MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-31 / 149. szám

2 I9 r 5. május 31. Budapesti színpadok. Budapest, május 31. A Magyar Királyi Operaház e heti érdekes műsorát lapunk operaházi szinlapja alatt talál­ják olvasóink. — Mátray Dezső másodszor csütörtökön, junius 1-én, lép fel Carmen-ben, harmadik fellépését pedig vasárnapra, jun. 4-ére, tűzték ki a Lohengrin dalműben. A czigánybáró operett ma este kerül szinre harmadszor az első szeieposztásában. Ez előadás tiszta jövedelmét is jótékonyczélra adják. Szombaton este is A czigánybáró van műsoron. * A Nemzeti Szinház-ban vasárnap, junius 4-én, nevezetes jubiláris előadás lesz. Shakes­peare : Romeo és Juliá-\a kerül századszor előadásra. Ebből az alkalomból a tragédia uj betanulással és uj jelenetezéssel kerül szinre. Romeo szerepét Beregi Oszkár, Julia szerepét pedig Paulay Erzsike fogja játszani. * A Vígszínház-ban ma este van az Emil? czimü franczia bohózat premierje. A mulatságos darab ezután minden este szinrekerül. Vasárnap délután a Kolibri mama van műsoron. * A Magyar Szinház igazgatósága a Sherry, A szegény Jonatán és A gésák egy-egy föl­vonásának péntekre és szombatra hirdetett elő­adásait levette a műsorról és helyettök mindkét napra az Ex lex-ei tűzte ki, a mely a nyári melegben is állandóan nagy közönség előtt közeledik negyedik jubileumához, a századik előadáshoz. — Lehár Ferencz gyönyörű zenéjü operettje, a Mulató Istenek szombaton, a Magyar Szinház karszemélyzetének jutalomjátékára elő­ször kerül szinre délután. A próbák Balta Zoltán, a sakkor titkárának vezetésével már be­fejezéshez közelednek. A rendes esti helyárak­kal tartandó előadásra elővételi dij nincs. * A Királyszinház egész heti műsorát ismét a János vitéz tölti be, mely most már nem­sokára: a jövő hét szombatján, junius 10-én, megéri a kétszázadik előadását. Erre az elő­adásra, mely nagy ünnepi külsőségek mellett fog lefolyni, már most válthatók a jegyek. Csü­törtök és vasárnap este a Bob herczeg kerül szinre. De e napokon is, délután, a János vitéz van műsoron. Az esti előadásokon mindig Fedák Sári lép fel. A budai Fővárosi Nyári Szinház-ban játszó népszínházi személyzet e heti műsora a legvál­tozatosabban van összeállítva az idei évad leg­vonzóbb müsordarabjaiból. Szombaton Ágai Adolf és Almássy Tihamérnak a Népszínházban óriási sikert aratott érdekes bohózatát, az Egy görbe nap-oi elevenítik fel, a női főszerepben Komlóssy Emmával. * A Városligeti Nyári Szinház-ban csütörtö­| kön délután A madarász czimü operettet adják, \ este pedig Feld Mátyás és Faragó Jenő mulat­tató énekes fővárosi életképének Az aszfaltbetyár­nak. lesz meg első előadása. Krecsányiék leg­közelebbi újdonságából, Csirikov: A zsidók czimü drámájából naponta serényen folynak a próbák. A kulisszák mögül. Budapest, május 31. „Emil?" — A Vígszínház mai bemutatójához. — A főpróbán a második felvonás után egy kritikus melegen megszorította Faludi Miklósnak, a Vígszínház dramaturgjának, kezét: — Köszönöm! — Mit, kérem ? — Nem hittem volna, hogy ebben a sze­j zónban még ennyit fogok nevetni! — Örülök, de a harmadik felvonásban még nagyobb lesz a köszönet. És ezt a köszönetet kifejezhette volna a j főpróba egész kis intim közönsége is, mert mindenki nevetett és mindenki sokat nevetett. Talán az egész szezón folyamán nem volt ennél vidámabb főpróba. A mint, hogy előrelátható, hogy vidámabb premiere is alig volt. Okos dolog volt, hogy ezt a kaczagtató bolondságot a Vígszínház igazgatósága mos­j tanra tartogatta, mikor már csak nagyon mulat­i tató komédiák vonzzák a közönséget, mert hát j az Emil viselt dolgainak csodájára bizonyára i szívesen járnak majd el a Vígszínház-nak i különben is hűs és kellemes nézőterére. Góth Sándor olyan parádés szerephez jutott, a milyet talán még sohsem játszott. Két egészen különböző alakot kell játszania és jó­formán minden pillanatban kell megváltoztatnia egész lényét. Hol szelidlelkü, szende, jámbor­életű ember, hol meg szilajkedvü, pezsgővérü, hóbortos ficzkó, a ki maga sem tudja, mennyi a kedvese és azért kettős könyvvitel szerint tartja nyilván a maga gyöngéd kalandjait. De bántják a lelkiismereti furdalások és a mikor a murizó Edouard képében megismerke­dik egy ennivaló fruskával, körülbelül ezt mondja neki: — Igaz, hogy én nagy lump vagyok, de ismerné csak Emil fivéremet. Hej, az aztán a derék legény, az aztán a kitűnő parti, a leg­melegebben ajánlom az ön figyelmébe. És — oh, női sziv, — végre mégis csak Edouard alakjában nyeri el szive válasz­tottját. Kertész Ella, vagyis Góthné lesz "a part­nerje és képzelhető milyen gondossággal pró­bálták a maguk jeleneteit. De egy másik házaspárnak is nagy lesz a sikere. Ha elmondjuk, hogy a férjet Hegedűs \ Gyulának hivják, könnyű ezt elhinni. De ugy ( is elhitetik, ha elmondjuk, hogy az asszony meg Hegedüsné, a ki már többször adta jelét annak, milyen kedves és szeretetreméltó tud lenni a színpadon is, de ezúttal még szokott­nál is kedvezőbb fogadtatásra is számithat. Haraszthy Hermin mintha átmenetet keresne. Uj szerepe nagyszerűen felel meg vonzó egyéniségének. Egészséges humort fejt ki benne és bizonyosra veheti, hogy nagy siker­ben lesz része. Gazsi Mariska ezúttal kisebb szerepre szo­rítkozik, de ebben is kifejtheti azt a jóleső diszkrét fesztelenséget, a melylyel már több ilyen Omphale-féle alakot teremtett meg. Csáki Irén egy kotnyeles kis divatáruslányt játszik és az ilyeneket mindig szívesen nézik tőle. Jó alak Szerémy Zoltán is, a ki hol franczia Jean, hol angol John. Borostyám Sárinak könnyű feladata jutott: szépnek kell lennie, a mi néki époly könnyű, mint Tapolczay-nak az, hogy jókedvű legyen. A többiek is biztos siker remé­nyével küzdenek majd a közönség elismeréseért. Külön meglepetés egy újfajta Kikepu-táncz, a melyet a második felvonásban járnak és melynek a főpróbán szenzácziós hatása volt. Labourdette. Színházi pletykák. Budapest, május 31. A monokli. — A kórista sikereinek titka. — Az alábbi történet, a melyben, a mint látni fogják, nevezetes szerepet játszik egy finomra csiszolt kristályüveg-monokli, a nemzet egy napszámosáról szól, a ki évek óta törhe­tetlen ambiczióval fújja egy operett-szinházban a kórust. A történetnek tehát ilyenformán két hőse van: a kórista és a monokli. A kórista szerény tagja a színházának, a ki csekély negyven forintért áldoz Tháha oltá­rán s a kinek egyetlen ingósága a torkában lévő érczhang. Pár év óta működött már a színházban s annyi más kollégája között, bizony alig tűnt fel az embernek. Nemrégen aztán nagy dolog esett meg. A derék kórista ugyanis egy este, inkább fényes, mint uj szalonkabátjában jelent meg a szin­A »Magyar Színpad« tárczája. A népszínműről. Irta: Blaha Lujza*. II. Nagyobb baj — ezt hangoztatják az újsá­gokban is — hogy a közönség izlése . . . reméljük csak ideig-óráig . . . elfordult a paraszt daraboktól. Az angol operettek divatja nem kedvez ennek a szerény mezei virágnak. A hogy a kakukfü is elveszti az eredetiségét, ha drótba csavarják, mint a kaméliát, ugy a népszínmű is elveszti igénytelen báját, ha valami ugri-bugri elemet vegyítenek bele. A népszinmü nem tűri meg a kékvókot, a bukfenczeket és az angolok egyéb groteszk kellékeit. Így hát természetes, hogy egyhangúnak tetszik azok előtt, a kik a San­Toy-ban, vagy a Gésák-ban lelik gyönyörűsé­güket, éppen ugy azok előtt is, a kik a legújabb franczia bohózatok kaviáros kosztjával elkényez­tették az Ínyüket. De minden jel arra mutat, hogy már az angol bukfenczektől és a franczia kaviártól is megcsömörlött a magyar publikum ... és meg­érem még azt az időt, a mikor bünbánólag fog visszatérni az elhanyagolt népszinmühöz. ' Az „Egyetértés""jubiláris 'számából. Csakhogy ehhez szükséges, hogy a nép­szinmü oltára előtt ne engedjék kialudni az örök mécsest. Gondozzák, táplálják és őrköd­jenek fölötte. Ha nincs igazán jó népszinmü, inkább csak a régiekkel érjük be, ne rontsuk hitelét az ujabb, gyönge termények bukásával. Játsszuk el — inkább nagyobb időközökben — a kipróbált Vereshaju-i . . . Lukácsy bácsi remekét; Szigeti József Czigány-át, Szigligeti Csikós-át, Csepreghy Piros bugyeláris-st, Vidor Ingyenélők-)éi ... a Menyecskék-ei, melyben Verő György bizonyította be, hogy ma is lehet jó és a közönségnek tetsző népszínművet irni . . . és vegyük elő Tóth Ede darabjait . . . ! persze hozzájuk méltó előadásban. Nagy oka a népszinmü-ellenes áramlatnak, i hogy a legújabb szinészgeneráczió nem ismeri a — népet. Legtöbbje városban született, nevel­kedett és a sziniiskolából egyszerre a főváros 1 valamelyik színpadához szerződik. Lehet ezek- j tői kívánni, hogy ismerje a parasztok lelkületét, j gondolkozását, szokásait? Még a külsőségek- : ben se találja el a népies viseletet . . . visel­kedést. Aztán egyöntetűségre se törekednek; ahány szereplője van egy darabnak, annyiféle tájszólás szerint beszél, annyiféle vidék szokása szerint öltözködik. És a tánczuk? Mintha sohase láttak volna igazi, hamisittatlan paraszt­csárdást, — mint a hogy nem is láttak. A közönség manapság a legapróbb rész­letekig azt követeli, hogy a színpad az életet 1 tükrözze vissza. Hogyan kívánhatjuk hát, hogy kedvére átengedje magát élvezetének, az ilyen játék láttára. Ujabban a Népszinház-ban komoly törek­vés mutatkozik a népszinmü föllenditésére. Persze, egyszerre nem lehet évek mulasztását kipótolni és az elvesztett népszerűséget egy csapásra visszahódítani. De tessék csak egy vasárnap délutáni népszinmüelőadást végig nézni, s tapasztalhatják, hogy kegyelettel ápol­gatjuk a régi hagyományokat. Csak jó előre tessék jegyről gondoskodni, mert bizony a vasárnapi közönség most is hü maradt hozzánk, s ugy elkapkodják a jegyeket, hogy már dél­előtt ki kell akasztani azt a bizonyos táblát . . . a direktorok, a szinmüirók és a szinészek büsz­keségét. Mit mondhatnék még egyebet ? Gyönyörű­séggel olvastam Bérezik Árpád czikkelyét a népszinmü múltjáról és jövőjéről. Mindenben igazat adok neki, a mit a népszínműről irt, a személyemre vonatkozó részről nyilatkozni tiltja szerénységem. Bérezik Árpád reá mutat a nép­szinmü hanyatlásának okára, megmutatja a ki­vezető helyes utat, mely a műfajnak ujabb len­dületet adna. Hála neki érte! De egyet elfeledett Bérezik, a mire meg én figyelmeztetem. Ne tegyen ugy, mint az egyszeri pap, a ki vizet prédikált, ő maga bort ivott. Az Igmándi kis­pap meg a Parasztkisasszony már birják a Veterán generális áldását, utódot óhajtanak.

Next

/
Thumbnails
Contents