MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-28 / 359. szám

2 1904. deczember 28. 3 Budapesti színpadok. Budapest, deczember 28 A Magyar Királyi Operaház-ban Dupont Gábor dalmüvének, aKecskepásztor-nak harmadik előadását csütörtökön, e hó 29-én tartják meg. Sylveszter napján délután 4 órakor gyermekelőadás lesz: Jancsi és Juliska meseopera és Babatündér ballet kerül szinre, mérsékelt helyárak mellett. * A Nemzeti Szinház-ban Schiller legnagyobb drámai müvét, a Wallenstein-trilógiát e héten csütörtökön és pénteken mutatják be. A trilógiát, melyet báró Dóczi Lajos fordított magyarra, nagy fénynyel, korhű jelmezekkel és díszletekkel állítja ki a szinház. Az első napon, csütörtökön, Wallenstein tábora és A két Piccolomini, a második napon, pénteken, Wallenstein halála kerül bemutatásra. A Wallenstein tábora szereposztása ez: Őrmester — Szacsvay, Trombitás — Molnár L., Constabler — Körösmezey, Czéliövők — Mészáros, Gabányi I., Lovas vadászok — Mihályfi, Pethes, Buttler dragonyos — Dezső, Tieffenbach puskások — Horváth, Szőke, Vértesek — Bakó, Hetényi, Ujoncz — Rózsahegyi, Horvát katona — Abonyi, Dsidás — Székely, Kapuczinus — Gabányi, Tábori iskolamester — Latabár, Polgár — Boross, Markotányosnő — Nagy I., Pinczérlány — Paulay Erzsi, Parasztfiú — Náday B„ Paraszt — Horváth J. A két Piccotominiben a kővetkezők játszanak: Wallenstein — Gyenes, Octavio — Gál, Max — Beregi, gróf Terzky 1 Pálffy, lllo — Szacsvay, Isolani — Bakó, Tieffenbach — Mészáros, Maradas — Abonyi, Colalto — Körösmezey, Götz — Hetényi, Neuman — Náday B., Questenberg — Császár, Buttler — Ivánfi, Seni — Mátrai, Thekla P. Márkus E., Grófné — Jászai M., Herczegné — Fái Sz., Kornetár — Horváth, Pinczemester — Horváth J. A bemutató előadás este 7 órakor kezdődik. — Szombaton, Sylveszter napján délután 5 órakor kezdődik az előadás. Gárdonyi Géza betlehemes játéka, a Karácsonyi álom kerül ekkor szinre. Újév napján délután az Aranyember, este pedig A bor van előadásra kitűzve. * A Vigszinház-ban ma, szerdán, negyedszer adják a Szinészek-et. Vajda László darabjának tegnapi előadását is egészen telt nézőtér előtt tartották meg. Az összes szereplőket sokszor kitapsolták, valamint a szerzőt is, a kinek a második felvonás után két nagy babérkoszorút adtak át. A nagysikerű darab a hét minden estéjén szinrekerül. * A Magyar Szinház-ban Mader Raoul nagy vonzóerejü operettje: a Huszárvér, a mely tegnap nagy diadallal és zsúfolt ház előtt érte meg 25-ik előadását, a hét minden estéjén szinrekerül, ugyanazzal a szereposztással, mely a darabot ily nagy sikerre segítette. Szombaton a Szilveszter-estre való tekintettel délután öt órakor kezdődik a Huszárvér előadása. Ezt az előadást délutáni mérsékelt. helyárakkal tartják. Január 1-én, vasárnap délután a Fecskefészket játszszák, este a Huszárvér 30-ik előadása lesz. * A Királyszinház-ban az esztendő minden hátralévő napján a János vitéz kerül szinre, a mely a két karácsonyi ünnepen rendes helyárak mellett négyszer hozott teljesen zsúfolt házat. A páratlan népszerüségü daljáték szombati előadása, Szilveszter-ünnepére való tekintettel, s hogy az estét mindenki családja körében tölthesse, a rendesnél jóval korábban, már este 6 órakor kezdődik. János vitéz-t ez alkalommal is, mint minden előadáson, Fedák Sári játszsza. Vasárnap délután, hosszú szünet után, Küry Klára ismét vendége lesz a Király-szinház-nak. A művésznő nagybecsű kreáczióját, Gabriellát játszsza az Én, te, ő-ben, a mely ez alkalommal a délutáni mérsékelt helyárakkal kerül szinre. * A Népszínház-ban A rátartós királykisasszony folyton telt házak előtt kerül szinre. A nagy sikerű darab, melynek illusztris vendégmüvésznői, Küry Klára és Bárdi Gabi a két főszerepben emlékezetes sikert arattak, az esztendő utolsó hetének teljes műsorát is betölti. — Tekintettel a gyermekekre, egyszersmind a felnőttek szilveszteri mulatságaira, a Népszinház-ban szombaton, Szilveszter-estéjén kivételesen 6 órakor kezdődik az előadás. Szinre kerül A rátartós királykisasszony. „Színészek." - A sajtó birálataibóL — Budapest, decz. 28. Az Újság: Vajda László nevét vasárnap este először láttuk a szinlapon; de, reméljük, nem utoljára. Határozott és jelentékeny irói tehetsége és a hízelgő elismerés, melylyel „Színészek" czimü darabját a Vígszínházban fogadták, bizonyára erősen fogják ösztökélni, hogy a színműírói érdemet és hírnevet végképp elhódítsa. Vajda László a legerősebb és legélesebb megfigyelő tehetségek egyike, melyek az utóbbi időben munkájukkal a színpad felé fordultak. Rendkívül jól lát az életben, helyesen értelmez és a mit tapasztalt, azt világosan és szabatosan tudja előadni. Budapesti Hirlap : A Vigszinház szokatlan ünnepi ajándékkal lepte meg közönségét: egy uj magyar iró érdekes és nagyjában sikerült színdarabját adta elő. Maga a közönség, noha e kedvesség éppen nem a megszokott időben érkezett, szivesen fogadta és tapssal, kihívással ünnepelte a mindnyájunk előtt teljesen ismeretlen szerzőt. Budapesti Napló: A darabnak, mint már említettük, nagy hatása volt a nézőtéren, a hol még eddig nem ismerték a szinház hátulsó oldalát. Főképp az első felvonás után volt érezhető a felkeltett érdeklődés hangulata és az ismeretlen szerzőt vagy nyolczszor kitapsolták. A rendezés föltétlenül érdekes és szinszerü volt; a szereplő színészek pedig szépen játszottak. Pesti Hirlap : A közönség rokonszenvvel fogadta a szerzőt, többször a lámpák elé hivta. De az igazság-, nak megfelelően konstatálnunk kell, hogy ezt nagyrészben annak a szeretetnek köszönheti, a mivel darabját a szinház szinre hozta. Hálával tartozik a szerző az egész szinháznak, Faludi Miklós dramaturg-igazgatónak, hogy kihalászta öt az ismeretlenség homályából, Faludi Gábor igazgatónak, a gavalléros és Ízléses kiállításért Ditrói művészeti igazgatónak és Szilágyi rendezőnek, a mesteri rendezésért s a személyzetnek, a kitűnő alakításokért. Ki kellett emelni ezt a sok szeretetet, mert egy névtelen magyar iró érdekeit szolgálta. Független Magyarország: A néző mindenesetre eleget kap, hogy ne vegye valami súlyosan számításba az iró tehetségének - legalább ez idő szerint való — ingadozásait és egyenetlenségeit. Annál kevésbbé, mert ez a tehetség már most is nagyon megbecsülni való. Komoly, fölfelé törekvő és rokonszenves. Ma még ugyan kissé mértéktelenül pathetikus; de nem egyszer eléri a tömör és erélyes ékesszólás magaslatát, valamint ma még könnyen enged az elérzékenyedés csábításának is ; de ebben is gyakran eltalálja a sziv hangjának egyszerűségét és tisztaságát. A Nap : Uj drámaírót avatott tel karácsony első napján a Vigszinház. A mikor a fiatal szerzőt — Vajda Lászlót — az első felvonás után kitapsolták, teljesen ismeretlen arcz jelent meg a szinpadon. De, azt hiszem, hogy a mi fiatal ismeretlenünk csakhamar ott lesz a legismertebb magyar drámaírók sorában, ha ezt az első — elég figyelemre méltó és elég szerencsés — lépést gyors tempóban követik majd a többiek. Színházi pletykák Budapest, deczember 28. Ut a milliók felé. — Sokat kereső primadonna. — Az idők változnak és vélük változnak a primadonna-igények is. Ma már el se hiszszük, hogy volt egy olyan idő — pedig nem is olyan nagyon régen — a mikor a Népszínház akkori igazgatója elbocsátotta a szinház kötelékéből az akkori sztárt, a közönség beczézett és imádott kedvenczét: Pálmay Ilkát, mert az hat ezer forint évi fizetése helyett — nyolczezret kért. Kétezer forint differenczia miatt lemondott az igazgató legnagyobb vonzóerejü primadonnájáról, a ki elment idegenbe, hogy ott havonként annyit keressen, mint a mennyit idehaza egy évben keresett. Ma a budapesti primadonnák — már tudniillik az igazi primadonnák — valóban keresnek havonként annyit, mint a mennyit husz évvel ezelőtt a primadonnák évenként kerestek. A legbiztosabb ut ma a milliók felé a — primadonnaság. Íme, itt van például Fedák Sári, a Királyszinház üdvöskéje, igaz, hogy rendkívüli az a munka, a mit ez a „vas-müvésznő" produkál: immár negyvenkétszer játszotta végig a János vitéz fárasztó, nehéz czimszerepét, de legalább van ennek a hatalmas művészi munkának kézzelfogható és csengő eredménye. A Bob herczeg-tt százszor egymásután játszta végig, és most már kétségtelen, hogy még ezt a világrekordot is megjavítja a János vitéz-zel. A Bob herczeg száz előadásán „összejátszotta" magának szép beregszászi házát, a Bob és a I János közötti időben pedig a bőven termő, ' aranykalászos halábori birtokot vásárolta meg fellépti dijaiból. A János vitéz-bői pedig — szerény becslés szerint — „kinéz" legalább is egy budapesti bérház. Zsazsa a legutóbbi vasárnapon például csak valamivel keresett kevesebbet, mint egy estén a világhírű Calvé Emma. Délután és este eljátszotta a János vitéz-t a Királyszinházban, az esti előadás után pedig résztvett egy konczerten. Ezen a napon — délután három órától este tizenegy óráig — keresett Zsazsa ezeregyszáz koronát. Ezt csinálja utánna valaki, ha tudja! A második budapesti primadonna: Küry Klára is meglehet elégedve az idei szezonjával, a mely voltaképen csak most kezdődött. Szilveszter estéjén — héttől tizenegyig — hatszáz koronát fog keresni Küry Klára, másnap: vasárnap pedig — a mikor délután a Királyszinházban az En, te, ő/-ben, este a Népszínház-ban A rátartós királykisasszony-ban lép fel — ötszázötven koronát fog keresni. Ez se kismiska! — sóhajthatja akármelyik kis színésznő, a ki valóban nem keres egy évben annyit, a mennyit a két primadonna huszonnégy óra alatt. De hát — és ez a fődolog — a közönség megtölti a színházakat és tapsaival elismeri, hogy a primadonnák a rengeteg pénzt, a mit keresnek, meg is érdemlik. Mime. Felvonásközben. Budapest, deczember 28. Librettó és muzsika. — A kik sohase találkoznak. — Egy fiatal irónk irt egy operett-librettót és most muzsikust keres hozzá, aki megzenésítse. Elmegy az Otthon-ba és találkozik ott egy zenei szerző ismerősével, a ki megszólítja: — Öregem, — mondja a muzsikus — otthon van egy kész operettmuzsikám és most szöveget keresek hozzá. Valami jómódú dilettáns szövegirót, a ki előleget ad rá . . . Az iró meg ezt mondja: — Nekem van egy librettóm .... de én meg jómódú dilettáns zenészt keresek, a ki jó pénzért megvegye! — Borzasztó — sóhajt a zenész — nincs librettóm! — Borzasztó! — sóhajt az iró — nincs zeném! És elválnak, a librettó jobbra megy, a muzsika balra. Ezek ugyan sohse találkoznak ... T. Színházi élet. Budapest, deczember 28. Direktornék. — Három közlemény. — i. A névtelen hősnők. A mikor színházaknál névtelen hősökről beszélnek, mindig a kardalosnőket értik alatta és nem az igazgatónőket, a kik sokkal névtelenebbek és hősiesebbek, mint a szinház női tömege, mely létük homályának védelme alatt az elhallgatottak boldogságát élvezi. Már abban a körülményben is, hogy igazgatónék, a nélkül, hogy igazgatónők volnának, a lemondás egy foka rejlik, a mit hősiesen kell elviselniök. Az igazgatóné nem tényező, csupán férjének a felesége. Természetes, hogy a szinház eme tagja alatt a normális igazgatóné értendő: azaz olyan, amilyen a szabályokban elő van irva. De hol vannak a normális igazgatónék? Budapesten sehol. Itt hat kőszinház van, hét igazgatóval. A házas szinház-igazgatókról bátran mondhatjuk, minden orvtámadási szándék nélkül, hogy jól nősültek. Ebből következtetni lehet a budapesti igazgatónék közös tulajdonságára, hogy mindnyájan jó háziasszonyok. De még egy fontos kérdésben szolidárisak ők, tudniillik valamennyi szép asszony, de egyformák ők még származásukat illetőleg is, mert mind valamelyik szinháznak volt a tagja. De e tekin-