincs egyetlen öltés, a mi stílszerű ne lenne. Elgondolásuk, tervelésiik, kivitelük: izlés, finomság és' művészet. Mindenütt csupa deczens szin. Szinte fájó ez a pazar­ság, a mely már pazarlás. A kosztümöknek ragyogó sokasága egyenkint: az izlés remeke, együtt kápráza­tos hangulat. (F. N.) Budapest: A primadonna és a szerző együtt teremtelték meg ezt a fényes előadást, melynek a pazar jelmezek, a szép történetim dekorácziók s a minden 1906. január 19 részletében bravúros rendezés szintoly nagy erősségéivé váltak, mint a főszereplő érzéke, játéka, tancza s maga a kedves, eredefi invenczióju, nagy gonddal megalkotott daljáték. De ki győzné a késő ejjeli órában, hogy szá­mot adjon mindenről a mi tetszett és hatott. Örömmel jegyezzük föl a teljes sikert és megjósoljuk a legkülön­félébb jubileumokat, kicsiket és nagyokat, a milyenek­hez csak Fedák Sári szoktatott bennünket. (P. J.) A kulisszák mögül. Budapest, január 19 „Vénusz". — A Nemzeti Szinház mai bemutatójához. — Szerző a darabjáról. A Sötétség első elő­adása után egy jó ba­rátom — ne tessék ám rosszat gondolni! ­azzal állí­tott be hoz­zám, hogy a legköze­lebbi dara­bomhoz nem adhat S« RUTTKAY [GYÖRGY, hat egy ki- a »Vénusz" szerzője, tünő czimet: Világossági Azóta akadt vagy ötven emberem, a kik mindnyájan megleptek ugyanezzel a tanácscsal. Sőt a drámám huszonötödik előadása után még a vasúton egy kedves képviselő ismerősöm, ragyogó arczczal, mintha még egyszer fel­fedezte volna Amerikát, a fülembe súgta, hogy tud egy vigjáték-czimet, a mely magában is biztosithatja egy uj darab sikerét: Világosság! Miután azonban nem szokás ám, hogy egy meglevő gombhoz kabátot keressek, mégis csak jobbnak láttam, uj darabomat tárgyának megfelelően elkeresztelni. Igy lett a Vénuszomból: Vénusz. Magáról a vígjátékomról nem mondha­tok többet, csak azt, hogy a Nemzeti Szinház művészei, élükön Somló Sándorral, annyi sze­retettel vették pártfogásukba, mintha ez alkalom­mal honorálni akarták volna azt a rajongást, melylyel én irói és bírálói kettős minőségem­ben szolgálni igyekezem — nem a színházat, ama művészeket, hanem a művészetet. Ruttkay György. * * * Abban a kivételes látványosságban, hogy a hóhért akasztják: nem lesz részük ma este azoknak a színpadi szerzőknek, a kikről a Vénusz szerzője bizony nem egyszer leszedte már a keresztvizet. Ruttkay György, a Pester Lloyd ismertnevü színházi kritikusa, a ki annyi jó és rossz darab­ról irt már kritikát, ma [este másodszor fogja bebizonyítani a Nemzeti Szinház színpadán, hogy nemcsak a kritikához, de a darabiráshoz is ért. Először egy drámával a „Sötétség"-e\, aratott zajos nagy sikert, ma este, mint vigjátékiró jelenik meg a közönség és kritikus-kollégái előtt, a kiknek bizonyára nagy kedvük fog telleni őszinte, jó bírálatot irni a Vénusz-ról. Különös volt, hogy a Vénusz tegnapi fő­próbáján a Ruttkay György jól ismert feje nem a földszinten tünt fel, de egy páholy sötét mé­lyében. A kritikus egy félemelettel emelkedett: a főpróbán a szerző helyét foglalta el. Tegnap délelőtt ő nézegetett le a páholyból, a honnan évek hosszú során oly sok szerző vizsgálgatta felvonásközökben az ő arezvonásait, hogy váj­jon mit árulnak el ? Egyébként nem is volt nagy szüksége vizs­gálódásra. Kritikus-kollégái a játék alatt elárul­ták magukat: szívből és őszintén. 'Aaczagtak a darab derűs, kedves jeienetei?rts nagy érdek­lődéssel figyeltek a színpadra, a mikor az érdekes akczió komotyfa fordult. Bizonyos, hogy ma este a közönség is ugyanolyan érzékkel nézi és fogadja Ruttkay György uj miijét, mint a tegnapi főpróbán a sajtó képviseli. " ügyelő.

Next

/
Thumbnails
Contents