MAGYAR SZÍNPAD 1905. december (8. évfolyam 333-363. sz.)

1905-12-02 / 334. szám

1905. deczember 2. 3 Színházi pletykák. Budapest, deczember 2. Egy szellemes színésznő. — Apróságok. — Egy franczia újság érdekes apróságokat elevenít fel egy szellemességéről híres franczia színésznőnek, Sophie Arnould-nak, életéből. A színésznő a tizennyolczadik század végén élt és erkölcsi viszonyai meglehetős rosszhirüek voltak. Szépsége nem volt valami kiváló, játszani és énekelni sem nagyon tudott; egyedüli nagy tulajdonsága, szellemessége volt, a melylyel azonban mindenkit meghódított. Hadd álljon itt egynéhány szellemes mondása: Chevríer, angol röpiratszerző, a ki hires volt kegyetlen gúnyjárói, meghalt. Azt beszélték, hogy mérgezésnek esett áldozatul. — Megmérgezték ? — kérdezte a színésznő. — Bi/onyára szórakozottságból a saját tollát rágta. Egy színésznő férfiszerepet játszott, még pedig a saját dicsekvése szerint oly jól, hogy a közönség fele férfinek nézte. — Lehet, édesem, — mondta — de a másik fele meg bizonyosan tudta, hogy nem vagy az ! * Páriában az opera kezdett kimenni a divatból. Ainould asszony ugy vélt segíthetni ezen : „Ma a balletet hosszabbra, a szoknyát pedig rövidebbre szabjuk." * A kolostorba vonuló hölgyekröl igy nyilatkozott : — Istennek adják magukat, mikor már az ördögnek sem kellenek. t Egyszer egy orvossal találkozott, a ki puskát vitt a vállán — Talán attól fél, — kérdezte, — hogy enélkül az eszköz nélkül nem tudja megölni a betegeit ? * Egy púpos herczegnek nagy könyvtára volt: Ez is olyan, mint a púpja, — mondotta Arnould asszony — az övé, büszke is rá, de sohasem kerül a szeme elé. * Egyszer egy ügyvéden az akkori divat szerint muffot látott. Persze, rögtön talált rá megjegyzést: — Minek ennek a muff? Hisz a keze úgyis mindig a mások zsebében van! esetleg nem állná ki. Ezért szeretem uj szerepeim közt talán a legjobban ezt a mait, Pierre Wolf-nak negyven esztendős asszonyát, mely ég, lángol a szerelemtől, megkapóan érdekes, még szép is, ha ugy tetszik, de negyven esztendős. A legperzselőbb szenvedély, de befutva a szomorúság egy bizonyos nüanszával, mely immár nyílt kérdéssé hagyja, hogy a szerelem öröm-e vagy szenvedés? — És minek tudja ön, a ki az életet ennyire ösmeri ? — A legnagyobb boldogság, a miért a színpadon fel tudtam lelni az érzést, a melyet az életben az asszonyok előbb-utóbb elveszítenek. Igaz, őszinte a művésznőnek minden szava és a kulisszák mögött is olyan nagy és feltétlen hódolatot parancsoló, mint a színpadon. Csupa elmésség és a mit mond, arról megrendithetlenül meg van győződve Mig Sarah Bernhardt, ane Hading megvénültek, az ő tizennyolezéves leányaikat játszva, Rejane lelkesít az ő negyven esztendős asszonyával, a ki az élet kerlelhetlen igazságait széles művészete által előttünk demonstrálja. — Minden megváltozik az életben, fődolog, hogy ne az ember ellen és orvul változzék. Ámde a változásban is kell boldogságot találni és diadalmaskodni mindenekfelett . . . — Egy jó barátnőm vtn, nagyon nagy művésznő, talán a legnagyobb a világon. A maga idejében országok feküdtek lábainál és herczegek vetekedtek érte. Az egyikkel kiváltképp nagy volt a barátság, a beszéd hangja enyelgő, tréfás, hogy ugy mondjam párisién. És mullott az idő. A herczegnek koronát tettek a fejére. És a mint a művésznő a királylyal találkozott, mint egykor, repült feléje és abban a bizonyos boulevardien tónusban kezdte a csevegést. Mire megdöbbenve tapasztalta a hajdani herczeg tartózkodó modorát. Mikor aztán a király egy pillanatra egyedül szólhatott hozzá, enyhe bánalosságga! mondotta: — Ön nemde ugy találja, hogy megváltoztam ? Az idők is változtak .. . Ekkor az asszony észrevette magát: — Pardon, Síre! — mondá, — értem. Mire a király: — Már nem vagyok herczeg, királylyá lettem . . . — íme — teszi hozzá Réjane, az ő hatalmas intelligencziájával, — ez az élet: a kinek koronát tesznek a fejére, sirnia nem szabad. Azontúl mindegy, hogy a koronát aranyból verték-e, vagy babérból fűzték össze . . . Ry. A papnak, a ki feladta neki az utolsó kenetet, a következőképen gyónt meg: — Azért halok meg, mert túlsókat szerettem ... Színházi élet. Budapest, deczember 2. Beszélgetés Rejane-al. — A .Vígszínház' mai estijéhez. — Réjane asszony mult heti budapesti egyetlen vendégjátéka alkalmával egy kollegánk — Az Újság munkatársa — beszélgetést folytatott a nagy franczia művésznővel. Réjane asszony ma este ismét fellép a Vigszinház-ban és ebből az alkalomból közöljük ezt az érdekes intervjut. * Tiz perczczel az előadás megkezdése előtt érkezett Réjane a Vígszínház-ba és egy negyed órával a régi emlékek szeretetteljes felidézése után már robogott ki a vasúthoz, hogy folytassa útját Konstantinápoly felé. Még gondolkodásra sem hagy időt. — Sietnem kell, -- mondta — vendégszereplésemmel, mely ugy lehet búcsúzás mindazoktól, a kik szerettek és megtapsoltak. Én a magam mivoltában arangirozom ezt a bucsut, nem régi szerepeimet játszom, melyek együtt lettek idősebbek velem, de olyanokat, melyek lehetővé teszik, hogy ne kelljen senkiben olyan emléket fölidéznem, a mely az összehasonlítást Felvonásközben. Budapest, deczember 2. Két apróság. I. A cseh Zvon (Harang) czimü hetilap legutóbbi számában néhány érdekes adomát közöl Dvorak Antalról, a nemrég elhunyt cseh komponistáról. Dvorák egy alkalommal dirigált egy vidéki hangversenyen. A közreműködő dilettánsok között jelentkezett egy magas állású bírósági hivatalnok is, a ki egy bizonyos helyet rezervált magának a zenekari podiumon. A főpróbán megjelent Dvorák. A zenekar elkezdett játszani, de a komponista már az első pár taktus után lekopogtatott és igy szólt: — Még egyszer kezdjük élőiről! De a hamis hangok, a melyek miatt az imént lekopogtatta a zenekart, megint megszólaltak, még pedig ama „bizonyos" helyről. Újra lekopogtatott tehát, otthagyta a pulpitusát, az illető muzsikushoz ment és figyelmeztette rá, hogy a hangok legcsekélyebb tisztátlansága is zavarja az összjátékot. A muzsikus büszke gőggel emelkedett fel: — ön ugy látszik, nem tudja, hogy én ki vagyok? — szólt. — Engedje meg. hogy bemutatkozzam: X. Y. törvényszéki bíró! — Hát akkor miért muzsikál itt? Ez volt minden, a mit Dvorák válaszolt. Azzal megfordult és visszatért a pulpitusra. II. Blum Ernest, a kifogyhatatlan kedélyű humorista, egy mulatságos történetet beszél el a Journal d'un Vaudevilliste-ben egy Lassagne nevü színészről, a ki bizonyos szerepet játszott az utolsó császárság ideje alatt. Lassagne III. Napoleon kedvenczei közé tartozott. A mikor a császár egy izben a színházban volt, egy udvari hivatalnok érkezett Lassagne öltözőjébe és igy szólt: Kérem, öltözzék át gyorsan! Azt hiszem ő felsége néhány szót akar önnek mondani. Pár perez múlva Lassagne már rendes utczai ruhában állt a színház előcsarnokában várakozva, a merre a császárnak el kell haladnia. Napoleon csakugyan arra jött, megállt Lassagne előtt és megszólította — Lassagne ur, ön megint nagyon megnevettetett ma. Lassagne, a ki annyira meg volt zavarodva, hogy nem tudott mit mondani, zavarában kezet nyújtva a császárnak, igy szólt: — Ön is engem, felség! —n.— Vidéki színpadok. Budapest,* deczember 2. A belügyminisztérium a minap átíratott intézett az Országos Szinészegyesület központi igazgató tanácsához. A leiratban a belügyminiszter kifogásolja az egyesület fegyelmi hatóságának enyhe Ítéleteit, melyekkel a szerződést szegő színészeket sújtja s egyben elrendeli az egyesületi törvényeknek akként való módosítását, hogy a szerződésszegéseknél enyhítő körülmények ne vétessenek figyelembei s minden oly esetben, a hol szerződésszegésről szó van, a nyugdíjintézetből való végleges kizárás alkalmaztassák. * A szabadkai színházban a Királyszinház művésze: Mihályi Ernő a jövő héten több estén fog vendégszerepelni. A tenorista tavaszig állandó vendége lesz a szabadkai színháznak. Mihály i-t jövő tavasztól, Krecsányi, a temesvári színház igazgatója szerződtette. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-fé'e valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor és szapoan. ára 1 kor., használja Kapható Bal. sa gyógytárában Budapesl-Erzsébetfalva és minden gvógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Bndapest, deczember 2. A müncheni Gürtnerplatz-Theater-ben nagy sikerrel került bemutatóra a minap a Simplicissimus ismertnevii munkatársának : Thoma Lajosnak A Suszter Náczi czimü helyi bohózatja, melynek czimszerepét a Budapesten is ismert Dreher Konrád játszsza. • A bécsi uj Bürger-Theater igazgatója: Fronz Oszkár tegnap tisztelgett Bécsben az uralkodónál és meghívta őt az uj szinház megnyitási ünnepére, mely deczember 7-én lesz. * A párisi Bouffes-Parisiens-ben pénteken sikerrel került bemutatóra a Jackson-leányok és Társai czimü háromfelvonásos vaudeville, melynek szövegét Urdonneau, zenéjét pedig Justin Clérice irta. Genua-ban kedvező sikerrel mutatták be Spiro Samara uj operáját, a Mademoiselle de Belle /sie-1, melynek szövege Dumas ismert vígjátéka nyomán készült. = Mit csinálok én ette 9 órakor Oyöngyösön ? Régi. jó kiszólás ez, mely mindig uj marad. Kellemetlen legfeljebb az idézett városra lehet, mert azt némileg humoros formába is karakterizálja. Bezzeg nem lehet ezt a kérdést Kecskemét városára variálni, mert ott mindig akad az embernek látnivalója. Ezek között legérdekesebb az Elsó Alföldi Cognacgyár rt éjjel-nappal illemben tartott pálinkafózdéje, a hol a világhírű baraczkkülönpességeket keszibk. Árjegyzéket és a Baraczkhiradóból mutatványszámot bérmentve küld a gyárvezet óség.