MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-16 / 318. szám

1904. november 15. 3 Nemrég uj trafik nyilott meg a Lipótvárosban. S a kik szeretik a trabukkóban és a regalitászban a változatosságot, benéztek az uj dohánytőzsdébe. Simára fésült, szőke hajú fiatal nő szolgálta ki őket. A hangja kissé vérszegény, de a haja az aranyszőke. — Milyet parancsol uram: világosat, vagy barnát? — ez a stereotip-kérdés. A trafikosnő nem más, mint Duczi, a Népszínház volt tagja, a legfinomabb pezsgők fogyasztója, szerelmes ifjak ideálja és sok egyéb más. Most is fiatal, most is szép, és szőke, de már befejezte a gummikerekü kirándulásokat, a Stefánia-utat, a korzót, a szeparékat és ajka csak néhány eghangu szóra nyilik: — Világosat parancsol-e uram, vagy barnát ? Orlando. Színházi élet. Budapest, november 16 „Az emigráns". — A Nemzeti Szinház szombati újdonsága. — A Nemzeti Szinház-ban szombaton, a szezón negyedik ujdonságául, Kemechey Jenőnek, Az emigráns czimü négyfelvonásos drámája kerül szinre, a mely egyúttal a második eredeti bemutatója is lesz a színháznak a mostani évadnak. Kemechey Jenőt felesleges felfedeznünk a közönség előtt. Első drámáját, A föld-et, több regényét, néhány kötet tárczáját régóta ismerik és e hasábokon is nem egyszer esett szó munkáiról, a melyek egytől-egyig a vérbeli irót árulják el. Drámaírói ereje azonban legújabb darabjában nyilatkozik meg a legjobban. Rendkívül finom megfigyeléssel karakterizálja benne a darabjában szereplő tipikus magyar alakjait és ugyanolyan drámai értékkel csoportosítja a hatásosabbnál-hatásosabb jeleneteket, a melyekben erős vonásokkal vázolja a Bach-korszak utolsó éveinek szomorúságát. A Nemzeti Szinház azzal a rendkívüli gonddal és stílszerű kiállítással állítja ki Az emigráns-t, a melyet Cyrano de Bergerac, Radnóthyné és legutóbb a Vén leányok-ná\ tapasztalhattunk. Az újdonságban főképen az ifjabb generáczióra vár nehéz, de hálás feladat. Az eddigi szereposztás csak annyiban változik meg, hogy az emigráns leányának, Margitnak, szerepét Török Irma veszi át, a még mindig gyengélkedő D. Ligeti Juliska helyett. A leggonoszabb karakter megalakítása, Gál Gyulára van bizva. Egy hazaárulót kell játszania benne. A szereplő neve, a mai napig Hans von Bockelberg volt. Most azonban már Foresti-ra keresztelte el a szinház igazgatósága, engedvén Bockelberg rendőrfelügyelő óhajtásának, a ki természetesen nem nézte volna jó szemmel, ha a darabbeli Bockelberggel, névrokonsága révén bármilyen összefüggésbe hozzák. A népszerű, atlétatermetii rendőrfelügyelönek tehát most már semmi aggálya nem lehet, a mint hogy a népszerűségét, bárki, ha csak egy színpadi gonosztevő is — megtépje. Hasonló névváltozáson ment keresztül a Motavcsik szerepe is, a melyet a színlap a jövőben már Vrabctz-nek fog jelölni. Mindezek persze csak jelentéktelen külsőségek és a legkevésbbé sem folynak be a darab sorsára. Ézt fogja bebizonyítani a szombat esti bemutató, a mely kétségkívül egyike lesz a leghangosabbaknak és meghozza a sikert a beteg szerzőnek, a ki a budai Szent Jánoskórház egyik különszobájában lázasan várja Az emigráns sorsának eldoltét. És a siker bizonyára hatásosabb gyógyszernek fog bizonyulni minden orvosi tudománynál és nemsokára meghozza néki a gyógyulást, F. Vidéki színpadok. Budapest, november 16. Fiúmé-ban olasz társulat előadta tegnapelőtt Meyer-Förster: Diákélet-\ét. Az olasz diákok ebből az alkalommal tüntettek az ausztriai németek ellen. A darabban előforduló német dalokat nem is lehetett előadni. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, november 16. Catulle Mendés átadta Claretie- nak, a párisi Theatre Francis igazgatójának uj verses színmüvét, mely még ebben a szezonban bemutatóra kerül. A czime: Scarron és hőse a XVII. századbeli nevezetes franczia humoros iró, a kit huszonötesztendős korától gyógyíthatatlan kór szögezett betegágyához. Szerelmét és házasságát a későbbi hires Maintenon-aszszonynyal tárgyalja, mely sok hasonlóságot mutat Rostand „Cyrano"-jához. * Bilse, német exhadnagy, a ki „Egy kis helyőrségből" czimü könyvével világszerte hires lett, ismét darabot irt. Lehullott gyümölcs a czime, uj, olcsó romantikával megirott drámájának, mely a minap Hannoverben került sikerrel bemutatóra. Bilse darabjának hőse egy elzüllött, eladósodott hadnagy, a kit végül kedvesének fivére agyonlő. • Sarah Bernhardt párisi színházában a Tüzzel-vassal czimü darab után — melyet Sienkievicz regényéből irt a művésznő fia: Maurice Bernhardt — Emile Moreau-nak uj darabja következik, melynek Jeanne d'Arc a hősnője. Suzanne Despres kreálja az orleánsi szűz szerepét. * A párisi nagy operában most készülnek a Trisztán és Izolde előadására.[Wagner dalmüvét deczemberben mutatják be. A milánói Teatro dal Verme-ban Pietro Florida, szicziliai szenezerző, La co(onia libera (A szabad gyarmat) czimü operáját a minap mutatták be. Az opera librettóját a szövegíró Bret Hart egy novellájából merítette. Az opera | vig genreü, de a vége tragikus. Florida zenéjéi ről sok szépet irnak a lapok. A párisi Antoine színházban legközelebb szinrekerül Shakespeare: Lear király czimü tragédiája, Pierre Loti és Vedel fordításában. Antoine igazgató, a ki a darabot átdolgozta, | még ebben a szezonban több más Shakespeare j drámát is szándékszik szinre hozni. Külföldi apróságok. Budapest, november 16. i (I. Yvette Gnilbert tervei.) A kiváló franczia diseusenek az a terve, ' hogy a jövőben a komoly színpadnak szentelje művészetét, ugylátszik a megvalósulás stádiumába lép. Yvette Guilbert még a tél folyamán a párisi Bouffes Parisicns színpadán fog fellépni, még pedig Maurice Bonkay és Edouard Franklin egy drámai költeményében. Az erkölcsdráma az 1793-iki viharos évben játszik és tanulmány a forradalmi művészekről. Arra a kérdésre, hogy továbbra is a színháznál akar-e működni s általában, mik a tervei a jövőre nézve, a művésznő a következő választ adta egy intervjuvoló újságírónak: — Az én tulajdonképeni tervem — igy szólt — az előadó pódium volt és az is fog maradni. Fellépésem a színpadon csak exkurziót, olyan kéjutazást, vagy szeszélyt jelent. Színésznőnek lenni ma, boldog vagyok 1 De aztán soha többé. Nagyon jól tudom, hogy miben rejlik művészetem ereje. Mert, mig a színpadon színjáték közben mindig csak egy szeme vagyok a láncznak, a melynek tartóssága nemcsak tőlem, hanem minden egyes más szereplőtől is függ, addig, ha egymagam állok a pódiumon és előadom chansonjaimat, szuverén uralkodó vagyok, független minden idegen erőtől, művészettől és tehetségtől. Egymagam is eljátszhatok egy drámát, a mely megrázó tud lenni, s ha akarom, a közönség épugy sir, mint nevet. Akkor és ugy, a mikor s a hogyan én akarom. Hát nem eléggé „szinház" ez? ... A pódiumon igazgató, színész, rendező vagyok, egyedül magamért felelős 1 És azzal az egyszerű emberrel sem kell törődnöm, a ki a kortinát kezeli, mert akkor lépek fel, vagy le a színpadról, a mikor nekem tetszik! — Ezt az isteni szabadságo áldoznám fel valaha? Soha senkiért! (II. Caruso adója.) Caruso, a világhírű olasz hőstenor, a kinek vendégszereplése a londoni Covent-Garden idei szezónjának attrakezióját képezte a mult héten egy kellemetlen duettben volt kénytelen szerepelni, még pedig a londoni — adókivető bizottsággal. Ez volt utolsó estéje Caruso-x\ak London-ban, mert másnap reggel már Amerika felé vitorlázott. Az adóbizottság feljegyezte a bucsuestét és a mikor Caruso otthagyta szállóját, hogy a Cavalleria rusticana előadására a Covent-Carden-be menjen, útjában két adóhivatalnok tartóztatta fel, egy 128 fontról szóló adószámlát nyújtván át neki. Caruso, a ki nem nagyon jártas az angol nyelvben, azt hitte, hogy két újságíróval van dolga,"a kik megakarják interjuvolni londoni vendégjátéka felől és arról, hogy milyen benyomást tett rá az angol főváros. Olasz udvariassággal, tört angol nyelven mondta el tehát, hogy rajong Londonért és kétségbe van esve, a miért már holnap el kell utaznia. — De nemsokára visszatérek, — jegyezte meg mosolyogvaa és el akart sietni. A két hivatalnok azonban útját állta és most már világosan magyarázták meg neki, hogy mielőtt a szóban forgó 128 fontot nem nem fizeti meg, ők, a legnagyobb sajnálattal nem engedhetik távozni. Ekkora szemtelenséggel még nem találkozott a hires olasz. A szálló portását hivta segítségül, kérte, hogy szabadítsa meg őt a két tolakodó angoltól. Es ugyancsak elkezdett káromkodni. Végre sikerült neki megmagyarázni, hogy tulajdonképen miről is van szó. Caruso azonban még dühösebb lett; most még úgysem akarta az adót megfizetni, mert hallatlan vakmerőségnek tartotta, hogy rongyos 128 fontért a nyilt utczán tartóztatják fel. De mindez hiába volt. Az adóbizottság nem tesz kivételt genie és kalmár között. Végre azonban átlátta a helyzet komolyságát és az a gondolat, hogy esetleg a fogház dohos levegőjében kell az éjszakát töltenie, egy kissé megijesztette. Engedett tehát a hivatalnokok felszólításának és kifizette a követelt összeget. A hatóság utóbb kijelentette, hogy ez volt az egyetlen mód arra, hogy az adót megkapja a tenoristától. \ Eladok és veszek urasági bútorokat, teljes lakberendezéseket, angol börbutorokat, mahagóni és rézbutorokat, perzsa- és sniyr na-szőnyegeket, függönyöket, olajfestményeket, gáz- és villnmos-esillárokat. NAGY ZSIGMOND SÄ Budapest, Ujvilág-u. 27. (Rőser-Bazár mellett) Az egész házban. Telefon 1 n—ll.