MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-04 / 306. szám

1904. november 4. 3 Budapesti színpadok. Budapest, november 4. A Magyar Királyi Operaház-ban vasárnap, 6-án, Erkel Ferencz születési évfordulójának előestéjen, Hunyadi László kerül szinre jótékony czélra. Mária szerepében Szoyer Ilonka lép fel ez alkalommal először. Az előadás tiszta jövedelmét Erkel Sándor síremlékének költségeire fordítják. — Az Operaház legközelebbi újdonsága a Lonjumeaui postakocsis, Adam hires operája !esz, a melyre a személyzet már nagyban készül. • A Nemzeti Szinház- ban Lady Windermere legyezője, Wilde Oszkár színmüve ma este éri meg 25-ik előadását. A jövő hétfőn, november 7-ikén, Katona József emlékezetére Bánk bán kerül szinre. A Nemzeti Szinház legközelebbi nagyérdekü újdonsága Kemechey Jenő: Az emigránsok czimü történeti színmüve lesz, a melyből már erősen folynak a próbák. | * i A Vígszínház-ban a Diákélet szerdai és i csütörtöki előadására is az összes jegyek elkel- j tek. Megtörtént e szerint az a példátlan eset, hogy egy újdonság első öt előadásának mindegyike előtt kitehették a táblát, hogy az összes jegyek elkeltek. A Diákélet abban a formában, a melyben a Vígszínház játssza, a Kun László féle énekátiratokkal és Heltai Jenő verseivel legközelebb Krecsányi Ignácz és Makó Lajos vidéki színigazgatók is előadják. — A Vígszínház egész heti műsorát a Diákélet tölti be, a mely teljesen beváltotta azokat a nagymérvű várakozásokat, melyeket a szinház ehhez az újdonsághoz fűzött. A Diákélet előreláthatólag megszakítás nélkül fogja megérni a legnagyobb sikerű darabok rekordját. * • A Magyar Szinház újdonsága: a Fecskefészek állandóan zsúfolt házat vonz s minden tekintetben ugy sikerült, a hogy azt a kritika a bemutató után egyértelmüleg megjövendölte. A darab előadásaira nagy az elővétel s a nézőtér estéről-estére a közönség túláradó vidámságától hangos. Herblay zenéje is gyorsan jutott a népszerűség útjára, a szereplők: Anday Blanka, Kornai Berta, Sziklainé, Baltai, Emma, Sziklai, Ráthonyi, B. Szabó, Heltai. Iványi és Giréth pedig esténként zajos tapsok és kihívások részesei. A Fecskefészek a hét minden estéjén a bemutató eredeti szereposztásában kerül szinre. — Vasárnap, november 6-án délután mérsékelt helyárakkal Az ibolyáslányt játszszák. A Királyszinház-ban holnap, szombaton, megismétlik-a Makranczos hölgyek-e\. A vasárnap estére kitűzött Aranyvirág vonzóerejét növeli az az ünnep, melyet az este a Királyszinház ül, mert november hatodikán van az évfordulója a szinház megnyitásának. — A Királyszinház tegnapelőtt kezdte meg a Sarah Bernhardt-esték jegyeinek árusítását, s máris tömegesen vásárolják a jegyeket az összes előadásokra, a melyeknek sora a következő: szombaton, november 12-én: Tosca; vasárnap, 13-ikán: A kaméliás hölgy; hétfőn, 14-ikén és kedden 15-én: A sasfiók (L'Aiglon), szerdán, 16-án: Fedora. Az igazgatóság arról is gondoskodott, hogy a közönségnek az a része, mely nem érti teljesen a franczia nyelvet: a legközvetetlenebb módon ösmerje meg az előadandó darabok tartalmát. Sarah Bernhardt minden föllépése előtt ugyanis egy-egy neves esthetikusnak vagy szini-birálónk a színpadról conférence alakjában részletesen fogja ösmertetni a darab cselekményét. A Népszínház uj darabját: A lőcsei fehér asszony-t mult heti premierje óta állandóan telt házak mellett adják. A Faragó Jenő által gonddal és sikerrel dramatizált színműnek Márkus Géza által tervezett díszletei s a darab diszes kiállításával állandó érdeklődésre számithat. — Verő György három nagysikerű apró színmüve, a Menyecskék vasárnap délutánra kitűzött előadása alkalmul fog szolgálni Blaha Lujzának, hogy e hármas szerepben ismét vendége lehessen a Népszinház-nak. A kulisszák mögül. Budapest, november 4. A beteg szerző. — Látogatás Kemechey Jenönéi. — Mialatt a Nemzeti Szinház színpadán lázasan folynak a próbák Az emigráns czimü újdonságból, Kemechey Jenő, a darab szerzője, nagy betegen fekszik a budai Szent-istván-kórház egyik külön szobájában. Megilletődve mentem végig ma délelőtt a kórház udvarán, a vöröstéglás pavillon felé, a melyben az iró gyógyulását várja Isten és az orvosi tudomány segítségével. Egy szelidarczu apácza igazított útba. — A költőt keresi? Ott fekszik a 12-es szobában. Néhánylábbadozó, kék köpenyes beteg tartózkodott a folyosón, szomorún tekintve ki az ablakon, a honnan kilátás nyílik a magányos budai hegyekre. Bús melankóliával nézik az ősz hatását, a haldokló természetet. A homlokukon ott ül az átélt szenvedés nyoma, de már tul vannak a veszélyen és tudják, hogy a hervadást megint a tavasz követi, a tavasz, a mely gyógyulást hoz. Kemechey Jenő ott pihent az egyszerű vaságyon. A szeme le volt csukva s nekem ugy tetszett, mintha fantáziája ott kalandoznék abban az eszményi világban, a melybe csak a kiválasztottaknak szabad betekinteni. Mellette ült gondterhes arczczal egy fiatal úriasszony, a hitestársa, a Múzsája, a ki önfeláldozóan ápolja. És a szerető hitves gondossága, szeretete — a melyet nem pótolhat semmi más a világon — bizonyosan meg is fogja hozni a beteg irónak a gyógyulást. Kemechey hitvese figyelmeztetett rá, hogy az orvos megtiltotta a betegnek a beszédet. A neszre a beteg felnyitotta szemét és rám nézett bágyadt tekintetével. — Bizony, az orvos megtiltotta . . . Nem szabad sokat beszélnem, ha meg akarok gyógyulni. Szót fogadok. Csak keveset beszélek majd, hiszen a kevés a méregből sem árt meg. Nagy örömmel értesült arról, hogy a jövő héten mutatja be a Nemzeti Szinház Az emigránsá-1. A szemei élénkebbek lettek és az öröm jeleként mosoly ült a szája körül. Az volt az első kívánsága, hogy felolvassam neki a darab szereposztását. — Igy, igy gondoltam én is, — mondta halkan. Tehát próbálnak már. És a bemutató a jövő héten lesz. Aztán elhallgatott. Majd izgatottan vette le izzó homlokáról a jeges borogatást és beszélt tovább. — A jövő héten, ugy-e ? . . . Szerettem volna látni a bemutatót. Sajnos, nem lehetek ott. Igazán sajnálom. Ugy érzem magamat, mint az a szülő, a ki nem láthatja a gyermekét, a mikor az először ejti ki az apja nevét. Felesége most már hiába kérlelte, kímélje magát. Arczán kiütöttek a lázrózsák, a szemei csillogtak az izgalomtól és a szenvedély visszaadta férfias hangját. — No de majd máskor, — igy folytatta beszédét. — Hiszen sokszor fogják adni a darabot, talán a mire meggyógyulok is és akkor viszontláthatom a színpadon is az én kedves alakjaimat, a melyek képzeletemben megszülettek. Kíváncsi vagyok, vájjon a publikum megérti-e a darab czélját, a melynek, keretében beakartam mutatni azt a kort, a melyben az osztrák hatalom lábai alatt, az összetiport és levert magyar nemzet megtalálta a szivét és passzív ellentállással igyekezett kivárni a jobb jövőt! Aztán jövendő terveiről beszélt. — Csak azt várom, hogy felkelhessek az ágyból. Az orvos azt mondta, a jövő héten. Akkor megint munkához látok. Van két témám, a mit okvetlenül meg akarok irni. Két vígjáték. A Tyukodi kapitány czimét szántam az egyiknek, a mely olyan politikai szatira-féle akar lenni. A jelen politikai élet ferdeségeit akarom egy elmúlt kor keretében megirni. Fáradtan hanyatlott vissza párnájára. Búcsúztam. Előbb azonban megígértem neki, hogy a premieren jelen leszek és értesítem a darab sorsáról. A darab sikeréről. Mert Az emigránsok megható története valóban költői munka, a mely megragadja a közönséget is. És az történet, a mely az 1860-ik évi forradalmi előkészületek körű! fonódik, sok estén át fog megelevenedni a Nemzeti Szinház-ban, lelkesedéssel töltve el a hallgatóságot, a beteg költőnek pedig babért fog teremni. Életereje nemsokára vissza fog térni ^s eredeti tehetségének még sok érdekes megnyilatkozását fogjuk élvezni. F. Felvonásközben. Budapest, november 4. I. Az „ifjú" Kunigunda. A molnár és gyermeke alkalmi előadása keserű perczeket szerzett egy budapesti színésznőnek, a kire egyik operettszínházunk rábízta Raupach rémdrámájában Kunigunda szerepét. Ez a Kunigunda egy már javakorabeli özvegy, a személyesitője azonban ugy vélekedett, hogy ö még nincsen abban a korban, hogy ezt a szerepet, női méltósága megsértése nélkül, eljátszthatná. Ugy segített hát a dolgon, hogy — a szerep határozott instrukeziói daczára — fiatalnak ábrázolta Kunigundát: se ősz parókát nem tett a fejére, se ránezokat nem festett az arczára. Hasztalan rendelkezett a rendező : Kunigunda csak nem akarta öregiteni magát és mint kaczkiás fiatal menyecske jelent meg a színpadon. A partnere: a köhögős molnár — a kit bosszantott, hogy Kunigunda semmi áron nem akart szót fogadni a rendezőnek — egy kis vidám heczczet engedett meg magának, Megkorrigálta a szerepét és valahányszor jelenete volt az „ifjú" Kunigundával, következetesen ilyen megszólításokkal illette: — Itt vagy, te vén banya ? . .. Honnan jösz, te százesztendős boszorkány, te zörgőscsontu öreg skatulya ? . . . II. A társszerzők. Van itt Budapesten két színpadi szerző, a ki halálos ellensége egymásnak. Ha az egyik ir uj daraboi, a másik bizonyosan megjelenik a főpróbán és a kritikusok között elhinti a rossz hangulat magvát; ha a másik darabja kerül szinre, akkor az egyik siet a főpróbára „intrikálni" a kollégája ellen. Most mégis — általános meglepetésre — kiderült hogy együtt imák uj darabot. Egy közös jóbarátjuk csodálkozva interpellálta meg az egyik szerzőt: — Mondd, kérlek, hogy lehetséges az, hogy ti, a kik oly nyilvánvalóan gyűlölitek egymást, most mégis együtt irtok darabot? — Hja, kérlek, — felelte diplomatikus mosolylyal a társszerző, — most már biztosítani akarjuk magunkat és egymást, hogy a főpróbán egyikünk se jelenjék meg a szinház — nézőterén . . . Vergy. Szinházi élet. Budapest, november 4. John Hollingshead. — A londoni színházigazgatók doyenje. — John Hollingshead, a lopdoni színházigazgatók minap elhunyt doyenje, valóban megérdemelné, hogy emlékszobrot emeljenek neki a Westminster-Abbey-ben, mint a londoni közönség legnagyobb érdemű felviditójának. Hollingshead alapította meg és évekig vezette London legnépszerűbb színházát, a Gaitey Theatre-t, a mely akkor is, mint ma, a legvidámabb színpada volt az angol fővárosnak. Az angol burleszk-operett meghonosítója ifjúságában egy — koporsógyár utazója volt. Nem sokáig folytatta ezt a szomorú foglalkozást, felcsapott újságírónak. Nem maradt sokáig az irodalmi pályán: 1868-ban megalapította a Strand-en, a Waterloo-Bridge-e 1 szemben a Gaiety-szinház- at.