MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-09 / 40. szám

1905. február 4. 3 Budapesti színpadok. Budapest, február 10. A Magyar Királyi Operaház-ban tegnap este volt a bemutatója Guerra Miklós és Szikla Adolf: Álom czimü balletjének. A kedves, finom zenéjfl, ragyogó kiállítású mü zajos sikert aratott. Szombaton kerül ismét előadásra .4 navarrai leány czimü dalművel együtt. — Az Operaház legközelebbi dalmü-ujdonsága Szabados, Szendy és Moraxcsik Mária czimü eredeti dalmüve lesz. .Az újdonságot Kerner István karmester tanítja be. A czimszerepet Krammer Teréz, a többi főszerepet Diósyné, Bochnicsek, Takáts és Ney Dávid fogja énekelni. a A Nemzeti Szinház-ban ma este van a premierje Lampérth Géza: Veér Judit rózsája czimü történeti vígjátékának. A Vigszinház-ban az Aranypatkó előkészületeit befejezték és már az uj díszletekkel és jelmezekkel megtartották az első házi főpróbát. Kadelburg az Aranypatkó-ban is érdekesen felépített cselekmény keretében csupa derűs és szeretetreméltó alakot hoz a színpadra. Holnap, szombaton lesz a bemutató-előadás, a melyet a közönség minden rétegében nagy érdeklődéssel várnak, mivel az Aranykakas és a Mozgófényképek szerzője ebben az uj vígjátékban is kerüli a vaskosabb és merészebb helyzeteket, ugy, hogy az Aranypatkó előadásaira fiatal lányok is bátran elmehetnek. Az újdonság premier-szinlapját itt adjuk: AZ ARANY PATKÓ Bohózat 3 felv. Irta : Kadelburg. Fordította: Timár Szaniszló. Személyek: Egon Ludolf Richard Zsigmond Ruschke.. Hilda ... . Gáspár Gerd . Professzor Viktor Góth Hegedűs Balassa Bárdy Szerémy Gazsi Mariska Csáky Biri Győző Sarkady Fenyvesi A Magyar Szinház-ban ma este kerül bemutatóra Lehár Ferencz: Mulató istenek czimü operettje, az illusztris szerző személyes vezetése mellett. A Királyszinház-ban a János vitéz, a melyet már csak pár nap választ el századik előadásától, napról-napra uj bizonyságát adja szenzácziós vonzóerejének, a mennyiben februári előadásainak mindegyikén, jóval a játék kezdete előtt kitettek az összes jegyek elkeltét hirdető táblákat, ugy, hogy gyakran nem is kerül esti pénztárnyitásra sor. A János vitéz a hét esti előadásai mellett vasárnap délután is szinre kerül, ezúttal is a rendes esti helyárakkal. Holnap délután rendkívül mérsékelt helyárak mellett a Rákosi Szidi asszony szinésziskolájának növendékei játsszák el a Fecskék-e\. A Népszinház-ban holnap, szombaton kerül bemutatóra Martos Ferencz és Bahnert József három felvonásos daljátéka : A granadai vőlegény, melynek utolsó főpróbáját a sajtó képviselői előtt ma, pénteken délelőtt tartották meg. A , főszereplő Székely Irén dalai közül különösen említésre méltók a belépő „Jöttem távol Granadából". „Hűség, hűség, mily léha szó", továbbá egy bordal-keringő és egy magyar ritmusu dal. A megnagyobbított balletkar egy spanyol ritinusu daltánczot lejt el, a második felvonásban pedig nagy szerelmi kvartett szerepel. Az igazgatóság, mely eddigi újdonságait is általános elismerést keltő módon állíttatta ki, különösen fényes kiállításról gondoskodott az uj hazai mü sikere érdekében. Az újdonság szinlapja a következő: A GRANADAI VŐLEGÉNY. Operen ? felvonásban. Irta: Martos Ferencz. Zenéjét szerezte: Bohnert József. Személyek Don Rodrigo... Szirmai Betina ... _ Hegyi A. Fernando Raskó Pepita .. ... Székely L Noe I Kiss Pepitto komédiások Kovács Paszlo | Pázmán Barbara Sipossné Rataplin ._ Pesti Bastian ... Vágó Manuela .. ... .„ Ledofszki G. Mercedes ... Abelo'ski M. Frasquita Bogár Inas ... _ Mangu Szobaleány Beleznai Budapesti premierek. Budapest, február 10. „Álom". — Az „ Operaház" tegnapi ballet-bemutatójáróL — Háromnegyed kilencztől negyed tizenegyig csupa kellemés izgalom volt tegnap este az Operaház nézőtere. És hogy ne felejtsük el: fény és ragyogás. Ilyen kontaktus rég idők óta nem volt színpad és nézőtér között: odafönn az ezeregyéjszaka megelevenedett csodái, idelenn a budapesti Társaság beautéi, nem kevésbbé pompázva, ragyogva szindus toilettekben. Az Operaház házi szerzőit: a rengeteg tudásu és fáradhatlan fantáziájú Guerra Miklóst és a jóizlésü, invencziózus és szorgalmas Szikla Adolfot megtisztelte azzal, hogy legújabb müvüket olyan pazar pompával hozta a színpadra, a mely meglepetést szerzett még az operaházi kiállításokhoz szokott közönségnek is. Tündéri volt az a másfél óra, az elegáns közönség valóban azt hihette, hogy egy álom üzi vele csalóka játékait. Az elismerés őszintén és spontán megnyilatkozással szállt a szimpátikus két szerző felé, a kiknek ugyancsak alkalom adódott, hogy néhányszor megjelenjenek a kárpit előtt a zugó tapsokra, de a kik bizonyára számon tartották, hogy hányszor szakította meg az előadást a közönség tapsa. A közönség is csak akkor adhatott kifejezést elragadtatásának, mikor véget ért az Álom, de ekkor egyébről sem beszéltek a foyerban, mint a kitűnően sikerült estről. Hogy szó esett — különösen a frakkon és szmokingos csoportokban — nemcsak a műről, de egy-egy balletszépségről is: az csak természetes, hiszen az Operaház valóságos szépségkiállitással vonult fel a tegnapi estén. Joggal fejezhetjük hát be kis referádánk«t azzal, a mivel megkezdtük : a tegnapi est csupa kellemes izgalommal volt tele. ü. A kulisszák mögül. Budapest, február 10 „Fehér Anna". A Királyszinház igazgatósága tegnap a következő nagyérdekességü irodalmi és szinházi eseményről adott hirt: Gárdonyi Géza, a kitűnő iró, a „Bor", „Karácsonyi álom" és „Annuska" szerzője, uj darabját a Királyszinház számára irta meg. A darabbal, a melynek Fehér Anna a czime, a szerző most készült el: a tegnapi napon olvasta fel a Királyszinház igazgatójának, a ki a népies dráma előadását legközelebbi tervei közzé vette föl. A Fehér Anná-ban a szerző a hasonló czimü hires népballada anyagát dolgozta fel; a dráma czimszerepét Fedák Sári fogja játszani. Ezzel a hirrel kapcsolatban Pásztor Árpád, az ismertnevü színpadi iró, a következő sorok közlésére kért fel bennünket: „A ma esti lapokban olvasom, hogy a Királyszinház előadásra elfogadta Gárdonyi Géza Fehér Anna czimü drámáját. Minden esetleges későbbi félreértés elkerülése végett csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ugyanabból a népballadából, melyből Gárdonyi meritette szövegét, két év előtt én operaszöveget irtam, melyet Kán László, a Vígszínház karnagya most zenésít meg". „Veér Judit rózsája". — A , Nemzeti Szinház" mai bemutatójához. — Tisztelt Szerkesztő uram! Mit mondjak Veér Judit rózsája-ról? Bármit mondanék is róla elfogult szeretettel én itt, az igazság csak az lesz, a mit az elfogulatlan kritika és közönség mond ma estére a Nemzeti Szinház-ban. A darab immár a nyilvánosságé és övé az itélet is. Az enyém csak a munka volt s erről elmondhatom, hogy édes munka volt és nekem igaz lelki gyönyörűséggel teljes. A témát rég érlelem és a kik szerény irói munkásságomat ismerik, tudják, hogy a korral, a melyben a darab játszik — ÍI. Rákóczi Ferencz dicső korával — évek óta szeretettel foglalkozom. Nem kothurnusos darabot akartam irni. Ama heroikusan nagy és romantikusan szép múltnak nem a külsőségeit, hanem a lelki ábrázatát óhajtottam a jelen elé tárni a poézis szivárványos prizmáján át, az örök igaz emberi érzések tükrében. Annak a kétszáz év előtt lezugott fenséges zivatarnak a tisztító fuvallatát akartam megértetni a magyar szivekkel. Ám maga az époszi vihar a háttér távoli hegyeiben zug (azt közelből idézni erőm gyenge) s mire az én egyszerű mesém derűs völgyébe ér, itt már csak szelid ritmussal hajlonganak üditő fuvalmától a rózsák. Mert bár Clio hallgat róla, a lantosok dala édesen zengi, hogy akkoron is épp ugy nyíltak a virágok, uiint ma. Abban a nagy küzdelemben nem csak a férfiak harczoltak a szent ügyért (jaj is volna az olyan ügynek!) és nem egy erős dalia súlyos szablyájánál akkor is erősebb

4 volt sokszor egy-egy harmatos, gyönge rózsaszál . . . Darabom hőse: Both kapitány, azt hiszem, uj és eredeti tipus a színpadon: a labancznak nevelt magyar. Both kapitány nem ugy vedlett labanczczá. Ö a mai becsületes és jóhiszemű magyar születésü, magyar nyelvű és magyar vérű közös katona ősi tipusa, a kinek apja is a „császár" katonája volt és azzá nevelte a fiát is. A kinek már gyermekkorában fátyott kötöttek a szemére, a melyen át Rákóczit és kuruczait csak rebellisch-nek, szegény legény-nek látta, mig ezt a fátyolt le nem oldotta szeméről — a hajlithatlan vén Kurucz Veér Tamás leányának, Judithnak, gyöngéd keze. Ő nem volt áruló. Becsületes labanczból lett dicsőséges kuruczczá. A véletlen ugy akarta, hogy Veér Judit rózsája harmadik előadása után Kisfaludy Károly szellemét idézik a Nemzeti Szinház-ban. Ha ez a dicsőült szellem nem neheztelne meg a gyönge epigonra azért, hogy ő a virágos telkén merészkedett egy uj barázdát szántani — ez lenne az én legnagyobb dicsőségem. Lampérth Géza. ii. Lehár a próbán. - A „Mulató istenek" mai bemutatójához. — A Mulató istenek tegnapi házi főpróbáját a kíváncsi kritikus szemek elől gondosan elrejtve tartották meg. Ilyen rendkívül zártkörű főpróba csak akkor szokott lenni, ha a szó legszinházibb értelmében egy sláger előkészítéséről van szó. Nagy aparátussal dolgozott a szinház, hogy Lehár operettjét olyan fénynyel és tökéletességgel hozhassa szinre, melyet méltán megérdemel a Drótostót nagyhírű komponistája. A Mulató istenek zenéje tündöklően szép, hangszerelése csodás, mesteri. Éppen ezért kérte föl a szinház Moshammer Románt, az Operaház hárfa-müvészét, hogy a Mulató istenek előadásain működjön közre. A tegnapi főpróbán, a melyet Lehár dirigált, már Moshammer is részt vett. Sok bajjal állították be remek hangszerét az úgyis túlzsúfolt zenekarba, mig végre Lehár kezébe vette a karmesteri pálczát s jelt adott a nyitány megkezdésére.