MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-11 / 282. szám

1904. október 12. 3 fiuk", azaz azok a gavallérok., a kik az Adelphiszinház jobboldali első számú árverésen vett páholyában esténként megjelennek. De hát — kérdik önök ismét kíváncsian — mi közünk nekünk ehhez Budapesten? Azt is eláruljuk. Á „Sammy-boys" fogalma péntektől kezdve közismert lesz Budapesten is — A törvénytelen apa bemutatója után. Mert a Királyszinház kitűnő uj énekes bohózatába betelepítették ezt a londoni trükköt: Fedák Sári fogja énekelni — nyolcz leány kíséretében — a Sammy-kuplét és ugyancsak a jobboldali első szántu páholy közönségének. Persze a nagyhatású kupié a Mérei Adolf pompás magyarosításában kerül — az eredeti muzsikával — Zsazsa ajkaira és a dal minálunk nem Sammyről, de Ádám-ról fog szólani. Ádámról, vagyis az egész férfinépről. Már most ad notam: „Sammy-boys" kétségtelenül megalakul Budapesten az Ádám-fiuk kasztja és Bihari-nénak, a Királyszinház derék pénztárosnőjének, ugyancsak sok dolgot fognak adni, péntektől kezdve, a budapesti páholyárverezők. — Először, másodszor, senki többet? harmadszor ! — fog hallatszani a pénztárosi fülkéből. De arra bizonyosan nem lesz eset, hogy ne akadjon valaki, a ki többet is ád a legtöbbet Ígérőnél azért a páholyért, a melynek Zsazsa egyedül és kizárólag énekel. Tartarin. Színházi élet. Budapest, október 11. Végre egyedül. — A Vígszínház csütörtöki újdonsága. — A Hadik huszárok premiereje előtt sürün csillingeltek a Vígszínház pénztárához: — Halló, Varga ur! Varga ur, a kis pénztáros, ugyanis üres perczeiben dramaturgiával is foglalkozik gondos és aggódó szülők számára, a kik tőle kérdik, el lehet-e vinni az újdonság csodájára kisaszszonyokat is. Képzelhető, hogy a mikor a színlap magyar történeti vígjátékot hirdet, pláne verses vígjátékot, a papák és mamák aggodalma igazán fölösleges, és Varga ur hűségesen jelenthette: — Bátran el lehet hozni a kis nagyságákat ... Ha nekem lenne leányom, magam is elhoznám, de még csak negyed éve, hogy megházasodtam . . . A Kis pajtás bemutatója előtt is ilyeneket hirdetett Varga ur, de akkoriban nem akarták néki elhinni. Igaz, hogy azóta húsznál több telt ház győződhetett meg a kis pénztáros alaposságáról. Most pedig a Végre egyedül! előtt áll a Vígszínház. A pénztáros telefonja sürün cseng, de senki sem kérdi a Varga bácsi véleményét, csak a jegyeket jegyzik elő. Csodás érzéke van a közönségnek. Már is tudja mindenki, hogy a felnőttek jól fognak mulatni a legújabb újdonságon, de a leányokat majd csak az Alt Heidelberg-be fogják elhozni. Talán onnan is származik ez a körülmény, hogy a Vígszínház közönségének nagy része tájékozódva van a párisi színházi események iránt, és jól tudja, hogy az Une nuit de noces, — ez a Végre egyedül! eredeti czime, — miről szól, és miért tölté meg már kétszázötvenszer a Folies Dramatiques nézőterét. A pajkos darabjairól hires Cluny-szinház és nemkülönben a mulatós Dejazet-szinház is kénytelen volt uralmát átengedni a Folies Dramatiques-nak, a mely az Őrnagy ur óta Páris legvidámabb színháza. Megvan a maga törzspublikuma, a mely tisztában van azzal, hogy minő darabokat várhat a színházától, jól tudja, hogy sohasem lehet oka az unatkozásra és ha néha-néha egy-egy motívum megismétlődik is, a mártás, a garnizorás mégis csak tetszetős, pikáns, jóleső. A vaudevilleok fajtája a Folies Dramatiques darabjaiban éli fénykorát. Nincs már bennük nóta, a miket régibb szerzemények dallamára kell énekelni, de van bennük annál több jó kedv, annál több raffinéria, a mely gondosan előkészített helyzetek komikumát a legmagasabb fokra emeli. A Végre egyedül! cselekménye során nem egyszer hangzik fel a franczia bohózatokból eléggé ismert felkiáltás: — Micsoda éjjel! De micsoda éjjel! Ah, de ennek az éjjelnek a kalandjait érdemes lesz megélvezni és végig kaczagni. A ki nem győződött meg erről Páris-ban, kiveheti ezt a színészek elejtett szavából, a próbákról kiszivárgott részletekből. Gazsi Mariska, a ki az Aranyhíd-ban diadalmasan állította fel jelöltségét a nagy kokottok ábrázolása tekintetében, elsőrendű szerephez jutott. Azt mondják, mesés dolgokat fog produkálni az öltözködési művészet mindenféle terén. Haraszti Hermin erőteljesen fog néki szekundálni és a Pécsi Paulának is lesz alkalma arra, hogy kimutassa, mit tud. Hogy a férfiak közt ezúttal is Hegedűs Gyuláé lesz a pálma, az előrelátható, de máris suttognak arról a kellemes meglepetésről, a melyben Tapolczai Dezső fogja részesíteni a közönséget. Régen játszott olyan nagyszabású szerepet, a minőhöz most jutott és felelősségének teljes tudatában készül rá. A Végre egyedül! szerzőjének, Keroul-nak, előző darabjában, az Őrnagy ur-ban, a mint emlékezetes, ritka szép sikere volt és minden jel arra vall, hogy ezúttal egészen másfajta alakítással még nagyobb sikerre fog szert tenni. Csütörtök este ki fog tűnni minden. Benfentes. Vidéki színpadok. Budapest, október 11. Makó Lajos, debreczeni színigazgató, egy kolozsvári újságíró kérdésére kijelentette, hogy a kolozsvári szinház igazgatását az uj szinház fölépítéséig való egyesztendős időre átveszi. A színházra nincs is más pályázó s igy valószínűleg Makó lesz a kolozsvári igazgató. Makó már letette az 50.000 korona óvadékot is. A döntés október huszonhatodikán lesz. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, október 11. A római Teatro Constanzi-ban Giovanni Verga: Az enyémtől a tiedig czimü szocziális tendencziáju színmüve minapi premierjén teljesen megbukott. A Parasztbecsület szerzőjének uj darabját a római közönség visszautasitotta. * A párisi Folies-Dramatiques-szinház-ban október 2-án volt az Une nuit de noces czimü bohózat 233-ik előadása. (A darab Végre egyedül! czimmel csütörtökön kerül bemutatóra a Vigszinház-ban.) Ennek az előadásnak volt egy érdekessége. Ugyants Keroul másik nagysikerű és Budapesten ugyancsak ismert bohózata : az Őrnagy ur teljesen ugyanannyit jövedelmezett a 233-dik előadásán Párisban, mint a mennyit a másik darab, a Végre egyedül! * Mauriae Ordonneau Edward Morton-na\ háromfelvonásos operettet irt, melyhez Yvan Caiyll irta a zenét. Az uj franczia-angol operett Londonban kerül bemutatóra. * Blumenthal Oszkár, A halott oioszlán czimü színmüve, melynek berlini előadását az odavaló czenzura tudvalévően betiltotta, e hónap 22-én a boroszlói Lobe-szinház-ban kerül ^bemutatóra. A szerző jelen lesz a premiéren. A londoni Wyndham-szinház-ban e héten uj Pinero-darab kerül bemutatóra. A hires angol szerző uj müve vígjáték és a czime: Egy asszony, a ki nem nevet. * Réjane asszony a héten társulatával Párisból New-Yorkba utazott. Ott kezdi meg négy hónapra terjedő amerikai körútját. * A londoni Covent-Garden-szinház olasz operettszezónja október 17-én kezdődik és hat hétig fog tartani. Előadásra kerülnek ezek az operák: Adrienne Lecouvreur, Aida, André Chenier, Az álarczos bál, Szevillai borbély, Carmen, Faust, Parasztbecsület, A bohémek, Tosca, Lohengrin, Manón Lescaut, Orfeusz, Rigoletto és a La traviata. A zenekart Campanini, a milánói Scala-szinház tagja és Tonora fogják vezetni és a közreműködő színészek közt vannak Caruso tenorista és Nielsen Alisz. Remélik, hogy az uj olasz iskola fejei: Puccini, Mascagni, Cilea és Giordano maguk jönnek Londonba, hogy müveiket személyesen dirigálják. Külföldi apróságok. Budapest, október 11. Duse Eleonora — versenyló. Egy Lazarew nevü orosz versenyistállótulajdonos Duse Eleonorára keresztelte el egyik lovát, a mely a mostani őszi versenyeken van hivatva bebizonyítani, hogy méltó ahhoz a nagy névhez, a melyet visel. Az orosz újságok a leghatározottabban elitélik Lazarew eljárását, a miért a világ legnagyobb művésznőinek egyike után nevezte el kanczáját és azt mondják, hogy ugyanolyan joggal lehetne valamely lovat Tolstoi után is elnevezni. A sajtó támadásaira Lazarew nyilt levélben válaszol, a melyben csudálkozásának ad kifejezést és nem akarja megérteni, hogy miért ne lehessen lovát Duse-ra keresztelni, a mikor kutyák között akárhány Hektor és Achilles van. Az orosz sportsmann azonkívül magához az olasz művésznőhöz fordult, a ki kijelentette, hogy egy cseppet sem érzi magát megsértve, a miért rajta kivül más is viseli a Duse nevet, még akkor sem, ha az illető — versenyló. Már most az a kérdés, hogy a versenyló Duse fog-e annyi győzelmet aratni a versenypályákon, mint névrokona a színpadokon. Néhány évvel ezelőtt nálunk is fordult elő hasonló eset. Königswarter báró, a kiváló sportsmann egy kitűnő ménjét Petőfi-re keresztelte; utóbb azonban udvarias megbánással Pardon-ra változtatta meg a nevét. * Talma hat gesztusa. Abból az alkalomból, hogy Talmá-nak, a nagy franczia színművésznek szobrot emeltek a franczia Poix nevü városkában, Jules Claretie néhány érdekes anekdotát mond el a Temps legutóbbi számában. Claretie elmondja, hogy Talma még ortográfiát sem tudott s hogy müveletlenségét gyakran nem volt képes elpalástolni. Egy kortársa megállapította, hogy a színpadon mindössze hat gesztus állt rendelkezésére és pedig: 1. Az övét igazgatta. 2. Dörzsölgette a kezét. 3. Karba tette a kezét. 4. Homlokát simogatta. 5. Szemével az égre pillantott és végül, 6. Jobblábát reszkettette. Mindezek azonban nem akadályozták meg abban, hogy egyike legyen a világ legnagyobb művészeinek s hogy a nagy Napoleon barátságát megnyerje. A honvivant öröksége. A leghálásabb szerepkör a bonvivantoké. Legalább ezt látszik bizonyítani az a ritka siker, a melyben Bozenhardt, a hamburgi Thalia-Theater bonvivantjának, része volt. A közönség mindig imádta s alig volt előadás, a melyen legalább egy babérkoszorút vagy csokrot nem kapott volna. A legnagyohb elismerés azonban most érte. A minap halt meg ugyanis a ThaliaTheater egy régi női bérlője, a ki összes vagyonát a népszerű bonvivant színészre hagyta. Ezzel akart kifejezést adni annak a nagy tiszteletnek, a melylyel művészete iránt viseltetett. Érdekes, hogy a hálás mübarátnő nem is ismerte személyesen a művészt.