MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-20 / 322. szám

1904. november 15. 3 Zsazsa a nyáron hosszabb ideig tanulmányozta az angol főváros operett-szinpadait. Napközben London egyéb nevezetességei foglalták el idejét, hűséges és nagyműveltségű kísérőjével : Csepreghyné urasszonynyal sorra járta a muzeumokat, képtárakat, kiállításokat. Egy délutáni bolyongás közben jutott el Zsazsa a hires „Crystall-Palace"-ba, a melynek ezer látni és hallanivalója között különösen egy angol jósnő kötötte le a művésznő figyelmét. Zsazsa „konzultált" a nagyhírű jövendőmondóasszonynyal és az mindenekelőtt roppant meglepő dolgokat mondott el a művésznő múltjából és jelenéből, melyet persze egyáltalán nem ismerhetett. Megállapította, hogy Zsazsa kicsoda, micsoda, hogy hazájában ismertnevü, hires személyiség, szinte megdöbbentően pontos adatokat sorolt el a Zsazsa gyermekkorából, ugy, hogy méltán lehettek kíváncsiak arra is: milyen horoszkopot állit az angol jósnő a Zsazsa — jövendőjére vonatkozólag ? A jósnő persze erre is vállalkozott és valóban érdekes jóslásokkal szolgált. Megjósolta Zsazsá-nak, hogy fia lesz. Nem közönséges fiu, de olyan, a ki anyja zsenialitását aképpen örökli, hog nemzetének, hazájának lesz véle nagy hasznára. Vájjon nagy író, vagy nagy államférfiú lesz-e a Zsazsa fia: arról nem nyilatkozott a londoni kristály-palota jósnője, de, hogy nemzetének hires fia lesz, azt „minden kétséget kizárólag" megállapította. ... És Zsazsa hisz e jóslatnak és bízik benne, Most már — hogy be is teljesedjék a jóslat ! — természetesen mindenekelőtt a fiúra volna szükség. Azaz: még mindenekelőtt fontosabb, — a jóslat beigazolódása érdekében — hogy Zsazsa főkötő alá kerüljön. Ennek a nagy eseménynek az időpontját azonban hőn kívánja mennél messzebbre kitolnia a Zsazsa rajongó — közönsége, mely éppen most az ő János vitézé-ben gyönyörködik. Tartarin. Színházi élet Budapest, november 20 Meglepetések. — A Fecskefészek holnapi jubileumához. — A Magyar Szinház igazgatósági szobájában vagyunk. Sürgés-forgás, ideges telefoncsilingelés, lázas készülődés árulja el, hogy itt valami történik. A szobában a direktorok ülnek, az egyik telefonoz, a másik egy fiatal, szép megjelenésű hölgygyei beszél. A hölgy Anday Blanka, a szinház gyönyörű hangú énekesnője, a ki várja Heltai Jenő szövegét, a melyet Herblay legújabb kupléjához csinál. Épp most küldtek el érte. A kisasszony is izgatott, inert végre is uj dalról van szó, a melyet három nap alatt meg kell tanulnia. A kóta kezében van és figyelmesen nézegeti a hangjegyeket, látszik fel-felcsillanó szeméből, hogy meg van elégedve az uj számmal. Néha egy-egy akkord fut ki önkéntelen ajkáról, majd leteszi a kótát és idegesen fordul az ajtó felé, valahányszor az kinyilik. Mikor jön már az a szöveg? . . . Végre megérkezik a szolga, kezében papirossal. Azt mohón elkapdossák tőle, s előre megsejtett élvezettel bontják ki. „Gyönyörű! Ilyet csak Heltai tud csinálni!" Ezek a szavak kelnek az olvasók ajkairól. Közben a telefon kagylójába a következők röpittetnek: — Halló! Kérem, mikor lesznek készen a klisék? Beláthatják az urak, hogy sürgős szükség van rájuk! Eláruljuk végre, hogy ezekre a klisékre alapítja az igazgatóság a jubiláris meglepetést. A Fecskefészek nagy sikere ugyanis meghozta az első jubileumot. Holnap este huszonötödször kerül előadásra a darab, s az igazgatóság ebbeii örömének oly módon akar kifejezést adni, hogy a közönség számára meglepetéssel szolgál. A meglepetés abból áll, hogy a jubiláris előadáson minden tagja a közönségnek külön kis emlék-albumot kap a Fecskefészek szereplőinek és tablóinak csoportképeivel. Azok, a kik a darabot látták, tudhatják, hogy nem egy jelenet a legkedveltebb, szines hangulatokkal telt, élénk és mozgalmas képet szolgáltat s igy a fénylevonatok érdekes és szép emlékül fognak szolgálni mindazoknak, a kik látták a Fecskefészek operettet. Lábujhegyen kellett távoznom a készülődés színhelyéről, de miután az ajtót betettem, még hallottam, a mint egy hang utánam kiáltotta: — Ne árulja el a meglepetést! A mint azonban ezekből látható, elárultam. Geoffrey. Felvonásközben. Budapest, november 20. Sarah-apróságok a hétről. (I. Sarah és Sári.) Akár igaz, akár nem — ki ellenőrizheti az ilyesmit — mindenesetre: érdekes. A János vitéz főpróbájának a napján Sarah Bernhardt társulatának tagjai, a kik végignézték a zenzácziós sikerű újdonság főpróbáját, elvitték Fedák Sárinak a hirét a nagy művésznőhöz. Este, a Fedóra előadása közben, egy budapesti ujságiró látogatta meg Sarah Bernhardt-ot öltözőjében és beszélgetés közben tréfásan megjegyezte : — Önnek, nagy művésznő, itt Budapesten meg kéne magyarosítani a nevét ? — Hogyan ? Miképen ? — Sarah Bernhardt-ról Bernhardt Sári-ra. — Óh, a világért sem! Én a „Sarah" nevet teszem hiressé, a „Sári" név dicsősége önöknél, ha jól vagyok értesülve, egyesegyedül egy kiváló operett-szinésznőt illeti meg. (II. A büntetés.) A kaméliás hölgy előadása előtt tudvalevően Keszler József, a nagytekintélyű és rettegett tollú színházi kritikus, tartotta az érdekes conference-t Dumas darabjáról. Keszler nem ismerte a szinház méreteit és igy rendes társalgási hangján adta elő tanulmányát. A halk előadást nem ériette a közönség; többen türelmetlenkedtek, sőt „halljuk"oztak is. Mikor a közönség izgett-mozgott, egy fiatal jókedvű művésznőnk, kárörvendő mosolylyal fordult egy mellette ülő újságíróhoz: — Mégis csak jó az Isten: megtanítja a kevélyeket! íme, itt a büntetés! — Miféle büntetés? — Most legalább megtanulja a szigorú kritikus, a ki bennünket oly sokszor tanitgat, hogy milyen nehéz a közönséget, onnan a szinpadról, kielégíteni! III. A felekezeti sandwichek. A L'Aiglon előadásának legjobban örült Geiger bácsi, a Királyszinház büfféjének tulajdonosa. Ebben a kitűnő darabban öt felvonásköz volt, a darab előadása éjfél után ért véget; képzelhető tehát, hogy mennyi sandwichet és süteményt fogyasztottak el a gyönyörködő, de éhes Sarah-rajongók. Már a negyedik felvonás után elpusztult az egész sandwich-állománya büffé-asztaláról. Kéthárom perczig tanácstalanul és sandwichek nélkül állt Geiger bácsi az éhes közönség ostromával szemben, de aztán segitett magán és csakhamar uj rakomány húsféle került a felvágott zsemlyék közzé. Az újonnan importált sandwichekből a legtöbbet a legnagyobb étvágygyal egy fővárosi nevelőintézet ismertnevü vezetője fogyasztotta, a ki minden körben, mint konok — anteszemita ismeretes. Egy zsidó vallású országgyűlési ! képviselő pokoli gyönyörüségggel nézte, mint : pakolja be egymásután a sandwicheket a zsidó1 gyűlölő tanférfiu. — Csak egy szavamba kerülne — mondotta kaczagva egyik barátjának — és ez az ur menten abbanhagyná az evést és éhes gyomorral élvezné tovább a reichstadti herczeg szomorú históriáját. — Hogy? hogy? — Csak meg kéne súgnom neki a titkot, a mit az imént bizott rám a derék büffétulajdonos . . . — Miféle titkot? — Azt, hogy a sandwichekhez a hust, még pedig a jóféle füstölt hust — sonka hiányában — innen a szomszéd „kóser traktéros"tól hozatta . . . Vergy. Vidéki színpadok. Budapest, november 20. A nagyváradi szinházban november 25-én lesz a premierje Lovassi Andor, helyi szerző A kis püspök czimü pályanyertes vígjátékának. * Nagybánya városa elhatározta, hogy uj színházat építtet. A város belépett a szatmári szinikerületbe és a szatmári színtársulat fog játszani az uj szinházban, melynek építéséhez a tavaszszal hozzáfognak. * A kolozsvári szinházban november 26-án kerül bemutatóra Moldován Gergely, ismert népszínműíró, Vihar-viharra czimü uj népszínműve. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, november 20. A párisi állami szinházak most tették közzé mult évi számadásaikat. A franczia kormány négy színházat szubvencziónál, u. m. a Nagy Operát, a Comédie Frangaise-t, az Opera Comique-i és a Odéon-szinházat. A nagy Opeia 1903. szeptember 1-től 1904. junius 30-ig 63,436 frank segélyben részesült, a bevételek ezen idő alatt 3.918.112 frank volt. Ebből kifizettek 883,850 frankot énekeseknek és énekesnőknek, 883,850 frankot tánczosnőknek, 246,142 frankot karnak és 327,532 frkot a zenekarnak. A Comédie Frangaise 648,471 frank segélyt kapott, tehát sokkal többet, mint az opera. Az Opera Comique a legjobb üzletet csinálta, ámbár kiadásai igen nagyok voltak: 693,605 frankot fizetett a színészeknek, 154,393 frankot a karnak és 229,420 frankot a zenekarnak. Az Odeonszinhúz jövedelme igen kevés volt. A bécsi Karl-Teater-mk legközelebbi újdonsága Ziehret Károly A kincstárnok czimü operettje lesz, melynek librettóját Horst és Engel irták. A bemutató deczember 3-án lesz. A párisi Renaissance-szinház Donnay darabja után Copus Alfréd egy uj vígjátékának ejti sorát. Copus Notre Jeunesse czimü darabja csak a minap került bemutatóra a Theatre Francais-ban. * A londoni St.-James-Theatre-ben a héten adták elő először Wilde Oszkár Lady Winderme/e legyezője czimü darabját, melyet a budapesti közönség már ismer a Nemzeti-Színház előadásából. Wilde darabjait eddigelé nem adták hazájában. Holger Drachmann most dolgozik Éjszaka czimü uj drámáján, melyet már most — befejezése előtt — hat szinház fogadott el előadásra. Eladok és veszek urasági bútorokat, teljes lakberendezéseket, angol bőrbutorokat, mahagóni és rézbutorokat, perzsa- és smyrna-szönjegeket, függönyöket, olajfestményeket, : gáz- és villamos-csillárokat. NAGY ZSIGMOND 2fSE£ Budapest, Ujvilág-u. 27. (Rőser-Bazár mellett) J Az eeéez hftzban. Telefon 11-T2.