MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-21 / 353. szám

2 1904. deczember 21. 3 Budapesti színpadok. Budapest, deczember 21. A Magyar Királyi Operaház érdekes újdonsága, A kecskepásztor, Dupont Gábornak, a milanói ötvenezer koronás Sonzogno-dij győztesének darabja jövő vasárnap Poldini bájos kis dalmüvével, A csavargó és királyleány-nyal együtt kerül szinre. Utóbbi előadást az Operaház nyugdíjintézete javára tartják meg. A karácsonyi szent ünnepeket megelőző két napon, pénteken és szombaton, az Opera nem tart előadást. * A Nemzeti Szinház köveikező nagyérdekü újdonsága, mely nagy művészi eseménynek Ígérkezik, mint már emiitettük, Schiller: Wallensteintrilogiája lesz, Dóczy Lajos uj fordításában. A Nemzeti Szinház a német költő hatalmas müvét két estére osztva adja elő és pedig egy estén a Wallenstein tábora és a két Picolomini, a másik estén pedig a Wallenstein halála kerül előadásra. A szinház a legnagyobb művészi gonddal késziti elő az érdekes színpadi eseményt. * a Vigszinhaz-ban vasárnap, deczember 25-én, karácsony első napjának estéjén kerül bemutatóra Vajda László Színészek czimü darabja, Szombaton a szinház nem tart előadást. A két karácsonyi ünnepen pedig délután a Diákélet kerül szinre mérsékelt helyárakkal, este pedig a Szinészek-et adják. •k A Magyar Szinház-ban immár harmadik hete | Mader Rezső zajos sikerű operettje, a Huszárvér! foglalja le magának diadalmasan az egész műsort. Az operett jövő héten, deczember 27-én, kedden fogja megérni huszonötödik előadásának jubileumát, melyhez lankadatlan vonzóerővel közeledik. Szombaton a szinház szünetet tart; a karácsonyi ünnepek első napján délután Lehár Ferencz operettjét, A drótostót-ot adják, a melynek minden délutáni előadása zsúfolt ház előtt folyt le; karácsony másodnapján pedig Herblay \ operettje, a Fecskefészek lesz a délutáni elő- ; adás. Az ünnep két estéjén a Huszárvért adják. A pénztár és a Bárd-czég jegyirodái már árulják az ünnepi előadások és a Huszárvér 25-ik előadásának jegyeit. * A Királyszinház páratlan sikerű daljátéka, a János vitéz szombaton délután 3 órakor, gyermekelöadásul kerül szinre, s igy a szent este délutánján a Királyszinház révén — mint a mult évben is — alkalma nyilt a szülőknek, hogy gyermekeiket a karácsonyfa-gyújtásig elhelyezzék, s ezenfelül még gyönyörűséget is szereznek nékik. János vitéz-i ezúttal is Fedák Sári fogja játszani. Az előadást rendes helyárak mellett tartják meg, elővételi dij azonban nem jár jegyekért, s két felnőtt jegyével hárman nézhetik végig az előadást, a mennyiben a két felnőtt- { höz tartozó gyermekért nem kell külön fizetni, j A két karácsonyi ünnepen négyszer játsszák a | János vitéz-1, a melynek délutáni előadásaira í elővételi dij nélkül a rendes helyárakon már ] kaphatók jegyek. * A Népszínház nagysikerű újdonságának szerzője : Holger Drachmann, a ki tudvalevőleg A rátartós királykisasszony első előadásához jött Budapestre, tegnap elutazott. Külön megköszönte Kiiry Klárának és Z. Bárdi Gabinak a diadalt, a melyhez darabját segítették. A rátartós királykisasszony eddigi előadásait mindig zsúfolt ház nézte végig, a nézőtér tele van fiatal leányokkal és gyerekekkel, a kiknek ugyancsak örömük telik a bájos mesejátékban, mely előreláthatólag jó sokáig kasszadarabja lesz a Népszínház-nak. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 21. A Nemzeti Szinház uj előcsarnoka. Érdekes átalakítást terveznek a Nemzeti Színházban. A mostani kocsibejárat helyére üveges csarnok kerülne s ebben helyeznék el a két pénztárt. Abban a csarnokban, a hol most a pénztárak vannak, tágas helye lenne a ruhatárnak, azt a termet pedig, a hol most a ruhatár van, tágas foyerré alakítanák át. Az átalakítás, melynek tervét Keller Ottó, a Nemzeti Szinház és az Operaház műszaki főnöke késziti, a nyári szünet alatt készülne el. „Színészek". Budapest, deczember 21. — A „Vigszinház" legközelebbi újdonsága. — Vajda László. Ki ő és merre van hazája ? Ma még kevesen tudják, de a Színészek premierjén a Vigszinház fényes közönsége ünnepelni fogja és lelkesedve fogja a függöny elé szólítani a szerzőt. Ez a premiere karácsony első napjára esik. Az uj magyar szerző talán a legszebb karácsonyi ajándék lesz, a melyet közönségünk kaphat. Akik a darabot ismerik, azok váltig mondogatják, hogy Vajda László nevét ezentúl együtt fogják emlegetni a Gorkij-éval, a ki az „Éjjeli menedékhely"-et irta, a Hauptmann-é\a\, a ki a „Takácsok "-at irta, a Bayerleinéval, a ki a „Takarodó" szerzője. Mert ezekre a darabokra emlékeztet a Vajda László müve. Emlékeztet a cselekményével, emlékeztet a szinszerüségével, emlékeztet a dialógusával, de főleg a megfigyelésével, a lelkével, a levegőjével. És ezek magyarázzák meg azt a meglehetősen példátlan esetet, hogy egy fővárosi szinház alig két hónappal a benyújtás után szinrehoz egy darabot, a melyet egészen ismeretlen szerző a titkos drámaírók tövises utján nyújtott be, a mely uton rendszerint el szoktak kallódni a kéziratok, és a lehető legritkábban szokott kivirulni az a virág, a melynek neve: Szinrehozatal. A hasonlat kedvéért említhettem volna az olyan virágot is, a mely száz évben csak egyszer nyilik, mert bizony száz évben csak egyszer esik meg az ilyen csoda. De most megesett és érthető izgatottsággal várhatja Vajda László a premierei. Ha ugyan izgatott. A Vigszinház kávéház nagyasztalánál, a hol a szinház tagjai szoktak délutánonként találkozni, látható néha az uj szerző. Magas, nyúlánk fiu, kissé rendetlen szőke bajuszszal, apró czvikkerrel, kissé előrehajtott nyakkal. Udvarias, de nem édeskés; mozdulatai határozottak, erőteljesek, de azért még nagyon tud pirulni, ha a darabját dicsérik, pedig hát a kik ismerik, színészek és a Vigszinház közelebbi barátai, nagyon dicsérik. Szerényen elhárítja a magasztalást, és diszkrét mosolylyal szól: — Majd meglátjuk, majd meglátjuk! Izgatottságot alig mutat. Amióta tudja, hogy darabja szinre kerül, nyugodtan néz a nagy est elé. De addig eléggé bántotta az izgalom. A benyújtástól addig, a mig meg nem kapta a választ, nem aludt, nem evett. Szerencsére a Vigszinház-nál két hét alatt elintéznek minden kéziratot, és igy a Vajda László martiriuma nem tartott tulsoká. A mikor aztán Faludi Miklós hirül adta a fiatal embernek a kedvező döntést, első dolga talán az volt, hogy — megebédelt. És azontúl nem szólt darabjáról, hacsak nem kérdezték. A „Vigszinészek" asztalánál szivesen befogadták, és a sakkozó kompániába is belépett. Eleinte épp oly bizalmatlanul fogadták ott is, a mint a hogy a direkczió irodájában fogadják a titkos drámairókat. De a sakkozókat is meglepte. Kitűnt, hogy elméletet is tud, gyakorlatilag is érti a nemes játékot, és mindenkit meg tud verni. El is keserítette Vendrey tatát, a ki nagyon büszke a maga tudományára. — Hm, szólt a derék komikus, — ha már maga is olyan jó darabot irt, milyet tudna irni — Maróczy! Hogy Maróczy milyet tudna, azt nem tudjuk, de, hogy Vajda László milyet tud, abban majd gyönyörködhetünk a Színészek premierjén. Laboudette. Szinházi pletykák Budapest, deczember 21 Színházi babák. — A Népszínház babakiátlitása. — Tegnap délelőtt szokatlanul élénk volt az élet a Népszínház-ban és a szinház előtt. Pedig még próbákat sem tartottak és a színpad tátongott az ürességtől. Annál zajosabb hangulat uralkodott az előcsarnokokban és az első emeleti buffetben. Előkelő társaság, uri nők és diszI tingvált külsejű férfiak haladtak fel a lépcsőn, I hogy megtekintsék a Népszínház babakiállitását. A buffetben mindenki elragadtatva kiáltott j fel attól a látványtól, a mely szemei elé tárult. A | meseoeli szoba volt, telve babákkal ; azokkal a i babákkal, a melyeket Vidor Pálné, az ízléses és rendkivül elmés direktorné, bámulatos fantáziával csoportosított és rendezett. A Népszinház története elevenedett meg ebben a kiállításban és a mi csak élt, mozgott, ragyogott egykor és most a szinpadon, az újra megjelent itt baba, alakban. Boccaccio, Bob berezeg, Katalin, Katinka grófnő, Lőcsei fehér asszony, Piros bugyelláris, Falu rossza stb. álltak az asztalokon, mosolyogtak ugy, mint akkor, a mikor a nézőtér tapsai felzudultak, mosolyogtak, de nem beszéltek. Csak egy kis papiros, a mely rájuk volt akasztva, beszélt helyettük: — Ötven forint . . . Harmincz forint . . . A mikor beléptem, az igazgatónő bájos mosolyával fogadott és végig kalauzolt a babái között. S minden baba mögött egy hölgy állott, a ki oly sajátságosan hasonlított az előtte felállított viaszkbábuhoz: — Nini, szóltam, hisz ez Hegyi Aranka! Egy bábura értettem. — Igen, én vagyok, — szólalt meg egy kedves hang. Hegyi Aranka hangja volt. Elmondta, hogy már ő megtette kötelességét, mert az előtte álló Katalin czárnöt sikerült száz forintért eladnia. A vevő Porcia herczegnö. — Vegyen kérem tőlem egy bábut, olcsón adom! — hangzott minden oldalról s én alig győztem a bájos elárusítók kínálataira válaszolni. Igaz, hogy mindegyiknek ugyanazt az egy : választ adhattam csak: — Nem vásárlók, mert kissé drága az ügy egy olyan szegény ujságirónak, mint én vagyok. De azért szivesen szóba állottam az elárusitónőkkel, mert volt bennük annyi bohémség, hogy nem erőszakolták rám áruikat. Az egyik szőkehaju, fiatal művésznő azonban nem volt erre tekintettel és a mikor azt mondtam neki: — Ugyan mit gondol, csak nem veszek ötven forintért babát! — nem jött zavarba, hanem igy szólt: — Ha épp csak olcsó kell magának, jöjjön, majd adok én öt forintért is. S elvezetett egy rejtettebb babacsoporthoz, a hol apró Bob berezegek és Suhanczok pajkoskodtak öt forintért. Kezembe nyomott egy Suhancz-ot és azt mondta: — Magának kivételesen négy forintért. Kénytelen voltam megszökni, mert attól | féltem, hogy még olcsóbban ideadja és akkor — miből fizettem volna ki ? Holnap azonban bátran elmehet mindenki, a kinek pénze nincs, a csudaszép kiállításra, mert addig bizonyára elkapkodja őket a vagyonos osztály. Omikron. Szinházi élet. Budapest, deczember 21. Utazás a „Huszárvér!" körül. — A huszonötödik előadás előtt. — Gyürüződik a Magyar Szinház újdonságának a hire s a közönség, a mely esténkint ellátogat a Huszáivér! előadásaira, hogy lássa a szinpadon történő pajkosságokat és hallgassa Mader Rezső invencziózus melódiáit, egyre nő, mint a lavina. Az előadások számával emelkedik a közönség érdeklődése is a darab iránt s bizony nem egyszer esik meg, hogy a wesselényi-utczai szinház intim nézőtere, kicsinek bizonyul.