MAGYAR SZÍNPAD 1905. március (8. évfolyam 60-90. sz.)

1905-03-04 / 63. szám

3 1905. márczius 4. Színházi élet. Budapest, márczius 4. Hogyan sírnak és nevetnek Z"^-a színpadon ? A L'

Eclair czimü franczia újság ujabban ismét egy sereg hires párisi színésznőt kérdezett meg, miképen csinálják ők a színpadon való sirást és nevetést és a mi nem csekély indiszkréczió, miképen buknak el — persze szintén csak a színpadon. A beérkezett válaszok tömegéből álljanak itt a legérdekesebbek: Garden kisasszony, az Opéra Comique kiváló tagja azt mondja, hogy a ki az életben jól tud nevetni, az jól tud a színpadon is. A sirás könnyű a drámai színésznőnek, de nehéz az énekesnőnek. Sirni és énekelni összeférhetetlen feladatok. Egy izben a főpróbára szomorúan ment, valami bántotta s ezen az estén a sírásával nagy diadalt aratott. A premiere napján viszont igen vidám volt s az esti sirási jelenet felényire sem sikerült. Garden kisasszony az esésnél mindig azt a metódust követi, hogy teste egész hosszúságával az oldalára esik, ugy hogy a csípője védi meg a nagyobb ütődéstől. A Carmen-ben hátra kell esni, de ő erre még nem tudta magát elhatározni. Gallayx asszony azt mondta, hogy színésznek is csak ugy születik valaki, mint festőnek vagy zenésznek. A művésznél pedig a benyomások mindig erősebbek mint másoknál, tehát müvészetük kifejezésmódját is máskép kell megítélni. Sirni tán még könnyebb mint nevetni, mert a szomorúság mélyebb és természetesebb. A nevetés játék, a hang játéka, mely a mesterség, a mekanizmus dolga. Egy szerepében száznyolczvanszor esett már le, de hogy miképen, nem tudja. A tapsok tették vakmerővé. Régnier kisasszony az utolsó kérdésre felelt először. Hogyan bukik el a színésznő? Hát ugy, ha szeretőt szerez magának. Én még nem buktam el, tette hozzá a művésznő. Cassive kisasszony, szerint sirni, nevetni, lebukni a színpadon, ez semmi. A színésznőnek ez igen egyszerű, természetes eszköze, a mely azonban sokat nyer hatásban, ha a művész átérzi. Az esés akkor megy könnyen a színpadon, ha a színésznő nem is gondol a fizikai veszedelemre, melylyel az esés jái. Egyébként a siker a temperamentum dolga, Vu y más szóval a bátorságé. Lavalliére kisasszony a Varietes művésznője, a ki a La petite bohémé-ben (a Magyar Szinház-ban is elő fogják adni) aratja sikereit, azt mondja, ha a színésznő nem tud szívből sirni és kő yet hullatni, reszeljen tormát az orra alá vu^y vágjon vöröshagymát, ha meg jól akar nevetni, gondoljon a ... de ezt már nem mondja meg. Mikép kell bukni — a jó példát a franczia kormányok mutatják, de az ember ugy is ügyesen leeshetik, ha egy-két lépcsőfokot eltéveszt. Bady Berthe nem tudja, hogy ő miképen sir. Könnyei a fölindulással együtt jönnek s lehetetlen ellenőriznie ezeket a pillanatokat. Sokszor oly erősen elfogja a sirás a színpadon, hogy alig tud játszani, s néha elég egy szó, hogy annak a kiejtésénél könnyek gyűljenek a szemébe. A Föltámadás-ban például, mikor a nyitott ablaknál állva ezt mondja: Itt a tavasz, Dimitri I" mindig sirnia kell. A Maman Colibri utolsó felvonásában van egy jelenet, a melynél a kezei minden este reszketnek, s e lelki hatás alól nem tud szabadulni. Ami az esést illeti, kezdő éveiben az igen könnyen ment, mert esett a nélkül, hogy a következményeivel törődött volna, de mióta számol az eshetőségekkel is, azóta nem csinálja olyan könnyen az esést Ez egyébként a szerep szerint változik. Felvonásközben. Budapest, márczius 4. A szabadjegyek. Jules Claretie a Figaro minapi számában kifigurázza azt a mindinkább terjedő divatot, hogy az emberek nem fizetnek a színházjegyekért. Nagyon érdekes volna — irja czikkében, — ha egyszer valamelyik újság közölné azokat a leveleket, a melyekben különféle czimeken szabadjegyeket kunyorálnak. Van köztük egy pár szegény ember, a kiknek ritkán van részük élvezetben s a kik ugy könyörögnek a szabadjegyekért, mintha alamizsnáért koldulnának. A levelek egy része teljesen ismeretlen egyénektől érkeznek. — Családommal átutazóban vagyok Párisban. Még sohasem láttam Hernánit. Hálás volnék, ha holnap estére egy páholyhoz juthatnék. Ezek a levelek rendesen a Louvre vagy a Bon-Marche olvasóteremben íródnak és a legtöbb esetben nincsen válaszbélyeg csatolva hozzájuk ; a levélíró mégis megvan sértve, ha ilyenkor válaszra sem méltatják. Némelyike a leveleknek mulatságos. — Kedves igazgató ur, egy szegény kis varróleányka az Ön szeretetreméltóságától reméli, hogy a mai előadást végigélvezhesse. A szabadjegy-koldulás meg van az egész szocziális létrán, legfelülről kezdve a legalsóbb fokig. Velem — igy végzi Claretie panaszos j czikkét, — egyszer a következő eset történt meg. Egy kliensem, a kit egyszer védtem a törvény előtt, igy szól hozzám : — E pillanatban nincsen pénzem s a honoráriumot legközelebb fogom megküldeni. Addig is azonban nem volna kegyes nekem egypár színházi szabadjegyet szerezni ? Vidéki szinpadok. Budapest, márczius 4. Komlóssy Ilonka, a Vígszínház művésznője e héten két estén vendégszerepelt a pécsi színtársulatnál. Szerdán a Loute czimszerepében lép fel, csütörtökön pedig a Diákélet Katiczáját játssza. * A temesvári színházban tegnap került be- j mutatóra a János vitéz, Haller Irmával a czim- I szerepben. A darab, a melyet Krecsányi Ignácz igazgató pazarul állított ki, nagy sikert aratott. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölp arczán, a ki a Balassa-téle valódi angol ugorkateje ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kaphat. Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, márczius 4. Latzkó Andornak, a Berlinben élő magyar irónak, márczius 12-ikén adják elő a berlini ' Lustspiel-Theater-ben Szerencsés János (Hans im j Glück) czimü háromfelvonásos darabját, a ' melyet a szerző szatírának nevez. A bemutatást | általános érdeklődéssel várják. * Brisson Adolphe, a „Temps" színházi kritikusa legutóbbi czikkében élesen kikelt azok ellen az irók ellen, a kik durva és goromba szók kimondására kényszeritik a színészeket Az irók nem hagyták annyiban a dolgot és egy interjú keretében sorra elmondták a véleményüket a dologról. Elvben valamennyien igazat adnak Brissonnak, de gyakorlatban a gorombaságok mellőzését egyszerűen kivihetetlennek tartják. * D'Annunzio Gabrielle La fiaccola sotto il moggio („Fény a véka alatt") czimü drámája e hónap végén kerül szinre először a milanói Manzoni szinház-ban. % * Sarah Bernhardt érdekes előadást tervez színházában. Húsvét hetében ugyanis az eredeti premier rekonstruálásában, szinre akarja hozni Racine: Eszter czimü darabját a St.-Cyri leánynevelőben. A müvet a költő Maintenon asszony kívánságára irta, a ki már előbb eljátszatta növendékeivel Racine: Andromache czimü darabját. Maintenon főnöknő olyan tárgyú darabot kért, a melyben nincs szó szerelemről s a mely nem sértheti növendékeinek erkölcsét és szemérmességét. Racine tehát elhatározta, hogy a bibliai Eszter alakját fogja felhasználni. A darab elkészült 1869-ben végre bemutatóra is került a St.-Cyrben. Az összes szerepeket fiatal növendékleányok játszották. Az előadáson megjelent XIV. Lajos és az egész udvar. Racine boldog volt a sikertől, a melyet az Eszter aratott. Sarah Bernhardt asszony teljesen utánozni, lemásolni akarja ezt előadást. A szerepeket most is fiatal leányok fogják játszani és a közönség a színpadon fogja látni XIV. Lajos királyt az egész udvarával együtt. Hasonló kísérletet tettek körülbelül száz évvel ezelőtt is. Campane asszony, a ki a forradalom idejében St.-Germainben hires leánynevelőt alapított, teljesen hasonló körülmények között játszatta el Racine munkáját. A fiatal dilettánsok között, a kik a darabot játszották, szerepelt állítólag Beaucharnais Hortense, a későbbi Josefin császárnő leánya is. Párisi színházakról. — Levelezőnktől. — Páris, márcz. 1. A franczia szépművészeti minisztériumi államtitkár rászolgál erre a hangzatos czimre. Alig foglalta el ezt a fényes állását, máris mindenfelé érzik erős kezét, a mely a legjobb reformokat honosítja meg. Most a szinház bajait igyekszik az uj államtitkár orvosolni. Az Odeon-hoz, a párisi színészet legégetőbb sebéhez még nem mert nyúlni DujardinBeaumetz. Ebben a színházban olyan igazgató uralkodik, a ki 100,000 frank évi szubvencziót kap az államtól és fejében mindig csak bohózatokat játszat. Antoine-nak az a legnagyobb vágya, hogy végre beköltözködhessék ebbe a második Theatre Francis-be, a hol megvalósíthatná nagy terveit, a melyeket nem vihet keresztül a Boulevard de Strassbourgon levő saját színházában, lévén ennek a színpadja kicsi és alkalmatlan, holmi rendezői csudák produkálására. Az újságok örökös támadásai daczára azonban az államtitkár ur tehetetlen marad és csepp hajlandóságot sem mutat arra, hogy az Odeon mostani igazgatójának felmondja a bérleti szerződését. Ellenben más uton bizonyította be jóakaratát, a mennyiben az Oeuvre eddigi szubvenczióját egyezerről kétezer frankra emelte, bár ez a szinház is kizárólag külföldi szinpadi termékeket mutat be a párisiaknak. A mult héten ezer frank állami támogatást szavazott meg a Theatre des Poetes-nak. Így nevezi ugyanis kicsi színházát Boux ur, a kitűnő Antoine egyik tanítványa. Ez a Boux ur, akárcsak Lugne-Poe, az Oeuvre igazgatója nagy idealista, a kinél a kenyér másodrendű kérdés és a művészet a főkérdés. Már azelőtt is próbálkozott a versesdrámát uj életre kelteni. Ez a kísérlete a Trianon-ban és a Bodiniereben azonban nem járt sok qiiyagi sikerrel. Nemrégen gyűlésre hivta össze a fiatal párisi poétákat — oh be sokan vannak I — és előadta nekik programmját. A muzsafik pedig sok szerencsét kívántak neki uj vállalkozásához és megígérték valamennyien, hogy darabot irnak a színháza számára. Az államtitkár ur most, ugy hirlik, az Odeon szubvenczióját fogja redukálni és az igazgatót arra kényszeríteni, hogy műsorát más darabokból állítsa össze. Sz. = Fővárosi Orfeum. A márcziusi teljesen uj varieté-müsor minden részében fényes és mulattató. Csupa elsőrendű szám tarkítja ismét a műsort, közöttük különösen megemlitendök: John Boller, a fenomenális mükerékpáros, a Marno-csoport, kiváló akrobaták és a nagyon is sokoldalú komikus Woller Teodor, a ki kaczagtafó előadásaival valósággal a végletekig nevetteti meg a közönséget. De a márcziusi műsor legnagyobb csattanója mégis csak az első budapesti revue a „Budapesti képek" pazarul kiállított valódi lóverseny és a remek hajtó-balettel. A Tarka Színpad ötletes és mulattató kis újdonsága egészíti ki a műsort, a mely egész bizonyosan minden este zsúfolt házakat fog vonzani. A jegyeket czélszerü a nappali pénztárnál váltani, mert az estinél jobbfajta jegy nem kapható, a nagy elővétel miatt nagyon ajánlatos továbbá, már esti 8 órakor bemenni a nézőtérre, nehogy az első részben előforduló remek varieté-számok elmulasztassanak.