MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)

1906-01-15 / 15. szám

128 1906. január 16. Leányka. Énekes színjáték 3 felvonásban. Irta és zenéjét sze­rezte: Verő Görgy. Személyek: Apafy Mihály, Erdély fejedelme ... Vidor Bornemisza Anna, fejedelemasszony T. Harmath I. Teleki MiháJy, kanczellár Lubinszky Margit, leánya Fedák Sári m. v. Thököly Imre, magyar levente Raskó Daczó Bös-e \ _ Abelofszky M. Bojtos Zsuzsa (fiatal özvegy- ... _ Brádi M. Dersi Kata ( asszonyok ... Báthory E. Piros Ágnes ' Rosti A. Vicomtedu Lormier.chevalierd'Honneur Szirmai Habakuk mester, udvari prédikátoT Kovács Hoppmester Kiss M. Ludmilla, Margit udvarlóasszonya Csatai J. Bütykös, a fejedelem gyaloginasa ... Vágó A legpazarabb kiállítás készült a Leányká­hoz. Teljesen uj díszletek, vadonatúj, stílszerű kosztümök kerülnek a közönség elé, melynek az újdonság — a mi a színpadi kiállítást illeti — nagy meglepetést fog hozni. A Népszínház egy pompás darabbal, egy nagy primadonnával és művészi erejének teljes­ségével indul szerdán este a közönség meg­hódítására. Bizonnyára nagy diadalt fog aratni ? Biberacb. Színházi pletykák. Budapest, január 15. I. A pofon. A Vígszínház nagysikerű újdonságának: A veréb-nek harmadik felvonása a szó szoros értel­mében egy csattanóval végződik. A csattanó egy pofon, melyet a szerepe szerint Hegedűs Gyula kell, hogy rámérjen Tapolczai Dezső napbarnitotta arczára. A próbákon természetesen csak „jelezték" ezt a pofont, sőt a főpróbán is Hegedűs csak meglegyintette Tapolczai arczát, mig a csattanó hangot a sugó szolgálhatta, összecsapván tenyereit. Tapolczai azonban roppant ambicziózus színész, alakításaiban mindig törekszik az élet­teljességre és ezért a főpróba után megkérte Hegedüs-t: — Te Gyula, kérlek szépen: ne „markí­rozd" a pofont! A jelenet igy vészit érdekessé­géből. Soh' se sajnálj, vágj csak engem pofon amúgy isten igazában! — De Tapikám, — felelte Hegedűs — ha én téged isten igazában pofon váglaic, az neked nagyon fog fájni! — Ne törődj te azzal! Ha én benne vagyok a játékban és sikert akarok aratni: a legnagyobb pofot se érzem 1 . . . II. A nyereség. A Gül-Baba harminczötödik előadásán el­fogja egy habitüé a Királyszinház társalgójában Beöthy László igazgatót: — Na, direktor ur, most már igazán gratu­lálok neked ehhez a sikerhez ! Ez aztán siker ! Ha nem ind;szkréczió a kérdésem: mennyit nyertél eddig a darabon? — Hogy hány ezer koronát, azt igy pon­tosan nem tudom neked megmondani — felelte az igazgató — de az bizonyos, hogy nyertünk eddig rajta hatvanöt perczet! — Mit? Perczet? Talán perczentet? — Dehogy! Hatvanöt perczet! — Nem értem! — Mindjárt megmagyarázom. Tiz nap óta beteg a 3ül Baba rendezője, Mérei, és most Bokor helyettesíti. Az én derék főrendezőmnek •pedig egyik legnagyobb ambicziója az, hogy az előadás minél gyorsabban, elevenebben perdül­jön le. Minden este felkeres az örvendetes hír­rel: „Direktor ur, nyertünk öt perczet!" vagy „Direktor ur, nyertünk hét perczet!" Amióta ő rendezi a Gül Babá-t, összeszámoltam a per­czeket: eddig hatvanöt perczet nyertünk. Ezt biztosan tudom! III. Az uj czim. Martos Ferencznél aktuálisabb szerző ma igazán nincs talán sehol a világon: a mai na­pon öt szinlap hirdeti a nevét. A Gül Baba két előadásának és A legvitézebb huszár két előadásának szinlapján, mint libbrettista, A veréb egy szinlapján pedig mint fordító sze­repel. Hogy ez a mai nagyarányú szereplése tan­tiémekben mit jelent, azt igy egyszeriben ki sem lehet számítani. Annyi bizonyos, hogy a három darab közül Mai tos most a Magyar Szinház újdonsága iránt érdeklődik legjobban, legsűrűbben ott fordul meg és elégedetten legelteti szemeit a tömör széksorokon. A Magyar Szinház-ban találkozott egy ismertnevü kritikus-barátjával, a ki ezzel a meg­lepő kijelentéssel lepte meg: — Te Feri, azt hiszem, hogy nemsokára meg kell változtatnod A legvitézebb húszát czimétl — A czimét ? Miért? — Ugy látom, hogy itt a Magyar Szin­ház-ban egy nagy siker „van jelen". Ugy-e? — En is azt hiszem, hál' istennek! — Nos: magyar darab színmagyar a miiieuje, magyaros a Jacobi muzsikája és isten tudja hány előadást fog megérni. Ugy-e? — Valóban. De hát miért kell megváltoz­tatni a czimét? Mire? — Mire ? Hát — A legjánosabb vitéz-re ... Tartarin. Színházi élet. Budapest, január 15. A próbák. — Laube Henrikről. — A berlini Velhagen és Klasing-féle „Monats- heften "-ben egy igen érdekes czikk jelent meg Detschy S. tollából, a melyben Ieirja, hogy mikép vezette a próbákat színházában Laube Henrik, a szinházi ezermester, egyszemélyben direktor, dramaturg, rendező és iró. Laube naponként a legnagyobb pontosság­gal tiz órakor lépett a színpadra és személyesen vezette a próbákat pontban déli egy óráig és azon a ponton, a hol a darab félbe maradt, ott kezdték, illetve folytatták másnap. Laube elve volt, hogy naponként három óránál tovább nem próbál,, mert ez teljesen elegendő és min­den egyéb próbálgatás csupán csak túlerőlteti, elcsigázza a színészeket: nincs is tehát annak semmiféle praktikus haszna. A próbák alatt halotti csend uralkodott és Laube megkövetelte, hogy mindenki, már a próbákon is „játssza" a szerepét; az egyszerű felolvasásokat avagy reczitálást visszautasította, mert szerinte egy igazi művész minden percz­ben bele tudja magát képzelni a szerepbe és a megkívánt hangulatba és keli, hogy azt kifeje­zésrejuttatni képes legyen. Őt magát a legszentebb áhítat fogta el és csak akkor volt goromba, ha a próbán valaki megzavarta; ezt még a legjobb barátainak sem ludta megbocsájtani 'A próbák ezen áhítatos csendjében, elsöté­titett nézőtér mellett, sikerült egyizben titokban belopódznom a szinházba és végignéznem, hogy mikép vezeti Laube — a kit különben „dörmögő vén medvé"-nek neveztek sajátságos természete miatt — a próbákat. Egy darab harmadik fel­vonását próbálták és egy fiatal színésznek az ablakon kell kimenekülnie; az abiak előtt egy nagy karosszék állott, a mely meglehetősen gátolta a színészt és igy már harmadszor ismé­telte meg sikertelenül 'a jelenetet. Végre is oda­szól a szinész a direktorhoz: — Ugyan kérem, nem állitható ez a ka­rosszék máshová, hiszen az utamban van 1 ? — Mit tenne Ön, ha az életben egy ilyen fontos pillanatban egy ügyetlen szék állana az útjában? — kérdé Laube. — Félrelökném, — hangzott a válasz. — Az ördögbe is! Lökje hát félre ezt is! És a következő pillanatban már a szinész mellett termett a kis köpczös direktor alakja és egy energikus kézmozdulattal segítette az ügyet­len ifjút abba a helyzetbe, hogy a széket félre­lökje. —n — Felvonásközben. Budapest, január 15. A párbaj. Az Operaház kulisszái mögött egyébről sjm beszéltek az utóbbi napokban, mint arról a lovagias afférról, mely egy művész és egy újságíró között keletkezett. Prevost Henrik, az Coeraház tenoristája sértőnek találta magára nezve Erdős Armand egy kritikáját és ezért segédeket küldött a zene­kritikushoz. A párbaj-ügyet természetesen kissé vidáman tárgyalták a művész kollegái és egyre-másra eregették a viczczeket az affér körül. Hallottad — kérdi Kornai Arányi Dezső­től — mit csinált a kollegád ? — Mit csinált? — A kritikust, a ki rosszat irt róla — Prevost-kálta . . . Mime. Vidéki szinpadok. Budapest, január 15. ívonne de Tréville, a hires párizsi színésznő kedden az újvidéki szinházban vendégszerepelt. Előadás után a művésznőt meleg óvácziókban részesítették. Karagyorgyevics Pál herczeg is végignézte az előadást. * Az Országos Magyar Színész-Egyesület idei közgyűlését márczius 20., 21. és 22-én tartja meg a fővárosban, saját házában. Az egyesület már fölszólította a színtársulatokat, hogy képviselőiket válaszszák meg és jelentsék be; harmincznál több tagból álló társulatok még külön egy pártoló tagot is választhatnak. Az első kaland után egyszerűen konstatálja a bal­lerina: — Nem baj! Mindössze egy — faux pas des deuxl = Nincs szeplő, pattanás, majfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-ié\e valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor és szapDan, ára 1 kor., használja Kapható Bala.sa gyógytárában Budapest-Erzsébetfalva és min­den - yógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok, Budapest, január 15. A prágai német szinházban legközelebb kerül bemutatóra Poldini Ede a A csavargó és a királylány czimü operája, mely a budapesti Operaházban több mint huszonöt előadást ért meg. Poldini müvének szövegét most fordítják franczia és angol nyelvre és a bájos kis mü a jövő szezonban Párisban és Londonban is elő­adásra fog kerülni. * A párisi Opera Comique-ban marcziusban kerül bemutatóra Camill Erlanger Aphrodite czimü operája, melynek hat részből álló szöve­gét — Pierre Louys ismert regénye után Pierre de Ramont irta. * • Berlinben nem kevesebb, mint hat uj szin­ház terve merült fel és vár megvalósitásra Ezek: a Kronprinztheater; a charlottenburgi Schil­ler- Theater; Woibrück asszony Petit Théatre-\a; Reinhardt Intimes Theater-\e; Berény-Weisz franczia színháza és Becker Hugó uj színháza a Friedrichstrassén. * Capus Alfréd két uj daraooi icjezett be. Az egyiknek czime: Az utasok, a másiknak Revanche. Az előbbit a párisi Renaissance-szin­ház, az utóbbit a Théatre Francais fogja be­mutatni a jövő szezonban. * Antoine, az ismert párisi színházigazgató és színművész, áprilisban egész társulatával vendégszerepelni fog három estén egy berlini szinházban. = Letartóztatott blralmlférfiak. Kalndóból jelen­ük : Az itteni bányatelep bizalmiférfiait számszerint négyet letartóztattak, mert az Első Alföldi Cognacgyár rt. Kecskemétről küldött 4 láda italát (gyógycognac, jég­likör, menyecske likőr, 48-as likőr) elsikkasztották a munkásoktól, s maguk itták meg. E miatt a bányabiró­ság letartóztatta őket. = En állandóan a Czettier-reie manurnoilin kéz­finomitót használom, mert ez a legjobb! Kapható Töröknél.

Next

/
Thumbnails
Contents