MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-26 / 328. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, november 26. A Magyar Királyi Operaház legközelebbi újdonsága Adam nagyhírű dalmüve, .4 lonjoumeaui postakocsis lesz, mely a kontinens legtöbb színpadának állandó repertoir dalmüve. A'dalmű, melyre az Operaház a legnagyobb gonddal készül, e hónap 29-ikén kerül bemutatóra. Az újdonság két főszerepét Szoyer Ilonka (

Madeleine-Latour asszony) és Arányi Dezső (czimszerep), a többi szerepet pedig Hegedűs Ferencz (Bijou-Aleindor), Kornai Richard (a marquis) és Kárpát Rezső (Bourdon) játszszák. A zenekart Szikla Adolf vezeti; rendező Vidor Dezső. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Gerhardt Hauptmann : Bernát Róza czimü drámája lesz, a melyre most készül a szinház személyzete. Az újdonságban, mely diadallal járta be az összes német színpadokat, K. Hegyest Mari, Rákosi Szidi, Gál, Mihályfi, Váradi Aranka, Iván fi, Rózsahegyi, Mátrai és Hetényi játszanak A Vigszinház-ban tegnap este őszinte, nagv sikerrel került bemutatóra Bilhaud és Hcnneqttin pompás vigjátéka, a Boldogság. A közönség elejétől végig kitűnően mulatott az elmés, szellemes és mulatságos jeleneteken és nagyon sokszor a lámpák elé tapsolta a nagyszerű együttest, a melyben valamennyi szereplő elsőrendű alakitást nyújtott. A pazar kiállítás: a gyönyörű díszletek és kosztümök külön nagy hatást tettek a közönségre, mely bizonyára kedvelt müsordarabbá avatja ezt a kitűnő franczia vígjátékot. A Magyar Szinház-ban a Fecskefészek mai, harminczadik előadásán, Modestet ismét Anday Blanka, Pomponettet Kornai Berta játszsza, igy a szép zenéjü operett teljesen a bemutató szereposztásában kerül ismét szinre. Vasárnap délután a Drótostót megy. Lehár operettjének ez lesz a 156-ik előadása, a melyet szinte példátlan érdeklődés előz meg, a pénztári elővétel szerint. Vasárnap este ismét a Fecskefészket adják a a bemutató szereplőivel. Ez előadáson is a szinház minden látogatója megkapja jegyéhez a Fecskefészek-albumot. * A Királyszinház újdonságának, a János vitéz-nek sikere, a mely a bemutatón rendkívülinek mutatkozott, ugyanolyan nagyszabású maradt az eddigi nyolez előadás során, a melyeknek mindegyike az utolsó helyig zsúfolt nézőtér tomboló tetszése közt folyt le. Az egész kitűnő együttes előreláthatólag olyan hosszú életet biztosit Bakonyi és Kacsóh daljátékának, a milyenre kevés példa van a budapesti színházak történetében. * A Népszínház premierközönsége tegnap este teljes sikerhez juttatta Mérei Adolf és Márkus Jenő: A próféta álma czimü operettjét. A jókedvű és ötletes librettó, a kedves, hangulatos zene egyformán nagy hatást tett és szives és sürü tapsokkal ismerte el a közönség a két talentumos szerző érdemeit. A szinház is kivette részét a sikerből, a perdülő, eleven előadással és a gazdag, szines kiállítással. Budapesti premierek. Budapest, november 26 i. „Boldogság". — A „Vígszínház" nézőteréről. — — Nem fehér est! — Fehér est! Ezeket találgatják a Vigszinházi zenekar stilszerü megnyitó muzsikájának hangjai közepette a nézőtéren. — Nézze ott a földszinti első páholyban azt a tizenhatesztendős szőke csodát I Ha ez ide mert jönni, akkor ebben a darabban egy kétértelműséget sem mondanak. Ezeket a szavakat hallom a hátam mögött s megnéztem a beszélőt. Szőke fiatal ember volt, a ki karcsú asszonyának a fenti kijelentéssel magyarázta, hogy mért lesz fehér est a mai előadás. Az asszonyka szomorúan csak ennyit válaszolt: — Kár! Az előadás megkezdődött, s a Boldogság — óh, boldogság! — valóban nem adott okot arra, hogy a hátam mögött ülő karcsú asszony ne hallgassa boldogan azokat a francziánál is francziább elmésségeket, a melyek a színpadról elhangzottak. De az egesz nézőtérén izgatott volt a hangulat, olyan, a milyen csak ebben a nehéz, illalkeverékekkel megtelt levegőjű zsúfolt házban lehet. A páholyok pedig teli tüdővel szívták magukba az elegáns párisi szalon levegőjét. O, mennyit adott volna az a sok suhogó ruháju, kápráztató szépségű hölgy azért, hogy egy olyan miliőben éljen, mint a franczia darab személyei. A feszült figyelem csendjét csak akkor váltotta fel az egész nézőtéren egyszerre fellehelő titokzatos sóhaj, a mikor Kertész Ella tüneményes szépségű toilettjében megjelent a színpadon. Ez a ruha a legnagyobb szabómüvészet fantáziája! A nézőtér oly előkelő volt, mint egy theutre paré. Legalább a mi a ruhákat és az előkelő szépségeket illeti. Az első sorok grófja, a Hadik Barkóczi és Keglevich grófok rangjukkal nem homályosították el a páholyban ülő pénzarisztokráczia szépségeit. A Wodianerék, a Pusztafiék, a Földiákok, a Reményiék s a többi — száz — meg százezrek tulajdonosai, Morelli dr., Grauer dr., Böszörményi dr., mint a lateiner előkelőség képviselői, Schüffer dr., a magyar Zichy gróf — mint a hogy nevezni — szokták, mert daczára két ép kezének, csak félkézzel zongorázik, ugy ültek páholyaikban, mint a hogy szerény férjek szokták, a kik feleségük ragyogásával szerénytelenkednek. Igazi, Vigszinházi premier volt, telve a siker buja illatával, a tapsok viharos izgalmával; szép volt, mint a milyen a vigszinházi premierek szoktak lenni. Orlando. II. „A próféla álma". — A Népszínház nézőteréről. — Képzeljék el önök, hogy a londoni lord mayor csemetéje versenyre kelne Suliivan-nel, Owen Hall-al és operettet írna? . . . Bizonyára olyan külső képe lenne ama londoni szinház nézőterének, melyben ez az operett szinre kerülne, mint volt tegnap este a Népszínház premierjének. Zsúfolt nézőtér. S a merre a szem ellát, a páholyokban és a parketten a fővárosnak azok a patriczius famíliái láthatók, melyek a budapesti társaságnak a créme-jét alkotják. Az a nagy szimpathia és közkedveltség, melynek a magyar főváros lord mayor-ja mindenfelé örvend, kifejeződött abban az általános, nagy érdeklődésben, a mely fiának, Márkus Jenőnek, mint zeneszerzőnek, első szinpadi alkotása iránt tegnap este megnyilatkozott. Mindenki alig várta az előjáték végét, hogy a függöny előtt lássa az érdekes fiatal zeneszerzőt, a kinek múzsája először ölelkezik a szinpadi deszkákkal. Alig gördül le a függöny, fel is zug a taps s a sok hívásra meg is jelenik egy rendkívül fess. elegáns, borotvált arczu, szőke fiatal ur, a kin ugy ül a frakk, mintha abban született volna s a kin első pillantásra megismerik, hogy a szalonok legsikamlósabb parkettjén is teljes biztossággal mozog. Szóval, olyan szerző, a ki külső megjelenésével is hódit. Ugyanaz a mélységesen kék Márkus-szem és ugyanaz az ábrándos mosoly, a mely a Nemzeti Szinház „szőke csodája" révén eléggé ismeretes. A „szőke csoda", Márkus Emilia, maga is lelkesen tapsolt unokaöcscse első sikeres debut-jének. — Hiába! — mondta felvonásközben valakinek, — a müvészvér nem tagadja meg magát! Jenő öcsém zeneszerző, Lili húgom zongoraművésznő, . . . hiába főpolgármester a bátyám ! A másik szerző, Mérei Adolf, a librettista,. ez a telivér poéta, a ki a finom, pikáns múzsának egyik legíelkentebb katonája, csak a második felvonás után jelent meg társszerzőjével, de igy is bőven jutott ki neki a hívó tapsokból. Az ö fülének már jól ismert zene! Most már csak az a fő, hogy a próféta minél több estén álmodja át az ő tarka-barka álmát a Népszinház-ban. -X.A kulisszák mögül. Budapest, november 26. Kiiry Klára a Vígszínházban. Érdekes előadásban kerül szinre a Diákélet a Vigszinház-ban deczember 2-án. Meyer-Förster darabját ez estén a Vígszínház nyugdíjintézete javára adják elő, Katicza szerepében — Kiiry Klárával. A művésznő, mint értesülünk, csak ez egy előadáson fog vendégképpen fellépni a Vígszínház-ban. * Calvé Emma az Operaházban. Calvé Emma, a párisi opera világhírű primadonnája, csütörtökön: deczember 1-én fellép a Magyar Királyi Operaház-ban Carmen czimpszerepében. I A művésznő, mint értesülünk, ötezer korona honoráriumot kap ez egyetlen fellépéseért. Az aggodalmas czikkiró. — Máder Raoul a „Theater an der Wien"-ben. — Egy fővárosi napilapban panaszos czikk jelent meg, a melyben az író hazafias aggodalmakba mártott tollal kel ki a sors ellen és Máder Raoul, a M. Kir. Operaház igazgatója, ellen. A czikkiró lelkének fáj, hogy operaházunk kitűnő igazgatója annyira megfeledkezett magyar voltáról és állásának méltóságáról, hogy egy bécsi „külvárosi szinház" alsórendű rangú színpadára vitte zenealkotását és ő maga dirigált egyik előadáson. Nyilván a 1 Theater an der Wien1 érti a czikkiró a küli' városi szinház alatt, s a zenealkotás természej tesen nem más, mint Máder Raoul „Garnisonsmädel" czimü operettje. Ha a világoperett-irodalom néhány jeles királya, — hogy más nevet ne említsünk — Strausz, Suppé, Milöcker sírjukban, a hol halhatatlanul nyugszanak, tudomásul veszik ezeket az aggodalmakat, bizonyára meg fognak fordulni a mauzóleumban. Milyen szégyen! A Thealer an der Wien külvárosi szinház! A hol ők annak idején diadalittasan és a siker mámorától elteive fogadták az egész előkelő és kevésbé előkelő Bécs tapsait, a honnan, mint egy győzelmi forrásból, egész Európa színpadjaira árasztották a klasszikus operettek egész sorozatát, az a szinház csak — külvárosi szinház! Máder Raoulnak nem szabad tehát abban a szinházban saját darabjának jubiláris előadásán dirigálni, a hol a Boccaccio, a Denevér, a Koldusdiák kerültek annak idején a világot meghódító bemutatóra. Mader Raoul operaházi dirigáló pálezája megfakult attól a szégyentől, a mely a Theater an der Wien karmesteri pulpitusán érte. Ez a czikkiró ur felfogása. A bécsi operaház nagynevű igazgatója, Mahler Cusztáv, már nem aggódik annyira a nivó alacsonysága miatt, a milyen az a szegény bécsi szinház van. Nem restelte ugyanis, hogy ugyanannak a Máder-nak a balletjét, a ki elment dirigálni a Theater an der Wien-be, most föleleveníti a bécsi operában. Nem restelte éppen most az idei programmjába felvenni a Piros czipók-ei és uj fényes diszletezéssel még e szezon folyamán előadatni. Azt hisszük, hogy az aggodalmas czikkiró erősen túllőtt a czélon, mikor kifogásolni valót talált abban, hogy Mader Raoul maga dirigálta operettjének jubiláris előadását a bécsi szinházban, a mely a kontinens egyik első operettszínháza. Aztán meg a zeneszerző Mader eddig mindig csak dicsőséget szerzett Mader-nek, az igazgatónak! Orlando.