MAGYAR SZÍNPAD 1905. június (8. évfolyam 150-166. sz.)

1905-06-02 / 151. szám

1905. junius 1. 3 a Budán vendégszereplő Népszinház-ban lép fel legjobb szerepeiben. Az angol primadonna tudvalevőleg nem anyanyelvünkön szokta szerepeit eljátszani, hanem angolul, vagy francziául. Közben azonban sohasem mulasztja el, — a közönség általános tetszésére — hogy a szerepének legalább egy kis részét magyarul el ne mondja. A minap a Magyar Színház-ban a művésznő egy estén a Szegény Jonatán, a Sherry és a Gésák egy-egy felvonásában játszott. A , Sherry Mollyját francziául, a Szegény Jonatán Jane-jét és a Gésák Mimózáját pedig angolul játszotta el, természetesen egy kis magyar szóval spékelve. A háromnyelvű előadáson persze, három-három nyelven kellett súgni is. S miután a Magyar Színház-nak — de bizonyára más színháznak is — nincsen olyan súgója, a ki mind a három nyelvet birná, kénytelen voltak a sugó szerepét — három személyre bizni. Így esett meg aztán, hogy aznap este, a Magyar Színház sugólyukában két fej szorongott egymás mellett és két fintulából szállt a művésznő felé a segítő szó. Az egyik sugó, a színház rendes súgója: Kertész volt, a ki magyarul adta fel a végszót, mig a másik, a ki senki más nem volt, mint Bródy István, a színház fiatal titkára, francziául súgta a Halton szerepét. A harmadik sugó pedig maga Virányi karmester volt, a ki a zenekari pulpituson dirigálta A szegény Jonatán partitúráját és súgta a Jane szerepét a nemzetközi művésznőnek — francziául. — Ilyen jó dolgom sem volt még soha — mondotta Miss Halton az előadás után r — három ember is súgott nekem egy estén. Ámbár, őszintén szólva, mégis csak kellemesebb, ha az ember fülébe egyszerre csak — egy férfiember sugdos ! F. Színházi élet. Budapest, junius 2 Boros Ferikéről. — Beszélgetés az angol-magyar művésznővel. — Boros Ferikéről, a ki néhány évvel ezelőtt még a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, sokat irtak a magyar lapok, miután világgá ment azzal a nyilvánvaló czélzattal, hogy a világot meghóditja mint — angol színésznő. Boros Ferike sok küzdés, sok fáradság után végre elérte, a mire vágyott: angol szinésznő lett és sikereket aratott a londoni színpadon. litásom, a mivel Blum ajándékozott meg. S miután az igazgatásom nem sikerült, a darabirással fogok szerencsét próbálni. Pár évvel ezelőtt egy ilyen nyugalmazott igazgató, a kinek évekig azt mondta, hogy benne magában Shakespeare, Moliére és Corneile minden drámaírói talentuma összpontosul, egy darab-vázlattal lepett meg. A vázlatot a legnagyobb előzékenységgel vettem át és olvastam el. A mikor az ex-igazgató megint eljött, hogy meghallja véleményemet, olyan hangon szóltam hozzá, a melyet azokkal szemben szoktam alkalmazni, a kiktől már semmiféle szívességet és hasznot nem várhatok. És pedig: — Az ön darabvázlata olyan, mintha egy gyermek irta volna korlátolt elméjűek számára. Engedje meg nekem azt az őszinte vallomást, hogy önnek fogalma sincsen a színházhoz. Az ex-igazgató persze oda volt a csodálkozástól és csak ennyit hebegett : — De hiszen valamikor éppen az ellenkező véleményt mondta 1 — Akkor még színházigazgató volt, uram, — feleltem közömbösen. — De most, miután már nem az, a színházával elmúlt a zsenialitása is. De a büntetésem nem maradt el. Az igazgatónak később megint sikerült egy színházat szereznie. Elmentem hát hozzá és újból ajánlottam neki egy darabot. — Hát megint értek valamit a dramatikához ? — Persze, mondtam, ez a szakértelem, a színházigazgatói koronával megint visszatért. A nagy ambiczióju érdekes magyar művésznővel a minap egy magyar újságíró beszélgetést folytatott Londonban. Ebből a beszélgetésből közöljük az itt következő érdekes részt. * — Igen, ma már tul vagyok mindenen — mondotta Boros Ferike — ma már — győztem, ma már a direktor s a klub-titkár vár énreám 1 nem én reájok. De a mig eljutottam idáig, majd harmadfélesztendőn: részem volt minden nyomorúságban, minden megaláztatásban, a mi egy fiatal és tisztességes lelket érhet a hazától távol, a rideg idegenben. Mint idegen-vezető, ki voltam téve a magyar utazóközönség, különöskép egynémely urak vérigsértő utógondolatának. Mint házfelügyelőnő, mint gyermeknevelőnő — hány éjszakát töltöttem álmatlanul, sirva! Es amikor egyik vagy másik foglalkozásban végkép elcsigázva és kimerülve mégis csak tanulni akartam — egy pár órai alvás helyett tanulni — azzal fenyegettek, hogy elcsapnak, ha bolondos szavalással zavarom az éjszaka csendjét s a boldogan alvók nyugalmát. Utazó karavánok élén egész Londont átbolyongtam; s mig ezek egy muzeum képeit bámulták, az ily módon nyert negyedés félórákban gyorsan előkaptam a Shekespearevagy Byron-kötetből kitépett lapokat és tanultam és tanultam. Az idegen-vezetés keserű kenyér. A házgondnoki méltóság se különb. De hát mindenekelőtt élni kellett, hogy tanulhassak, s a mi csekély pénzem s ékszereim voltak, rég elúsztak — bár azóta hála Istennek, a legnagyobb részét visszaszereztem. De aztán voltak napjaim, a mikor a puszta létfentartás lehetetlenségei előttt már-már összeroskadtam. Sem idegenvezetés, sem házfelügyelőség, — semmi. Heteken át tapostam London kövezetét, télen a hidegben, a ködben persze, a mikor azt se tudtam, hova is megyek voltaképen. Az egyik kerületből a másikba, az egyik városvégből a másikba, csak bolyongtam, kerestem, üldöztem a csillagzatomat. S a mikor Londonban nem tudtam megtalálni, elvergődtem máshová, bejártam a nyugati részeket, bejártam Skócziát, visszakerültem Liverpoolba és itt végre egy ujabb nevelőnői állás elnyerésére hajóra szálltam, s elutaztam — DélAfrikába ! Három hónapig voltam Cape Town-ban, a mikor sajátságos aggódás szállott meg, a honvágy gyötrelmével az afrikai éjszakák izzó rettenete. Egy milliomos farmer családjában — mint három kis leány nevelőnője — elég tisztességes pénzösszeget kerestem s most már jöhettem vissza Angliába s Londonba. Ez a mult tavasszal volt. Ekkor már nagyon jól tudtam angolul, hiszen állandóan, Londonon kivül is, angol környezetben éltem. És szinte éreztem a közeledő változást, a sorsom fordulatát. A New Cross szinházban léptem fel először. Másnap, az angol újságok, mint star-t emlegettek. Közben a Giand Islington-ban is játszottam, egy csomó estélyen, egy csomó klub-ban. Két ismert manager a maga színházi bérletét ajánlotta fel nekem — ez a maximum, a mit szinésznő elérhet Londonban. Mert itt nem annyira a busás szerződtetes, mint inkább a bevételben való részesedés képezi a sikert. Csakhogy ehhez az anyagi részesedéshez, anyagi hozzájárulás is szükséges, szóval pénz, sok pénz. Én nagyon sokat kerestem, de ez nem elég e fajta vállalkozáshoz. Igy hát visszakerültem a Grand Izlington színházba tizennyolcz szerepre — a hogy itt moudják. Ma este pedig Bracco: Hütelen-\ét játszom a Walsingham-ban. Vidéki színpadok. Budapest, junius 2. Az aradi szinházban október elsején vonul be Szendrey Mihály színtársulata, a melynek egy része most tudvalevőleg Fiúméban működik. Szendrey közölte már az aradi szinügyi bizottsággal, hogy kiket szerződtetett társulatához október elsejétől fogva, bemutatta a színház műsorába fölvett müvek jegyzékét és megigérte, hogy a bizottság esetleges kívánságainak pontosan eleget fog tenni. A nagyváradi polgármester fölkérte lakács Mihályt és Szamosi Elzát, a M. Kir. Operaház kitűnő művészeit, kogy egy díszelőadás keretében éneketjenek a Szigligeti- Szinház-ban a város szegényei javára. A művészek a fölkérésnek engedve, megígérték közreműködésüket, még pedig a Carmen czimü operában. Az érdekes előadás a jövő héten lesz. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy srczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, junius 2. A düsseldorfi uj Schauspielhaus építése már befejezéséhez közeledik. Az uj színház — Luise Dumont és Gustav Lindemann igazgatása — októberben nyilik meg egy uj iró darabjával: Philipps angol drámairó Paolo és Francesca czimü drámájával. * Wollzogen Ernő uj vigjátékot fejezett be, melyben egy modern problémát szatirikus módon tárgyal. A darab, a mely udvari körökben játszik, a hamburgi Thália-szinház-ban fog bemutatóra kerülni. * Ermano Wolff-Ferrari, A kíváncsi asszonyok czimü vig dalmű szerzője, uj operát irt, melynek „I rusteghy" a czime. Az uj operát több olasz szinpadon egyidőben fogják bemutatni. * A berlini Berlinei Theater-ben legközelebb előadják a Lili-1, a czimszerepben Annié Dirkens-szel, az ismert bécsi szubrett-müvésznővel. A »Magyar Színpadi hirdetési osztálya: HAZAI HIRDETÉSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (Üllői-ut 41. szám.) HT -4 lapba szánt hirdetések itt vétetnek fel és hirdetési ügyekben mindennemű reklamácziók ide intéeendök. Hirdetések. Nyaralóknak Pianinót kölcsönöz STERfiBERG HRMiri ÉS TESTVÉRH udvari hangszergyár 'Budapest, VII., Kerepesi-ut 36. aw MANUMOLLIN." Kézfinomító folyadék, a Kezet pár nap alatThóehérré és bárssony&imává varázsolja. 1 üveg ára 80 fillér. Naponta szétküldi: CZETTLER GYULA gyégyszerasz BUDAPEST—BUDAFOK. Kapható: Török József gyógyszertárában, Király-utcza 12. és az 'Operai gyógyszertárban Andrássy-ut 26.