MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-03 / 121. szám

2 1905. május 4. Budapesti színpadok. Budapest, május 4. A Magyar Királyi Operaház-nak érdekes vendége lesz szombaton. Yvonne de Treville, a párisi Opera Comique volt nagyhirü csillaga, lép fel ez estén Lakmé czimszerepében. Vasárnap este a nagysikerű Bohémélet kerül előadásra. — Anthes György szabadságidejének megkezdése előtt még kétszer lép fel és pedig május 4-én A walkiir Siegmur.d szerepében és május 10-én a Lohengrin-ben. * A Nemzeti Szinház-ban tegnap szép sikert aratott bemutatóján Dezső József Egy szál mirtus czimü egyfelvonásosa, a mely szombaton este a Killickrankie herczeg-ge\ kerül ismét szinre. Holnap, pénteken az idei szezon egyik legnagyobb sikerű újdonságát, Szemere György Erősek és gyengék czimü társadalmi színmüvét adják Cs. Alszeghy Irmával, Török Irmával, Helvey Laurával, Gállal, Nádayval, Pethessel, Odryval és Dezsővel a főszerepekben. * A Vígszínház-ban ma, csütörtökön mutatja Brahm társulata Bernd Rózá-1, Hauptmann Gerhart nagyhatású drámáját. — Triesch Irén, a ki pénteken Nórát játssza, szombaton A tenger asszonya („Die Frau vom Meere") czimü darab czimszerepében is föllép. Vasárnap a berliniek megismétlik a Takácsok-ai, hétfőn pedig bucsuelöadásul eljátsszák mégegyszer a Tizenhétévesek-et, Dreyer Miksa színmüvét, a melynek bemutatóját szenzácziós siker kisérte. — Kedden tartják meg a Miss Chipp bemutató előadását. Miss Chipp szerepét Kiiry Klára -fogja kreálni. * A Magyar Szinház vendége: Miss Mary Halton holnap, pénteken, május 5-ikén, a Gésákban kezdi meg vendégjátékát. A művésznő mellett, a ki ezúttal is legkitűnőbb szerepét, Mimózát énekli, Kornai Berta, Szentgyörgyi Lenke és Sziklainé játsszák az operett női főszerepeit. A férfiszereplők közül uj lesz Ujváry Károly a kinai szerepében, mig Imári márkit újra Boross Endre fogja játszani. A Gésák-on kivül a művésznő két uj szerepet is fog játszani és pedig a Szegény Jonatán-ban Molly-t és Jane-t a Sherry-ben, Ordonneaux és Félix operettjében, a melyet a szinház ez alkalommal fel fog ujitani. A vendégmüvésznő fellépései iránt, természetesen már előre is óriási érdeklődés mutatkozik. * A Király szinház-ban Bakonyi és Kacsóh nagysikerű daljátéka, a János vitéz, a mely 169 teljesen zsúfolt nézőterü előadás után lekerült a műsorról, tegnap este újra műsorra került. Aczimszerepet Fedák Sári játszotta, a ki kétheti szabadságáról visszatérve, ezúttal lépett fel először e rendkívüli diadalra vitt szerepében. A János vitéz, a mely vasárnap éri meg hetedik jubileumát, a 175-ik előadást, egész héten műsorra van tűzve. • A Népszínház személyzete szombaton tartja bemutató-előadását a Fővárosi Nyári Szinházban. Az ünnepi megnyitó számára Heltai Jenő beköszöntőt irt, melyet Vidor Pál igazgató fog előadni, utána A sárga csikó-ban lép föl Blaha Lujza asszony, a Nemzeti Szinház örökös tagja, a kit Vidor igazgató a budai szezon számára is néhány vendégjátékra megnyert. Másnap mérsékelt helyárakkal a Parasztkisasszonyt ad\ák első délutáni előadás gyanánt Blaha Lujza vendégfelléptével, este pedig a Boccaccio-i adják. Az első előadás kivételesen 7 órakor kezdődik. Jelenet az öltözőből: — Egy színházi habitü a legnagyobb hévvel ostromolja egy közismert színházi szépség szivét. — Nos, — kérdi végre — mi a válasza? A színpadi Vénusz lesüti szemét és szól: — Uram, beszéljen az ékszerészemmel! A kulisszák mögül. Budapest, május 4. Miért nem jött Bertram? — A bohém-baritonistáról. — Táviratok nyomán rendesen meglepetés jár. Jó vagy rossz hirt hoz a négyszögletes, vöröspecsétes papiros: az már mindegy, a fődolog az, hogy száz eset közül kilenczvenszer váratlan dologról ad hirt, halasztást nem tűrő sürgős dologról, szóval: meglepetést rejt magában. A színházigazgatóhoz érkező távirat mindenképen meglepetést tartalmaz. Százat egy ellen, : hogy a színigazgatók nem szeretik a táviratoi kat, mert akár külföldi színházi ügynöktől, akár ! szerzőtől, akár vendégművésztől (pláne vendégmüvésznőtől) érkezik : jót aligha jelent. A színházigazgatókhoz érkező táviratokat ; rendszerint lótás-futás, izgatottság és — a mi ; a legrosszabb — műsorváltozás követi. Ez már ! igy van. A direktorok szivesebben vesznek száz levelet, mint egy táviratot. íme, a legutóbbi színházi távirat: Bertram Tivadar távirata, melyet az Operaház igazgatójához intézett a napokban, sem hozott jót. ! Jelentette, hogy a világhírű baritonista vendégszereplése elmarad. Rossz hirt hozott, az igaz, de kivételképen nem hozott meglepetést. Bertram lemondó-távirata senkit sem lepett meg az Operaház-nál. Mader Rezső felbontotta, elolvasta és „maradt nyugodtan", mondván: — Nos, kinek volt igaza? Nem megmondtam előre, hogy a nagy Bertram megint i felültet bennünket?! Egyébként: a hogy Mader Rezsőt nem ; lepte meg Bertram távirata, éppenugy nem lepte volna meg Európa akármelyik operaigazgatóját sem. Nincsen olyan operaház a világon, > a hol ne tudnák, hogy Bertram a milyen nagy művész, olyan megbízhatatlan is. Ez a hatalmas, csudahangu énekes egyike a legnagyobb bohémeknek. Szeszélyesebb, mint egy operettprimadonna, imádja a gondtalan, felelősségnélkül való müvészéletet és irtózik minden programmtól. Ha eszébe jut: tapsról, babérról és i aranyról lemond akár egy szép pár szem, akár egy jó pár pohár pezsgő kedvéért. Hogy milyen nagy művész, éppen az bizonyítja, hogy daczára kolosszális megbízhatatlanságának, a világ legnagyobb operaházai szives-örömest kötnek vele szerződést vendégszereplésére. Hogy aztán Bertram betartja-e a szerződéses kötelezettségeit, az már az ő kedvétől függ. Ha betartja: öröm az igazgatóságnak és a közönségnek, ha nem tartja: nem lep meg senkit. így nem lepte meg a budapesti Operaház vezetőségét sem Bertram e heti lemondó távirata. Oly jól ismerik már a nagy baritonistát, hogy fellépéseit Mader igazgató erre a hétre két olyan napra tűzte ki — szerdára és péntekre — a mikor amúgy se lett volna előadás. Vagyis előre gondolkodott arról, hogy ha Bertram lemond, ne legyen különös zavar a műsorváltozással. Persze; az is érdekes kérdés: miért nem jön Bertram, miért marad el a vendégszereplése? Egyfelől hire jár, hogy nem tudta idejére betanulni a szerepeit franczia-olasz nyelven (a budapesti Operaház-ban tudvalevően nem szabad német nyelven énekelni), de az igazgatósághoz talán még közelebb áll egy ismert zenekritikusunk nyilatkozata, melyet a legutóbbi operai estén tett, barátai körében: — Bertram — mondotta — Prágából táviratozott, hogy nem jön. Az én tudomásom szerint, Prágában igen sok jó barátja van a művésznek, sőt sok jó barátnője is. Bizonyosan egy jó, pezsgős vacsoráról van szó, jó barátok cs szép asszonyok társaságában . . . Tartarln. A ki komoly szerelemmel beleszeret egy ünnepelt színésznőbe, olyan helyzetbe kerül, mint az az ember a ki égő czigarettával a szájában egy lőporos hordóra ül . . . Színházi pletykák. Budape-t, május 4. A bérletjegy. — A szokás hatalma. — A Népszínház igazgatósága különös kedvezményben részesítette tagjait abból az alkalomból, hogy az idei nyáron a Krisztinavárosi Szinkör-ben fognak játszani. Május hónap elején minden tag egy nyári bérletjegyet kapott ajándékba, a mely arra jó, hogy a tagok villamoson mehessenek át Budára, a hol játszani fognak. Nagy volt az öröm a jegyek fölött, főkép karkörökben, a hol a kis gázsi nem igen engedi meg a művészeknek, hogy máskép járjanak, mint az apostolok lován. Az egyik kórista nyomban élt is bérletjegybeli jogával és a Népszínház mellett felült a villamosra, hogy a Nemzeti Szinház-hoz utazzék. A kocsi zsúfolva volt utasokkal. Barátunk izgatottan szorongatta kezében a potyajegyet és várta a kalauzt, a kinek majd büszkén át fogja adni: Bérletjegy! Ellenben a kalauz nem jött. Ott tépte a jegyeket valahol a kocsi másik végén és bezzeg nem látszott valami nagyon sietni barátunk felé. A kocsi azonban gyorsan robogott a Nemzeti Szinház irányában, a melyet csakhamar el is ért. A bérletjegy-tulajdonosnak majdnem kicsordultak a könyei dühében, hogy most nem henczeghet a bérletjegygyel s le akart szállani. De útközben meggondolta a dolgot. Mit, éppen most nem jön a kalauz, a mikor potyajegye van, s máskor, a mikor hat krajczárt kell leszúrni, akkor első sorban tőle kérik a jegyet! Nem; inkább tovább megy. Megy addig, a mig a kalauz nem jelentkezik. S vigan tovább utazott a Vámház-körut felé. Leült a kocsiban s nyugodtan várta a jegyszedőt. A Ferencz József-hid előtt ritkulni kezdtek az utasok s a kalauz végül megszólította barátunkat— Hová parancsol ? kérdezte. — Szakaszjegyet kérek, — válaszolta szórakozottan az ifju. S a szokás hatalmánál fogva most a mikor bérlete volt, fizetett hat krajczárt egy utért, a mit nem is kellett volna megtennie. Orlando. Felvonásközben. Budapest, május 4 I. A renonce. Andorfy Péterről, a pozsonyi szinház u igazgatójáról mesélték mostanában — a szinészvándorlás mozgalmas napjaiban — a következő vidám históriát. Andorfyt egyszer, kassai szinész korában, megharapta egy kutya. Nem történt semmi baja, de azért hetekig a színháznál, a kávéházban, az öltözőben bosszantgatták őt ezzel a kutyaharapással. Azután elfelejtődött a dolog. Egy alkalommal — mint sok más alkalommal is — Andorfy kalábriászt játszott a kávéházban a kollegáival. Egy roppant érdekes pártiéra került a sor: Andorfy, mint „felvevő" berebegte még a „hirskontrát" is. Az egész kávéház odagyült a játszók háta mögé, hogy végigkibiczeljék a nevezetes pártit. A párti vége felé — már csak három ütés volt hátra — észreveszi Andorfi, hogy a játékot menthetetlenül — elvesztette. Nagy pénzbe ment a játék, ez az egy parti több, mint harmincz forint veszteséget jelentett volna számára. Egy pillanatig gondolkozott, azután egyszerre elkezdte vészesen forgatni a szemeit, jobbra-balra rázni a fejét és közben hangosan vakkantott: — Vau, vau, vau! . . . A partnerei halálsápadtan felugrottak és ész nélkül csapták le kártyáikat az asztalra. Mire Andorfi mosolyogva, a világ legtermészetesebb hangján konstatálta: — A párti nem számit! Renonce! . . .