MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)
1905-05-31 / 149. szám
2 I9 r 5. május 31. Budapesti színpadok. Budapest, május 31. A Magyar Királyi Operaház e heti érdekes műsorát lapunk operaházi szinlapja alatt találják olvasóink. — Mátray Dezső másodszor csütörtökön, junius 1-én, lép fel Carmen-ben, harmadik fellépését pedig vasárnapra, jun. 4-ére, tűzték ki a Lohengrin dalműben. A czigánybáró operett ma este kerül szinre harmadszor az első szeieposztásában. Ez előadás tiszta jövedelmét is jótékonyczélra adják. Szombaton este is A czigánybáró van műsoron. * A Nemzeti Szinház-ban vasárnap, junius 4-én, nevezetes jubiláris előadás lesz. Shakespeare : Romeo és Juliá-\a kerül századszor előadásra. Ebből az alkalomból a tragédia uj betanulással és uj jelenetezéssel kerül szinre. Romeo szerepét Beregi Oszkár, Julia szerepét pedig Paulay Erzsike fogja játszani. * A Vígszínház-ban ma este van az Emil? czimü franczia bohózat premierje. A mulatságos darab ezután minden este szinrekerül. Vasárnap délután a Kolibri mama van műsoron. * A Magyar Szinház igazgatósága a Sherry, A szegény Jonatán és A gésák egy-egy fölvonásának péntekre és szombatra hirdetett előadásait levette a műsorról és helyettök mindkét napra az Ex lex-ei tűzte ki, a mely a nyári melegben is állandóan nagy közönség előtt közeledik negyedik jubileumához, a századik előadáshoz. — Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü operettje, a Mulató Istenek szombaton, a Magyar Szinház karszemélyzetének jutalomjátékára először kerül szinre délután. A próbák Balta Zoltán, a sakkor titkárának vezetésével már befejezéshez közelednek. A rendes esti helyárakkal tartandó előadásra elővételi dij nincs. * A Királyszinház egész heti műsorát ismét a János vitéz tölti be, mely most már nemsokára: a jövő hét szombatján, junius 10-én, megéri a kétszázadik előadását. Erre az előadásra, mely nagy ünnepi külsőségek mellett fog lefolyni, már most válthatók a jegyek. Csütörtök és vasárnap este a Bob herczeg kerül szinre. De e napokon is, délután, a János vitéz van műsoron. Az esti előadásokon mindig Fedák Sári lép fel. A budai Fővárosi Nyári Szinház-ban játszó népszínházi személyzet e heti műsora a legváltozatosabban van összeállítva az idei évad legvonzóbb müsordarabjaiból. Szombaton Ágai Adolf és Almássy Tihamérnak a Népszínházban óriási sikert aratott érdekes bohózatát, az Egy görbe nap-oi elevenítik fel, a női főszerepben Komlóssy Emmával. * A Városligeti Nyári Szinház-ban csütörtö| kön délután A madarász czimü operettet adják, \ este pedig Feld Mátyás és Faragó Jenő mulattató énekes fővárosi életképének Az aszfaltbetyárnak. lesz meg első előadása. Krecsányiék legközelebbi újdonságából, Csirikov: A zsidók czimü drámájából naponta serényen folynak a próbák. A kulisszák mögül. Budapest, május 31. „Emil?" — A Vígszínház mai bemutatójához. — A főpróbán a második felvonás után egy kritikus melegen megszorította Faludi Miklósnak, a Vígszínház dramaturgjának, kezét: — Köszönöm! — Mit, kérem ? — Nem hittem volna, hogy ebben a szej zónban még ennyit fogok nevetni! — Örülök, de a harmadik felvonásban még nagyobb lesz a köszönet. És ezt a köszönetet kifejezhette volna a j főpróba egész kis intim közönsége is, mert mindenki nevetett és mindenki sokat nevetett. Talán az egész szezón folyamán nem volt ennél vidámabb főpróba. A mint, hogy előrelátható, hogy vidámabb premiere is alig volt. Okos dolog volt, hogy ezt a kaczagtató bolondságot a Vígszínház igazgatósága mosj tanra tartogatta, mikor már csak nagyon mulati tató komédiák vonzzák a közönséget, mert hát j az Emil viselt dolgainak csodájára bizonyára i szívesen járnak majd el a Vígszínház-nak i különben is hűs és kellemes nézőterére. Góth Sándor olyan parádés szerephez jutott, a milyet talán még sohsem játszott. Két egészen különböző alakot kell játszania és jóformán minden pillanatban kell megváltoztatnia egész lényét. Hol szelidlelkü, szende, jámboréletű ember, hol meg szilajkedvü, pezsgővérü, hóbortos ficzkó, a ki maga sem tudja, mennyi a kedvese és azért kettős könyvvitel szerint tartja nyilván a maga gyöngéd kalandjait. De bántják a lelkiismereti furdalások és a mikor a murizó Edouard képében megismerkedik egy ennivaló fruskával, körülbelül ezt mondja neki: — Igaz, hogy én nagy lump vagyok, de ismerné csak Emil fivéremet. Hej, az aztán a derék legény, az aztán a kitűnő parti, a legmelegebben ajánlom az ön figyelmébe. És — oh, női sziv, — végre mégis csak Edouard alakjában nyeri el szive választottját. Kertész Ella, vagyis Góthné lesz "a partnerje és képzelhető milyen gondossággal próbálták a maguk jeleneteit. De egy másik házaspárnak is nagy lesz a sikere. Ha elmondjuk, hogy a férjet Hegedűs \ Gyulának hivják, könnyű ezt elhinni. De ugy ( is elhitetik, ha elmondjuk, hogy az asszony meg Hegedüsné, a ki már többször adta jelét annak, milyen kedves és szeretetreméltó tud lenni a színpadon is, de ezúttal még szokottnál is kedvezőbb fogadtatásra is számithat. Haraszthy Hermin mintha átmenetet keresne. Uj szerepe nagyszerűen felel meg vonzó egyéniségének. Egészséges humort fejt ki benne és bizonyosra veheti, hogy nagy sikerben lesz része. Gazsi Mariska ezúttal kisebb szerepre szorítkozik, de ebben is kifejtheti azt a jóleső diszkrét fesztelenséget, a melylyel már több ilyen Omphale-féle alakot teremtett meg. Csáki Irén egy kotnyeles kis divatáruslányt játszik és az ilyeneket mindig szívesen nézik tőle. Jó alak Szerémy Zoltán is, a ki hol franczia Jean, hol angol John. Borostyám Sárinak könnyű feladata jutott: szépnek kell lennie, a mi néki époly könnyű, mint Tapolczay-nak az, hogy jókedvű legyen. A többiek is biztos siker reményével küzdenek majd a közönség elismeréseért. Külön meglepetés egy újfajta Kikepu-táncz, a melyet a második felvonásban járnak és melynek a főpróbán szenzácziós hatása volt. Labourdette. Színházi pletykák. Budapest, május 31. A monokli. — A kórista sikereinek titka. — Az alábbi történet, a melyben, a mint látni fogják, nevezetes szerepet játszik egy finomra csiszolt kristályüveg-monokli, a nemzet egy napszámosáról szól, a ki évek óta törhetetlen ambiczióval fújja egy operett-szinházban a kórust. A történetnek tehát ilyenformán két hőse van: a kórista és a monokli. A kórista szerény tagja a színházának, a ki csekély negyven forintért áldoz Tháha oltárán s a kinek egyetlen ingósága a torkában lévő érczhang. Pár év óta működött már a színházban s annyi más kollégája között, bizony alig tűnt fel az embernek. Nemrégen aztán nagy dolog esett meg. A derék kórista ugyanis egy este, inkább fényes, mint uj szalonkabátjában jelent meg a szinA »Magyar Színpad« tárczája. A népszínműről. Irta: Blaha Lujza*. II. Nagyobb baj — ezt hangoztatják az újságokban is — hogy a közönség izlése . . . reméljük csak ideig-óráig . . . elfordult a paraszt daraboktól. Az angol operettek divatja nem kedvez ennek a szerény mezei virágnak. A hogy a kakukfü is elveszti az eredetiségét, ha drótba csavarják, mint a kaméliát, ugy a népszínmű is elveszti igénytelen báját, ha valami ugri-bugri elemet vegyítenek bele. A népszinmü nem tűri meg a kékvókot, a bukfenczeket és az angolok egyéb groteszk kellékeit. Így hát természetes, hogy egyhangúnak tetszik azok előtt, a kik a SanToy-ban, vagy a Gésák-ban lelik gyönyörűségüket, éppen ugy azok előtt is, a kik a legújabb franczia bohózatok kaviáros kosztjával elkényeztették az Ínyüket. De minden jel arra mutat, hogy már az angol bukfenczektől és a franczia kaviártól is megcsömörlött a magyar publikum ... és megérem még azt az időt, a mikor bünbánólag fog visszatérni az elhanyagolt népszinmühöz. ' Az „Egyetértés""jubiláris 'számából. Csakhogy ehhez szükséges, hogy a népszinmü oltára előtt ne engedjék kialudni az örök mécsest. Gondozzák, táplálják és őrködjenek fölötte. Ha nincs igazán jó népszinmü, inkább csak a régiekkel érjük be, ne rontsuk hitelét az ujabb, gyönge termények bukásával. Játsszuk el — inkább nagyobb időközökben — a kipróbált Vereshaju-i . . . Lukácsy bácsi remekét; Szigeti József Czigány-át, Szigligeti Csikós-át, Csepreghy Piros bugyeláris-st, Vidor Ingyenélők-)éi ... a Menyecskék-ei, melyben Verő György bizonyította be, hogy ma is lehet jó és a közönségnek tetsző népszínművet irni . . . és vegyük elő Tóth Ede darabjait . . . ! persze hozzájuk méltó előadásban. Nagy oka a népszinmü-ellenes áramlatnak, i hogy a legújabb szinészgeneráczió nem ismeri a — népet. Legtöbbje városban született, nevelkedett és a sziniiskolából egyszerre a főváros 1 valamelyik színpadához szerződik. Lehet ezek- j tői kívánni, hogy ismerje a parasztok lelkületét, j gondolkozását, szokásait? Még a külsőségek- : ben se találja el a népies viseletet . . . viselkedést. Aztán egyöntetűségre se törekednek; ahány szereplője van egy darabnak, annyiféle tájszólás szerint beszél, annyiféle vidék szokása szerint öltözködik. És a tánczuk? Mintha sohase láttak volna igazi, hamisittatlan parasztcsárdást, — mint a hogy nem is láttak. A közönség manapság a legapróbb részletekig azt követeli, hogy a színpad az életet 1 tükrözze vissza. Hogyan kívánhatjuk hát, hogy kedvére átengedje magát élvezetének, az ilyen játék láttára. Ujabban a Népszinház-ban komoly törekvés mutatkozik a népszinmü föllenditésére. Persze, egyszerre nem lehet évek mulasztását kipótolni és az elvesztett népszerűséget egy csapásra visszahódítani. De tessék csak egy vasárnap délutáni népszinmüelőadást végig nézni, s tapasztalhatják, hogy kegyelettel ápolgatjuk a régi hagyományokat. Csak jó előre tessék jegyről gondoskodni, mert bizony a vasárnapi közönség most is hü maradt hozzánk, s ugy elkapkodják a jegyeket, hogy már délelőtt ki kell akasztani azt a bizonyos táblát . . . a direktorok, a szinmüirók és a szinészek büszkeségét. Mit mondhatnék még egyebet ? Gyönyörűséggel olvastam Bérezik Árpád czikkelyét a népszinmü múltjáról és jövőjéről. Mindenben igazat adok neki, a mit a népszínműről irt, a személyemre vonatkozó részről nyilatkozni tiltja szerénységem. Bérezik Árpád reá mutat a népszinmü hanyatlásának okára, megmutatja a kivezető helyes utat, mely a műfajnak ujabb lendületet adna. Hála neki érte! De egyet elfeledett Bérezik, a mire meg én figyelmeztetem. Ne tegyen ugy, mint az egyszeri pap, a ki vizet prédikált, ő maga bort ivott. Az Igmándi kispap meg a Parasztkisasszony már birják a Veterán generális áldását, utódot óhajtanak.
