MAGYAR SZÍNPAD 1905. június (8. évfolyam 150-166. sz.)

1905-06-07 / 156. szám

2 1905. junius 7. Budapesti színpadok. Budapest, junias 7. A Magyar Királyi Operaház-bari holnap, csütörtökön a Rajna kincsé-i és szombaton a Siegfrid-et adják. Ez a két előadás hét órakor kez­dődik. Jövő vasárnap és hétfőn az Operaház és a Nemzeti Szinház nyugdíjintézetei javára tartanak két előadást rendes helyárakkal. Es pedig első este a Denevér, második este a Bohémélet és A törpe gránátos kerül szinre. * A Nemzeti Szinnáz e heti műsorán a szá­zadik előadást megért Romeo és Julia még ma, szerdán szerepel. A hét többi estéjét a szinház legvonzóbb müsordarabjai töltik be. 'övő vasár­nap Az ember tragédiája kerül szinre, hétfőn pedig Romeo és Júliát adják. * A Vigszinház-ban egész héten Monnier és Larche kaczagtató franczia bohózata, Emil ? szerepel a műsoron, mely bemutató előadásán zajos tetszést aratott s amely a szezonvégben is nagy vonzó erőt gyakorol a közönségre. A darab nagy vonzóerejére való tekintettel a Vig­szinház ez idén már nem hoz több újdonságot. Vasárnap délután is, este is az Emil? kerül szinre, hétfőn délután a Szinészegyesiilet színész­iskolája tart vizsgálati előadást, este pedig ismét Emil ? kerül előadásra. A vizsga-előadás során hétfőn délután szinrekerül: „Paraszt­becsület" Verga drámája, a „Varázshegedü", Offenbach operettje és az „Egy kis vihar", Dreyfus vígjátéka. A vizsga-előadást hangver- l seny fejezi be. * A Magyar Szinház-ban a héten a legkedvel­tebb müsordarabok váltakozva kerülnek előadásra. Az Ex lex holnapi, csütörtöki előadásának lesz ' egy nagy érdekessége: a pompás revü egy uj képpel bővült, mely a földalatti villamos egy j állomásán játszik. Vasárnap este is az Ex lex kerül előadásra, délután a Szulamit-ot adják. j Pünkösd hétfőjén délután A drótostót, este : A hajdúk hadnagya szerepel a műsoron. * A Királyszinház-ban a János vitéz küszöbön álló kétszázadik előadása lehetőleg még fokozza 1 a közönség érdeklődését a daljáték iránt, a mely a nyári meleg ellenére is nagy ház előtt kerül esténként szinre. Szombaton lesz a jubi­láris előadás, a mely nemcsak a Királyszinház­nak, de a magyar szini irodalomnak is jelentős és emlékezetes ünnepe, a melynek középpont­jában a daljáték szerzői mellett áll Fedák Sári, a ki a czimszerepben oly fényes diadalokat aratott. A kétszázadik előadás mérsékelten föl­emelt áru jegyeinek nagy kelendősége tanúsítja, hogy a közönség minden rétege méltányolja ezt az ünnepet, mely előreláthatólag zsúfolt nézőtér előtt fog lefolyni. A jubiláris estéig mindennap a János vitéz t játsszák, a czimsze­repben Fedák Sárival. Vasárnap délután a Bob herczeg kerül szinre, mely hétfőn este is mű­soron van. Hétfőn délután ismét János vitéz-i adják. A Fővárosi Nyári Szinház-ban miss Halion vendégszereplése ma, szerdán kezdődik meg, a mikor is a Babá-ban lép fel a művésznő. Aud­ran operettjét holnap megismétli a Népszínház személyzete, mig pénteken és szombaton a San Toy kerül szinre Miss Mary Halton-nal a czim­szerepben. — Pünkösd vasárnapján délután Vidor Pál rég pihentetett népszínművében, az Ingyenélők-ben lép fel a budai színházban Blaha Lujza. Ez előadás külön érdekessége lesz, hogy Jani szerepét ez alkalommal maga a szerző Vidor Pál, a Népszínház igazgatója fogja játszani. — Vasárnap este Katalin, hétfőn délután az Egy görbe nap, este pedig A szökött katona kerül szinre. « A Városligeti Nyári Szinház-ban Krecsányi-ék legközelebbi újdonsága Csirikow-nak : A zsidók czimü szenzácziós drámája lesz. Az érdekes tárgyú darab előkészületei oly sok időt vett igénybe, hogy Keecsdnyi igazgató kénytelen volt A zsidók próbái miatt Az édes lányka vasárnap és hétfőre kitűzött reprizét elhagyni és helyette A bőregér operettet adni. A zsidók bemutatója kedden, e hó 13-án lesz. A kulisszák mögül. Budapest, junius 7. „Fojtott láng". — A „ Városligeti Nyári Szinház" mai bemutatójához. — Küszöbén vagyunk a kánikulának, a mi kezdetét jelenti a színkörök tulajdonképeni szezónjának. Mert a mig eddig csak az úgynevezett „előcsatározások" folytak a nyári muzsahajlé­kokban, az igazi munka, küzdelem csak most kezdődött meg. A Városligeti Nyári Szinház körül mozgal­j mas az élet és megjött a nyári habitüék sze­j zónja is. A szellős ligeti aréna közönségének holnap I egy kis bemutatóban lesz része. Az Egy éj Velenczé-ben czimü operett előtt Krecsányi ! igazgató szinrehoz egy pompás kis apróságot, ; a Fojtott láng-ot, a melynek ötletes fordulatain j és elmés dialógusán bizonyára sok kaczagás : fog elhangzani. A kis újdonságnak a szerzője, 1 úgyszólván teljesen uj ember. Lipthay Albertnek hívják és a mai bemutatkozása után bízvást remélhetjük, hogy nevét máskor is fogjuk a szinlapokon olvasni, i Az újdonsággal a szerzője résztvett a Temesvári Hirlap tavalyi vigjáték-pályázatán, a melyen tudvalevőleg a Fojtott láng nyerte el az első dijat, mig a második dij Géczy Istvánnak jutott a Jótékony asszonyok czimü vígjátékáért, a melynek szinrehozatalát szintén tervbe vette az igazgatóság. Színházi pletykák. j Budapest, junius 7 Alésia első szerelme. — Egy kis intimitás Miss Haltonról. — A téli szezón vége és a nyári szezon kez­dete kedves és szívesen látott vendéggel örven­deztette meg két fővárosi operett-szinház közön­ségét: Miss Mary Halton-nal. Az érdekes, sajátos és feltétlenül különálló egyéniségű angol diva előbb egynéhány estén a Magyar Szinház nézőterére vonzott temérdek közönséget, most pedig a Népszínház társula­tának körében, a Fővárosi Nyári Szinház-ban lép fel, a hol ma este kezdi meg vendégjáté­i kait Audran bűbájosán szép és poétikus ope­rettjének : A babá-nak Alésia szerepében. A régi ensembleban, a melyben miss Hal­ton már sok sikert aratott Budapesten, lép ma í este ismét a közönség elé az angol szubrett­J művésznő és e föllépésének különös érdekessé­! get ad az a körülmény, hogy olyan szerepben mutatkozik be, a melyet eddig még nem ját­szott a budapesti közönség előtt. A »Magyar Színpad* tárczája. „Romeo és Julia". — A „Nemzeti Szinház" mai előadásához. — A szerelem drámai bibliáját századszor nyitotta fel vasárnap este a Nemzeti Szinház — hatvan év alatt: 1844. óta csak százszor volt kiváncsi a magyar közönség a lángszenve­délyü veronai ifjú pár édesbús történetére. Egy hiján ugyanennyiszer nézte meg Hamlet, a bus dán királyfi történetét, 79-szer mulatott a Szentivánéji álom édes bohóságain, Lear király őrjöngését 74-szer tapsolta meg s részvétével Othello-nak 65-ször adózott. Nagyobb rekordot ért el mind ez igazán klasszikus mü­veknél a Nemzeti Szinház-ban Bánk bán, A csikós, A szökött katona és Az arany ember is, melyeket mind adták száznál többször. A jubiláris Romeo és Julia egy évszázad óta ismeretes a magyar közönség előtt. Egy gyarlójprózai átdolgozásból. E remekműben a sze­relem fenséges himnuszai lapos prózában átirva, elvesztik dallamosságukat és főszépségüket. Nem csoda hát, ha a „nagy" Lendvay-1 nem lelkesité eleinte a feladat s midőn 1844. április 17-én először ábrázolta Romeot, hidegnek találta őt a kritika s megrótta azt is, hogy szerepét sem tudta. Ellenben a „nagy" Lend­vayné, a kiért Vörösmarty, Petőfi s az egész költő nemzedék oly lángolóan rajongott, „azon ártatlan, szende, naiv, s e mellett az olaszos égalj tiszta tüzével égő szerelmes Julia volt, milyennek azt a költő irá". Lendvayné Júliája országos hirüvé lelt és sokáig mintaképül szolgált összes naiváinknak és hősnőinknek. E nagy művésznő hires volt arról, hogy nagy feladata közben, mig olvadó szerelmi dalokat szavalt, sem feledkezett meg saját egyéni élete rokon- és ellenszenvéről. Midőn férjével már a legélesebb hadilábon állott, épp oly elragadó, odaadó szerelemmel játszott, mint szerelmük fénykorában. Csak midőn a koporsóban feküdt és férje föléje hajolt, hogy megcsókolja, förmedt rá elfojtott hangon a holt Julia szerelmes Rómeójára: — Meg ne csókolj, mert leharapom az orrodat! A régi magyar színészet két kimagasló alakjának együttes sikeréről elég részletesen emlékezett meg P. Horváth Lázár lapja, a Honderű, melybe egy kritikus —üy jelzéssel irt lelkiismeretes és szigorú bírálatokat. Sze­rinte „. . . kivált a hölgyek igen-igen szép számmal jelentek meg e remekmű nyújtotta élvezetre s az oly kedvezően fogadtaték, mi­szerint okunk van hinni, hogy Shakespeare müvei közül alig fog egy-egy még mostaná­ban ennél tartósban kedvező fogadtatásra szá­mithatni." Lendvayné asszonyról, a kinek ekkor jutalomjátéka volt, igy irt: „ő azon ártatlan, szende, naiv s e mellett az olaszos égalj tiszta tüzével égő szerelmes Julia — milyennek azt a költő irá." Lendvay Rómeóját az első előadás alkalmával több gáncs érte: hidegen játszott, nem tudta a szerepét és igen halkan beszélt. Ez, ugy látszik, nagyon fájhatott a művésznek és a második előadáson már „ismét az volt, i: ja a Honderű, kinek őt látni szeretjük. Játékán tüz, élet, művészi nyugalommal párulva ömlött el." A kisebb szerepekben kitűnt László, mint Mercutió és Szentpétery, mint Lőrincz szerzetes. „Ellenben Udvarhelyi és Balog magyar tábla­bírók voltak inkább, mint olasz grófok." Az ötvenes években az akkor még fiatal Feleki Miklós adta Romeot. Ugyanekkor már fellépett a második igazi Julia —• Fáncsy Ilka, | a későbbi ifj. Lendvayné, kinek 1856. január 14-iki első fölléptéről Egressy Gábor a nagy művész s az egykorú kritika a legnagyobb méltánylással irtak. \ legszebb Júliák egyike Munkácsy Flóra volt, a későbbi Felekiné. E lángoló fekete szemű, klasszikus arczélü, remek szépségű hölgy aranylag kevésszer játszotta Júliát, mert vetélytársnője akadt Szilágyi Lillában, kivel sokáig versenyeztek a közönség kegyeért. A mellékszereplők közül a régi színház­látogató nemzedék emlékezetében Szerdahelyi Kálmán szeretetreméltó, finom Mercutiója s Halmi-nak ugyané szerepben elődéhez méltó ábrázolása él. Tybaltra alig lehetett Szigeti Imrénél jobbat találni, Lőrincz barát pedig Bercsényi-ben talált életbölcsességgel telt ábrá­zolóra. A feledhetetlen Szathmáryné-nál jobb dajkát Európa összes színpadai közül kevés mutathatott föl: ma Vizváriné közelíti meg leg­inkább „Lujza mamát." A hetvenes évek eleje óta Szász Károly­nak a műhöz méltó fordításában adják Romeo és Júliát. A ki ezt ismeri s a régiekkel össze­hasonlítja, érzi a különbséget a költői fordítás s a gyarló áttétel között. Vörösmarty is, Petőfi is akarta fordítani e remeket s bizonyára Petőfié hatalmas és szép lett volna, mert Coriolanus­sal megmutatta a szerelem nagy dalnoka, mennyire értette Shakespearet s mily erővel birta azt visszaadni. A világszabadság nagy éye, 1848 adta volna a magyar irodalomnak Petőfi Romeo és Julia forditását, az 1849-iki gyászév temette el Petőfivel örökre e fényes tervet. A szabadság­harcz veszteség-számlájára irjuk fel ezt is. K a

Next

/
Thumbnails
Contents