MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-30 / 301. szám

1904. október 26. Színházi élet. Budapest, október 30. i. Klakk, rnint bosszú. — Az Ibolyáslánytól a Fecskefészekig. — Még a Fecskefészek utolsó próbái folytak s este az Ibolyásleány ment. A próbákon mindenki izgatott volt, de leginkább Rubos rendező, a ki néha valósággal dühöngött lázas izgalmában. Háromszor, négyszer megismételtetett egész jeleneteket. Kétszer-háromszor egész felvonásokat, ugy hogy a színészek néha nemcsak a fáradtságtól, hanem az éhségtől is kimerültek. A legdühösebb volt rá Sziklai, a ki bosszút tervezett. Az Ibolyásleány utolsó előadására egy kis klakkot szervezett, a melynek kiadta a parancsot, hogy Rubos nagy áriája után tenyerük szakadtáig tapsoljanak. Rubos-ról mindenki tudja, hogy örül, ha a kimerítő áriát leénekli és távozhatik a színpadról, hogy egy pohár friss vizzel öblitse le fáradt torkát. A mikor a nagy áriára került a sor és Rubos igazán szépen elénekelte, a karzatról hatalmas tapsvihar zúdult le, a mely nem akart véget érni. Rubos kénytelen volt dalát megismételni. De a tapsvihar is megismétlődött, a klakkörök nem nyugodtak addig, mig Rubos harmadszor is nem énekelte el az áriát. Káromkodva távozott és halottfáradtan ült le a társalgóban, a hol Sziklai már várta, boldogságtól sugárzó arczczal felé rohant, átölelte és tettetett örömmel kiáltott fel: — Gratulálok Rudi, ma fényesen voltál diszponálva. Rubos megtudta sikerének titkát és bosszút esküdött. A Fecskefészek tegnapi második előadására husz karzatjegyet akart vásárolni a maga pénzéből, hogy husz ifjú közt szétoszsza. Ugy gondolta, hogy megparancsolja nekik, hogy a mikor Sziklai Kornai Bertával a kupiét énekli, ne szüntessék meg a tapsot és az utolsó kupié után is kényszerítsék őt még egy kupiéra. Korán reggel elment a pénztárhoz, hogy a jegyeket megvásárolja, de véletlenül ott találta Sziklait is. Egy kissé kellemetlen volt neki; de azt gondolta magában, hogy vár egy félórát, addig Sziklai biztosan távozik. Legnagyobb fájdalmára azonban ez alatt a félóra alatt — az összes jegyeket elvitték az orra elől. G. II. A „gazember". - Duse, D'Annunzio és Bródy Sándor. — Duse Eleonoráról, amint tudják, hogy sohasem fogad interjuvolni szándékozó újságírót, még az is köztudomásu, hogy nem érdeklik az ujság-kritikák, melyekről amúgy is tudja, hogy mindig egekig magasztalják. A nagy olasz művésznő se nem olvas, se nem fordíttat le magának kritikákat és éppen ezért nagy szenzácziót keltett intimus irói és színházi körökben annak a hire, hogy Duse — legutóbbi budapesti vendégszereplése alkalmával — tudomást vett egy ujságczikkről, a mely róla szólt. Sőt: nemcsak tudomást vett arról, hanem szórói-szóra le is fordíttatta magának Duse-1 budapesti tartózkodása idején állandóan a magyar államvasutak egy hivatalnoka kalaűzolta, a ki tökéletesen beszél olaszul. A nagy művésznő ciceronéjától megtudta, hogy első fellépése után a Pesti Napló-bax\ hosszú tárcza jelent meg róla, a legkiválóbb magyar irók egyikének: Bródy Sándornak tollából. Ebben a tárczában a nagy iró nemcsak Duse művészetét jellemezte az ő ismert éles kritikai érzékével, de megemlékezett Duse-ról, az asszonyról is, a ki nemrégiben szakított régi ^szerelmével: Gabrielle D'Annunzio olasz iróval. 4 A szubjektív részletek — a melyekről Duse cicerónéja szintén megemlékezett — felkeltették a művésznő érdeklődését és a mit sohasem tett: megkérte kalauzát, hogy fordítsa le neki egész terjedelmében a Bródy Sándor czikkét. Ebben a czikkben pedig volt egy passzus, a hol a kritikus D'Annunzio-1 „kopasz, vörös gazemberének nevezi. Ennél a pontnál a fordító zavarba jött, a fordításra élénken figyelő Duse-ra nézett és hirtelen elhallgatott. — Nos, — szólt Duse — folytassa, folytassa . . . — Asszonyom, itt egy olyan kitétel következik, a melyet — őszintén szólva, — nem merek hiven lefordítani . . . Duse fájdalmasan mosolygott. — Ne féljen, — szólt bátorítólag, — engem már nem lep meg semmi, nekem már nem fáj semmi . . . A fordító újból kezébe vette az ujságtárczát és szószerint hűséggel lefordította a „kopasz, vörös gazember"-t. Azután ismét elhallgatott. Duse felugrott a kerevetről, kétszer-háromszor végigsétált a szobán, azután az ablakhoz lépett, odatámasztotta fejét a hideg üvegtáblához és lassan, halk hangon, mintegy önmagához beszélve, mormogta: — A maguk írójának nincs igaza . . . nincs igaza . . . Mime. Je . jtnö dr. szegedi színházigazgató a kolor^ari szinház-pályázat ügyében levelet irt a szegedi szinügyi bizottság elnökének, a melyben motiválja, hogy anyagi érdekei késztették arra, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház-xa pályázzék. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-ié\e valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Felvonásközben. Budapest, október 30. Színpadi forgácsok. — Egy színházi kritikus jegyzökönyvéből. — A ki komoly szerelemmel beleszeret egy ünnepelt színésznőbe, olyan helyzetbe kerül, mint az az ember, a ki égő czigarettával a szájában egy lőporos hordóra ül . . . A közönség nem a kritikában, hanem a kritikusokban való bizalmát vesztette el; — a közönség okos és jól tudja, hogy sohasem a mérleg csal, hanem az, a ki kezeli. Egy színházi habitüé axiómája: — Ha már a felvonás hosszú, legalább a hősnő kosztümé legyen minél rövidebb. Jelenet az öltözőből: — Egy színházi habitü a legnagyobb hévvel ostromolja egy közismert színházi szépség szivét. — Nos, — kérdi végre — mi a válasza? A színpadi Vénusz lesüti szemét és szól: — Uram, beszéljen az . . . ékszerészemmel 1 —x.— Vidéki színpadok. Budapest, október 30. Szerdahelyi Józsefnek, a Nemzeti Szinház volt művészének, ki a mult század 30-as éveiben úttörője volt a nemzeti irányú színészetnek, szobrot emelnek Hódmező- Vásárhely-t. A szoborbizottság elnöke városszerte gyűjtést indított és a városi tanács ezer koronát szavazott meg erre a czélra. A szobrot a szinkör előtt állítják fel és a leleplezés a jövő tavaszszal lesz. Prielle Kornéliát, kinek Szerdahelyi József apósa volt, külön hivjákgmeg a szoborleleplezésimnnepélyre. Kassa^váxos polgármestere a héten tette közzé a színházi pályázatot 1905. október 1-től következő három évre. A fetételek szerint az igazgató köteles 8000 korona biztosítékot letenni. A pályázat lejárati ideje november 20-ika. A pályázó igazgató köteles dráma, vígjáték és operett előadásokat tartani s 8000 korona évi szubvenczióban részesül. Külföldi színpadok. 8udapest, október 30. A müncheni Intimes Theater legközelebb bemutatja Wedekind Frank: Lulu czimü uj drámáját, a melyben a fő férfiszerepet maga a szerző fogja játszani, a ki csak nemrégen határozta el magát arra, hogy ezentúl mint Varietekomikus fogja sikereit szaporítani. A Lulu-1 Wedekind Frank Erdgeist és Pandora szelenczéje czimü müvéből olvasztotta egybe. Slezák Leó, a bécsi udvari operaénekes januárban a milanói Scn/ű-szinházban fog vendégszerepelni. A művész tiz fellépésért 40,000 lira honoráriumot kap. Mind a tiz estén a Tannhäuser-1 énekli A müncheni Volksteater-ben e héten került bemutatóra Possart intendáns, A sziv joga szimü színmüve. Az igénytelen darab csak nagyon mérsékelt sikert aratott.J A párisi Theatre Antoine meg ebben a szezonban mutatja be Beyerlein: Takarodó-\ái. A szenzácziós sikert aratott dráma La Retraite czimmel kerül szinre. * 1 Saint-Saéns, a Sámson és [Delila komponistáját meginterjúvolta egy franczia ujságiró. A kiváló komponista azt válaszolta, hogy meg van elégedve utolsó operájának, a Heléna sikerével s nem szándékszik többé uj színpadi müvet irni. Ezidőszerint egy zenetörténet Írásával foglalkozik, a melynek befejezése után végleg lemond a munkáról, mert fáradt. * A turini Gerbino-szinházat egy Lauro nevü bútorkereskedő vette meg, a ki az egykori muzsa-templomban prózai bútoraiból kiállítást fog rendezni. A Geró/'no-szinházban Felice Cavallótti, Pietro Cossa, Giacosa, Marco Praga és más olasz irók legszebb sikereiket aratták. Színpadán nem kisebb alakok szerepeltek, mint Ristori Adelaida, Modena Gustavo, Salvini Tomaso, Duse Eleonora és más nagyságok. * A berlini Lessing-Theaterben e héten sikerrel ^elevenítették fel Hauptmann Gerhard első drámáját, a Geyer Florián-t. A darab legszebb jelenetét elrontotta a hamar lebocsájtott függöny. Hauptmann-1 annyira bántotta, hogy a jelenet hatását ez a kis inczidens megzavarta, hogy a következő pillanatban izgatottan jelent meg a függöny előtt és egy kézmozdulattal csendet kért a publikumtól. — A függönyt tévedésből korán eresztették le, — mondta a sápadt arczu szerző, — s igy a felvonásvég nagy sajnálatomra elveszítette hatását. A közönség viharos tapsban tört*Jki és a darabot folytatták. Sandrock Adél, az ismert nevü bécsi drámai színésznő legutóbb Ischl-ben mint operaénekesnő debütált, vállalkozása azonban teljes kudarczczal végződött. A balsiker után lemondott arról, hogy mint operaénekesnő szerepeljen, ellenben feltett szándéka, hogy mint énekesnő művészi pályáját a hangverseny-pódiumon fogja folytatni.