MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-18 / 320. szám

1904. november 15. 3 Budapesti színpadok. Budapest, november 18. A Magyar Királyi Operaház-bau Adam vig dalmüvéből: A lonjoumeaui postakocsis-ból annyira előrehaladtak már a próbák, hogy a bemutató-előadás időpontját már meghatározhatta az igazgatóság. A premiert november 26-án tartják meg. Adam operáját Dupont: La Cabrerájá-nak a bemutatása követi. A baletteremben szorgalmasan folynak a próbák Delibes: Sylviá-jából, a melyet Guerra balletmester teljesen uj inszczenirozással tanit be. Ujak lesznek a kosztümök és diszletek is. • A Nemzeti Szinház-ban holnap, szombaton lesz a negyedik bemutató előadás ebben az évadban. Az uj darab irója is, tárgya is magyar. A czime : Az emigráns, szerzője pedig Kemechey Jenő, a kit mint kiváló publiczistát, novella és regényírót és a Föld czimü színmű társszerzőjét jól ismer a közönség. Az uj darab az ujabb magyar történelem egyik legérdekesebb korszakából, a 67-iki kiegyezést közvetlenül megelőző időkből vette tárgyát s hü képét adja a nemzeti ellentállás rendkívül érdekes társadalmi életének. Az érdekes újdonság színlapja a következő: AZ EMIGRÁNS. Szinmü 3 felvonásban. Irta : Kemechey Jenő. Személyek: Mr. Eduard Brown ... Gyenes Rasky Gáborné Hegyesi M. Margit, leánya Török Irma Gelenyi Pista ... Rózsahegyi Teréz ... ... György né Glanz von Foresti . ... ... Náday Vrabecz ... Gál Bauer ... ... Latabár Lilienthal, báró ... . Császár Bolyi Farkas Pethes Helmeczi Péter Molnár Szentmiklóssy Pálfi Berzenczey Bakó Márgi Lajos Narczis Börcsök ... Gabányi Terka .. Keczeri Vértes, káplár Mészáros Öreg paraszt ... ... Hetényi Antal, kocsis... ... Kőrösmezey Heléne ... V. Molnár R. Egy vértes Magyari Zsandár Deák Bögös ... Faludi Parasztlány Paulay E. Történik egy zempléni faluban. * A Vígszínház-ban az esti előadások műsorát egymaga tölti be a Diákélet, a melynek első tizenkilencz előadása többet jövedelmezett, mint eddig a Vígszínház bármelyik darabjának hasonló számú estéje. Minthogy a Diákélel előadásainak sorozatát még nagyon sokáig nem fogják megszakítani, az eredetitől eltérő szereposztásban is betanulták a darabot és most már a női főszerepet Komlóssy Ilona is játssza. * A Magyar Szinház hétfőn, november 21-én ünnepli nagy vonzóerejíi operettjének, a Fecskefészek-nek első jubileumát, a huszonötödik előadást. A közönség nagy érdeklődésére való tekintettel a jubiláris előadás jegyeit a szinház pénztára és a Bárd-czég két jegyirodája már most árusítja. * A Királyszinház-ban ma este van a János vitéz általános érdeklődéssel várt bemutatóelőadása. * A Népszínház személyzete Vidor igazgató és Stoll Károly főrendező vezetésével nagy gonddal készíti elő a legközelebbi operetteuidonságot, mely .4 próféta álma czimen A lőcsei fehér asszony jubiláris előadása után a jövő héten kerül szinre. Az operett szerzői Márkus Jenő és Mérei Adolf. A darab uj kiállításán most dolgoznak a Népszínház műhelyeiben. Az újdonság női főszerepét Komlóssy Emma fogja kreálni, a többi szerepet pedig Szirmai, Kovács, Pintér, Abelovszky Margit, Bálint Lózi, Lubinszky, Rusznyák, Kiss, Ujváry, Vágó, Pázmán Delli és Pesti játsszák. A kulisszák mögül. Budapest, november 18. A „János vitéz" történetéből. — A „Királyszinház" mai bemutatójához. — Ma este, mikor a Királyszinház-ban fel fog csendülni a Kukoricza Jancsi belépő-nótája, az Iluska románcza, Bagó dala a rózsaszálról, meg a kék tó melódiája, minékünk — egy kis társaságnak, a mely lelkes szeretettel dédelgette János vitéz-t már akkor is, a mikor még csak pólyában szendergett és legelső életnyilvánulásairól adott számot — minékünk eszünkbe jutnak majd azok a csendes tavaszi esték, mikor a NewYork-kávéház egy külön termében körülültük a zongorát és szinte visszafojtott lélekzettel hallgattuk a János vitéz legelőször bemutatott melódiáit. A zongoránál egy magyar, szikár uri ember ült — akkor még széles bajusz vetett árnyékot az ajkaira — a kinek, ha nem is zongorázott volna művészileg, a szemei bizonyosan elárulták volna, hogy talpig művészember, a javából való. Mikor játszott, a szemei lázban égtek, megnedvesedtek: magyaráztak és megfigyeltek forró pillantásai. A János vitéz komponistája: Dr. Kacsóh Pongrácz volt ez a magas, szikár uri ember, a ki ezekben az időkben — az idei tavaszon — került be először az irók, újságírók és színházi emberek társaságába: szerényen, félig ismeretlenül, szinte félénken, de általános csodálatnak, hódolatnak örvendve mindjárt a legelső zongoraest után. A János vitéz komponistáját, mint magyar operett-költőt, máról-holnapra fedezte fel az operett-szinház és az ezzel kapcsolatos szinházi-litteratura. Hogy ez a „felfedezés" megtörtént, kizárólag az ő kitűnő szerzőtársának : Bakonyi Károlynak az érdeme. Bakonyi volt az, a kinek a figyelme ráirányult erre a kiválóan képzett és komoly a zeneköltészet terén már jelentős sikereket ért muzsikusra, ő volt az, a ki megérezte, hogy Kacsóh Pongrácz adhat csak igazi magyar zenei lelket annak a csudálatos mesének, mely egy Petőfi fantáziájából fakadt. Bakonyi Károly nem tévedett. Már azok az esték, a mikor a János vitéz első kompozicziói felhangzottak — az intimus társaság előtt — a zongorán, bizonyították, hogy a kiváló izlésü fiatal iró rátalált az igazi magyar komponistára. Csak olyan szerencsés választása volt ez a János vitéz libreltistájának — a ki ilyenformán a ma este bemutatóra kerülő uj darabnak valósággal százkezü „szerkesztője" lett — mint az, hogy a versek megírására Heltai Jenőt kérte fel és inspirálta. Mert, a mint Kacsóh Pongrácz munkáját irányította Bakonyi Károly, ugyanugy lelkesítette, jótékonyan befolyásolta — és a mi szinte fontos: szorgalmazta — Heltai Jenőt, a fiatal magyar irodalomnak ezt a kiváló poétáját, a versek megírásában. Az ő érdeme az az előkelő hármas szövetség, mely ma este zászlót bont a Királyszinház-ban. Mi azokra az intim estékre gondolunk ma este, mikor a János vitéz melódiáit — részletekben, időnként, sorrendben : a mint elkészültek — keresztvízre tartottuk. Felejthetetlen, szép esték voltak: akkori hangulataink most már kétségtelenül meg fogják fogni Budapest egész színházi közönségét. Ügyelő. A közönség nem a kritikában, hanem a kritikusokban való bizalmát vesztette el; — a közönség okos és jól tudja, hogy sohasam a mérleg csal, h3nem az, a ki kezeli. A közönség nem a kritikában, hanem a kritikusokban való bizalmát vesztette el; -- a közönség okos és jól tudja, hogy sohasem a mérleg csal, hanem az, a ki kezeli. Si'inházi pletykák. Budapest, november IS. Házasságok, elválások. — Miről csiripelnek a színházi verebek ? — A költők örök témája a szerelem, az egyetlen boldogító érzés a világon, ott kisért minden előadás alatt a színpadon. A vidám komédiásnép a mások fantáziájának szülötteibe lehelnek életet, eljátsszák tragédiájukat, a képzelt alakoknak kölcsön adják a saját énjüket, szivüket, átérzik örömüket és bánatukat egyaránt, a melynek persze mindig a szerelem az okozója. Csuda-e tehát, ha a szinésznép a színpadi szerelem után, a mely örökké változatos, a magánéletben is szerelem után vágyik, mindig ujabbra, a mely szivét boldogítsa. Amor mindig zsákmányra talál a kulisszák világában, többre, mint bárhol másutt. A pajkos istenke, különösen az utóbbi időben lövöldözi széjjel nyilait, a melyek édes sebet okoznak azoknak, a kiknek szánva voltak. A színházak folyosóin, a parketten és páholyokban, zsurokon és házibálokon most három uj szerelmi históriáról suttognak. Kettőnek megvan az a pikantériája is, hogy előbb válópör dönt a felől, lehet-e az uj ideálért dobogó sziv boldog. . . Az Operaház egy fiatal, széphangu tenoristájáról mindenki azt hitte, hogy a szive és a keze — még szabad. Később kiderült, hogy a szívnek van már lakója: rabja lett egy szép, ifjú hölgynek. Végül kisült az is, hogy nem szabad többé a fiatal művész keze sem, mert örök hűséget esküdött szerelmesének nemcsak Isten, de immár törvény előtt is, még pedig — titokban . . . Erről beszélnek mindenfelé a városban, a hol a fiatal tenoristát ismerik. De arra a kérdésre, hogy ki az a boszorkányos szépség, a ki szivét megvette, senkisem tud választ adni. — Titok. Mindenki tapogatódzik, de senki sem képes a titkos szerelmi regényre fényt deríteni. A dolgot megnehezíti az a körülmény, hogy a fiatal férj kerül minden felvilágosítást Tény, hogy a művész ingóságai között immár egy felesége, a saját felesége is szerepel, bár sekinek arról sincs fogalma, hogy tulajdonképen milyen: szőke, barna; a szeme kék-e vagy fekete ? . . . * A Magyar Szinház egyik oszlopos tagjáról az a hir kelt szárnyra, hogy válik a feleségétől, a ki még nemrég tagja volt a Nemzeti Szinház- nak. A beavatottak azt is tudni vélik, hogy a válópört a művész felesége indította meg, mert azt tapasztalta, hogy az ura másra pazarolja azokat a gyöngéd érzelmeket, a melyeket tőle megvon. Az a másvalaki pedig senki más, mint a Magyar Szinház egy szőke szépsége, a ki sokat volt partnere a művésznek a színpadon. A mi a deszkákon csak komédia volt, az — ugy mondják, — életben valóvá válik nemsokára . . . Egy kolozsvári újság hirt ad egy harmadik szerelmi regényről. Ez a regény egy ismert nevü drámai színésznőről szól, a ki szintén válni készül az urától, egy volt budapesti szinház igazgatójától. Mindkét házasfél belenyugszik a válásba és mindegyik másképen keres boldogulást. Legalább erre enged következtetni, hogy a válófelek már meg is találták azt, a ki életük további folyamán osztozni fog velük öröm és bánatban. A drámai művésznő, mihelyt eldől a válópör: újból férjhez megy. Ezt a példát követi az exszinház-igazgató is, a ki feleségül készül venni egy naivát. A naiva ugyan régen lemondott erről a szerepkörből és most egy előkelő fővárosi színpadon kikapós — fiatal asszonyokat szokott játszani. Bob.