MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-25 / 143. szám

— i905. május 25. Budapesti színpadok. Budapest, május 25. A Magyar Királyi Operaház-bm A czigánybáró szombaton, május 27-én, kerül szinre először. Az operett e hó végéig háromszor kerül szinre, mindannyiszor jótékonyczélra, és pedig először (május 27-én) a Jókai-szoboralap javára, másodszor (május 29-én) az „Otthon" irók és hirlapirók köre, valamint a „Hirlapirók nyugdíjintézete" javára, harmadszor pedig (május 31-én) a székesfővárosi államrendőrség tisztikarának nyugdijpótló és segitőegyesülete javára. Az operett főszerepeit V. Krammer T. (Szaffi), Payer M. (Arzéna), Fiatiné (Mirabella), Szántó L. (Czipra), Arányi (Barinkay), Hegedűs (Zsuppán), Kornay (Carnero), Pichler (Ottokár) és Ney B. (Pali czigány) játsszák. Ezen előadásokra jegyek már válthatók felemelt helyárakon. — Az Operaház műsora Mátray Dezső betegsége folytán a következőképp változik: Vasárnap, május 28-án Carmen helyett Tannhäuser kerül szinre Mátray Dezső vendégfelléptével, kedden, május 30-án pedig Lohengrin helyett Ördög Róbert. * A Nemzeti Szinház igazgatósága a folyó hó 26—27—28-ikán megtartandó országos tornaversenyek alkalmából péntekre a Bánk bán-X, szombaton az Aranyember-1 és vasárnapra Az ember tragédiáját tűzte ki előadásra, hogy a vidékről fölránduló tanuló-ifjuság a magyar drámairodalom e három remekét megnézhesse. E czélból korlátlan számú mérsékeltáru jegyeket bocsát az^ifjuság és vezetőik rendelkezésére. A Vigszinház uj darabja, a Kolibri mama eddigi előadásain is azt a mély, intenzív * hatást tette a közönségre, a melylyel a nagysikerű bemutató járt. Bataille Henry színmüve teljes mértékben lekötötte -a figyelmet; a rendkívül érdekes cselekmény, a magvas dialógus, a mely a mintaszerű előadás keretében kiválóan érvényesült, sürü tapsokra ragadtatta a hallgatóságot. Halmi Margit nagystílű alakítása ezúttal is a legszívélyesebb fogadtatásra talált és a művésznővel együtt Hegedűs Gyulát, Góth Sándort és Somlay Artúrt is lelkesen ünnepelték. A Kolibri mama, a mely a szezon végén is elsőrendű művészi és irodalmi sikert hozott a Vigszinház-nak, a hét minden estéjén szinrekerül. Vasárnap délután a Diákélet kerül előadásra, Tanay Frigyessel, a ki hoszszabb betegeskedése után most tért vissza Olaszországból. * A Magyar Szinház-ban hetven nappal a bemutató után, holnap, pénteken, május 26-án éri el 75-ik előadását az Ex lex. A jubiláris estén először kerül szinre Heltai Jenő kis verses tréfája, a melyet a kis emberek csapatából egy iskolás fiu és egy iskolás lányka fog elmondani. A fiút Tallián Anna, a leányt Szentgyörgyi Márta játssza. Miss Mary Halton föllépése a második képben lesz. A művésznő a Lucy lov czimü amerikai dalt fogja énekelni és egy-egy uj kaczagó kupiét is ad elő. A jubiláris estén a rendes helyárak érvényesek. Csütörtökön Miss Halton újra a Sherry, Szegény Jonatán és A gésák egy-egy fölvonásában játszik. A Királyszinház hete, a melynek műsorán váltakozva szerepel a János vitéz és a Bob herczeg, zsúfolt házzal indult meg, a János vitéz 183-ik előadásával és hasonló mély érdeklődés s nagyszámú előjegyzés előzi meg a teljes sikerrel felújított Bob herczeg-tX, a mely ma este is szinrekerül. A Martos-BakonyiHuszka daljáték, a melyet Fedák Sári diadalmas Bobja s a fényes kiállítás szinte újdonsággá avatott, a szinház állandó vonzóerejének bizonyul, s előreláthatólag jubiláris sorozatot ér meg még kapuzárás előtt. A főszereplők Csutay Janka, Tesztory Julia, Magay Anna, Németh, a ki ezúttal több uj aktuális kupiét énekel, Mihályi, Vágó, Körmendy, Csiszér, Bársony, Gabányi és mindenekelőtt mint Bob: Fedák Sári, a ki vasárnap este ugyanezt a szerepet játssza, pénteken és szombaton pedig a János vitéz-ben lép föl. A Fővárosi Nyári Szinház-at néhány jótéj kony előadásra engedte át a szezónra Vidor : igazgató. Ez előadások elseje most pénteken j lesz, a mikor a Krisztinavárosi Szegény Gyermekeket Felruházó Egylet javára Planquette hires operettje, A kornevillei harangok kerül szinre. Serpolette-et Ledofszky Gizella, Germaint Harmath Ilona, Gáspár apót Pintér Imre, a márkit Paskó Géza, a birót Kovács Mihály .' játssza. Szombaton és vasárnap a Katalin van i műsoron, a czimszerepben Székely Irénnel. Vasárnap délután Blaha Lujza lép fel A gyimesi vadvirág- ban. * A Városligeti Nyári Szinház- ban Krecsányi társulata ma, csütörtökön mutatja be Zamacoi Miguel uj bohózatát, a melyet Le Gigolo czimen adnak a párisi Nouveautés-szinház-ban. Az újdonságot Komor Gyula fordította. A főbb szerepeket György Ilona, Etsy Emilia, Gyöngyössy Erzsi, Krecsányiné, Niczkyné, L. Mihályfi Julia, Bartos Gyula, Ternyei, Szomori, Péthey és Kövessi játsszák. A kulisszák mögül. Budapest, május 25. Az igazi. — A Városligeti Nyári Szinház mai bemutatójához. — Vagy tiz éve annak, hogy a budai színkörben Krecsányi Ignácz egy vidám bohóságot mutatott be, a melynek ez volt a czime: Csak párosan! A szuggesztív czim már a premierre is nagyon vonzotta a közönséget, a premiere után pedig egyszerre nálunk is épenugy ismerték Francziaország legnagyobb bohózatiróját, Feydeau Georgesot, mint hazájában. Akkoriban még meglehetősen fáztak a párisi humoristák merész ötletü, sikamlós témájú darabjaitól. És utóbb nemcsak Feydea'i későbbi darabjai vonultak be a Vigszinház-ba, hanem a Csak párosan! és a Pajkos férjek is. Mert hát hiába, hódolni kellett a közönség ízlésének. Ezt a kis visszaemlékezést csak azért idézzük fel, mert Krecsányi Ignácz, a ki akkoriban Budán mutatott akkora bátorságot, hogy uj franczia íróval állott a közönségünk elé, most ezt megismétli és a Városligeti Nyári Színházban olyan iró müvével kezdi meg bemutatóinak sorozatát, a kit nálunk csak jóizü karczolataiból és humoreszkjeiből ismernek ugyan, de, a ki a szinlapokon még nem szerepelt. Ez az uj szerző Zamacois Miquel, a párisi Journal Amüsant hires tárczairója és humoristája, a kit rövidesen nálunk is csak ugy meg fog ismerni a magyar színházi közönség, mint Feydeau-1, Ernst Blum-ot, Alexander Bisson-X és egy egész sereg más hires szerzőtársat. Annak a darabnak a czime, a mely ma kerül bemutatóra, francziául: Le gigolo. Hogy mi az a gigolo? Ezt bizony nem könnyű megmagyarázni. Az olyan hölgyecske, a kinek gazdag kedvese van, van egyúttal egy másik szívbeli imádója is, a kit igazán szeret. És ez az imádó, a ki természetesen rendesen imádott is, a gigolo, ez az igazi! És innen ered a magyar czim: Az igazi! Krecsányi Ignácz igazgató, mindig modern színházi ember volt. A mai újdonságot a leggondosabb kiállítással hozza szinre, — persze ő maga rendezte is — és a szereplők a legnagyobb ambiczióval játsszák a darabot. A gigoló-ban a városligeti muzsahajlék alighanem olyan újdonságot nyer, a melylyel sokszor találkozunk a nyári műsoron. Figaro. Sok színdarabnak az első és a legfőbb hibája, hogy — megírták. • Mennyi szegény éhezőt lehetne jóllakatni azoknak a virágoknak az árából, a melyeket olyan színésznők kapnak, a kik nem érdemlik meg. Színházi pletykák. Budapest, május 25. Sajtóhibás dicséret. — A megdicsért tenorista. — Valahányszor a megtestesített és meggyökeresedett szinészönérzetről van szó, mindig a tenorista kerül előtérbe élénk mintaképnek. S a valóság rendesen igazat ad a hitnek, hogy a tenoristában a legtöbb művészi hiúság rejlik. Ezt bizonyítja a következő eset is. Az Operaház néhány tagja vidáman vacsorázott előadás után a Drechsler-vendéglőben s természetesen az előadásról csevegtek. Arányi Dezső is részt vett a vacsorán és minden igyekezete odairányult, hogy a társaság tagjai nyilatkozzanak mai fellépéséről és énekléséről. Valahányszor csak valamit mondott, beszédében naiv burkoltsággal önmagára igyekezett terelni a közfigyelmet. De ez sehogysem sikerült neki. A társaság mintha összeesküdött volna ellene, mindenkiről nyilatkozott, csak róla nem. Végre kitört Arányi-ból a sokáig elfojtott önérzett és minden teketória nélkül megkérdezte: — Nos gyerekek, hogy tetszettem ma nektek ? — Pompás voltál! — válaszolta Váradi Sándor, az Operaház humoristája. — Igazán? — kiáltott fel felvillanó szemekkel Arányi. — Dicséreted nagyon jól esik nekem. — Némely helyen pedig valósággal remekeltél. Magas c-d igazán halhatatlan volt. A megdicsért művész örömében nem tudott szóhoz se jutni. — Ugy értem tudniillik — folytatta pokoli nyugalommal Váradi, — hogy az első padban sem hallották!. . . o. II. Az élethű maszk. — A művésznő kalandja. — A napokban egy fővárosi bank fennállásának huszonötödik évfordulójára hangversenyt rendezett, a melyen Pintér Imre, a Népszínház tagja, is fellépett. Heltai Jenőnek és Tarnay Alajosnak a „Vén kocsis dala" czimü müve kedvencz műsorszáma levén, most is azt választotta. A hangversenyteremben már éppen Pintér száma következett volna, mikor a folyosóról nagy szó-vita, feleselgetés, czivódás zaja hallatszott be. A közönség nyugtalan lett, a rendezők kisiettek és csakhamar megjelentek — a kissé megtépázott Pintér- rel. A dolog magyarázata pedig az volt, hogy Pintér már vén kocsisnak maszkírozva ment a hangversenyre, de a szolgák nem akarták beereszteni. A nézeteltérés vége az lett, hogy Pintér-1 már éppen végérvényesen ki akarták dobni, de ő igazolásául hamarosan lekapta az egyik — bajuszát. ... Így aztán bejuthatott a terembe, a hol aztán nagy tetszés közt produkálta el a Vén kocsis dalá-X. M. Színházi élet. Budapest, május 25. Az alakokról. Irta: Gál Gyula, a Nemzeti Szinház tagja. Az igazi művészetek (szobrászat, festészet, zene, költészet) hijjával, vagy azok hanyatlásával az elmaradt, vagy a rohamos haladástól enervált népek életét — néha megcsapja a könnyelműség szele: a társadalom minden osztályában felüti a fejét a szinészkedés. Ha ilyenkor a hivatásos színész körültekint — készen kapja az úgynevezett „alakokat". Fájdalom, csak alakokat és nem jellemeket, mert a mi az emberben értékes — annak nyoma sincs ezekben, vagy eltakarja a látszat. A látszat, mely pótolja a tehetséget, a udást, a lelkiismeretet.