MAGYAR SZÍNPAD 1905. június (8. évfolyam 150-166. sz.)

1905-06-16 / 165. szám

1905. junius 1. 118 Budapesti színpadok. Budapest, junius 16. A Magyar Királyi Operaház szombaton fejezi be előadásait. Ma este az upsalai egyetemi énekkar „Orphei Drängars" (Orpheus fiai) czimü egylete tartja első hangversenyét az Operaház-ban. az egylet tisztán művészeti czélból esetről-esetre körutat tesz Európa nagyobb városaiban. Az idén Berlinben kezdték, innen Prágába mentek és legutóbb Bécsben hangversenyeztek, mindenütt a legteljesebb sikerrel. A külföldön már jó hírnévvel biró testület ez alkalommal mutatkozik be először a magyar közönségnek. Műsoruk a legnépszerűbb svéd dalokból és himnuszokból van összeállítva. Vezetőjük Heldenblad Iwar, az upsalai egyetem zeneigazgatója. A ma este és holnap, szombaton megtartandó két hangversenyt az Operaház rendes helyárakkal, bérletfolyamban rendezi. * A Nemzeti Szinház vasárnap, e hónap 18-ikán, kezdi meg két hónapra terjedő nyári szünetét. A még hátralévő előadások műsora a következő: holnap, szombaton Lady Windermere legyezője, vasárnap Sötétség. Ez lesz az idei évad utolsó előadása. Az Egyenlőség mai előadásán K. Kápolnay Juliska, a pozsonyi szinház tagja, Nagy Gyula, a kassai szinház tagja és Vándory Gusztáv, a miskolczi szinház tagja fognak fellépni. A Sötétség vasárnapi előadásán a női főszerepben Zöldi Elza lép fel, mint vendég. A Vigszinház-ban holnap, szombaton, újítják fel Veber Pierre népszerű bohózatát, a Loute-ot, a melynek 1902. november 8-án tartották meg a bemutatóját és a melyet azóta 43-szor adtak. A darab czimszerepét ezúttal annak kreálója, Varsányi Irén játszsza, Castillon szerepe Hegedűs Gyula, Duponte Góth Sándor, Francilon-é pedig Tanay Frigyes kezében van. Eredeti szerepeikben lépnek fel Szerémy Zoltán és Vendrei Ferencz is. Ma, pénteken, az Emil? kerül szinre 17-edszer. Az Emil?-1 adják vasárnap este is. * A Magyür Szinház-ban tegnap este derűs kaczagások és általános jókedv közepette folyt le a Kedves bácsi! czimü vidám, mulatságos angol bohózat második előadása. Az újdonság a szezón hátralévő három estéjén bizonyára nagy közönséget fog vonzani. Nagy sikere van a kitűnő előadásnak is. A Magyar Szinház vasárnap este fejezi be idei szezónját. * A Királyszinház nézőtere, az előrehaladott szezón daczára, közvetlenül kapuzárás előtt is naponta megtelik. Ezeket a nagy házakat a népszerűsége teljességében jubilált /ános vitéz sorozza, a mely mellett hiven kitart közönsége. Két előadást ér még meg a daljáték, ma pénteken és szombaton € a czimszerepet minden este Fedák Sári játssza. Szombaton záródik a szinház szezonja. A Fővárosi Nyári Szinház-ban játszó Népszínház tegnap este mutatta be Csirikov drámáját: A zsidók-at. A hét minden estéjén e nagyhatású dráma kerül előadásra, melynek tegnapi bemutatója teljes sikert hozott a Népszínház ambicziózus művészgárdájának. A rendezés, a díszletek és a kosztümök éppoly jók voltak, mint az előadás, melyben a szinház java erői vesznek részt. * A Városligeti Nyári Szinház János vitéz paródiájának egyik érdekessége lesz a zenei rész, a melyet a két szerzőnek: Mérei Adolfnak és Vágó Gézának fölkérésére csupa jóncvü hazai zeneszerző irt. Huszka Jenő, Kern Aurél, Hűvös Iván, Bokor József, Vincze Zsigmond, Kacsóh Pongrácz az eredeti János vitéz egyik dalát engedte át, azonkívül D'Amant Leó, Szirmai Albert, Grósz Alfréd, Heidelberg Albert és Horváth Gyula képviselik a zeneszerző-gárdát. A paródia első előadásának a napját A zsidók nagy sikere miatt még nem állapíthatta meg Krecsányi igazgató, de valószínűleg a jövő héten kerül bemutatóra. A Polgár : A Magyar Színházat a nyár eleji esőzés váratlan aratáshoz segítette. Ma este „Kedves bácsi!" czimmel egy amerikai bohózatot mutatott be és a szezónvéghez mérten nagy közönség lármás tetszéssel fogadta. Magáról a c arabról bajos beszélni, oly jellegzetesen amerikai: tehát groteszk, túlzott, sokszor naiv, ám mindig önfeláldozóan mulattató. Budapesti Hirlap : A bohóságot a Magyar Szinház színészei gyors tempóban, mulatságosan játszották. Rendkívül kedves volt, mint mindig, Boross Endre, az igazi nagybácsi szerepében ; csinos és szeretetreméltó a bácsit váró három fiatal leány: Kornai Berta, Szentgyörgyi Lenke és Ráskay Emma. ( Egyetéríés: Boross az igazi, Ujvárij az álpüspököt játszotta jókedvűen, utóbbi Szentgyörgyi Lenkével bravúrosan énekelt, tánczolt és fütyült egy duettet, Iványi a tanár szerepében mula'ságosan' ijedezett] Tollagi egy igazi őrültet adott meggyőzően, Kornai Berta és Ráskai Emilia egyéni kedvességüket érvényesíthették, Szityainé pompás karrikaturát csinált magából. Független Magyarország: A darab sok derültséget fakasztott s a közönség minden felvonás után többször kiszólitotta a szereplőket, a kik közul főleg Boross, Tollagi és Tallián Anna tetszettek A fordításba Heltai Jenő helyezett el néhány sikerült ötletet. „Kedves bácsi!" — A sajtó birálataiból. — Budapest, junius 16. Magyarország: Közvetlenül kapuzárás előtt még egy újdonságot mutatott be a Magyar Szinház, hogy az utolsó napókban is néhány derűs órát szerezzen a közönségének. A szokatlanul kései premiére korántsem jelenti azt, hogy a „Kedves bácsi !"-t (igy hívják az uj darabot) a végére hanyatló szezón magával fogja vinni az elm lásba; ellenkezőleg, majdnem bizonyos, hogy a kedves bácsi, a ki igazán kedves, népszerű alakja lesz a két hónap múlva megszülető uj szezonnak is. Budapesti Napló: Broodhast, az angol szerző teremt néhány olyan felfordított, bolond helyzetet, a melyek ennek a rövid lélekzetü bohózatnak sikert biztosítanak. A kedves bácsi elegendő szórakozást nyújt egy nyári színházi estére. Egyes jelenetekben pompás és mulatságos az angol bohózat. Pesti Hirlap : A képtelenségeknek olyan sorozata vonul el a nézők előtt ebben a darabban, a melyek előbb megdöbbentenek a naivitásukkal, de végül harsogó kaczajra késztetnek Heltai Jenő pompás fordításában megismerkedünk egy amerikai tanár bolond esetével. Az Újság: A Magyar Szinház megkésett bemutatóját pompásan játszották a hölgyek: Kornai Berta, Szentgyörgyi Lenke, a férfiak : Boross, Tollagi, B. Szabó, Újvári minden jelenetben megkaczagtatták a közönséget, mely nem fukarkodott tapsaival. A kulisszák mögül. Budapest, junius 16 Az 1904—1905 színházi szezón. — Beszámoló az idei évadról. — IV. Magyar Szinház. Ambicziózus, becsületes és sikeres munkát végzett az idén a Magyar Szinház és az elmúlt szezón egyik nevezetes eredménye, hogy éppen magyar szerzők munkáival aratta a legnagyobb sikereit. A Magyar Szinház-nak az idén mindössze tizenegy bemutatója volt. Az idei sikerek közül is kiemelkedik négy újdonság, — ezek közül is három magyar szerző müve — a melyek hónapokig uralkodtak diadalmasan a műsoron. Megkezdte a sort a Fecskefészek czimü franczia operett, mely 41 előadást ért meg, utánna következett Operaházunk kitűnő igazgatójának, Mader Raoulnak, Huszáivér czimü pompás operettje, a mely 34 estén töltötte meg egymásután a Magyar Szinház nézőterét, azután Lehár Ferencz Mulató istenek czimü operettje vonzott 33 estén nagy közönséget és végűi jött a szezón legkiemelkedőbb eseménye : Rajna Ferencz Ex lex czimü magyar revüje, mely eddig is 86 előadást ért meg. Egyik szép és nagy siker a másik után, örömére a közönségnek, a mely elismeréssel honorálta a szinház derék és művészi törekvéseit. 167 estét foglaltak le az idén a magyar újdonságok előadásai: olyan eredmény, a melyre méltán büszke lehet a Magyar Szinház. A »Magyar Színpad

4 tárczája. A színházi közönségről. Az itt következő érdekes és tanulságos sorokat egy nagyobb czikkböl vesszük át, a mely illusztris szerzője miatt is különös érdeklődésre tarihat számot. Másutt a közönség mindvégig megmaradt a nagy gyereknek, a melyet mulattatni kell. Minálunk nincs ilyen becsületes, őszinte közönség. Ha a meggondolatlanabb embert a pillanat hevében elragadja a kaczagás, vagy a meghatottság, azontúl annál szomorubbban leplezi az érzéseit, mintha sajnálná, hogy efféle emberi gyöngéket árult el. Az ilyesmit csak a karzat engedheti meg magának, lejebb ez már nem uri dolog. A mi színházaink közönsége tehát három részre oszlik: egy csekély töredék fenntartás nélküt átengedi magát a szinház élvezésének, egy jelentékeny rész alattomban élvez és hálátlanul titkolja azt, a kettő fölött pedig ott lebeg a színházi emberek légiója, mely irigységgel, gyűlölettel és kárörömmel ellenőrzi azt, mi történik a színpadon és nézőtéren? Ez elé a közönség elé hozza darabját a magyar szerző, I naivul és gyanutlanul. Honnan az ördögből kerekedett ki ez a közönség? Világos, hogy a színházi emberek rontották el. Ezek a sajátságos állatok, a kiknek az elvük, hogy a színházat nem élvezni, hanem érteni kell. A kik föltétlen rosszindulattal néznek mindent és véres szigorral alkalmaznak olyan drámai törvényeket, a melyeket a gimnáziumban hallottak először és utoljára. A kik, minthogy nem lehettek sem színházigazgatók, sem drámaírók, közönség pedig nem akartak lenni, hát csináltak maguknak egy külön kasztot, egy külön fogalmat: a színházi emberét. Ez a fogalom sehol a világon nincs meg ebben az értelemben, ebben a csodálatos értelemben, hogy t. i. a színházi ember az, a kinek semmi köze sincs a színházhoz, de a kinek a színházban való sürü megjelenése, londoni és párisi tapasztalatai, továbbá a kóristalányok körül való heves kandurkodása miatt csak kell valami nevet adni. No, már most] ha egy ilyen tekintélyes ur, a kire a köztudat rányomta a színházi ember bélyegét, komoran és alig leplezett undorral nézi az előadást, hogy merje azt az egyéni vélemény nélkül szűkölködő és szomszédjai után igazodó ember becsületesen élvezni ? A mi életünknek egyik legsúlyosabb és legvégzetesebb hibája ugy is az, hogy itt a legtöbb ember nem magának, hanem a szomszédjainak él. Minden cselekvését ugy rendezi be, hogy az a szomszédjának fájjon vagy imponáljon. Az ideális czél: ugy élni, hogy a többiek megpukkadjanak. És ez megnyilatkozik a legaprólékosabb dolgokban is, még egy szinház nézőterén is. Ha a szomszédomnak nem tetszik a darab, nekem még kevésbé tetszik, mert én sokkal finomabb és műveltebb vagyok, mint ő és még sokkal jobban értek hozzá. Ha tehát nem is lehetek kinevezett, nyilvánosan megbélyegzett színházi ember, legalább szerintök igazodom, velük kapcsolatosan elégedetlenkedem, mérgelődöm és fanyarkodom, teljességgel megfeledkezvén arról, hogy tulajdonképpen azzal a szándékkal mentem színházba, hogy mulassak. Nagyon természetes, hogy mindez eiső sorban a szomorú hazai termésre vonatkozik. Az idegen előtt meghajlunk. Nem azért, mert idegen — ennyire perfidek nem vagyunk, nem is azért, mert jobb — ennyire kritikusak nem vagyunk, hanem kizárólag azért, mert az már kiállta egy másik közönség kritikáját, egy másik nagyobb városban. A mi véleményünk tehát ebben az ügyben ugy sem fontos, sőt nincs is rá szükség, mert egy másik publikum már megalkotta róla a magáét. Ellenben, ha néhány darabot megbuktatunk, az sohasem a darabért, hanem attól teljesen távol álló, külső okok miatt történik, véletlen dolga az egész. Véletlennek mondom, pedig mondhatnám azt is, hogy nem értünk hozzá, hogy nincs kritikánk. A legirtózatosabb színházi „Justizmordok" Budapesten történnek. Nagy irók leggyönyörűbb munkái hálálnák halálával haltak itt meg, összezuzódtak a mi érzéktelenségünkön, fógékonytalanságunkon, félelmetesen zajló Ízlésünk ingadozó jégtábláin. Heltai Jenő.