MAGYAR SZÍNPAD 1905. február (8. évfolyam 32-59. sz.)

1905-02-16 / 47. szám

2 1905 február 16. Budapesti színpadok. Budapest, február 16. A Magyar Királyi Operaház most teljes erejével Szabados Béla és Szendy Árpád: Mária czimü eredeti dalmüvére készül, melynek szövegkönyvét Moravcsik Géza irta. Az érdekes újdonságot, melyet nagy fénynyel állítanak ki, Kerner István karmester tanítja be. A czimszerepet Krammer Teréz, a többi főszerepet Diósyné, Bochnicsek, Takáts és Ney Dávid fogja énekelni. A dalmű bemutatója, mint értesülünk, a jövő héten, csütörtökön, február 23-án lesz. * A Nemzeti Szinház-ban holnap, pénteken, 23-adszor kerül szinre A titok. Pierre Wolff kitünó vígjátéka, a melyben Újházi, Náday, Dezső, Rákosi Szidi, D. Ligeti Juliska, Lánczy Ilka, Helvey Laura és Várady Aranka játszanak. Szombatra a Vén leányok előadása van kitűzve, a mely ebben az évaaban már 18 előadást ért meg. A három női főszerepet ez alkalommal is P. Márkus Emila, Jászai Mari és Lánczy Ilka fogja játszani. Vasárnap este kilenczedik előadását éri meg Rákosi Viktor és Malonyay Dezső rendkívüli sikerű uj darabja, az Elnémult harangok, a melynek legutóbbi elő- I adására is minden jegy elkelt. — Hétfőn Jókai , emlékezetét az Aranyember 110 ik előadásával I ünnepli meg a a Nemzeti Szinház. — A Nemzeti Szinház müvész-személyzete most Sardou Viktorien legújabb darabjának, a La söreiére czimü ötfelvonásos drámának előadására készül, a melyet A boszorkány czimmel Fái J. Béla fordított magyarra. A dráma Spanyolországban játszik az inkviziczió korában s a czimszerepet P. Márkus Emilia fogja játszani. Az újdonsághoz teljesen uj díszletek és korhű jelmezek készülnek. * A Vígszínház-ban az Arany patkó annyira vonzza a közönséget, hogy Kadelburg e vígjátékát nemcsak ennek a hétnek, de a jövő hétnek minden estéjén is adják. — Szombaton, e hó 18-án délután is játszanak a Vígszínházban ; a szinészegyesület iskolája rendez gyakorlati vizsgát rendkívül mérsékelt helyárakkal. Egy operettet adnak elő, a Fortunio dalá-t és a Moliére-ié\e Nők iskolájá-i hozzák szinre. • A Magyar Szinház- ban a Mulató istenek, Lehár Ferencz uj operettje tartós sikerűnek mutatkozik. A zenekedvelő közönség példátlan érdeklődéssel fogadja az operettet, a mely Lehár Ferencznek eddig kétségtelenül legszebb zenéje, a szöveg pedig derűs és deczens vidámságával a fehér esték jellegét adja a darab előadásainak. Ennek következése volt, hogy az eddigi hét előadáson a fővárosi társaság szinejavából telt meg a r.czőtér és egész hétre számos előjegyzés történt a páholyokra és jobb jegyekre. A Mulató istenek Anday Blanka, Szentgyörgyi Lenke, Ráthonyi, Boross, B. Szabó, Heltai és Iványi föllépésével egész februárban műsoron marad. A Királyszinház- ban a János vitéz-nek, Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrácz eseményszerű sikert ért daljátékának pénteki századik előadásán, Fedák Sárival élükön, a szinház müvészszemélyzetének ugyanazok a tagjai vesznek részt, a kik szerepeiket annak idején kreálták, vagyis Medgyaszay Vilma, Csatai Janka, Bano Iren, Németh József, Papp Mihály és Vécsey Géza. A népszerűségének teljességében jubiláló darab iránt most van tetőponton a a közönség szeretete és érdeklődése, a minek legőszintébb bizonysága, hogy a János vitéznek a századikon tul e hétre' kitűzött előadásain kivül már a jövő hét összes estéire tömegesen kelnek a jegyek, s igy előrelátható, hogy a daljaték ugyanezzel a példátlan vonzóerővel fogja továbbra is betölteni a Királyszinház műsorát. a A Népszinház-ban A granadai vőlegény, Martos Ferencz és Bahnert József daljátékának eddigi előadásai a közönség rendkívüli érdeklődésével folytak le. A szinház páholyait s földszintjének elsőbbrendü helyeit a fővárosi társaság előkelőségei töltötték meg. A nemes zene. valamint a rendkívüli szórakoztató, kedves szöveg Székely Irén, Hegyi Aranka, Ledojszky Gizella, Abelojszky Margit. Siposné, Kovács, Raskó, Szirmai Imre, Kiss Mihály, Vágó együttes játéka állandó derültséget és tapsviharokat idéznek elő a közönség soraiban. A granadai vőlegény a hét minden napján szinre kerül és előreláthatólag a zsúfolt esték hosszú sorát fogja biztosítani a színháznak. Színházi pletykák. Budapest, február 16. i. A szőke szépség. — A „Magyar Színház" titkaiból. — Sajátságos karfelvételi próbák voltak a Magyar Szinház-ban. Ötven uj kardalosnőt szerződtettek a színházhoz. Rajna Ferencz nagy látványos Revue-jéhez kellenek az uj karnők s a mult héten kiirt pályázatra legalább is ötszázan jelentkeztek. A jelentkezők közt volt egy feltűnő szépségű, aranyszőke hajú, sötétkék szemű, nádszál termetű leány, a ki elég bájos hanggal rendelkezett, sőt tánczolni is meglehetősen jól tudott. Nyomban szerződtették. Rajna Ferencz, a szerző, igy szólt hozzá : — Kedves kisasszony, örülök, hogy önt szerződtethetem, mert teljesen megfelel annak, a mire nekünk szükségünk van. De figyelmeztetem önt arra, hogy a szerződés értelmében ön köteles addig megmaradni a szinház kötelékében, a mig a darabom megy. A szőke szépség hálásan megszorította a nyájas szerző kezét s igy szólt: — Nem rajtam fog múlni, hogy a szerződés eme pontját betartsam. Néhány nap múlva azonban a szőke szépségnek mégis meg kellett válnia a szinház kötelékéből. Ugyanis a következők történtek: Az első jelmezpróbán a hölgyeknek le kellett vetkőzniük, hogy jelmezüket felvehessék. Az egyetlen nő, a ki habozott és vonakodott levetkőzni, az a mi szőkénk volt. — Szégyenlem magam ! — volt a stereotyp válasz a felszólításokra. Végül azonban mégis megtette. Szemei megteltek könynyel, arczát pír borította el, s melankólikusan jegyezte meg vetkőzés közben : — Tudom, hogy most vége a szép pályának! Mindenki meglepetve hallgatta e szomorú kijelentést, és senki sem tudta mire vélni ezt az elkeseredést. Végre megtudták. A mint ott állott a leány a direktorné és a szabónö előtt, a kinek a próbát meg kellett ejteni, az összes jelenlévő nők elszörnyedve hátráltak a látottak előtt. A szerencsétlen leánynak egyik lába — fából volt. S most, mialatt a Magyar Szinház- ban ötven leány vigan tanulja az uj darab tánczait és dalait, odahaza egy gyönyörű szőke leány siratja az ő szomorú sorsát. II. A milliomosok klubbja. — A Népszínház titkaiból. — A Népszínház férfikara elhatározta, hogy klubbot alakit. A klubb meg is alakult. Elnök lett Nagy Jenő, egyike a szinház legszorgalmasabb és legtehetségesebb kardalosainak, a mellett jószivü, szolgálatkész és természetesen féktelenül jókedvű. Diszelnök pedig az öreg Szilágyi lett, a ki a milyen hosszú idő óta ápolja a szini művészetet, olyan rövid a látóképessége. Még a szemüveg alól is rövidlátó. A többiek pedig tagok lettek és fizetnek évenként 4, azaz négy fillér tagsági dijat. Ez j nem sok, de pontosan be kell fizetni, még 1 pedig előre. A klubb tehát megalakult és nyomban czimet is kapott: a milliomosok klubbja. Nem akarok részletesen kiterjeszkedni ennek a társas egyesülésnek statútumaira, csupán annak egy pontja érdekli a világot, mert az az egy pont a jótékonyságot szolgálja. S e pont igy hangzik: „A milliomosok klubbja köteles övedelméböl egy szegény ballerinát felruházni". Az első ülésen, a melyet a klubbhelyiségben egy Kerepesi-uti korcsmában tartottak, ez a pont nagy vitákra adott alkalmat. Ugyanis voltak olyanok, a kiknek nem tetszett ez a paragrafus, mert szerintük nem illik az egyesületnek fölösleges és költséges kiadásokba bocsátkozni. Csak olyképen lehetett őket a lábukról levenni, hogy papiroson kiszámították nekik, hogy ez a kiadás már nem az ö fejüknek fog fájni. Tudniillik, addig, a mig annyi pénz gytil össze a klubb jövedelméből, hogy egy ballerinát felruházhassanak, éppen — harmincz esztendő fog letelni. E nyomós argumentum után a tagok megnyugodva egyhangúan fogadták el a jótékonysági paragrafust. Hogy a klubb némi alaptőkét is szerezzen, a tagok szerenádot rendeztek Komlóssy Emmának és Dóry Margitnak. Az előbbi száz, az utóbbi ötven koronát juttatott hálából a klubbkasszának. E hatalmas alaptőkével felszerelve, könnyű volt nekik még egy pontot beiktatni a statútumokba. Ez a pont igy hangzik: „A melyik tag a klubb teendői és megbízásaiból kifolyólag bárminemű anyagi kárt szenvedne, az számot tarthat arra, hogy a klubb e kárát pótolni fogja." Az első ülés alkalmával természetesen nagyot ittak a gyerekek és az egyik tagtárs annyira berúgott, hogy másnap egy egész próbát lekésett. Elitélték félhavi gázsi-büntetésre. Most a Komlóssy Emma és Dóry Margit pénzéből kénytelen a klubb kifizetni a tagtárs anyagi kárát. Orlando. Színházi élet. Budapest, február 16 | A legelőkelőbb tarokkpartner. — Bécsi levél. — Bécs, febr. 14. Mahler Gusztáv, a bécsi opera igazgatója j elrendelte, hogy a Wagner-darabok előadása I alatt a nézőtérre vezető ajtók zárva maradnak, ugy, hogy a ki például csak két perczczel is a függöny felgördülése után jön, az egész bátran hazamehet, mert a színházba ugyan nem nyer bebocsátást. Egy urnák, a ki a pletyka szerint az osztrák és magyar monarkiának a legelőkelőbb tarokkpartnere tudniillik nem kisebb személyiségnek mint magának az uralkodónak szokta a kártyákat osztani, állandó bérlete van az Operaházban és bár ülése alig van néhány lépésnyire az ajtótól és különben is sarokülés, az . operaigazgató rendelete folytán őt sem bocsátották be, illetve előtte is zárva maradtak az ajtók. Az ur, a ki előtt a leghatalmasabb ur ajtaja is kinyilik, természetesen felháborodott ezen, azonnal egy névjegyet küldött az igazgatónak ezzel a szöveggel: — Én vagyok én és az én számomra csak | lesz kivétel ?! Ezek után mindenki azt várja, hogy az , igazgató a hatalmas ur elé sietett és zavarodot1 tan néhány mentegető szót hebegve, nagy bocsánatkérések közt kinyittatta az ajtókat. Pedig nem igy történt. Mahler igazgató iró | asztalhoz ült és hivatalos papíron ezt válaszolta : — Senki számára, semmi körülmények közt nem teszek kivételt, ellenben készséggel bocsátok rendelkezésére a zenekari páholyban : egy széket. A leghatalmasabb ur hatalmas tarokk, partnerje indignálódva hagyta el a szinház csarI nokát és a legközelebbi tarokkpártinál keserűen l- elpanaszolta sérelmét és bevádolta az igazgatót