MAGYAR SZÍNPAD 1905. április (8. évfolyam 91-118. sz.)

1905-04-04 / 94 . szám

1905. április 4. Budapesti színpadok. Budapest, április 4. A Magyar Királyi Operaház-ban az idei szezon újdonságai közül Mária csütörtökön, a Nemo szombaton szerepel a műsoron, vasarnap este a Sigrid és az r.lom czimü ballet kerül ismétlésre és igy e hét műsorán négy magyar újdonság szerepel. A Nemzeti Szinház a magyar cziklus során e héten, szombaton, Szemere Györgynek: Erősek és gyöngék czimü színmüvét mutatja be. A szinház nagy gonddal és kitűnő szereposztással hozza szinre ezt az újdonságot, a melynek teljes premier-szinlapját itt adjuk: Erősek és gyengék. Színmű 4 felvonásban. Irta : Szemere György. Személyek: Bathy Miklós Báfhy Béla... Báthy István Bárdi Hilda — Ilona Tibai Darnai Csejthey . Zárdai Viczai Viczainé Boch Bekes ... János Gál Dezső, Odry Pethes Cs. Alszeghy Török I. Horváth Z. Molnár Hetényi Náday B. Náday F. Helvey L. Horváth J. Faludi Szőke Chanal . Francine ... Massenay Hubertin ... Lapige ... . Belgence ... Constonillo . Planteloup... Sophie ... A biztos ... Auguste... Marthe Személyek: Hegedűs Sz. Varsányi 1, Góth Vendrei Szerémy Tanay Balassa Tapolczay G. Kertész E. Kazaliczky Bárdi Fábián K. A Népszínház nagy népszerűségnek örvendő japán operett-je: A mikádó, melyet a Farkas meg a bárány előz meg, szintén Pálmay Ilkával, a legutóbbi előadásokon is teljesen zsúfolt ház előtt került szinre. A magyar színpad ünnepelt divája: Pálmay Ilka, ugy YumYum szerepét, mint a franczia pásztorjáték érdekes kettős szerepét e héten is minden este eljátssza. — Béldi Izor és Fejér Jenő operettje : a Katalin vasárnap délután kerül újból szinre, vendégjátékkal kapcsolatban. Fellép ugyanis a czárné szerepében Kossy Teréz, Maleczkyné és Hegyi Aranka volt tanítványa. A Vigszinház-ban csütörtökön, a nálunk legkedveltebb franczia szerzők egyikének, Feydeau Györgynek Kézről-kézre czimü bohózata kerül bemutatóra. A nagy sikert igérő újdonság premier-sziniapját itt adjuk: Kézről-kézre. Bohózat 4 felvonásban. Irta: Feydeau Georges, fordította : Molnár Ferencz. A Magyar Színház egész heti műsorát estéről-estére, s jövő vasárnap délután is, ismét Pajna Ferencz: Ex lex czimü revüje tölti be, mely nemcsak a Magyar Szinház, de a János vitéz mellett, általában az idei színházi évad egyik legnagyobb sikerére kezdi magát kinőni. Az Ex lex-nek tegnap volt a huszonötödik előadása, teljesen zsúfolt ház előtt. A vasárnap délutáni előadáson temérdek gyermek gyönyörködött a revü káprázatos látnivalóin és lelkesedett a darab hazafias részleteiben. Az igazgatóság erre való tekintettel jövő vasárnap délutánra is megadta azt a kedvezményt a közönsének, hogy két váltott jegy után mindenki egy gyermeket hozhat magával, a kiért nem kell belépödijat fizetnie. Erre az előadásra jegy már váltható a szinház pénztáránál és a Bárdczég jegyirodáiban rendes helyárak mellett, de elővételi dij nélkül. * A Királyszinház-ban egész héten újra a János vitéz kerül szinre, Fedák Sárival a czimszerepben. A korszakos sikerű daljáték most már túljár a százötvenedik előadásán s a közönség nem lankadó érdeklődését tekintve, ebben a szezónban utolsó tizenöt előadása is bizonyosan zsúfolt nézőtér efőtt fog lefolyni. Április 15-én — egyelőre — lekerül a műsorról a János vitéz. — Pákosi Szidi magánszinészískolájanak növendékei szombaton Shakespeare • Szentivánéji álom czimü tündérjátékát fogják a Királyszinház-ban előadni A darabban mely Mendelsohn teljes zenéjével megy, nagy tündértanczot lejtenek a növendékek, a kiket Hansné az iskola tanárnője tanított be erre Ez előadasra, a mely délután 3 órakor kezdődik a legdrágább hely ára l korona. Színházi pletykák. Budapest, április 4. A kalap. — A mester, mint üzletember. — Mialatt a vidéki Crampton mesterek, PontBiquet-k és Gonosz Pisták Budapesten vitatkoztak a szinészegyesület közgyűlésén, azalatt Újházi Ede egy kis vidéki városban vendégszerepelt a legjobb szerepeiben. A tavasz első szép napjai idején köszönt be ugyanis az Újházi vidéki évadja. A vidéken előbb haldoklik a színházi szezon, mint a fővárosban és a bevételek emelése czéljából biztos szernek használják a mester meghívását, a ki néhány fellépésével megszerzi az elutazni készülő társaságnak az útiköltséget. Ujhazi ilyen utazásai alkalmával mindig alkalom kínálkozik egy kis kalandra. Most is nagyon érdekes eset történt meg vele. Néhány állomással uti czélja előtt a kupéba lépett egy élénk kereskedelmi utazó ; ez sokat járkált ki és be, ugy hogy a mester kényelmét zavarta. Eleinte ugy segített magán, hogy néhányszor ő is elhagyta kupéját, hogy útitársa ne mutogassa neki oly gyakran kiterpesztett lábait. A mikor a mester egyszer ismét visszatért a szakaszba, már sötét volt és ekkor történt, hogy véletlenül ráült útitársa kalapjára. Az utazó észrevette „fejvédője" katasztrófáját és jajgatni kezdett. Ujiázi bocsánatot kért és megjegyezte, aogy a szerencsétlenség véletlenül történt, a kalapnak eilenben nem történt halálos kára. Az utazó tovább is jajgatott és esküvel erősítette, hogy a kalap egészen uj volt s elutazása előtt vette Budapesten hat forintért. Hogy a kinos panasznak véget vessen, Újházi elővette pénztárczáját és igy szólt a vigasztalhatatlan emberhez — Tudja mit, itt a hat forintja s hagyjon nekem békét 1 Az útitárs elfogadta a pénzt és a béke meg volt kötve. Nemsokára elérték utazásuk czélját. Irtózatos idő volt, zuhogott az eső és hideg szél vonult végig a lapos síkságon. Az utazó búcsúzott és kalapja után nyúlt, hogy azt a fejére tegye. Abba a pillanatban Újházi legmélyebb basszusával förmedt rá: — Ohó, mit csinál ? — Mit csinálok? Veszem a kalapomat. Újházi rettenetesen összeránczotta a homlokát. — Mit vesz? Az ön kalapját? Hiszen az az én kalapom! — Hogyan, ha szabad kérdeznem ? — Hisz egy félórával ezelőtt vettem öntől hat forintért. Az utazó, a ki eddig tettette, mintha nem ismerné a mestert, most kérésre fogta a dolgot. — De Újházi ur, ebben a rémes zivatarban csak nem mehetek kalap nélkül a városba. — Semmi közöm hozzá; — mormogta a mester dühösen. Az utazó tovább is könyörgött a kalapért, de Újházi könyörtelen volt és nem engedte ki a kalapot a kezéből. Ebben a pillanatban felhangzott a jelzés, hogy a vonat tovább indul s a szegény ügynök még mindig kalap nélkül állt a mester előtt. Az utolsó pillanatban a mester igy szólt: — Hét forintért odaadom. Az utazó szánalmas látványt nyújtott. De nem volt késni való ideje. Zsebébe nyúlt és kifizette a hét forintot. Újházi zsebre rakta a pénzt és még utána kiáltott az elsietőnek: — Hallja, még soha ilyen nehezen egy forintot nem kerestem 1 R. Felvonásközben. Budapest, április 4. A bolond szerencse. A János vitéz százötvenedik előadása közben örömtől ragyogó arczczal sietett végig a páholyfolyosón Beöthy László igazgató. A színpadi bejáró előtt találkozott Csepreghyné asszonynyal, a kinek tündérujjai alól kerülnek ki a Királyszinház kosztüm-tervei. — Miért vagy olyan jókedvű Laczi? — kérdi Csepreghyné. — Na, hallja, kedves Ida néném, még ne is legyen jókedvem 1 Nem mindennapra esik egy százötvenedik előadás. — Az már igaz, hogy ez nagy szerencse. Valóságos bolond szerencse. Nem hiába esett ennek a jubileumnak a napja — április elsejére . . . * A kétféle előszoba. Újházi mestert nagy bánat érte április elsején. Ő, a ki a János vitéz legszorgalmasabb látogatója és Zsazsa udvarának valóságos udvarmestere, nem lehetett jelen a nevezetes jubiláris estén : Knabe Farkas Jerémiás siralmaival ríkatta a Nemzeti Szinház közönségét. Maga helyett egy csomó virágot küldött Fedák Sárinak, a következő szövegű névjegy kíséretében: • „Kedves Zsazsa, nem mehetek el a százötvenedikre, mert — fájdalom! — itt kell kuncsorognom a miniszter előszobájában. Pedig hej, sokkal szivesebben tölteném a mai estét a — királyné előszobájában. Kezeit csókolja Újházi". Színházi élet. Budapest, április 4. Ki sült fel? — Áprilisi tréfa. — Mult szombaton történt. Megszólal a Vígszínház igazgatóságának a telefonja. Polónyi bácsi, a régi hü szolga, megkérdi: — Ki beszél ? Egy bájos női hang felel. — Bécs kiván beszélni Faludi Miklóssal. Szólítják Faludi Miklóst, de időközben Faludi Gábor is odakerült a telefonhoz. Együtt meghallgatják, mit kiván Bécs. Igazi „reichsdeutsch" hang szólal meg. — Hier Anton Ohorn. — Ah, habe die Ehre! — kiált Faludi Gábor. És Ohorn elmondja, hogy Bécsbe jött A szentbernáti barátok ötvenedik előadására. Felhasználja az alkalmat, hogy a Vígszínház igazgatóságával beszélgessen. Hallotta a budapesti előadás hirét és szívesen eljönne a huszonötödik előadás jubileumára. A Faludiak persze sietve biztosították az illusztris szerzőt, hogy a legnagyobb szívességgel fogadnák. — Drei Minuten 1 — hangzik közbe a női hang. A beszélgetésnek vége. Faludi Miklós a szobájába siet és odaszól a titkárnak: — Ohorn jön . . . Küldünk kommünikét a lapoknak . . . A következő pillanatban nagy kaczagva lép be Tapolczai Dezső és Tanay Frigyes. — Pompásan sikerült! — Mi, mi? — Én voltam Ohorn, büszkélkedik Tapolczai és Tanai volt a telefonos kisasszony . . . Alant beszéltünk a pénztári telefónon . . . Április elseje 1 Faludi Miklós nevetett persze a legjobban a tréfán. Aztán szólt Tapolczai: — Lemegyek az öreg úrhoz is . . . Azt hiszem, a gazda már el is mondta neki . . . Remélem, nem haragszik meg.