MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-25 / 327. szám

2 1904. november 25. Budapesti szinpadok. Budapest, november 25. A Magyar Királyi Operaház legközelebbi újdonsága Adam nagysikerű dalmüve, A lon­joumeaui postakocsis lesz, mely a kontinens legtöbb színpadának állandó repertoú dalmüve. A dalmű, melyre az Operaház a legnagyobb erővel készül, e hónap 29-ikén kerül bemutatóra. « A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Gerhardt Hauptmann: Bernát Róza czimü drá­mája lesz, a melyre most készül a szinház személyzete. Az újdonságban, mely diadallal járta be az összes német színpadokat, K. Hegyesi Mari, Rákosi Szidi, Gál, Mihályfi, Váradi Aranka, Ivánfi, Rózsahegyi, Mátrai és Hetényi játszanak A Vigszinház-ban ma este kerül bemuta­tóra Bilhaud és Hennequin: Boldogság czimü vígjátéka. A Magyar Szinház nagysikerű darabjában, a Fecskefészek czimü operettben Pomponette szerepét Kornai Berta betegsége miatt Szent­györgyi Lenke vette át. A szépzenéiü franczia operett minden este szinrekerül s minden egyes látogató megkapja emlékül jegyé­hez az illusztrált Fecskefészek-Albumot. Vasárnap délután Lehár operettje, a rég nem adott Drótostót kerül szinre 156-odszor. * A Királyszinház újdonságának, a János vitéz-nek sikere, a mely a bemutatón rend­kívülinek mutatkozott, ugyanolyan nagyszabású maradt az eddigi hét előadás során, a melyek­nek mindegyike az utolsó helyig zsúfolt nézőtér tomboló tetszése közt folyt le. Az egész kitűnő együttes előreláthatólag olyan hosszú életet biz­tosit Bakonyi és Kacsóh daljátékának, a milyenre kevés példa van a budapesti színházak tör­ténetében. * A Népszínház-ban ma este van a premierje Mérei Adolf és Márkus Jenő: A próféta álma czimü operettjének. Vasárnap délután lesz A lőcsei fehér asszony első délutáni előadása, mérsékelt helyárakkal. A kulisszák mögül. Budapest, november 25 Két bemutató. i. „Boldogság". — A „Vigszinház" mai bemutatójához. — — Mi lesz itt holnap ! — kiáltott fel a tegnapi főpróba után egy kritikus, a. kinek kitűnő jós­lási érzéke van. A szinház barátai aggódva fordultak feléje. Színházi zsargonban kérdezték tőle : — Sik, vagy buk? Értsd: siker, vagy bukás? — Micsoda kérdés?! Csak arról lehetne szó, hogy nagy siker, vagy nagyon nagy siker. — És mit gondol ? — Teljes siker? Hogyne! Hiszen évek óta nem volt akkora érdeklődés főpróba iránt, mint ezúttal. Persze, hiábavaló érdeklődés, mert nem igen engedik be az embert a Vigszinház főpróbáira és ha már tesznek valakiért kivételt, az olyan legyen, mint Márkus Emilia, a kit Faludi Miklós nagy­udvariasan bevezetett a homályos nézőtérre. Elragadtatva beszélt ő is a Boldogság szépségeiről: — Milyen darab ! Milyen szerep ! Tetszenie kell benne mindenkinek! És tényleg nem volt véleménykülönbség arra nézve, hogy a közönség Bilhaud és Hennequin uj darabján kitűnően fog mulatni Fognak nevetni kifelé az erőteljesebb ecset-' vonásokon és befelé az egymást érő finom­ságokon. Kezdik pedig mindjárt az elején, a mikor bigofón próbát tartanak Chateaü-Lap­lante-ék vendégei, folytatják a rándevu-vitán [ át a csattanósan végződő első felvonáson keresz­j tül a második felvonás elmés bonyodalmát I derültséggel kisérve a harmadik felvonásba, a mely az előzőknél is jobb. Annyi bizonyos, hogy Bilhaud és Hennequin ! ármányos francz'iákhoz illő furfanggal teszik érthetővé, sőt menthetővé azt a különös meta­morfózist, melyen a vígjáték hősnője, Gilberte, keresztül megy. De a franczia szerzők ugyan­csak ügyes szószólókra is találnak a szereplők­ben, a kik közül Góth és Fenyvesi nagy stílus­ban viszik a darabot. Köztük foglal helyet G. Kertész Ella; csak azokat fogja meglepni, a kik nem ismerik még eléggé az ő művészi kvalitá­sait. Mintaszerű párisi asszonyka, kissé fuzsitus, ! kissé könnyelmű, de tele sziwel; az igaz, hogy ez a sziv meg szokott bokrosodni és magával viszi a gazdáját. Öltözékeit külön meg fogják csodálni. A többiek közt kedves lesz Haraszthy Hermin, a ki egy könnyen hevülő hölgyet játszik és kellemesen illeszkednek a felnőtt asszonyok mellé azok a kislányok, a kikből majd csak lesznek ilyen asszonyok. Egyiküket, Csáki Birit, már jól ismerjük, a másikat, Kökény Ilonát, majd még nagyon meg fogják ismerni. A darab kiállítása terén a Vigszinház-ban is szokatlan nagy fényűzés tapasztalható, a minek jellemzésére, azt hiszem, elég megemlíteni, hogy a darabban szereplő bútorok — nyolczvanezer koronára vannak biztosítva. Ez a körülmény is hozzá fog járulni ahhoz, hogy megvalósuljon a jóslás: — Teljes Viker! Achilles. II. „A próféla álma". A Népszínház csütörtöki főpróbája ugyan­csak hangos volt. Kaczagott sokat és nem egy­szer tapsolt is az a kis közönség, a mely a sötét nézőtéren jobbára a félelmes kritikusok táborából verődött össze. Biztató előjel ez a ma esti bemutatóra, a mely előreláthatólag szép sikert fog hozni a burleszkzenés komédia két szerzőjének: Mérei Adóinak és Márkus Jenő­nek, a kiknek darabját igazán ragyogó kön­tösbe öltöztette az áldozatkész Vidor Pál. A Lőcsei fehér asszony komor, stílusos szinei után A próféta álma fényes tarkasága s valóban minden elösmerésre méltóvá teszi azt a jóaka­ratot, sőt szeretetet, a melylyel a Népszínház a hazai szerzőket színpadra viszi. Elárulhatjuk különben, hogy az uj darab ragyogó és ötletes kosztümjeinek tervezője a direktor felesége volt, s azok a szines fátyolok és csillogó lep­lek, a melyeknek harmonikus tablóit a főpróbán fényképfölvételekkel örökítették meg, a Vidor Pálné finom érzékű kompozicziói nyomán készültek. És elárulhatjuk azt is, hogy A próféta álma sok tréfája sorából, a melyek bizonyára nagy kaczagásokat fognak kelteni, hiányzani fog igen sok tréfa, a mely a Mérei Adolf szövegkönyvé­ben benne volt. De kihúzta onnan a Népszín­házi Bizottság kérlelhetetlen szigorúságú bírálója, a ki ezúttal mintegy czenzorszerüen műkö­dött. Az aktuális kiszólások, a politikai czél­zások, egy ellenállhatatlan hatású „Talpra magyar"-parafrázis — ez mind ott mult ki a czenzori kékczeruza alatt. Mutatóba ideiktatunk egy ártalmatlan kupiét, a melyet Kovács-nak, a felséges humoru pró­fétának — nem szabad elénekelni. Demokrata világ járja Most szép Magyarhonba : Ugy terem a sok uj báró, Akárcsak a gomba ! Es mindenik uj mágnásból Kettőnek van haszna : Az egyik az az uj mágnás, Másik : a pártkassza ! Mibe kerül az uj báró Rangja, czime, rendje ? Efölött a kérdés fölött Térjünk napirendre ! A Márkus Jenő muzsikájának, azt hisszük, gyors lesz a népszerűsége. A fiatal komponistá­nak ez az első színpadi munkája, de zenész­körökben már régebben ösmerik apróbb szer­zeményeit; ő maga különben Gobbi és Benkö tanítványa volt, majd a zenedei zenekar hang­versenymestere s évekig játszott a filharmonikus zenekarban is. A derék Jusszuf prófétának előrelátható­lag nagyon hosszú lesz álma a Népszinház-ban. 0. Színházi pletykák, Budapest, november 25. Hát ez honnan tudja? — A „Fecskefészek" egy előadásáról. — A Fecskefészek bűbájos muzsikája már mindenfelé befészkelte magát. A zenés kávé­házak kékes füstjén keresztül csengve-bongva száll a fülekbe és elbűvöli a hallgatókat. A kaszárnyák ablakain áthallatszik, a mint harsogó hangszerekkel fújják a derék cseh muzsikusok Herblay finom kupiéit. Zsúrokon egymást vált­ják fel a zongorás szmokingos ifjak és fehér­ruhás leányok, hogy egy-egy számát a darab­nak lejátsszák és a közeledő bálokon Herblay zenére fogják a párok tánczolni a keringőt meg a bostont. Ennek a nagy népszerűségnek köszönhető, hogy a kilencz esztendős Ferkó, egy újságíró barátunk kis fia is megtanulta a „Szolga e férfi" dal néhány sorát. Hallotta az anyjától, felnőtt leánytestvéré­től és, ugy látszik, nagyon megtetszhetett neki, mert egész nap egyebet sem tett, mint dúdolta a „Szolga e férfi"-\. A szülőket nagyon meghatotta a kis fiu rajongása a dal iránt és elhatározták, hogy a Fecskefészek jubiláris előadására vesznek egy páholyt és elviszik Ferikét is. Ferike persze már napokkal azelőtt a leg­nagyobb izgatottságban töltötte napjait, az isko­lában szórakozott volt, odahaza játszani sem akart, s alig várta a perczet, a mikor ő is el­mehet a nagyokkal színházba. Mert ő eddig még csak a gyermekszinházban volt s tudta, hogy az lehet csak a nagy élvezet, a mikor ő a mamikájával mehet a szép Magyar Szinház-ba. Az ünnepi est elérkezett. Éerike csak azt tudta, hogy őt most szépen felöltöztetik és valami Fecskefészek czimü darabhoz viszik a Magyar Szinház-ba. Bezzeg nagy volt az öröme, a mikor a fényesen kivilágított nézőteret meglátta, a hol annyi sok ember ült. Kapott egy képeskönyvet is, a melyben a szinészbácsik és nénik voltak lefestve. Ilyet a gyermekszinházban soha nem adtak neki. Aztán megkezdődött az előadás. Ferike mindvégig nyitott szájjal és tágra meresztett szemekkel hallgatta a gyönyörű nótákat és nézte a furcsa, szép ruhákat, a mikbe a színészek fel voltak öltözve. Sokat kaczagott Sziklai bácsi mókáin is, a mik olyan tréfásak voltak, hogy még Ferike is megértette. Aztán jött az a jelenet, a mikor Sziklai, a ki papi álruhában van, bajba kerül, mert az igazi pap bácsi eljön és leakarja lep­lezni. Ekkor Sziklai ugy menekül bajából, hogy ráfogja az igazi papra, hogy az csak egy szolga és elénekli azt a dalt, a mit Ferike is tudott: a „Szolga e férfi" czimü dalt. Alig zengett fel ajkáról ez a nóta, Ferike hirtelen felüti fejét, szigorúan összeránczolja homlokát és apjához fordulva, hangosan igy kiáltott fel: — Hát ez honnan tudja? G. Színházi élet. Budapest, november 25. Tizennyolcz kis lány meg egy. — Három fehér páholyról. — Három fehér páholyról és tizenkilencz kis lányról szól az ének, a melyet lágy hárfaszóval szeretnénk kisérni. Tizenkilencz fehérruhás kis lány szorongott egymás mellett a János vitéz hatodik előadásán, tizenkilencz apró leányka, mind fehér ruhában, szines szailagokkal, szőke, barna, fekete és vörös hajukban.

Next

/
Thumbnails
Contents