MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-21 / 353. szám

2 1904. deczember 21. 3 Budapesti színpadok. Budapest, deczember 21. A Magyar Királyi Operaház érdekes újdon­sága, A kecskepásztor, Dupont Gábornak, a milanói ötvenezer koronás Sonzogno-dij győz­tesének darabja jövő vasárnap Poldini bájos kis dalmüvével, A csavargó és király­leány-nyal együtt kerül szinre. Utóbbi elő­adást az Operaház nyugdíjintézete javára tart­ják meg. A karácsonyi szent ünnepeket meg­előző két napon, pénteken és szombaton, az Opera nem tart előadást. * A Nemzeti Szinház köveikező nagyérdekü újdonsága, mely nagy művészi eseménynek Ígér­kezik, mint már emiitettük, Schiller: Wallenstein­trilogiája lesz, Dóczy Lajos uj fordításában. A Nemzeti Szinház a német költő hatalmas müvét két estére osztva adja elő és pedig egy estén a Wallenstein tábora és a két Picolomini, a másik estén pedig a Wallenstein halála kerül elő­adásra. A szinház a legnagyobb művészi gond­dal késziti elő az érdekes színpadi eseményt. * a Vigszinhaz-ban vasárnap, deczember 25-én, karácsony első napjának estéjén kerül bemutatóra Vajda László Színészek czimü darabja, Szombaton a szinház nem tart előadást. A két kará­csonyi ünnepen pedig délután a Diákélet kerül szinre mérsékelt helyárakkal, este pedig a Sziné­szek-et adják. •k A Magyar Szinház-ban immár harmadik hete | Mader Rezső zajos sikerű operettje, a Huszárvér! foglalja le magának diadalmasan az egész műsort. Az operett jövő héten, deczember 27-én, kedden fogja megérni huszonötödik előadásának jubi­leumát, melyhez lankadatlan vonzóerővel közele­dik. Szombaton a szinház szünetet tart; a kará­csonyi ünnepek első napján délután Lehár Ferencz operettjét, A drótostót-ot adják, a mely­nek minden délutáni előadása zsúfolt ház előtt folyt le; karácsony másodnapján pedig Herblay \ operettje, a Fecskefészek lesz a délutáni elő- ; adás. Az ünnep két estéjén a Huszárvért adják. A pénztár és a Bárd-czég jegyirodái már árulják az ünnepi előadások és a Huszárvér 25-ik elő­adásának jegyeit. * A Királyszinház páratlan sikerű daljátéka, a János vitéz szombaton délután 3 órakor, gyermekelöadásul kerül szinre, s igy a szent este délutánján a Királyszinház révén — mint a mult évben is — alkalma nyilt a szülőknek, hogy gyermekeiket a karácsonyfa-gyújtásig elhelyezzék, s ezenfelül még gyönyörűséget is szereznek nékik. János vitéz-i ezúttal is Fedák Sári fogja ját­szani. Az előadást rendes helyárak mellett tart­ják meg, elővételi dij azonban nem jár jegyek­ért, s két felnőtt jegyével hárman nézhetik végig az előadást, a mennyiben a két felnőtt- { höz tartozó gyermekért nem kell külön fizetni, j A két karácsonyi ünnepen négyszer játsszák a | János vitéz-1, a melynek délutáni előadásaira í elővételi dij nélkül a rendes helyárakon már ] kaphatók jegyek. * A Népszínház nagysikerű újdonságának szerzője : Holger Drachmann, a ki tudvalevőleg A rátartós királykisasszony első előadásához jött Budapestre, tegnap elutazott. Külön meg­köszönte Kiiry Klárának és Z. Bárdi Gabinak a diadalt, a melyhez darabját segítették. A rátartós királykisasszony eddigi előadásait mindig zsúfolt ház nézte végig, a nézőtér tele van fiatal leányokkal és gyerekekkel, a kiknek ugyancsak örömük telik a bájos mesejátékban, mely előreláthatólag jó sokáig kasszadarabja lesz a Népszínház-nak. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 21. A Nemzeti Szinház uj előcsarnoka. Érdekes átalakítást terveznek a Nemzeti Színház­ban. A mostani kocsibejárat helyére üveges csarnok kerülne s ebben helyeznék el a két pénztárt. Abban a csarnokban, a hol most a pénztárak vannak, tágas helye lenne a ruha­tárnak, azt a termet pedig, a hol most a ruhatár van, tágas foyerré alakítanák át. Az átalakítás, melynek tervét Keller Ottó, a Nemzeti Szinház és az Operaház műszaki főnöke késziti, a nyári szünet alatt készülne el. „Színészek". Budapest, deczember 21. — A „Vigszinház" legközelebbi újdonsága. — Vajda László. Ki ő és merre van hazája ? Ma még kevesen tudják, de a Színészek premierjén a Vigszinház fényes közönsége ünne­pelni fogja és lelkesedve fogja a függöny elé szólítani a szerzőt. Ez a premiere karácsony első napjára esik. Az uj magyar szerző talán a legszebb karácsonyi ajándék lesz, a melyet közönségünk kaphat. Akik a darabot ismerik, azok váltig mondogatják, hogy Vajda László nevét ezentúl együtt fogják emlegetni a Gorkij-éval, a ki az „Éjjeli menedékhely"-et irta, a Haupt­mann-é\a\, a ki a „Takácsok "-at irta, a Bayerlein­éval, a ki a „Takarodó" szerzője. Mert ezekre a darabokra emlékeztet a Vajda László müve. Emlékeztet a cselekményével, emlékeztet a szinszerüségével, emlékeztet a dialógusával, de főleg a megfigyelésével, a lel­kével, a levegőjével. És ezek magyarázzák meg azt a meglehe­tősen példátlan esetet, hogy egy fővárosi szinház alig két hónappal a benyújtás után szinrehoz egy darabot, a melyet egészen ismeretlen szerző a titkos drámaírók tövises utján nyújtott be, a mely uton rendszerint el szoktak kallódni a kéziratok, és a lehető legritkábban szokott ki­virulni az a virág, a melynek neve: Szinre­hozatal. A hasonlat kedvéért említhettem volna az olyan virágot is, a mely száz évben csak egyszer nyilik, mert bizony száz évben csak egyszer esik meg az ilyen csoda. De most megesett és érthető izgatottsággal várhatja Vajda László a premierei. Ha ugyan izgatott. A Vigszinház kávéház nagyasztalánál, a hol a szinház tagjai szoktak délutánonként talál­kozni, látható néha az uj szerző. Magas, nyúlánk fiu, kissé rendetlen szőke bajuszszal, apró czvikkerrel, kissé előrehajtott nyakkal. Udvarias, de nem édeskés; mozdulatai határozottak, erő­teljesek, de azért még nagyon tud pirulni, ha a darabját dicsérik, pedig hát a kik ismerik, színészek és a Vigszinház közelebbi barátai, nagyon dicsérik. Szerényen elhárítja a magasztalást, és diszkrét mosolylyal szól: — Majd meglátjuk, majd meglátjuk! Izgatottságot alig mutat. Amióta tudja, hogy darabja szinre kerül, nyugodtan néz a nagy est elé. De addig eléggé bántotta az izgalom. A benyújtástól addig, a mig meg nem kapta a választ, nem aludt, nem evett. Szeren­csére a Vigszinház-nál két hét alatt elintéz­nek minden kéziratot, és igy a Vajda László martiriuma nem tartott tulsoká. A mikor aztán Faludi Miklós hirül adta a fiatal embernek a kedvező döntést, első dolga talán az volt, hogy — megebédelt. És azontúl nem szólt darabjáról, hacsak nem kérdezték. A „Vigszinészek" aszta­lánál szivesen befogadták, és a sakkozó kompá­niába is belépett. Eleinte épp oly bizalmatlanul fogadták ott is, a mint a hogy a direkczió irodájában fogadják a titkos drámairókat. De a sakkozókat is meglepte. Kitűnt, hogy elméletet is tud, gyakorlatilag is érti a nemes játékot, és mindenkit meg tud verni. El is keserítette Vendrey tatát, a ki nagyon büszke a maga tudományára. — Hm, szólt a derék komikus, — ha már maga is olyan jó darabot irt, milyet tudna irni — Maróczy! Hogy Maróczy milyet tudna, azt nem tud­juk, de, hogy Vajda László milyet tud, abban majd gyönyörködhetünk a Színészek premierjén. Laboudette. Szinházi pletykák Budapest, deczember 21 Színházi babák. — A Népszínház babakiátlitása. — Tegnap délelőtt szokatlanul élénk volt az élet a Népszínház-ban és a szinház előtt. Pedig még próbákat sem tartottak és a színpad táton­gott az ürességtől. Annál zajosabb hangulat uralkodott az előcsarnokokban és az első emeleti buffetben. Előkelő társaság, uri nők és disz­I tingvált külsejű férfiak haladtak fel a lépcsőn, I hogy megtekintsék a Népszínház babakiállitását. A buffetben mindenki elragadtatva kiáltott j fel attól a látványtól, a mely szemei elé tárult. A | meseoeli szoba volt, telve babákkal ; azokkal a i babákkal, a melyeket Vidor Pálné, az ízléses és rendkivül elmés direktorné, bámulatos fantá­ziával csoportosított és rendezett. A Népszinház története elevenedett meg ebben a kiállításban és a mi csak élt, mozgott, ragyogott egykor és most a szinpadon, az újra megjelent itt baba, alakban. Boccaccio, Bob ber­ezeg, Katalin, Katinka grófnő, Lőcsei fehér asszony, Piros bugyelláris, Falu rossza stb. álltak az asztalokon, mosolyogtak ugy, mint akkor, a mikor a nézőtér tapsai felzudultak, mosolyogtak, de nem beszéltek. Csak egy kis papiros, a mely rájuk volt akasztva, beszélt helyettük: — Ötven forint . . . Harmincz forint . . . A mikor beléptem, az igazgatónő bájos mosolyával fogadott és végig kalauzolt a babái között. S minden baba mögött egy hölgy állott, a ki oly sajátságosan hasonlított az előtte fel­állított viaszkbábuhoz: — Nini, szóltam, hisz ez Hegyi Aranka! Egy bábura értettem. — Igen, én vagyok, — szólalt meg egy kedves hang. Hegyi Aranka hangja volt. Elmondta, hogy már ő megtette kötelességét, mert az előtte álló Katalin czárnöt sikerült száz forintért eladnia. A vevő Porcia herczegnö. — Vegyen kérem tőlem egy bábut, olcsón adom! — hangzott minden oldalról s én alig győztem a bájos elárusítók kínálataira válaszolni. Igaz, hogy mindegyiknek ugyanazt az egy : választ adhattam csak: — Nem vásárlók, mert kissé drága az ügy egy olyan szegény ujságirónak, mint én vagyok. De azért szivesen szóba állottam az eláru­sitónőkkel, mert volt bennük annyi bohémség, hogy nem erőszakolták rám áruikat. Az egyik szőkehaju, fiatal művésznő azonban nem volt erre tekintettel és a mikor azt mondtam neki: — Ugyan mit gondol, csak nem veszek ötven forintért babát! — nem jött zavarba, hanem igy szólt: — Ha épp csak olcsó kell magának, jöjjön, majd adok én öt forintért is. S elvezetett egy rejtettebb babacsoporthoz, a hol apró Bob berezegek és Suhanczok pajkos­kodtak öt forintért. Kezembe nyomott egy Suhancz-ot és azt mondta: — Magának kivételesen négy forintért. Kénytelen voltam megszökni, mert attól | féltem, hogy még olcsóbban ideadja és akkor — miből fizettem volna ki ? Holnap azonban bátran elmehet mindenki, a kinek pénze nincs, a csudaszép kiállításra, mert addig bizonyára elkapkodja őket a vagyo­nos osztály. Omikron. Szinházi élet. Budapest, deczember 21. Utazás a „Huszárvér!" körül. — A huszonötödik előadás előtt. — Gyürüződik a Magyar Szinház újdonságá­nak a hire s a közönség, a mely esténkint el­látogat a Huszáivér! előadásaira, hogy lássa a szinpadon történő pajkosságokat és hallgassa Mader Rezső invencziózus melódiáit, egyre nő, mint a lavina. Az előadások számával emelke­dik a közönség érdeklődése is a darab iránt s bizony nem egyszer esik meg, hogy a wesse­lényi-utczai szinház intim nézőtere, kicsinek bizonyul.

Next

/
Thumbnails
Contents