MAGYAR SZÍNPAD 1905. december (8. évfolyam 333-363. sz.)

1905-12-26 / 358. szám

2 Lapunk nagy és díszes olvasóközön­ségének boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. ^ mMAGYAR SZÍNPAD" szerkesztősége. Budapesti színpadok. Budapest, deczember 26. A Magy. kir. Operaház karácsony utáni műsorát lapunk mai operaházi szinlapja alatt találják olvasóink. A Nemzeti Szinház karácsony után követ­kező e heti műsorának két kimagasló estélye van; a pénteki, melyen Cirano de Bergerac éri meg 25-ik előadásának jubileumát és a szom­bati, a melyen Jean Aicard: Lebonnard apó Újházi Edevei a czimszerepben. Az érdekes darabról a kiváló művész maga nyilatkozik mai karácsonyi számunkban. A hét teljes műsorát lapunk Nemzeti Színházi szinlapja alatt találják olvasóink. * A Vígszínház-ban pénteken oemutató lesz, mzlyen L'Arronge: Doktor Klaus czimü hires vígjátéka kerül szinre. A nagy sikert igérő újdonság czimszerepét Góth Sándor játssza, a ki mai számunkban érdekesen nyilatkozik a bemutatóról. Az újdonság szombaton és vasár­nap is szinre kerül. A bemutatóig a Vígszín­ház két nagy sikerű repertoir-darabját: a Jerichó falai-i és a Donit kisasszony-i adják. * A Magyar Szinház-ban szombaton kerül bemutatóra Martos Ferencz és Jacobi Victor­nak: Legvitézebb huszár czimü operettje, a melyről Ráthonyi Ákos, az érdekes újdonság czimszereplője, bővebben nyilatkozik mai ünnepi számunkban. Az újdonság iránt, mely ragyogó, korszerű kiállításban kerül szinre, oly nagy az érdeklődés, hogy a bemutatóra földszinti- és erkélypáholyok már nem kaphatók. A többi premiere-jegyet mától fogva árulják — Szerdán a nagysikerű Bohémszerelem éri el 25-ik elő­adásának jubileumát. * A Kitályszinház karácsony utáni műsorát is estéről-estére a Huszka-Martos óriási sikerű Gül-Babá-\a tölti be, a mely kezdettől fogva zsúfolt házakat vonz. Az operette, előreláthatólag mélyen be fog nyúlni a jövő uj évbe, [ugy hogy a Kiráiyszinház igazgatósága egyelőre még nem is gondol uj darab bemutatására. A Gül-Babá-ban, ugylátszik, János vitéz-beli siker rejtőzködik. A Népszinház-ban karácsony után is foly­tatódnak Béldi Izor és Fejér Jenő operettjének, a Kültelki herczegnő-nek sorozatos előadásai. A nagy sikert ért operette jövő szombaton ér el 25-ik előadásához, a közönség nem csök­kenő érdeklődése mellett. A Népszínház külön­ben most ezidei évadjának nagy eseményére, Verő György Leányka czimü operettjére készül, mely tudvalevőleg a czimszerepben Fedák Sári­val kerül előadásra. A művésznő erről a fel­lépéséről maga érdekesen nyilatkozik mai számunkban. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 26 Karácsony után. — Négy szereplő négy újdonságról. — A karácsonyi ünnepek után négy fővárosi szinház készül premierre. A Nemzeii Szinház és a Magyar Szinház már a jövő héten mutat be egy nagyérdekességü újdonságot, a Víg­színház január elejére és a Népszínház pedig január közepére készíti elő legközelebbi újdon­ságát. Az Operaház-nak csak az ünnepek előtt volt bemutatója, a Kiráiyszinház pedig nagysikerű újdonságának sorozatos előadásai alatt még jó ideig nem gondol uj darab bemutatására. A karácsony után következő négy újdon­ságról megszólaltatjuk ez újdonságok főszeiep­loit: Újházi Edét, Góth Sándort, Ráthonyi Ákost és Fedák Sárit. Felkérésünkre ők nyúj­tanak rövid ismertetést a bemutatóra váró ujdon onságokról: a Lebonardapó-ról, a Doktor Klaus­ról, A legvitézebb huszár-ról és a Leányká-ról. * (I. „Lebonard apó.'j A Nemzeti Szinház újdonságáról Újházi Ede a következőket mondja: - Két esztendővel ezelőtt kreáltam utoljára uj szerepet a Nemzeti Szinház-ban A titok-ban. Szép szerep volt, szerettem, azt hiszem: a közönség is szeretett benne. Egy nagyon jó bácsit játszottam, a kinél nagyobb szivü embert az ujabb színpadi irodalomban csak egyet ismerek és ez Lebonard apó, a Jean Aicard darabjának hőse. Ha ismerem magamat, egyé­niségemet és képességeimet, akkor elmondha­tom, hogy ezt a szerepet az isten is nekem teremtette." Szerettem már akkor, mikor Páris­ban, a Theatre Francais-ban adták nagy siker­rel — gondolom 10—12 évvel ezelőtt — és most igazán boldog vagyok, hogy hosszú pihe­nés után ebben a szép, nagy szerepben léphe­tek ismét a budapesti közönség elé. Nagy skálájú szerep : szivszerep. Lebonard apó lelke fölött nagy viharok száguldanak, a lelke meg­rendül, de a megbocsátásban, a nagy jóságban újból megerősödik. Ebben a szerepben mindent megtalál egy ambicziózus színész és azt hiszem, az játssza jól, a ki nem használja ki mértéken felül a kínálkozó alkalmakat. Aicatd egy becsü­letes, jó nyárspolgárt rajzol mesterien a „Lebonard apó"-ban, a ki huszonöt éve ön­maga előtt is rejtegeti házassági katasztrófájá­nak titkát. Ezt a titkot ő maga pattantja ki, — hatalmas, megrázó jelenetben — de aztán (hiszen oly szép, nyugodt életet élt órái között, szivében a bocsánattal és szeretettel!) ismét csak megbocsát. Most már nyíltan is. Azt mondják: nehéz a helyzetem, mert előttem nem kisebb színész, mint Novelli játszotta el Buda­pesten Lebonard apót. Én nem láttam a nagy olasz alakítását. Silvain-i láttam ugyanebben a szerepben, igaz, hogy csak két felvonást néz­tem végig, mert — őszintén szólva — nekem nem nagyon tetszett. Hogy két hires szinész játszotta előttem ezt a szerepet, annak én igazán csak örvendek. Ha sikerem lesz: annál nagyobb lesz az örömem. Az újdonság többi szereplője mind helyén van. A partnereim: Helvey Laura, Török Irma, Várady Aranka, Dezső és Odry játékával még a szerző is meg lehetne elégedve, ha végignézné a próbákat. Azt hiszem: szép premierünk lesz. Hogy a darab tetszeni fog, azt biztosra merem venni. Hogy én milyen leszek: azt már csak önök fogják konstatálni. (II. „Doktor Klaus.") A Vígszínház újdonságáról Góth Sándor a következőket mondja: — Hogy a Doktoi Klaus legközelebb szinrekerül a Vigszinház-ban, igazán a véletlen s mondhatom a szerencsés véletlen dolga. L'Arronge-nak ez a darabja ugyanis egyike a legrégebbi müveinek és bár a legjobb német vígjátékok közé sorozható, majdnem teljesen leszorult már a színpadokról. Pár héttel ezelőtt aztán, a szerzőnek irói jubileuma alkalmából megint felelevenitette a bécsi Buigtheater. A reprizt egyetlen előadásra tervezték, de a jubi­leumi előadáson Doktor Klaus meglepően nagy sikert aratott. Az idő nyomtalanul tünt el a darab fölött és a közönség elragadtatással élvezte a zsörtölődő, de alapjában veve nemeslelkü, jószívű olasz doktort. A váratlan siker követ­keztében L'Arronge darabja megint sok időre kerüli vissza a Burgtheater játékrendjébe és most sorra foglalja el újra helyét a többi német színpadokon is. A bécsi siker következtében a Vígszínház is megszerezte a darabot előadásra s én nagy hálával tartozom a direkcziónak, a miért ezt az igazán érdekes szerepet rám bizta. Klaus Doktor szerepének annál is inkább örvendek, mert ehhez hasonló karakterű szere­pet eddig nem játszottam a Vígszínház szín­padán. Egy tiszteletreméltó öreg ur Klaus doktor, aki csak az orvosi tudománynak él. Minden más iránt, a mi nem az orvosi tudo­mánynyal és a betegeivel van összefüggésben," idegen rá nézve. Örökké veszekszik az emberekkel', de azért mégis csupa szivember, a kinek az a leg­nagyobb boldogsága, ha valamilyen uton-módon 1905. deczember 26. jót tehet. A szerep elsőrangú, a minthogy hálás a többi szerep is, bizom benne, hogy a mi közönségünk is honorálni tudja majd L'Arronge vígjátékát, a kinek nevét már jó­hiréből jól ismeri a magyar közönség. (III. „A legvitézebb huszár.") A Magyar Szinház újdonságáról Ráthonyi Ákos a következőket mondja: — Simonyi óbester pompás alakját ismerik a történelemből, de még inkább a krónikás adomákból. A vitéz huszár, az asszonyt bűvölő katona, a ki kiverte a pipáját Napolen trón­székének karfáján . . . Gyönyörű alak, színpadra termett alak és mert vidám, kalandszomjas, csélcsap és gavallér katona, hát főkép operett­szinpadra termett alak. Martos Ferencz kitűnő ötletének tartom, hogy a Nemzeti Szinház szín­padáról, a hol harmadéve vígjáték alakjában örvendeztette a közönséget, ideplántálta Simonyi óbestert a mi énekes színházunk színpadára. Annyit mondhatok, hogy a Magyar Szinház-ná\ nagyon szeretik ezt a darabot és még az utolsó kulisszatologató is bizik a nagy sikerében. Csupa kedvesség, hunczutság, mozgalmasság és a mi a legjobb: magyarság ez az operett, a melybe öt olyan szerepet irt a szerző, hogy csak hálával lehetünk iránta. Az én szerepemet, a márkiné szerepét, a kutyamosó huszár, meg a kis fran­czia komorna szerepé' és a polgármester szerepét. Egyik jobb, mint a másik. Az én partnerem: Berky Lili debüje elé méltó érdeklődéssel nézhet a közönség, a Boross polgármestere klasszikus figura lesz, Kornai Berta és Ferenczy Károly meg olyan vidám és mulattató duettet nyújtanak, — egy sereg kupiéval, tánczczal és tánczos duettel — hogy már csak azért is érdemes lesz megnézni A legvitézebb huszár-i. De a meg­lepetés mégis talán a muzsika lesz. Az ifjú Jacobi Viktornak ez lesz az első igazi bemutat­kozása az operett-szinpadon és ha nem tévedek: nagy meglepetés lesz ez a bemutatkozás. Finom, gracziózus, elmés és müveit muzsika ez minden részében. Roppant érdekesen vegyülnek benne a franczia és a magyar elemek, van például benne egy duett, a melyben ugyanazt a thémát a szerző kétféleképen dolgozza fel: magyarul és francziául. Egy sereg gyönyörű kurucz­motivummal van telehintve a partitura, a mely­ből reám különösen két szép feladat jut: egy hangulatos melodráma az első felvonás végén és a második felvonásban egy magyar dal, tel­jesen eredeti feldolgozással. A második felvonás nagy fináléjában nagy technikai készségét is megmutatja A legvitézebb huszár komponistája; ez a finálé bizonyosan nagyon fog tetszeni. Amint hogy reméltem: az egész újdonságot is meg fogja szeretni a mi közönségünk, mint a hogy mi már a próbákon megszerettük. (VI. „Leányka.") A Népszínház újdonságáról Fedák Sári a következőket mondja: — Midőn a Leányka-ra készülők, megvallom, boldog visszaemlékezés tart fogva. Öt esztendő után lépek meginl a Népszínház színpadára, a hol annak idején az én primadonna-karriérem kezdődött. A Népszínház színpada az én pályám bölcsője. Örömmel engedtem hát Vidor igaz­gató kérésének. És örömömet cs3k tetőzi, hogy egy olyan igazi primadonna-szerepben léphetek megint a népszínházi publikum elé, mint a milyent Verő György a Leányká-ban irt. A czim­szerepet játszom majd ebben az izről-izre magyar daljátékban, még pedig — másodmagammal. Az egyik leányka, Teleki Mihály uram leánykája Margit, én leszek; a másik pedig a jófajta szőlőnedv, a melyet oly nagy szeretettel ittak Apafi fejedelem udvarában s a melyet „lcányká"­nak kereszteltek. A darabban az erdélyi főurak sokat mulatoznak a „leányka" mellett; meg­szerették, hozzászoktak és nem tudnak többé lemondani róla. Ekkor érkezik haza Teleki Mihálynak Versaillesben nevelkedett gyermeke Margit, és ez a leányka, a ki csupa franczia finomság, versenyre kel a leányka-borral és elhódítja ettől a maga részére az eddigi főurakat, a kik Margit kedvéért csakugyan le is mon­danak arról. Ez persze csak az alapgondolata Verő darabjának. A mi azonfelül történik benne: : sok volna elmondani. Kedves, mulatságos a ' cselekménye, a zenéje pedig, a melyet ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents