MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-28 / 146. szám

1905. május 21. 7 Budapesti színpadok. Budapest, május 28. A Magyar Királyi Operaház e heti érdekes műsorát lapunk operaházi szinlapja alatt találják olvasóink. — A tegnap este zajos sikerrel, zsúfolt ház mellett bemutatott Czigánybáró-ról lapunk mai számának egy külön czikke foglalkozik. A Nemzeti Szinház erre a hétre a műsor legvonzóbb darabjaiból állította össze repertoirját, mely lapunk nemzeti színházi szinlapja alatt olvasható. » A Vigszinház szerdán újdonságot mutat be Emil? czim alatt, mely az idei párisi szezonnak legkiemelkedőbb sikere volt. Az újdonságról mai lapunk egy külön czikkében bőven szólunk. Szerdától fogva az Emil ? tölti be a hét egész műsorát. Hétfőn, kedden és vasárnap délután a Kolibri mamá-i adják. • A Magyar Szinház a Halton vendégjátékok rendkivüli sikere folytán a művésznőt két ujabb föllépésre szerződtette. Ez a két föllépés pénteken, junius 2-án és szombaton, junius 3-án lesz, s miss Halton újra eljátssza három szerepét: a Sherry, A szegény Jonatán és A gésák egy-egy föl vonásában. * A Királyszinház egész heti műsorát ismét a János vitéz tölti be, mely most már sorozatos előadásokban fogja megérni a kétszázadik előadását. Erre az előadásra, mely nagy ünnepi külsőségek mellett fog lefolyni, már most válthatók a jegyek. Csütörtök és vasárnap délután a Bob herczeg kerül szinre. A budai Fővárosi Nyári Szinház-ban játszó népszínházi személyzet e heti műsora a legváltozatosabban van összeállítva az idei évad legvonzóbb müsordarabjaiból. Szombaton Ágai Adolf és Almássy Tihamérnak a Népszínházban óriási sikert aratott érdekes bohózatát, az Egy görbe nap-oi elevenítik fel. c A Városligeti Nyári Szinház-nál csütörtökön este érdekes reprize lesz, melyen Feld Mátyás és Faragó Jenő Az aszfaltbetyár czimü énekes bohozatát elevenítik fel. Ez a nagysikerű darab tölti be a hét műsorának nagy részét. Hétfőn és kedden az Apajune operett, szerdán Az igazi! czimü bohózat kerül szinre. „Emil?" — A „Vigszinház" szerdai újdonsága. — Budapest, május 28 Annyi volt az idén a nivó, hogy most már csak szabad isten igazában mulatni, nemde? Orbán napja is elmúlt és ilyenkor minden fenségesnél többet ér a szinpadon az, a mi egészséges kaczagást ébreszt a nézőtéren. Es Emil ur bizonyára tudatában van ennek a hivatásának és Emil ur teljesíteni is fogja feladatát, mert Emil ur . . . De vájjon csakugyan Emilről van-e szó? Hiszen kérdőjel van a neve után. Mit jelent ez a furcsa jel a név után? Hja, éppen ez a rejtély. De a Vigszinház körül arról suttognak, hogy nagyszerű meglepetést rejt magában ez a kérdőjel. Leghitelesebben Góth felelhetne a kíváncsiaknak, mert hát ő játssza azt az Emilt, a kiről a darab folyamán sohsem tudják, hogy Emil-e, vagy az ikertestvére. Mellesleg szólva, Góth Sándor ezúttal kapta a legnagyobb szerepét, pedig hát játszott már egyet-mást, a mióta a Vigszinház nál aratja babérjait. Valósággal monstruózus terjedelem dolgában az Emil szerepe és azok, a kik ivszámra mérlegelik a szerepeket, ugyancsak irigyehetik érte azt, a ki eljátszsza. De ötletesség és leleményesség tekintetében is nagyarányú ez a szerep és Góth kifejtheti benne mindazokat a szeretetreméltó tulajdonságokat, a melyekkel már anynyi művészi diadalhoz jutott. Partnerje ezúttal nem annyira Hegedűs Gyula lesz, bár Hegedűs is kaczagtató szerephez jutott, mint inkább Szerémy Zoltán, a ki Emil ur inasát játszsza. Jean ép oly kétalaku, mint a gazdája és ugy változtatja megjelenését, a mint az a gazda czéljainak megfelel. Hegedűs szerepéről egyelőre csak annyi szivárog ki, hogy a „megcsalt férjet" adja, de ennek a sablonos jelzésnek épen nem sablonos alakítás felel meg. Egyébként jóformán mindenki játszik a darabban és kiváltképen a hölgyek találnak alkalmat arra, hogy szépek, elegánsak és vidámak legyenek. íme az újdonság szinlapja : EMIL? Bohózat 3 felvonásban, irták : Monnier és Larcher. Forditotta : Góth Sándor. Személyek: Laverjon Colamelle, vizsgálóbíró Ponlicours Héloíse, a felesége Céline, a leánya Colamelle Albiné De Patigny Irma Lambard Ernest Jean... ... Omphale, balerina Lolotte De Verneuil Montassant Divatárusleány... ... ... 1-ső 2-ik butorhordó Góth Hegedűs Vendrey Haraszthy H. G. Kertész E. Borostyán S. Hegedüsné I. Tapolczay Szerémy Gazsi M Fábián K. Bárdi Sarkady Csáki 1. Rónaszéki Dayka Történik Párisban, napjainkban. Amint látjuk, az uj franczia bohózat, mely Párisban egy egész szezónban estéről-estére került szinre, a színpadra szólítja a Vigszinház művész-gárdájának legkiválóbbjait. A szezónt, ugylátszik, szép, érdekes és mulatságos produkczióval fejezi be a Vigszinház. Labourdette. A kulisszák mögül. Budapest, május 28. „A czigánybáró"-róK Strauss János klasszikus operettje: A czigánybáró, tehát követte a kiváló komponista egy másik remekét: A denevér-i és beköltözött uj otthonába, a mely valóban méltó hajlék hozzá: az Operá-ba. És ezzel immár a harmadik operett került az Operaház műsorára. A tegnapi bemutató alkalmából felkerestük a szinrekerülő operett két főszereplőjét: V. Krammer Teréz asszonyt, a Szaffi és Arányi Dezsőt, Barinkay személyesitőjét, hogy meginterjúvoljuk őket uj szerepükről. V. Krammer Teréz Szaffi. Az Oparaház jeles énekmüvésznője már kora tavaszkor, a mikor fakadoznak a rügyek, a fővárosból kiköltözik a saját vilájába: Csömörre, a hol pompás mintagazdasága van. Itt tölti a nyarat, boldogan, kellemesen bíbelődvén a gazdaság ügyeivel, a baromfitenyésztéssel, aratással és később, őszkor a szüreteléssel. Délelőtt felkerestem a művésznőt az Operaház-ban, a hol éppen jelmezes próbát tartottak A czigánybáró-ból. Nem akartam próbaközben alkalmatlan lenni s elhatároztam, hogy délután — telefonon fogom meginterjúvolni. Így is történt. Miután nagynehezen sikerült Csömörrel összeköttetést kapnom és a művésznő a kagylóhoz érkezett, megkezdődött az intervju, akárcsak valamilyen birói vallatás. És Krammer Teréz — gyönyörű hangja, ha veszített is csudás csengéséből a telefonbeszélgetés közben — a következőket vallotta: — Száffi nem uj szerepem nekem. Németországban, különösen Boroszlóban sokszor énekeltem már. S mondhatom legalább is oly gyönyörűséggel, mint amilyen művészi élvezettel a közönség Strauss munkáját hallgatni szokta. Most kicsi hijja és — nem énekeltem volna a czigányleány dalait. Korábban szerettem volna megkezdeni vakácziómat. De aztán egy napon megtisztelő levelet kaptam özvegy Straussné-tói, a ki arra kért, hogy vállaljam el a szerepet. Most nagyon örülök, hogy elvállaltam és végre magyarul is — ezúttal először — elénekelhetem Szaffi hálás pártiját Külömben ez a harmadik operett, amelyben játszom. Legelőször a Szép Galatheá-t, aztán A denevér Rozalindiját énekeltem, most pedig mint Szaffi itél felettem az én kedves közönségem. Vonalzavar támadt. Az összeköttetés felbomlott, az intervju is végett ért. Arányi Dezső — Barinkay. A czigánybáró kitűnő személyesitőjét Kertész-utczai otthonában látogattam meg. Ott állt a zongora mellett kezében a Barinkay pártijával, mellette pedig a leglelkiismeretesebb korrepetitor, maga a művész felesége volt. A főpróba előtt mégegyszer végigpróbálta odahaza a szerepet. — Még csak pár nappal ezelőtt is — mondta Arányi Dezső, a mikor megtudta mi járatban látogattam meg — arra kértem Mader igazgatót, mentsen fel A czigánybáró próbáitól és előadásától, mert az operai repertoir az utóbbi időben különben is nagyon igénybe vett. De aztán megváltoztattam a szándékomat. Nem mintha a Strauss-operett nélkülem nem kerülhetett volna szinre. Ezt még mint tenorista sem hiszem. Ha Németország tovább tudott élni Bismarck nélkül, hát, hogy ne nélkülözhetné az Opera az én csekély személyem közreműködését. De eljátszom a czigánybá-ó szerepét azért, mert egyike a legideálisabb tenor-szerepeknek. Ezt az alkalmat nem akartam elmulasztani. Ha A czigánybáró-nak sikere lesz, a miben persze nem lehet kétség, ugy ebben nemcsak nekünk közreműködőknek lesz részünk, hanem egy olyan embernek is, a kinek hasznos munkásságát, nagy zenei tudását csak mi énekesek tudjuk méltányolni. Ez Lichtenberg, a mi derék korrepetitorunk. * Az Operaház tegnapi premier-közönsége igaz gyönyörűséggel hallgatta Strauss klasszikus muzsikáját és elragadtatással élvezte azt a mintaszerű előadást, a melyben az operai színészek A czigánybáró-t bemutatták. És ugyanilyen sikerre számithatnak a további előadások is. Az Operaház hetét ezek az előadások dominálják. ! igaro. Színházi pletykák. Budapest, május 28. Vasárnapi apróságok. (I. „Nem ajánlom !) Miss Mary Halton-ról, a ki mindent tud, a mi a mesterségébe vág, a minap — egy kedélyes kis vacsora közben — még az is kisült, hogy magyarul is tud. A kis színházi vacsorán az angol szubretten kivül mindössze a Királyszinház igazgatója: Beöthy László és a János vitéz két szerencsés szerzője: Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrácz voltak jelen. Miss Halton egy érdekes, sőt hasznos ajánlatot tett vacsoraközben a két szerzőnek: felajánlotta nekik, hogy megveszi tőlük a János vitéz előadási jogát Angolország és Amerika színpadai számára. A szerzők, a kik tudták, hogy miss Halton éppenolyan kiváló finánczzseni, mint a milyen művésznő: szivesen ráállottak az üzletre. Kézfogással meg is pecsételték az üzletet. Akkor aztán uj ötlete támadt a missnek. — Tudják mii, — mondotta (a társalgás hol franczia, hol német nyelven folyt) — megveszem a János vitéz előadási jogát Németország színpadai számára is. Nos, eladják? A szerzők Beöthy Lászlóra néztek. Beöthy, a ki tudja, hogy Halton-nak nagyobbára csak Angliában és Amerikában vannak jó összeköttetései, a bajusza alatt, félhalkan odasúgott a két szerzőnek, persze magyarul: — Ezt nem ajánlom! Ebben a pillanatban Miss Halton, a ki közben folytatta franczia nyelven a csevegést, mosolyogva megszólalt: — Oh, kérem, ha ön nem ajánlja ezt a szerző uraknak, én szivesen visszavonom ezt az ajánlatomat í Tabló!