MAGYAR SZÍNPAD 1905. június (8. évfolyam 150-166. sz.)

1905-06-06 / 155. szám

2 <1905. juniu

s 6. Budapesti színpadok. Budapest, junius 6. A Magyar Királyi Operaház-ban ma, kedden a Bohémélet és a Szei elmi kaland IV. képét, csütörtökön a Rajna kincsé-t és szombaton a Siegfrid-et adják. Ez az utóbbi két előadás hét órakor kezdődik. Jövő vasárnap és hétfőn az Operaház és a Nemzeti Szinház nyugdíjintézetei javára tartanak két előadást rendes helyárakkal. Es pedig első este a Denevér, második este a Bohémélet és A törpe gránátos kerül szinre. * A Nemzeti Szintiaz e heti műsorán a századik előadást megért Romeo és Julia még szerdán szerepel. A hét többi estéjét a szinház legvonzóbb müsordarabjai töltik be. <övő vasárnap Az ember tragédiája kerül szinre. * A Vígszínház-ban egész héten Monnier és Larche kaczagtató franczia bohózata, Emil? szerepel a műsoron, mely bemutató előadásán zajos tetszést aratott s amely a szezonvégben is nagy vonzó erőt gyakorol a közönségre. A darab nagy vonzóerejére való tekintettel a Vígszínház ez idén már nem hoz több újdonságot. Vasárnap délután is, este is az Emil? kerül szinre, hétfőn délután a Szinészegyesület színésziskolája tart vizsgálati előadást, este pedig ismét Emil? kerül előadásra. * Magyar Szinház-ban a héten a legkedveltebb müsordarabok váltakozva kerülnek előadásra. Az Ex lex csütörtöki előadásának lesz egy nagy érdekessége: a pompás revü egy uj képpel bővült, mely a földalatti villamos egy állomásán játszik. Vasárnap este is az Ex lex kerül előadásra, délután a Szulamit-ot adják. Pünkösd hétfőjén délután A drótostót, este A hajdúk hadnagya szerepel a műsoron. * A Királyszinház-ban egész héten estérőlestére, a János vitéz t adják, mely szombaton éri meg kétszázadik előadását. A János vitéz előadásai a szezon végén is egyre nagy házak előtt folynak; a kétszázadik jubiláris előadásra már most válthatók a jegyek elővételi dij nélkül. Vasárnap délután a Bob herczeg kerül szinre, mely hétfőn este is műsoron van. Hétfőn délután ismét János vitéz-i adják. * A Fővárosi Nyári Szinház-nak e héten különös érdekességet kölcsönöznek miss Mary Halton, a Budapesten annyira népszerű angol szubrett, meginduló vendégjátékai. A művésznő szerdán és csütörtökön a Babá-ban, pénteken és szombaton a San Toy-ban lép fel. A vendég fellépés iránt már előre is nagy az érdeklődés. Vasárnap délután az Ingyenélök, este Katalin, hétfőn délután az Egy görbe nap, este pedig A szökött katona kerül szinre. • A Városligeti Nyári Szinház erre a hétre változatos műsort állított össze, melyen a színkör vonzó müsordarabjai szerepelnek. Szerdán egy egyfelvonásos újdonság: a Fojtott láng kerül szinre, utána Egy éj Velenczében czimü operettet adják. Vasánap este A böregér-f, hétfőn este Az édes leányka czimü operettet adják, j Csirikov drámájának A zsidók-nak bemutatója kedden, junius 13-án lesz. Színházi pletykák. Budapest, junius 6. Emil? Sándor? Jenő? — Tévedések játéka. — A Vígszínház utolsó újdonságában, az Emil?-ben, mely most műsoron van, egy csak i felerészben létező ikerpár a legkaczagtatóbb ( bonyodalmakat idézi elő. Ez egyik ikret, a létezőt, Góth Sándor játssza. Ezt Emilnek hivják a darabban. A I másik ikert, a ki nincs, a vidám szerzők Eduard; nak keresztelték el és ugyancsak Góth Sándor csinál belőle kitűnő figurát. Szóval, a két alak í — egy. Ilyenformán sejtik, hogy arról van szó a darabban, hogy egy személy két alakban szerepel a világban. Az egyikben a komolykodó fiskális, a másikban alegvidámabb korhely. Az Emil ? bemutatóján két uriasszonynak, I látván a színpadon történőket, egy gondolata támadt. A két úriasszony férjei ugyanis ikertestvérek : Faludi Sándor, a Vígszínház igazgatóságának tagja és Faludi Jenő, a szinház ügyésze. A két Faludi-testvér, a mint azt már annyiszor megírták és tudják a színházi körökben forgolódók, tudvalevőleg ugy hasonlítanak egymásra, mint Góth Sándor, az Emil alakitója — önmagához. A gondolat, a közös gondolat, a mely befészkelődött a két Faludiné fejébe és, őszin> • ffwtfi tén bevallva, némi nyugtalanságot keltett bennük, pedig az volt, hogy ha arra kerülne a sor, mennyi turpiságot követhetnének el ikerférjeik, ha ez a színpadi öniker egymagában is annyi hunczutságra képes. Kissé bosszankodva gondolták el, hogy Jenő és Sándor, a ki mind a kettő létezik és csudálatosan hasonlítanak egymáshoz, milyen könnyen használhatnák azt a kifogást, hogy: — Hjah, nem én voltam, hanem a testvérem, a ki már annyi kellemetlenséget okozott nekem! Dehát a két Faludi, — mind a kettő fiatal, boldog férj — persze nem is gondol erre az eshetőségre. Ha csak az Emil ? kaczagtató bonyodalmaiból nem merítenek tanulságot! Annyi bizonyos, hogy az egyik feleség a bemutató után kissé neheztelve mondotta apósának: Faludi Gábornak, a szinház bérlőigazgatójának : — Ugyan, minek adtok elő ilyen darabot ? S miért éppen a mi színházunkban . . . —Y — Felvonásközben. Budapest, junius 6 Színész és kritikus. — Egy kis leczke. — Egy kedves és vidám apróságot elevenítettek fel a minap a Fővárosi Nyári Szinház udvarán, a hol Szomaházy István, az ismertnevü iró, megjelent egy előadás-közben. A megtörtént apróság abból az időből származik, a mikor Szomaházy István még operett-kritikus volt. Reczenzióiban mindig nagy kíméletet tanúsított ugy a színházak, mint a színészek iránt s nem szeretett megbántani senkit sem. Egy alkalommal Szomaházyt az Otthonkörben megszólítja Kovács Mihály. — Ugyan kedves Szomaházy ur, miféle lapba ir ön ? — kérdezte tőle. A kiváló irót kissé bosszantotta ez a kérdés, hogy épp egy olyan színész kérdezi tőle, a kiről oly sokat és oly sok jót irt már. Csak ennyit Válaszolt: — Majd meg fogja tudni! Nemsokára premier volt a Népszínház-ban s másnap reggel abban a lapban, a melybe Szomaházy István kritikáit szokta irni, a reczenzióban ezek a szavak állottak. A »Magyar Színpad« tárczája. A ballerina szoknyája. — Tánczosnő a törvényszék előtt. — Az egyik párisi polgári kamara két nappa' ezelőtt nehéz kérdéssel foglalkozott; döntésre nem is került a sor, mert a biró urak kénytelenek voltak a nehéz ügyet nyolcz nappal elhalasztani. Egy prima ballerina rövid ballet-szoknyájáról van szó csupán ; de ez Párisban fontosabb a nagy politikánál is. Eva Sarcy, a Nagy Opera balett-tánczosnőjét 1903-ban az /sola testvérek a Theatre de la Gaité-hez szerződtették, hogy a Herodiasban tánczoljon. Éva Sarcy annak idején a zeneakadémia legkitűnőbb tanítványa volt, vagy a mint ott nevezik: „prembei sujet". Hogy megmagyarázzuk, ez mit jelent, közelebbről kell megvizsgálnunk a franczia ballerina metamorfózisát. Mint „patkány" jön a világra, belopódzik a „Quadrille"-be és mint „Koryphäe" kerül ki onnan. De ebben az állapotában sem igen lehet szabad szemmel felismerni. Mert Koriphäa sok van és csak az utána következő fejlődési állapotot hivják „kis szubjektumának. A „kis patkány" egyre magasabbra lebeg egész az égig s itt állapodik meg végképpen „star" (csillag) jelképében. A „csillag"-nak különös előjogai vannak. Csak akadémikus tánczot jár és csak klasszikus lépéseket tesz. Hagyományos kosztümje a rövid szoknya, a „tutu" és a trikó. Sarcy kisasszony „első szubjektum" volt a Nagy Operá-ban, „csillag" volt Brüsszel-ben, Moszkvá-ban és Mzza-ban és „csillag"-ként szerződtették a Gű/fe'-szinházhoz. Képzelhető tehát a hölgy megbotránkozása, a mikor közölték vele, hogy a Herodias-ban aranynyal átszőtt szoknyában kell fellépnie, a ' mely a térdén alul végződik és oly köpönyegben, a mely a lábszárát is befedte. A jelmez ezenkívül kalapból és egy kardból állott. Dühösen kiáltott fel: — Ilyen jelmezben nem tánczolok! Klaszszikus tánczosnő vagyok s nem paródia-tánczosnő. Panaszt emelt az igazgatóságnál is, a mely azzal válaszolt, hogy a balett helyi színezete megköveteli ezt a jelmezt. Heródes korszakában még sem korszerű a „tutu". A kisasszony azonban nem látta be ennek az érvelésnek a helyes voltát s jogát követelte. A pör készen volt. A mikor kitűzték a tárgyalás napját, természetesen nagy izgalom volt a táncz világában. Az összes „tutu"-viselők fel voltak háborodva ; az összes ballett-öltözők forrongtak. Egyhangúlag az volt a vélemény, hogy a tutu lényeges kelléke a „star"-nak. A tánczosnő ügyvédje kifejtette plaidoyerjáI ban: „Szokásjogról van szó, fenálló hagyo| mányról. A tánczosnő tánczruhában tánczol s • nem hálóruhában". Szakértőnek három „csillag"; két komoly „szubjektum" és két „karaktertánczosnő" szerepelt. Véleményük a következő volt: „Miért kínlódnak hosszú éveken át és végzik el a legfárasztóbb és legfájdalmasabb munkát, ha az oly nehezen eltanult dolgokat egy hosszú köpeny alá kell rejteni?" A védőügyvéd kitűnően védi meg a kliensnőjét: „Szemérmetes embereknek egyáltalán nem tanácslom, hogy ballettet nézzenek meg. Sarcy kisasszony a zeneakadémiában tanulta a klasszikus tánczot, s azért ugy tánczol, a hogy ott tanulta. A Herodias szerzője a történelmi igazság nevében tiltakozik a „tutu" ellen. Tudom, hogy a történeti igazság a „tutu" eltörlését kivánja. De azt is kívánja, hogy a balletttánczosnő egyáltalán ne létezzék, mert Heródes, Herodius és Salome orkeszter nélkül szerettek, gyűlöltek és gyilkoltak. A szöveget is törülni kellene, mert a zsidók, aethiopiaik és nubiaiak nem tudtak francziául. S a római katonáknak még a nevüket sem hagyták meg, a mennyiben ballett-tánczosnők játsszák őket. S a nép! Hiszi-e valaki

; hogy Jeruzsálem utczáin kórusban kiáltották: „Lovainknak szárnya van i stb". Beszéde végén az ügyvéd még egy kedves adomát mondott el: „A mikor a nagy Guimart hatvannégy éves lett, még egyszer tánczo ni akart. Borzasztó tolongás volt. Mindenki látni akarta a nagy művésznőt. Végül felgördült a függöny, de nem egészen. Egy méternyire a színpadtól megakadt s igy eltakarta a Guimart keblét. Arczát nem akarta a közönségnek megmutatni. De művészetét, a láb művészetét meg akaita mutatni I Ez a tánczosnő". Nyolcz nap múlva eldől, vájjon a romantikusoknak vagy a tánczmüvészet klasszikusainak van-e igazuk.