MAGYAR SZÍNPAD 1904. december (7. évfolyam 333-362. sz.)

1904-12-12 / 344. szám

2 1904. deczember 103. Budapesti színpadok. Budapest, deczember 12. A Magyar Királyi Operaház-ban csütörtökön nagyérdekü bemutató lesz, melyen Gabriel Dupont-nak, a milanói Sonzogno-dij nyertesének, A kecskepásztor (La cabrera) czimü dalmüve kerül először szinre. — Pénteken Fidelio előadásával ünnepli meg az Operaház Beethoven születésének évfordulóját. * A Nemzeti Szinház-ban pénteken lesz a bemutatója Prém József háromfelvonásos vígjátékának, a Helikoni ünnep-nek, melyet a színház előkelő szereposztásban és fényes kiállítással mutat be. A premierre jegyek már most válthatók a szinház pénztáránál és a Bárd-fé\er szinházi jegyirodában. * A Vigszinház-ban egész héten a pénteken zajos hatással bemutatóra került újdonság, Bracco Róbertnek Fanyar gyümölcs czimü vígjátéka kerül szinre, melyben a szinház ismét nagy vonzóerejü darabot nyert. Az újdonságra vonatkozó sajtóvéleményeket holnapi számunkban ismertetjük. Csütörtökön délutáni előadást is rendez a szinház, melyen Ocskay brigadéros kerül szinre. A Magyar Szinház egész heti műsorát Mader Rezsőnek Huszárvér! czimü zajos sikerű operettje tölti be, melynek eddigi összes előadásai zsúfolt házakat vonzottak. Az operett első tiz előadásának jövedelmét lapunk más helyén mutatjuk ki. A Mader-operett nagy vonzóereje bizonyítja, hogy ez a nagysikerű újdonság hosszú ideig fogja betölteni a műsort. Jövő vasárnap délután a Hajdúk hadnagyá-1 adják. * A Királyszinház-ban holnap lesz a János vitéz huszonötödik, jubiláris előadása, melyet ez a szenzácziós sikerű daljáték, megszakitás nélkül és az utolsó helyig zsúfolt házak előtt ért meg. A János vitéz ezután is diadalmasan folytatja útját a műsoron és előreláthatólag megszakitás nélkül fogja megérni második jubileumát is. Az operett e hét minden estéjén, sőt jövő vasárnap kétszer kerül szinre. • A Népszínház szombaton mutatja be Holger Drachmann dán irónak A rátartós királykisaszszony czimü mesejátékát, melyet Heltai Jenő dolgozott át magyar szinre s a melyhez Jakabfi Viktor irt zenét. Az érdekes újdonság czimszerepét Küry Klára fogja játszani. Fanyar gyümölcs. — A sajtó bírálataiból. — Budapest, deczember 12. Magyar dirlap: Rakéták sisteregnek a levegőben ; csupa kitiinö mondat, izgalmas helyzet és várakozástkeltő bonyodalom. Igaza van-e Bracconak, vagy nincs, — az a munkája külsőségei után úgyszólván teljesen mellékes. Ezer szine és ötlete van, a mellett szemfényvesztő csinossággal és csillogással dolgozik s a ki szórakozni akar, mulatni „csak" mulatni, azt tökéletesen kielégíti. Az újdonságnak igen nagy sikere volt,i főként persze a szabadszájúsága okán és kevésbbé azokért az elemeiért, a melyek benne értékesebbek. Kitűnő volt az előadás. Az Újság: A darabot a közönség meglehetős barátságosan fogadta. Fogadtatása suba alatt talán még kedvezőbb volt, mint minőnek nyíltan mutatkozott. E mü nálunk a szinházi életben legritkább sikert aratta, a titkos sikert. Me.t van teljes, fél és gyönge siker, van irodalmi, színpadi, névbecsülő és deriiitségi siker. Mindezeket gyakran lehet látni. De a titkos siker, az ritka. Es ilyen volt a mai. A közönség egvik része tudniilik, habár észrevehetően tetszett neki a darab, — a gyakran fölhangzó kaczaj bizonvita, — fölvonás után nem mert tapsolni. Budapesti Hirlap : A közönség lelkesen ünnepelte a szinház üdvöskéjét, Sz. Varsányi Irént, a ki a menyecskét játszotta az ő hódító természetességével és azzal a művészi közvetetlenséggel, a mely a nagv tehetségeket jellemzi. Pesti Hirlap: A közönség igen jól fogadta a darabot, melynek irodalmi qualitása, eltagadhatatlan. Az előadás és a rendezés kitűnő volt. Hegedűs Gyula az agyonvillamozott férj szerepében fölvillanyozta a kösönséget. Minden szavát, mozdulatát s arczkifejezését hangos derültség követte. Igen ügyes és szeretetreméltó volt Tanai is és finoman jellemző Fenyvesi. Varsányi Irén hosszabb távollét után először lépett színpadra s a közönség rokonszenvvel fogadta a kedvelt művésznőt, ki különösen az átöltözés jelenetében kitűnő volt Komlóssy Ilona kedvesen játszotta a zárdából kikerült kis leányt. Heltai Jenó gyorsan gördülő, szellemes fordítást produkált. Budapesti Napló: Az előadás elsőrangú volt. Csupa temperamentum, hangulat, élénkség, soha meg nem törő emelkedés a szereplők játékában. Varsányi Irén, a ki hosszas pihenés után ma lépett fel először, a fiatal asszony szerepében valósággal remekelt; mellette Hegedűs és Fenyvesi is olyan partnerek voltak, a kiknél jobbat el sem képzelhetünk. Nagyon kedvesek és mulatságosak voltak Tanay egy fiatal siheder szerepében és Komlóssy 1. mint bakfis leány. A siker nagy volt és a közönség végig kaczagta és tapsolta a darabot. Heltai jenö fordítása pompás. Pesti Napló: A közönség sokai nevetett és sokat tapsolt. Örült a színészei játékának s a szerző ötleteinek. Varsányi Irént, a ki hosszú idő után most lépett föl először, perczekig tapsolta. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 12. „János vitéz" jubilál. — A Királyszinház mai estéjéhez. — A Királyszinház-ban ma este éri meg a János vitéz első jubileumát. Ha az eddigi előadások „táblás" házaira gondolunk: nyugodt lelkiismerettel Írhatjuk le, hogy „első" jubileum, mert most már bizonyos, hogy nagysikerű daljáték többi jubileumáról is liirt adhatunk majd e hasábokon. Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrácz nagy megelégedéssel nézegethetik az első huszonöt János vitéz-e.lőadás pénztári kimutatásait: az „átlag" azt mutatja, hogy eddig még minden este az utolsó zugig megtelt a Királyszinház nézőtere. * Sok illusztris látogatója akadt a huszonöt estén a Királyszinház-nak. Olyanok nézték meg a János vitéz-t, a kiket sohasem szoktunk színházban látni. A születési-, pénz- és szellemi arisztokráczia képviselői közül azonban egyik sem keltett megjelenésével akkora szenzácziót a Királyszinház nézőterén, mint egy ezüstfehérhaju, jóságos arczu, bájos tekintetű matróna, a ki esztendők hosszú sora óta nem volt már színházban, kivéve a Nemzeti Szinház — színpadát. PrieJle Kornélia volt a János vitéz legillusztrisabb látogatója. Arany Lászlóné páholyából — a jobboldal első számú páholyából — nézte végig, könnyezve és mosolyogva, a kitűnő darabot, melynek előadására nem is jött, de — elhozatta — magát. Valóban : hozták a nagy művésznőt a színházba, akár egy agg királynőt. A szinház bejáratáig kocsin jött, az előcsarnokból páholyába pedig — Beöthy igazgató gondos felügyelete alatt — a szinház négy dekorátora vitte fel egy jó puhára kipárnázott karosszékben. Ugyanígy távozott is a legbájosabb nagymama a János vitéz előadásáról. A közönség sorfalat állott az előcsarnokban és ugy üdvözölte néma főhajtással a magyar szinpad fejedelemasszonyát . . . * Fedák Sári, a mióta Kukoricza Jancsijával babonázza estéről-estére Budapest közönségét, még az öltözőjében is pompás tiszáninneni kiejtéssel cseveg látogatóival. Az amúgy is erősen soviniszta Zsazsá-nak a mult héten, valamelyik este egy, levelet kézbesítettek az öltözőjében. Ránéz a borítékra és látja, hogy a czimzés — német. — Német levelet elvből nem olvasok el! — szólt és olvasatlanul négyfelé szakítva a levelet, odadobta öltözője asztalára. — Hátha valami fontos levél ? — jegyezte meg egyik látogatója, egy ismertnevíi színpadi szerzőnk. — Bánom is én! írjon magyarul, ha nekem ir! A látogató — csupa kíváncsiságból — összeszedte és összeállította a levél darabkáit, aztán Fedák Sári engedelmével el is olvasta. Az ékes németséggel irott levélből aztán kitűnt, hogy egy angol impresszárió: W. Perry, a ki most Budapesten időzik, meg akarja látogatni a művésznőt abból a czélból, hogy vele egy londoni szinházban való vendégszereplését megbeszélje. Fedák Sári felpillantott az öltöző-asztalkája mellől: — Adja ide, kérem, azt a német levelet! Mégis csak elteszem. Esetleg hasznát vehetjük ennek az ajánlatnak — nyáron . . . * Újházi mester, a ki, mint a Királyszinház, de különösen a János vitéz „főfelügyelője" közszeretetnek és tiszteletnek örvend a szinház apraja-nagyja körében, bánatos arczczal megszólítja a minap a szinház derék titkárát: — Te, nagy a baj! — Mi az, mester? — Roppant nagy a szegénység a Királyszinház pénztárában! — Hogyan? Hogy érti ezt? — Hát ugy, hogy nincs a pénztárban egyetlenegy — jegy sem! Tartarin. Színházi pletykák, Budapest, deczember 12 Az aranyóra. Most, hogy Bracco: Fanyar gyümölcs-e olyan zajos tetszést aratott a Vigszinház mult pénteki bemutatóján, hogy a szinház műsora jó hosszú időre el van látva „vonzóerővel", — a szinház boldog dramaturgja kényelmesen ringatózik karosszékében. Csakhogy azért megesnek vele mulatságos történetkék. Ilyen pl. a következő is: Mindjárt a premiert követő napon egy kopottas külsejü ur nyitott be a Vigszinház-hoz és mély hajlongások közepette a dramaturgigazgatót kereste. — Én vagyok, — szólt Faludi Miklós. — Egy darabom fekszik itt hónapok óta. Szeretném önnek elolvasni, miután tudom, hogy eddig senki sem törődött vele. — Nagyon sajnálom, — válaszolt az igazgató, — de ahhoz nekem most nincs időm. A szerény modorú ur elkomorodott és most már szigprubb hangon jegyezte meg: — Én pedig innen addig el nem megyek, mig azt a darabot fel nem olvasom. Eleget vártam és kényszeríteni fogom Önt, hogy meghallgasson. Vigasztalásául pedig kijelentem, hogy egy óránál tovább nem fog tartani a dolog. Erre becsületszavamat adom. Faludi Miklós látta, hogy elszánt emberrel van dolga s ezért engedett. De kivette zsebéből óráját és kijelentette : — Figyelmeztetem önt, hogy most Vall óra van; ha Va 12-ig nem lesz kész, akkor a hallgatást és az egész felolvasást beszüntetem. S erre szomorúan székébe roskadt, az erőszakos szerző pedig elkezdett olvasni. Monoton, olvasott, s az igazgató érdektelenül hallgatta egy ideig s aztán elszenderedett. Mihelyt a szerző ezt észrevette, hamar odaugrott az órához és egy fél órával hátraigazitotta a mutatót, aztán gyorsan visszaült a helyére és tovább olvasott. Épp jókor! Mert a dramaturg felébredt s az órára tekintett. Legnagyobb meglepetésére csupán egy negyedóra mult el azóta, hogy a felolvasás megkezdődött. Kétségbeesetten gondolt a még hátralevő háromnegyed órára és megint elaludt. A szerző csak olvasott tovább, de ekkor észrevette, hogy a dramaturg alszik. Erre odalépett az igazgatói asztalhoz, felvette és zsebre dugta a gyönyörű aranyórát, helyébe odatette a darabot és szó nélkül eltávozott. Mikor Faludi Miklós felébredt, nem volt ott sem a szerző, sem az óra és azóta egyiket sem látta. Geofrey. Az újra férjhez ment asszony olyan, mint a megmaradt étel — uj tányérban. Sok férj „kincsemének nevezi Ja feleségét s a mellett legjobban szeretné ezt a kincsöket elásni.