MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-09 / 311. szám

2 1904. november 9. Budapesti színpadok. Budapest, rmvember 9. A Magyar Királyi Opera teljes erővel készül legközelebbi újdonságára, Adam-nak: A lonjumeaui postakocsis czimií dalmüvére, melylyel a klasszikus operairodalomnak egyik gyöngyét sorozza be az igazgatóság az Operaház műsorába. • A Nemzeti Szinház-ban holnap, csütörtökön, kerül felelevcnitesre Ibsen: Nórá-ja, mely már régóta nem szerepelt a műsoron. A czimszerepet P. Márkus Emília játssza. Pénteken a nagysikerű Cyrano de Bergerac kerül etőadásra, szombaton pedig Ferenczy Ferencz kitűnő színmüvét, a Flirt-tt adják. Ez estém lép fel először hosszas betegsége után, D. Ligeti Juliska. Vasárnap az Egyenlőség szerepel a műsoron, mely a héten változatos, érdekes és csupa vonzó darabból van összeállítva. A Vigszinház-ban diadalmasan folytatja a műsoron pályáját Mayer-Förster szenzáczíós I darabja, a Diákélet (Alt-Heidelberg), melynek összes eddigi előadásai táblás háza k előtt folytak le, a mi egyenesen páratlan eset a színházi sikerek krónikájában. A Diákélet, tekintettel a közönség rendkívüli érdeklődésére, e lőrelátliatólag, nemcsak e héten, hanem hossicu heteken keresztül fog uralkodni a műsoron. A Magyar Színház-ban e héten is estéről- P. estére a szinház zajos sikerű uj operettje, a Fecskefészek tölti be a műsort. Az operett, melynek előadásai telt házak és a közönség zajos tetszése közt peregnek le, teljesen beváltotta azokat a nagy várakozásokat, melyeket a szinház ahhoz fűzött s ezúttal igazolta a sajtó ritka egyhangú, magasztaló véleményét. A Fecskefészek végtelenül mulatságos szövege és Henri Herblay gyönyörű zenéje hosszú életet biztosítanak az újdonságnak a műsoron. * A Királyszinház müvésszemélyzete most a legnagyobb erővel készül a János vitéz-re, melynek bemutatója egyenesen szenzácziósnak ígérkezik s melynek a legnagyobb sikert jósolják. Az újdonság közvetlenül Sarah Bernhardt vendégjátéka után fog bemutatóra kerülni. Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik már előre is a nagy franczia tragika vendégjátéka iránt, melynek műsorát itt adjuk: szombaton, november 12-én: Tosca; vasárnap, 13-ikán: A kaméliás hölgy; hétfőn, 14-ikén és kedden 15-én: A sasfiók (L'Aiglon), szerdán, 16-án: Fedora. — Fedák Sári, a ki csütörtökön és pénteken is játszik, vasárnap délután is föllép és pedig A törvénytelen apa női főszerepében. A kaczagtató bohózat, a mely tizenhét estén vonzott telt házat, ezúttal először kerül szinre délutáni előadásban, mérsékelt helyárak mellett. * A Népszínház-ban A lőcsei fehér asszonynak sikerét a teli házak egész sora igazolja, s a páratlan fénynyel kiállított színmüvet nagy érdelödéssel nézi a közönség. A lőcsei fehér asszony a mostani héten is minden este szinre kerül s így a darab hamarosan fogja megérni az első jubileumot. A ki komoly szerelemmel beleszeret egy ünnepelt színésznőbe, olyan helyzetbe kerül, mint az az ember, a ki égő czigarettával a szájában egy lőporos hordóra ül . . . * A közönség nem a kritikában, hanem a kritikusokban való bizalmát vesztette el; — a közönség okos és jól tudja, hogy sohasam a mérleg csal, hanem az, a ki kezeli. HH A kulisszák mögül. Budapest,, november 9. Pálrnay Ilkáról. Ä budapesti színházi közönség minden aktualitás nélkül is. mindenkor szívesen olvas, vagy hall valamit Pálrnay likáról, a „szubrettek szubrettjéről", ki hazáján kivül két nagy nemzet színpadát ragyogta be utolérhetetlenül nagy művészetének a dicsőségével . . . Mennyivel nagyobb érdeklődéssel olvas hát hirt felöle, a mikor aktuális. Ez a czikkecskénk pedig a legfrissebb aktualitás. A „Magyar Színpad" egyik mult heti száma — s lapunk nyomán több más újság is, — arról adott hirt, hogy Pálrnay Ilka vendégszereplési szerződést irt alá a Népszinház-zal. Ez a hir, természetesen, a dívához is eljutott, a ki nyomban táviratot röpített egy budapesti barátja czimére, melyben dementálja a szerződés megkötésének hirét. A rövidke távirat igy hangzott: Szerzödes még nincs megkötve. Férjem ellenzi fellépést. Ennek a táviratnak a nyomában egy levélke is érkezett a dívától, a melybe alkalmunk volt belepillantani. Ez a levélke bővebb felvilágosítást ad Pálrnay likának tervbe vett budapesti ^vendégszerepléséről. . . . Hát az északi sarokról — irja a diva, — nem szivesen röpülnék haza, a mikor hivnak, hogy odaontsam a szivem vérét a budapesti közönségnek ?! A Népszínház igazgatója két darabot is tartogat a számomra (mind a kettő pompás!) s én szivesen engednék a hívásának, — de egy nagy, nagy akadály áll az utamban: az uram akarata. Mióta majoreskók vagyunk, hallani sem akar a szinpadról s a namisti kastély képtárában csüngő összes ősök hajthatatlan szigorúságával tiltakozik az ellen, hogy a lábam hegye röbbé odaérjen a szinpad deszkáihoz. Pedig fényesnél fényesebb ajánlatok érkeznek hozzám nemcsak hazulról, hanem külföldi színházaktól is uj kreácziókra, Offenbach-cziklusra, stb. stb. A gróf csakis a jótékonyczélu előadásokra nézve akar kivételt tenni. Bécs-ben, a „MusikVerein"-ban egy hangversenyben fogok énekelni s több más arisztokrata-körök által rendezett, jótékony-előadásban fogok résztvenni. A budapesti vendégjátékért azonban még küzdenem kell a — namisti képtárral szemben. Ebben a pillanatban azonban nem mondhatok többet ennél a két szónál: nincs kizárva. Így áll tehát ezidőszerint Pálrnay lika -vendégjátékának dolga. A diva különben e hónap 17-ikén Budapestre jön látogatóba s akkorra talán véglegesen eldől, láthatjuk-e újra szinpadon az operettnek ezt á ragyogó genie-jét a kinek utólérhetetlen nagy művészete ma is páratlanul áll az egész kontinensen. -X.Szinházi pletykák Budapest, november 0. Négy kis lány. — Egy vasárnap délutáni előadásról. — A Váczi-köruttól a Dunáig vannak azok a nagy házak, a melyekben a szaldós könyvek laknak. És a Wertheim-szekrények előtt őrt áll egy-egy szigorú képű ur és sziszifusz-munkát végez: csengő aranyat és keskeny elegáns bankókat rejt el a kasszába szünetlenül, soha meg nem pihenve. Mindez a földszinten történik. Odafent az első emeleten pedig fehérruhás kis leányok zsuroznak. Beszélgetnek mindenféléről: a papákról, a kik a földszinten őrt állanak a Wertheim-kassza előtt; a mamákról, a kiknek a Laczi, Muki, Ptlfi és más hasonló bácsik udvarolnak ; az irodalomról;

1 a színházakról és színészekről. Szóval, a fehérruhás kis világban fontos témák kerüttek napirendre. Egyszerre a legpajkosabb közülük igy szól: — Gyerekek! Van egy óriási j ideám ! — Halljuk! — halljulol — Mi van ma? — ugy-e csütörtök? Nos tehát, vasárnap délután mind a négyen elmegyünk a Vigszinház-ba. A másik három megdöbbenve tekintett ery ideig egymásra, végül az egyik megkérdezte: — Talán fehér délután lesz ? — Akkor nem proponáltam volna; — válaszolta az első leányka, — nem lesz fehér délután. A Végre egyedül A adják. — Hová gondolsz az istenért! — kiáltott fel ijedten mind a három, egyszerre. — No, hát ne ijedjetek meg olyan nagyon 1 Ezennel vérszerződést kötünk és hadat izenünk a papai, meg a mamai előítéletnek. Tudjátok, már borzasztó kíváncsi vagyok az olyan darabokra. Van egy tervem. Azt hiszem, mindnyájatoknak van egy kis félrerakott, uzsonnapénze? — Van, — felelte a három. — Nos tehát, adjátok ide! Én majd megvásárlom a páholyt, a melyben inkognito leszünk jelen. A mamátoknak mondjátok, hogy hozzám jöttök látogatóba, én pedig azt fogom füllenteni, hogy zsúrra megyek. A Vígszínház nagy bejárójánál találkozunk pont félháromkor. Akarjátok ? — Akarjuk! S ezzel megköttetett az uj vérszerződés négy kis leány között. Természetes, hogy a legrettenetesebb esküszavakkal biztositották a titoktartást. * Vasárnap délután zsúfolt ház volt a Vigszinház-ban. Minden hely el volt foglalva, az összes páholyok megteltek, csak egyben nem ült senki. A jobboldali negyedik páholy tulajdonképpen sarok páholy, mert a proscenium páholyok után derékszögben törik meg tőlük. Ebben a páholyban senki nem ült. Nem is vetett a közönség ügyet e páholyra és a látcsöveket nem irányították feléje. Pedig kár volt ezt meg nem tenni. Ha valaki jó gukkerrel betekintett volna a páholy mélyébe, négy fehérruhás, rózsás arczu, lesütött tekintetű leánykát látott volna meg. Ugy ültek ott összebújva egymással, mintha a fenyegető rém közeledtét érezték volna. Felváltva vérpiros és halotthalvány volt az arezuk. De csak az előadás előtt és a felvonásközökben. Előadás alatt, miközben a földszinten és a felsőbb régiókban robogó kaczagás kisérte az előadás tréfáit, ebben a páholyban négy leányka kicsi szive dobogott erősen. És a mikor mindennek vége volt, s a közönség kitódult a színházból, a négy fehérruhás leányka egymás kezét görcsösen megfogva, sietve igyekezett elmenekülni a csupa idegenek közül, — nehogy ismerősökre akadjon. Az utczán futni kezdtek s csak a színháztól jó messze álltak meg, hogy lihegve elbúcsúzzanak egymástól. Mégegyszer megesküdtek, hogy a titkot megtartják és boldogan haza távoztak. Valahogy mégis kitudódott a dolog és most szerte mesélik a Lipót-városban. Orlando. Színházi élet. Budapest, november 9. Újházi és a meiningeni herczeg. - Egy el nem intézett rendjel története. — A legtipikusabb bohém: Újházi Ede, a kit immár hosszú évek óta a „mester" czimmel tisztel és szeret mindenki, esténkint megjelenik a New-York kávéház müvészasztalánál. Ott aztán letelepednek körülötte a legrégibb és a legifjabb iró és müvészgeneráczió tagjai és hallgatják a mester történetkéit. Ö pedig mesél, minden este ujabb, érdekes élményeket, mert hát kiapadhatatlan az ő emlékeinek és jóizü humorának gaz'dag kincsesháza.