MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-12 / 43. szám

1905. február 10. 3 — És mit szól most a második felvonás finaléja után? — Együtt akarok vele maradni! Ezzel az emberrel együtt kell dolgozni! . . . Teljesen megértem a finom tollú librettistát: A granadai vőlegény második fináléjánál bűbájosabb operettzenét magyar komponista még nem irt! * Éppenséggel nem csodálkozom különben rajta, hogy olyan bűbájos muzsika fakad ennek az uj operett-Orfeusznak a lantján. Földije Verdi-nek: olasz származású. Ez sokat megmagyaráz és megértteti velem, hogy a zenéje miért olyan csupa-tüz, olyan elandalitóan édes, olyan mélységesen mély. Megszólítottam a napsütötte arczu muzsikust is és kikérdeztem az operettje felől. Csillogó szemekkel felelte: — Voltaképpen operaszerző volnék, de mindenáron operettet akartam komponálni, mert egy magasabb czél lebegett előttem. Csekély erőmmel hozzá kívántam járulni ahhoz, hogy az elhanyatlott operett ismét magasabb színvonalra emeltessék zenei tartalma által. . . . Teljesen sikerült is a vállalkozásod, napsütötte muzsikus barátom, s ezután nem te fogsz kilincselni a librettista uraknál, hanem azok fognak kilincselni a te ajtódon! * És a nézőtér ? A nézőtér izzott-forrott ennek a zenének a varázslatos hatása alatt. A szép asszonyok szerelmesebben mosolyogtak, szemeik tüze lángolóbban csapkodott s decolletage-aik keretében hevesebben pihegtek a keblek. Szóval, volt mit megostromolni a feketekabátos urak szinházi látócsöveinek . . . -X.— A kulisszák mögül. Budapest, február 12. János vitéz — századszor. — Intimitások a nagy jubileumról. — Még csak nem is egészen három hónap alatt: 1905. február 17-én — e héten, pénteken, lesz a nevezetes nap! — megéri a János vitéz századik előadását. Ezt a hetet tehát a János vitéz századik előadása teszi nevezetessé: a közönség és a szinház egyaránt nagy izgalommal készül a pénteki estére. A közönség kíváncsiságát bizonyára izgatja a kérdés, hogy ezen a századik estén vájjon milyen külső megnyilatkozásai lesznek az ünneplésnek. Mert hogy ünnepi lesz az est, kapcsolatban nagy meglepetésekkel, azt már mindenki sejti. Az ünnepi est nagy arányaira engednek következtetni első sorban azok a furcsa kombinácziók, melyek szárnyra keltek a János vitéz századik előadásának alkalmából. Az ünnep előkészületeiből kiszivárgott néhány hír, ezek aztán roppant tóditásokkal és ferdítésekkel kerültek forgalomba szinházi és művészeti körökben. Valóban habozunk: áruljuk-é el egy-két bizonyos értesülésünket, de hát nem állhatunk ellen a vágynak, mely sarkal bennünket, hogy ebben a rovatban a legaktuálisabb szinházi esemény kapcsán egy kis indiszkrécziót kövessünk el. De ígérjék meg — különösen bájos olvasónőink — hogy leleplezéseinkből nem árulnak el semmit — Fedák Sárinak. Mert ő reá, a János vitéz nagy diadalának főrészesére, várakozik a legszebb, legértékesebb meglepetés. A kiváló primadonnát a Királyszinház igazgatósága egy gyönyörű, művészi szoborral lepi meg a századik estén A szobor Kallós Edének, az ismert szobrásznak, munkája és életnagyságban, hűen ábrázolja FedákJános vitézt, ragyogó huszáruniformisában, a mint magasra tartja az immár szinházhistóriai nevezetességű rózsaszálat. Még sok kisebb meglepetés is vár Fedák Sárira, de ez a szobor lesz bizonyára legértékesebb emléke a János vitéz-estékből. Egy másik, igazán szép és nemes ötlettel egyik előkelő társaskörünk: a Lipótvárosi Kaszinó ünnepli meg azt a nagy irodalmi és művészeti eseményt, hogy egy magyar darab százszor egymásután került szinre. A Kaszinó a századik előadás alkalmából kibérli egy estére a Királyszinház-at és ott — valamelyik estén a századik előadás után — ingyen-előadásban mutatják be a János vitéz-t, a budapesti árvagyermekek számára. Kétezer árva gyereknek szereznek örömet, még pedig igen nagy örömet, miután száz estén a felnőttek gyönyörködtek a diadalmas darab szépségeiben. Ezzel persze nem merül ki az ünnepi szinházi est programmja. Lesz még sok más is és természetesen a közönségről sem feledkeztek meg: a századik János v/7éz-esíéről minden néző visz majd haza egy kedves emléket. De a legkedvesebb emlék mégis csak maga a darab lesz és marad: a századik előadás előtt éppen ugy, mint a századik előadás után, szinte beláthatatlan ideig. Ügyelő. Színházi pletykák, Budapest, február 12. Vasárnapi apróságok. (I. A szerelmi duettek.) A Romeo és Julia operaházi reprize alkalmával Szoyer Ilonka játszotta Júliát. A nagytehetségű és temperamentumos szubrett valósággal elragadta a közönséget finom játékával és gyönyörű hangjával. A repríz alkalmával a műértő közönség, a mely a partiturát kívülről tudja, vagy ha nem, hát a nézőtéren olvasgatja a kezében tartott zenekönyvből, meglepetéssel vette észre, hogy a szerelmi duettekből egész oldalak elmaradnak. — Nini! — suttogták egyesek naivan — éppen azokat a részleteket törölték, a hol a szerelem legforróbban nyilatkozik meg, ott húzták ki leginkább! Azok, a kik a dolgok mélyébe szoktak tekinteni, rögtön kitalálták a törlések okát. Szoyer Ilonka most menyasszony. Vőlegénye pedig Márkus Dezső, a zseniális karmester. Azokat a jeleneteket, a melyekben a szerző több érzékiséget és a szerelem közvetlenebb megnyilatkozását irta elő, a — féltékeny vőlegény-karmester kihúzta. * (II. A lelkes vidék.) Egy fővárosi énekes művésznő — a termetesebbek fajtájából — nemrég vidéken volt vendégszerepelni. A lapok megírták a hölgy sikerét és közölték annak a vidéki városnak lapkritikáit, a hol a vendégszereplés folyt. A művésznő nemrég egy társaságban elmesélte dicsőségét és töviről-hegyire elmondta, hogyan fogadták már a vasútnál, milyen zsúfolt ház volt és mily lelkesen tapsoltak. — S most jön a java, — folytatta elbeszélését a szubrett, — a mikor vége volt az előadásnak és átöltözködve beültem kocsimba, a lelkes ifjúság megrohanta kocsimat és kifogta belőle a lovakat. Itt diadalmas tekintetet vetett maga köré a diva és várta a nagyszerű hatást, melyet szavai okoztak. Mindenki elragadtatva hajtotta meg fejét a dicső művésznő előtt. Ekkor vékony, gúnyos hang szólalt meg az egyik szegletből. Ugyanannak a színháznak a kémikusa volt, a melyben az énekesnő volt szerződtetve: — Igen, kifogták a lovakat, de a kocsit és benne téged otthagytak az utczán, olyan nehéz voltál! Orlando. (III. A rózsaszínű káprázat.) A Magyar Szinház-nak pénteken ünnepi estéje volt. Lehár Ferencz második operettje, a Mulatós istenek igazán nagy sikert aratott és nincs kizárza, hogy ez az újdonság meg fogja javítani a Drótostót előadásainak rekordját is. Az első zsúfolt ház az újdonságra természetesen a premier-estén volt, s mialatt benn a színpadon javában folyt az előadás, Leszkay András igazgató elégedetten konstatálta, hogy a mai előadás jövedelme maximuma a bevételnek. Ekkor lépett be az irodába Zoltán Jenő igazgató is, s elmondta, hogy vége az első felvonásnak s hogy a közönség el van ragadtatva. — De nem tudom, hogy mi bajom van? — szólt. — Oly izgatott vagyok, a fejem borzasztóan fáj és káprázik a szemem is. Mindent duplán látok . . . Leszkay igazgató erre gyorsan kikapott a fiókjából egy pénztári kimutatást és Zoltán elé tartotta. — Gyorsan, Jenőkém, gyorsan, nézd meg a mai bevételt! Figaro. Vidéki színpadok. Budapest, február 12. A gyulai szinügyi bizottság e héten tartott ülésében határozatilag kimondta, hogy az Erkel Ferencz-szinkör-t az idei nyári szezonra Somogyi Károly nagyváradi színtársulatának adja bérbe. * Debreczen-ben csütörtökön este ünneplik Csiky László, a színtársulat drámai színészének huszonötéves jubileumát Ez alkalommal Schiller, Wallenstein halála czimü tragédiája kerül szinre, a melyben Csiky Wallensteint fogja játszani. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ira 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, február 12. A bécsi Carltheater-ben hétfőn lesz Verő György nagy sikerrel bemutatott operettjének, A bajusz-nak huszonötödik jubiláris előadása. * A brünni Operaházban e hó 23-án mutatják be Lehár Ferencz, Tatjána czimü operáját, a mely néhány évvel ezelőtt, nálunk Kukuska czimmel került szinre, nagy sikerrel. Alexi szerepében öt estén át Arányi Dezső, a Magyar Királyi Operaház kitiinő tenoristája fog vendégszerepelni, a ki annak idején kreálta ezt a szerepet. Lehár Ferencz, a ki a Magyar Szinház-ban szinre került Mulató istenek czimü operettjének a bemutatóján személyesen jelent meg, néhány napig a fővárosban marad, hogy Arányi Dezsővel próbálja az Alexis énekpartiját. . * A párisi Porte-Saint-Martin színházban e héten kerül bemutatóra Hauptmann Bernd Róza czimü darabja Ezt megelőzőleg Pierre Veber, Gonzalgue czimü egyfelvonásos vígjátéka kerül előadásra. Sonzogno, a világhírű olasz zeneműkiadó májusra a legkiválóbb énekesekből opera-stagionet szervezet, a mely Leoncavallo, Mascagni és Giordano uj operáit fogják Paris-bán eljátszani. A stagione tagjai közt szerepel Caruso, a hírneves tenorista is. * A londoni Royal Opera Sindicale, a mely minden esztendőben a Covent Garden opera szezonját rendezi, egy uj operaház építését tervezi. Hogy hová szándékozzák az uj operaházat építeni, nem árulja el a társaság, mert attól fél, hogy a terv megvalósításában mások megelőzik. * A párisi Noaveau- Théatre egymásután adatja elő, Suzanne Després-ve 1 a női főszerepekben, D Annunzio drámáit. A Gioconda után most a Jorio leánya került előadásra. A »Magyar Színpad« hirdetési osztálya: HAZAI HIRDETÉSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. (Üllői-ut 41. szám.) A lapba szánt hirdetések itt vétetnek fe

l és hirdeténi ügyekben mindennemű rekla- ! mácziók ide intésendök.