MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-07 / 309. szám

1904. november 7. 3 Színházi élet. Budapest, november 7. Utazás a „Diákélet" körül. A Vígszínház szenzácziós újdonságának, a Diákélet sikere a levegőben van. A hire gyürü­ződik, egyre nagyobb lesz, előadásról-előadásra, mint a lavina, a mely annál jobban nő, minél magasabb helyről omlik le a völgybe. A Diák­élet völgye jubileumi előadás lesz: az ötvene­dik, vagy talán a századik előadás jubileuma Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatójának atyai jóindulata különösen tagjai iránt régen közmondássá vált. A minap Tanay Frigyes, a Diákélet első­rangú prince és Szerémy Zoltán, a ki a jó öreg pinczemester szerepében nyújtott klasszikus alakítást, ott tűnődött az igazgatósági iroda elő­szobájában — Vájjon utalványoz-e a direktor annyi előleget, a mennyi a házbérre kell ? — szólt Tanay melankolikusan. — Hát hogyne, — felelte Szerémy. — De bosszant, hogy minden három hónapra esik egy fertály! Utálom a háziurakat. Ekkor kitárult az ajtó, Faludi Gábor jelent ©tt meg, és irodájába kérte a két művészt. Helyet foglalt íróasztala mellett és jóságos hang­ján igy szólt: — Uraim! Levélben akartam ugyan erről értesíteni, miután azonban éppen itt vannak, szóval adom tudtukra, hogy elismerésem jeléül azért a művészi sikerért, a melyet a Diákélet­ben arattak, fizetésüket évi 2600 koronával felemelem. Képzelhető, hogy e kellemes meglepetés után a művész urak bús arcza mennyire meg­változott. Köszönetet rebegtek, majd Tanay Frigyes megkérte az igazgatót: — Direktot ur, kérem irja meg azért azt a levelet. Tetszik tudni, szeretném elküldeni az édes anyámnak . . . Faludi Gábor persze a legnagyobb kész­séggel igérte ezt meg. A mikor a kellemes meg­lepetésben részesített művészek már távozóban voltak és Faludi igazgató búcsuzóul kezet szorított velük, Szerémy Zoltán a boldogságtól meghatott hnngon szólt a direktornak. A jeles művész szemében két köny csillogott. — Igazgató ur, — mondta — nekem is van édes anyám . . . A házbér-krizis tehát a legkedvezőbben nyert elintézést. Még aznap Sándor, a színház szereposztója két egyforma levelet kézbesített Tanay-nak és Szerémy-nek. igy hangzik mind a kettő: Igen tisztelt művész ur! Az ön kiváló művészetének, Jkötelessegtudásá­nak elismeréseűl. ezennel eucsitem, hotv izeiesét, a T>ely szerződésünk érteimeben csak ket ev múlva érne el a 8000 korona maximumot, a mai napiol fogva 2500 koronával felemelem. Vagyok tisztelő hive Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatója. figaró II. Apróságok a „Fecskefészek"-ről. — A „Magyar Színház" színpadáról. ­Az igazgalóság külön engedelmével elő­adás alatt beléptem a Magyar Színház szín­padjára. A második felvonás közepén voltak. Sziklai és Kornai Berta épp a kupléjukat éne­kelték, mialatt a kulisszák mögött a többi sze­replő fáradalmát pihente ki néhány perezre, mig a sor megint rájuk kerül. Halkan csevegtek, nehogy az előadást za- i várják. A sikerről, telt házról, gázsiról, házbérről i beszélgettek, mialatt a szomszédból kihallatszott j a kupié vidám refrénje: „Abból nem lesz semmi". Majd tapsvihar zudult fel, a mely ide a szín­padra ugy hallatszik, mintha nehéz vizesés csapdosná a sziklákat. Verejtékes arczczal, s a fáradtságtól lihegve lépett ki egy kulissza-hasadékon Sziklai. Készen volt a kupléjával. A közönség kaczaja kisérte a szuffiták mögé. Az előadás tovább folyt. Valaki megjegyezte: — Megint megijesztetted a direktort? Mindenki nevetett. Ennek a kérdésnek a története a premierig vezethető vissza és azzal van összeköttetésben, hogy Zoltán igazgató szokott premiereken drukkolni a színész helyett. A mikor valamelyik kupiét, vagy más dalt énekel, az igazgató páholyában ülve, küzdelmes pillanato­kat él át! — Hátha most fog belesülni! Ez azonban nem szokott megtörténni. A Fecskefészek premierjén azonban majdnem meg­történt. A mikor Sziklai már utolsó „Már abból semmi sem lesz!" kupiéját is ledalolta, letán­czolta, a közönség még mindig nem telt be vele és a legdühösebb tapsaival követelt még egy versszakot. Sziklai kénytelen volt újból ki­állani, kinyitotta száját, mintha beszélni akarna, de hang nem jött ajkáról. A közönség nevetett, Zoltán Jenő pedig sápadtan ült a helyén és homlokát törülgette. A zenekar játszott, Sziklai is játszott, de nem énekelt, nem beszélt; a kupié végén azonban mégis megszólalt: Hogy nélküle (s itt a súgóra mutat) tudjunk mi strófát, Már abból semmi sem lesz, semmi sem lesz! Ha nem segít ott lenn, Bizony, csacsik vagyunk itt fenn ! Ezt hiba nélkül rögtönözte. A közönség tombolt s Zoltán igazgató fellélegzett. Mindezt lóhalálában mondta el nekem a színpadon Ráthonyi Ákos, s a következő pilla­natban végszóra odaugrott a lámpák elé. Még mielőtt eltűnt a szemeim előtt, még láttam férfias alakján a furcsa, kék katonaruhát, a mely előtt fehér lányos kötény lógott. Még sokáig álltam ott az erős világitásu helyen, közben ide toltak, oda toltak, rám kiabáltak: „félre az útból", majd karonfogtak és mindenfélét a fülembe sugdostak és én mint­egy félálomban álltam mindezeket. Oly szokat­lan volt ez a sajátságos sürgés-forgás, ezek a csupa ismerősök s mégis ismeretlenek ; s mintha belesodortattam volna az ő komédiázásukba, a valóság és az élet feledve volt előttem. Odabenn felhangzott megint egy vidám hang: — „A Fecskefészek-zárdába nem mehet, minden hely eladva!" S ekkor ismét felzudult a tapsvihar, a mely ugy hallatszott, mintha vizesés csapkodná a sziklákat Orlando. Felvonásközben. Budapest, november 7. Sarcey színházi tízparancsolata. Sarcey, a franczia színházi kritikusok el­hunyt doyenje, a ki minden este megjelent valamelyik párisi színház nézőterén, a követ­kezőleg csinálta meg a maga színházi tízparan­csolatát : 1. Soha szinházból et ne késsél. 2. Szinnazoa ne jari magas frizurával és .-lőadás közben ne gesztikulálj. 3. Ha netalán mégis későn érkezel, ne fordits hátat azoknak, kik a helyedre beengednek. 4. Ne lépj szomszédaidnak a lábára. 5. Előadás közben ne beszélgess! 6. Ne sirj és ne nevess hangosa«. 7. Czukorkát ugy egyél, hogy a szomszédod irigy­ségét fel ne költsd. 8. A darab szövegét vagy a szinlapot óvatosan for­gasd. Patétikus jelenetnél nincs bántóbb valami, mim a papirzörgés. 9. Zenés darabnál ne üsd a taktust, se a feieddel, se a láboddal. Az a karmester dolga. 10. Előadás végeztével ne rohanj, ne tolakodj, ne fixirozd a hölgyeket, távozzál szerényen és csendesen, mintha ott sem lettél volna. Vidéki szinpadok. Budapest, november 7. Makó Lajos debreczem színigazgató legkö­zelebb Szathmáry Zoltán helyi szerző Enyingi Török Bálint czimü pályanyertes drámáját mutatja be. * Az aradi Nemzeti Színház-ban legközelebb szinrekerül Edmond Rostand LAiglon czimü drámája, Ábrányi Emil fordításában. Ez lesz a mü első magyar előadása. • Pozsony-ban e hónap folyamán, egy estén franczia előadást fognak tartani. De Max, a kiváló művész és társulata Hamlet-et fogja eljátszani. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és min­den gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, november 7. Caruso Enrico, a világhírű tenorista, a ki legutóbb a berlini Theater des Westens-ben vendégszerepelt, lemondta az előadást, a mikor a National Theater, Bonci Alexandra, a másik hangfenomén vendégjátékát hirdette. Berlini színházi körökben ezt az élezet faragták Caruso lemondására: „Caruso hirtelen boncial-katarust kapott." * Sardou Viktor, Dante czimü"látványos drá­máját, a melyet Irving számára irt, az olasz lapok annak idején a legnagyobb felháborodással intézték el. Mindazonáltal többször felmerült a hir, hogy a sokat ócsárolt darabot olaszra is lefordítják. Legutóbb Camillo Antona-Traversi­ről, a jeles drámaíróról, terjedt hire ilyenféle szándéknak. Antona-Traversi most a Gazetta di Torino-ban részletesen elmondja, hogy a mü lefordítását csakugyan felajánlották neki, de miután a darabot kéziratban elolvasta, ő, a ki, mint a római egyetem volt tanára éveket töltött el Dante kommentálásával, belátta, hogy lefor­dításra Sardou müve nem érdemes. Közli egy­ben Sardou-nak hozzáintézett levelét, a melyben ez védekezik az olasz közvélemény támadásai ellen. Azt erősítgeti, hogy ő nem a história Dante-ját vitte a színpadra, hanem egy képze­letbeli és szimbolikus Dante-1 és hogy müvét sohasem szánta olasz színpadra. * A párisi Variétés-szinház- ban Monsieur de la Palisse czimmel nagy sikerrel mutatták be Flers és Caillavet (az Én, te, öl szerzői) uj operettjét, a melyhez ugyancsak Claude Terasse komponálta a zenét. * a bécsi Jantsch- Theater uj igazgatója vég­legesen Jarno József lett, a ki ennélfogva, a Josefstädter Theater bérlője is lévén, egyszerre két színházat is fog igazgatni ezentúl. Uj szín­házát Jarno egy Girardi vagy Hansi Niese vendégjátékkal akarja megnyitni. Valószínű azon­ban, hogy Niese a Josefinc Gallmayer czimü bécsi életkép czimszerepében fog a megnyitó előadáson fellépni és igy a bécsiek jelenleg legkedveltebb szubrettje fogja személyesíteni a a bécsiek egykor legkedveltebb szubrettjét. Tea-és kávé-különlegességek FRATELLI DEISINGER czégnél Budapesten: Andrássy-ut 9., Ferencziek-tere 1, — (királyi bérpalota). Főraktár: Fiume, Punto franco.

Next

/
Thumbnails
Contents